1	A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM-rendelet módosításában a 27. §, valamint a 39/D. § helyére lépő rendelkezés, ez utóbbiban különösen a (3) bekezdés módosítása. In 21/2005. (VII. 25.) OM-rendelet egyes közoktatási tárgyú jogszabályok módosításáról. (Oktatási Közlöny, 2005. szeptember 15. sz.) A másik oldalon: a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2005. június 20-án dátumozott levele Szüdi Jánoshoz, az Oktatási Minisztérium közigazgatási államtitkárához, Veres András püspöknek, a Püspöki Konferencia titkárának aláírásával (megjelent a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia honlapján).
2	A felnőttoktatás-felnőttképzés fogalompár közül bármelyik elhagyása félreértésekhez vezet a kialakulóban lévő használati szokások miatt. (Vö. Lada László: Andragógia, a felnőttkori tanulás-tanítás tudománya. In Az andragógia korszerű eszközeiről és módszereiről. Szerk.: Koltai Dénes és Lada László. Nemzeti Felnőttképzési Intézet, Budapest, 2006.)
3	Az amerikai Philip H. Coombs (a Ford Intézet igazgatója, majd Kennedy elnök oktatási tanácsadója, oktatási miniszterhelyettes, később az UNESCO Nemzetközi Oktatási Tervező Intézetének igazgatója) 1968-ban (itthon 1971-ben) megjelent könyvében, Az oktatás világválságában az oktatási expanzió kezdetét a második világháború befejezésétől számította, és a könyvben leírt oktatási világválság egyik okának és szimptómájának tekintette.
4	Roger Gal (1906–966): Hol tart a pedagógia? Budapest, 1967. 39–40. (Kiemelés tőlem Cs. Gy.)
5	Vö. Horányi Özséb: Jel, jelentés, kommunikáció. Gyorsuló idő. Budapest, 1975; Kronstein Gábor: A Bernstein-jelenség. Pedagógiai Szemle, 1974. 11. szám. Szépirodalmi ajánlat: Bernard Shaw Pygmalionja és a belőle készült musical, a My Fair Lady.
6	Vö. Karácsony Sándor (1891–1952): A magyar észjárás és közoktatásügyünk reformja. Budapest, 1939. Vigotszkij, Lev Szemjonovics (1896–1934): Gondolkodás és beszéd. Budapest, 1966.
7	A probléma fejlődését jelzi Sánta Pál munkája: A dolgozó szülők és a gyermekek. Vizsgálatok a családi nevelés szociológiája köréből. Budapest, 1966, továbbá a Pedagógiai Szemle ankétja a hátrányos helyzetű tanulókról a folyóirat 1967. 5. számában, majd Kozma Tamás összefoglaló alapműve, a Hátrányos helyzet. Budapest, 1975.
8	A veszélyeztetett gyermek a pedagógia különálló fogalma, és a pedagógia speciális szakágához, a gyermekvédelemhez tartozik. Természetesen nem választható el a hátrányos helyzetű tanuló, valamint az esélyegyenlítés fogalmától.
9	Vö. Tall Éva: Úton a „legvidámabb barakkból” az Európa-ház hátsó udvarába. Társadalmi Szemle, 1996. 12. sz.
10	Vö. Gazsó Ferenc – Laki László: Fiatalok az újkapitalizmusban. Budapest, 2004; Gazsó Ferenc tézisei az MSZP társadalompolitikai tagozatán, 2004. június.
11	Feketén, fehéren – Monitorjelentések. TÁRKI, 2005. Kolosi Tamás és Dencső Blanka munkája. Összefoglaló a HVG 2006. május 27-i számában.
12	Andorka Rudolf (1931–1997): Biztató tendenciák és égető problémák a magyar társadalomban. Magyar Szemle, 1993. február.
13	Tall Éva: i. m.
14	Vö. KSH. Népszámlálás, mikrocenzus és Jelentés a magyar közoktatásról 2003. Szerk.: Halász Gábor – Lannert Judit. OKI, Budapest, 2003.
15	Vö. Lada László: A kettészakadó magyar társadalom. Új Pedagógiai Szemle, 1995. 2. sz., valamint Csoma Gyula: A magyar iskolaügy és a hiányos képzettség problémája. Társadalmi Szemle, 1996. 1. sz. (illetve uő: Közoktatás és nemzet. Budapest, 2000.)
16	Jelentés a magyar közoktatásról 2003. OKI, Budapest, 2003.
17	Mayer József: Az alapfokú és befejezetlen általános iskolai végzettséggel rendelkezők tanulási útjai. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2005. Kézirat, 25. (A szerző szíves engedelmével.) Továbbá Őry Mária: Hátrányos helyzetű csoportok helyzete a munkaerőpiacon és Halmos Csaba: A felnőttképzésben részt vevők elhelyezkedése, különös tekintettel a hátrányos helyzetű rétegekre, régiókra. Felnőttképzési Kutatási Füzetek. Szerk.: Lada László. Nemzeti Felnőttképzési Intézet, Budapest, 2005.
18	Vö. Mihály Ottó: Esélyegyenlőség és differenciálás. Új Pedagógiai Szemle, 1999. 1. sz.
19	Az idézet Sáska Géza A társadalmi egyenlőség antikapitalista képzete a XX. századi pedagógiai ideológiákban című gépiratának 6. oldaláról való. A gépirat a budapesti Wesley János Hittudományi Főiskolán 2005. szeptember 10-én, az Endreffy Zoltán emlékkonferencián elhangzott előadás alapján készült. (A szerző szíves engedelmével.)
20	Lord Balogh (Balogh Tamás 1905–1985) közgazdász, oxfordi professzor, gazdaságpolitikus 1931-óta élt Angliában. A brit Munkáspárt közgazdasági szakértője, a munkáspárti kormány gazdasági tanácsadója, 1974 –1975-ben energiagazdálkodási miniszter. 1968-ban (nem örökölhető) bárói rangot kapott, és bekerült a brit parlament felsőházába. (Lordok Háza.) Az érdekesség kedvéért: rajta kívül még két magyar kapott ilyen elismerést: Lord Káldor (Miklós) és a Konzervatív Párt közgazdász teoretikusa, Lord Bauer (Péter).
21	Fejtő Ferenc: Budapesttől Párizsig. Budapest, 1986, 452.
22	Tamás Gáspár Miklós: Gyurcsányista párt kiáltványa. Népszabadság, 2005. október 3.
23	Tőkéczki László: A konzervativizmus „lényege”. Politikai ideológiák IV. A konzervativizmus. Confessio, 2005. 4. sz. 6. (A kiemelés eredeti.)
24	Ludassy Mária: Sola Conscientia. Politikai ideológiák I. A liberalizmus. Confessio, 2005. 1. sz.
25	Európai Bizottság Fehér Könyve. Tanítani és tanulni. A kognitív társadalom felé. Az egész életen át tartó oktatás és képzés európai elvei. Budapest, 1996.
26	A szociológiai értelemben vett zárt társadalmakban beszűkül vagy lehetetlen az átjárás, a mobilitás a társadalmi hierarchia rétegei között. A szociológiai értelemben vett nyitott társadalmakban megvannak és jól járhatók azok a mobilitási csatornák, közöttük az oktatási csatornák is, amelyek a társadalmi rétegek közötti közlekedést lehetővé teszik. Vö. Ferge Zsuzsa: Társadalmi mobilitás, a társadalom nyitottsága. Valóság, 1969. 6. sz.
27	Gombár Csabától idézek: „A magyar társadalom a XX. század végére meglehetősen homogén lett, nemigen találhatók benne… ütésekre reagáló törésvonalak. Nincsen burzsoá és proletár, nincsen nemesség, nincsen parasztság. Nők és férfiak vannak, etnikumok…” Géczy Zsolt interjúja Gombár Csabával. Népszabadság, 2005. október 11.
28	Vö. Ferge Zsuzsa: Társadalmunk rétegződése. 1969, Budapest, valamint Gazsó Ferenc: Az egyenlőtlen esélyek és az iskola. Valóság, 1979. 9. sz.
29	Ezt a tételt a legtömörebben Sz. L. Rubinstein (1889–960) fejti ki: Az általános pszichológia alapjai I–II. 1964, Budapest, 251. Andragógiai szempontok szerint ír róla Putnoky Jenő (1928–982) a Pszichológia és andragógia című tanulmányában. Pedagógiai Szemle, 1964. 10. sz.
30	Az informális tudás a „mindennapi életben”, valójában tapasztalati úton, rendszerint spontán, nem formális tanulással, illetve járulékos tanulással megszerzett tudás. Vagyis nem játszik szerepet benne az intézményes oktatás, képzés.
31	A túlképzés problémájáról először Timár János Munkaerőhelyzetünk jelene és távlatai című munkájában olvastam 1964-ben. A téma az új gazdasági mechanizmusnak elnevezett közgazdasági-gazdaságpolitikai reformmozgalom kapcsán meglehetősen köz ponti helyre került, és oktatáspolitikai következményeket ígért. Aztán ismét felmerült a probléma Timár János és Polónyi István közös könyvében, a Tudásgyár vagy papírgyár?-ban, 2001-ben. A magasabban kvalifikáltak alacsonyabb szintű és alacsonyabb bérű alkalmazásának esélyeire és veszélyeire Theodore W. Schultz is felhívja a figyelmet magyarul 1983-ban megjelent, híressé vált munkájában, címe: Beruházás az emberi tőkébe: az oktatás és a kutatás szerepe.
32	Beszámolnak róla az Országos Közoktatási Intézet kötetei. Németh Szilvia (szerk.): Esély az együttnevelésre. Budapest, 2004; Mayer József és Németh Szilvia (szerk.): Fókuszban a roma többségű iskolák. Budapest, 2005; Innovatív környezet, inkluzív társadalom, integratív iskola. 3I Akadémia, Gyula, 2005. október 11–14. Szerk.: Mayer József. Budapest, 2006; Esélynövelő és hátránykompenzáló iskolák. Szerk.: Mayer József. Budapest, 2006; A szervezetfejlesztés jó gyakorlatai. Szerk.: Kőpatakiné Mészáros Mária. Budapest, 2006. A felnőttképzési vonatkozásokat lásd A felnőttek foglalkoztathatóságának növelésére irányuló komplex képzési modellek, különös tekintettel a hátrányos helyzetű csoportokra. Szerk.: Benke Magdolna. In Felnőttképzési Kutatási Füzetek. Szerk.: Lada László. Nemzeti Felnőttképzési Intézet, Budapest, 2006.
33	A probléma felnőttképzési vonatkozásai kapcsolódnak a Mayer József, Őry Mária, Halmos Csaba és Benke Magdolna nevével korábban jelzett munkákhoz (lásd 17. és 32. számú jegyzet).
34	Vö. Loránd Ferenc: Lehet-e az iskola mindenkié? Új Pedagógiai Szemle, 1995. 9. sz., valamint Csoma Gyula: A törvény szelleméről. Új Pedagógiai Szemle, 1994. 7–8. sz., illetve uő. Közoktatás és nemzet. Budapest, 2000.