Ana LUDUŞAN
Egy törvény perverz hatásai
Fórum 
A reakciók, amelyeket a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyarok törvénye kiváltott, amilyen mértékben vitatottak, éppannyira megalapozatlanok is, ha a kérdés lényegét tekintjük. Budapest e lépése a Vadim padjából elhangzott és a magyar revizionizmus problémáját felvető kommentároktól kezdve a magyar tervezetet az Európa Tanács normáinak ellentmondónak kikiáltó PSD-kommentárokig a legracionálisabb és a kor szellemével leginkább összhangban álló szellemeket is megmozgatta. Csakhogy e tervezetet - ma már törvényt - nem vizsgálták kellő távolságtartással és komolyan, ahogy egy igazi, következményeiben hosszú távú politikai tervezetet vizsgálni érdemes, egy olyan tervet, amely magában hordozza annak a kockázatát, hogy épp azokra az állampolgárokra lesz perverz hatással, akikre vonatkozik. A szociológiai szakirodalomban azokat a nemkívánatos hatásokat, amelyek éppen azokat érik, akik érdekében bizonyos cselekedeteket végrehajtottak, nevezik perverz hatásoknak*. Annak érdekében, hogy a szereplők gyanakvásainak vagy érdekeinek megfelelő diskurzust alakítsanak ki, a törvénnyel foglalkozó kommentárok és elemzések megálltak a részleteknél, az ideológiai sajátosságoknál vagy a szöveg megcsonkításánál. Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozatai épp azokra a tendenciákra mutattak rá, amelyek veszélybe sodorják ezt a tervezetet, vagyis éppen azokra a perverz hatásokra, amelyek aláaknázzák a tervezetnek a címzettekkel szembeni jó szándékait. A miniszterelnök kijelentette, Magyarország egészséges gazdasági növekedést mutat fel, és ez a folyamat fenntartható, sőt fejleszthető, ha a magyar állam meg tudja szerezni a szükséges munkaerőt. Az előrevetített gazdasági növekedés érdekében körülbelül 5 millió emberre van szükség a magyar állam határain kívülről. Ez a nyilatkozat, amelyet nagyon sok politikus bírált, és amelyet megfogalmazója visszavont, leleplezte a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyarok munkavállalási jogának mint kedvezménynek megadásával kapcsolatos magyar tervezet igazi hátterét. A tervezetet a magyar államnak az elég közeli jövőben bekövetkező munkerőigénye alapozta meg. Ez a szükséglet nemcsak Magyarországra jellemző: még erősebben jelentkezik Németországban, és egyre erősebb lesz a fejlett nyugat-európai országokban. Ennek a szükségletnek a kielégítése nem szorítkozik csupán azok bérezésére, akik fedezik a munkaerőhiányt, hanem felveti a - még ha csak ideiglenes - migráció problémáját is, ami az ebből fakadó esetleges konfliktusok adminisztratív költségeit is jelenti. Feltehető, hogy azok, akik jobb kereseti lehetőséget biztosító vidékek felé igyekeznek, nem kívánnak visszatérni a nagyobb szegénység állapotához, sőt még jobb kereseti lehetőséget biztosító vidékek felé migrálnak. Hasonló helyzetben még sok más lehetőséget is el lehet képzelni. Házasságok, formális házasságok, eltitkolt esetek, a tervezetben előírtak formális betartása, a határ átlépése és azonnali visszatérés az otthoninál jobb kereseti lehetőséghez.

A budapesti kormány, amely ilyen perspektíva előtt áll, kidolgozta e nagyon gyorsan törvényerőre emelt tervezetet a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyar nemzetiségűek kedvezményes magyarországi munkavállalásáról. A tervezet költségeit tekintve rendkívül jól megalapozott. A szomszédos államokból toborzott magyar nemzetiségűekkel a magyar állam minimális költséggel tudja fedezni munkaerőhiányát. Ezáltal - diplomatikusan és a szomszédos államokban élő magyar nemzetiségűek iránt tanúsított gondoskodás és lojalitás dicsőségével - elkerüli majd azokat a konfliktusokat, amelyek akkor lépnének fel, ha a többségi lakosságnak más nyelvet beszélő és más szokásoknak hódoló nagyszámú bevándorlóval kellene versengenie a munkahelyekért. E projekt esetében az "idegenek" magyarul beszélők lesznek, azonos szokásokkal, a magyar állam gondoskodására pedig - hogy elsősorban a Magyarországon kívül élő magyaroknak biztosít jobban fizetett munkahelyeket - a magyarnak lojalitással kell válaszolnia, vagyis ha az anyaországban már nem lesz munka, vissza kell térnie "származási helyére". A bennszülött lakosság könnyebben elviseli majd a bekövetkező néhány letelepedést, és az emigránsoknak is könnyebb lesz alkalmazkodniuk, mint ha más nemzetiségű állampolgárokról volna szó.

Ebben a tervben, tudatosan vagy sem, megfeledkeztek a szomszédos államok magyarok lakta vidékeinek kiürüléséről. Ezeknek a vidékeknek még rövid ideig tartó elnéptelenedése is beláthatatlan változásokat okoz a helyi közösségek életében, az otthon maradottakéban. A legszembetűnőbb és azonnali gazdasági következményekkel járó jelenség a Magyarországra dolgozni távozók családjának meggazdagodása. Az otthon maradottak jelentős vállalkozásokba kezdhetnének az anyaországból hozott erőforrások segítségével. Ez lesz az a vonzerő, amely elnépteleníti majd ezeket a vidékeket. Vannak arra utaló jelek, hogy a székelyek apraja-nagyja kész Magyarországra menni dolgozni. De vannak más, talán kevésbé szembetűnő jelenségek, amelyeknek következményei azonban egyáltalán nem elhanyagolhatóak az ilyenfajta nyomásnak kitett lakosság szempontjából. A Magyarországgal szomszédos államokban élő magyarok által lakott területek elnéptelenedése ahhoz a folyamathoz hasonlítható, amely az 1965-85-ös években az elzárt román vagy a Nagyszeben környéki szász falvakból a városok felé tartó migrációt okozta. Ez a folyamat megbontotta az elzárt falvakban a korosztályok közötti egyensúlyt, öregek közösségévé alakította és eltűnésre ítélte őket. Ez megtörténhet a Magyarországgal szomszédos államok többségükben magyarok lakta településeivel is. Eltekintünk azon országok reakcióitól, amelyekből ez a munkaerő származik. Ügyes politikával el lehet érni, hogy a Magyarországról visszatérők ne érezzék többé otthon magukat, és késztetést érezzenek arra, hogy ismét nyakukba vegyék a világot. Statisztikailag bebizonyosodott, hogy azok közül, akik külföldre mentek dolgozni, nagyon kevesen kapták vissza - hazatértük után - régi munkahelyüket. Gyanakvás és egyfajta féltékenység fogadja őket, akiknek lehetőségük van többet keresni, mint azoknak, akik itthon maradtak, ezért az előbbiek szakmai újraintegrálódása nagyon nehéz. Az RMDSZ-nek a magyar tervezettel szembeni első reakciója azt bizonyítja, hogy a szervezet megsejtette annak perverz hatásait a romániai magyarokra nézve, ezért tett javaslatokat módosítására. Valószínű, hogy a törvény alkalmazásakor figyelembe fogják venni ezeket a javaslatokat.

A magyar törvény által kiváltott, egyformán megalapozatlan romantikus válaszok és dühödt kritikák nem jelentik azt, hogy szemétkosárba kellene dobni, vagy el kellene átkozni azt. Történelmi-gazdasági szükségszerűség alapozta meg, nyugodtan és racionálisan kell szemlélni. Szerzői bizonyára figyelembe vettek két alapvető dolgot: azt, hogy mibe kerül ez a törvény a magyar államnak, és hogy milyen előnyöket jelent a szomszéd országok magyar nemzetiségeinek. Amikor olyan szakemberekkel vagy dolgozókkal pótolják az országban jelentkező munkaerőhiányt, akik ugyanazt a nyelvet beszélik, és akiknek szokásaik ugyanolyanok, a terv költségei mind gazdaságilag, mind társadalmilag és kulturálisan a legalacsonyabbak. A bennszülött lakosság és az újonnan érkezők közti konfliktusok elhanyagolhatóak. Másrészt pedig a munkaerő pótlására elköltött pénz a környező országok magyarságának a zsebébe kerül, és ezzel a pénzzel gazdaságilag - de nem csupán - fejlesztheti és megerősítheti a közösséget, amelyből származik. Lehet, hogy az eredeti közösség elnéptelenedésének jelenségét nem vették figyelembe. Ez egyike a magyar terv egyik perverz hatásának. Azonban a szükséglet, amely létrehozta, továbbra is fennáll. Hogyan lehet szabadulni ebből a csapdából? A válaszom az, hogy minden komoly politikai tervnek vannak perverz hatásai, amelyeknek kiküszöbölése bizonyos költségekkel jár. A kérdés az, hogy a perverz hatások kiküszöbölésének ára kisebb-e, mint a hatások elviselésének ára. Erre egy példát hoznék fel a modern szociológiából, amely a bármilyen kölcsönhatás okozta perverz hatások kiküszöbölésének opportunitását elemzi. Egy útkereszteződés villanyrendőreinek a felállítása az az ár, amit a közlekedők a károkat okozó és esetleg áldozatokkal járó összeütközések elkerüléséért fizetnek. De a villanyrendőr nem demokratikus előírás. Korlátozza ama szabadságunkat, hogy akkor menjünk át az úttesten, amikor akarunk. Ám egy demokratikusabb forma elképzelhetetlenül megnövelné a közlekedésben való részvétel költségeit. Hogy demokratikus módon kerülhessük el az összeütközést egy útkereszteződésnél, minden résztvevő előzetes megegyezésére lenne szükségünk, arra, hogy a hét melyik napján s a nap melyik órájában lehet átkelni az úttesten. Egy ilyen, minden kétséget kizáróan demokratikus, mert a több alternatíva közti választás lehetőségét feltételező megegyezés viszont a villanyrendőrrel bevezetett korlátozásnál sokkal nagyobb árat jelentene. Ebben az esetben a kevésbé demokratikus megoldás, a villanyrendőr, küszöböli ki annak perverz hatásait, hogy ugyanabban az időben több autó, több gyalogos vesz részt a közlekedésben. A fizetett ár elhanyagolható egy demokratikus megoldás árához képest, és végtelenül kisebb, mint egy összeütközés következménye.

Összefoglalva: véleményem szerint a magyar miniszterelnök nyilatkozata üdvözlendő. Mentesítheti - alkalmazásának és (miért is ne?) felülvizsgálatának módozatai révén - a törvényt azon perverz hatásoktól, amelyek már nem ellensúlyozhatók a törvény címzettjei esetében, illetve az ellensúlyozásnak magas ára van. Ha nem is abban a formában, amelyben most kidolgozták, de modell lehet majd egy olyan Európa számára, amely az eddig megszokottaktól eltérő fogalmakkal határozza meg önmagát. A legalacsonyabb költségekkel járó gazdasági projektek is képesek foglalkoztatni csoportokat a különböző európai országokból anélkül, hogy különösebb migrációs és adaptációs konfliktusokra kerülne sor, képesek minden résztvevő számára áldásos formában sort keríteni a technológiák átültetésére, képesek a mainál sokkal higgadtabban felvetni az etnikai, kulturális, vallási identitás kérdését, szoros kapcsolatban azzal az országgal, amelyhez a származás kötelékei kötnek. Ez történik majd, ha a magyar kormány képes lesz egyeztetni ezt a törvényt azokkal, akiknek szól, és képes lesz megosztozni annak költségein és áldásain úgy, hogy a károk a projektben való valamennyi résztvevő számára minimálisak legyenek, beleértve azokat az államokat és állampolgárokat is, akiknek nemzetisége különbözik a környező országok magyarságáétól. A magyar politikusok elismerten jó politikusok. Átalakíthatják ezt a szomszédos országokba küldött trójai falovat olyan identitásépítő európai projektté, amely a hegemónia elveitől eltérő elvekre támaszkodik. A felelősségteljes partnerség elveire, amelyek a projektben érintett mindegyik szereplő számára előnyösek. Nem szüntethetjük meg az államok közötti határokat, amíg azok időzített aknákként vannak jelen gondolkodásunkban. A modern politikai projektekben ki kell küszöbölni a rég letűnt idők nosztalgiáiból táplálkozó romantikát és azokat a perverz hatásokat, amelyek a projekt megalkotóinak jó szándékai ellen fordulnak.

Jegyzet
* Raymond Boudon, Texte sociologice alese (Válogatott szociológiai szövegek), Humanitas Kiadó, 1990.

ANA LUDUŞAN 1948-ban született Bányabükkön, Kolozs megyében. Az Emberjogvédő Liga kolozsvári fiókjának irányítója. Micul Stalin (A kis Sztálin - regény), Kolozsvár, 1998.


Forditotta: HADHÁZY Zsuzsa
2001.09.01.