A roma fiatalok sikertelenségével kapcsolatban egyetlen szakmai érdekcsoportban sincs ellenvetés. Mindenki által ismert és elfogadott tény, hogy a sikertelenség, a kudarcélmény szorosan követi a roma tanulókat iskolai pályafutásuk során évfolyamról évfolyamra.
A cigányság Magyarország legnagyobb lélekszámú kisebbsége, 550 ezer főre tehető a létszámuk. A magyarországi cigányokon belül három, egymástól jól elkülöníthető csoportot tartunk számon aszerint, hogy mikor és honnan érkeztek Magyarországra, és milyen nyelvet beszélnek. A legrégebben Magyarországon élő cigányok az úgynevezett rom-ungrók. Később érkeztek a Balkán területéről a lovári vagy oláh cigányok; és Európa utolsó rabszolgái a beás cigányok, akik Románia területéről menekültek hazánkba. E három csoport alkotja a kívülállók szemében homogénnek látott, csak jónak vagy rossznak, illetve hagyományőrző vagy asszimiláns cigánynak nevezett etnikumot.
A cigányok 71%-a magyar; 21,2%-a cigány és 7,8%-a román anyanyelvű. A cigányok Magyarország területén szétszóródva élnek, eloszlásuk nem egyenletes. A két nyugati megyében elenyésző a számarányuk, szemben a három keleti megyével, ahol a cigányság 32%-a lakik.
A legnagyobb számú és valójában a legképzetlenebb népcsoportról van szó. Kemény István és munkatársai 1971-ben és 1993-ban végzett kutatásai szerint 1971-ben az ország cigány lakosságának 87%-a nem rendelkezett általános iskolai végbizonyítvánnyal. 35% nem végzett egyetlen általános iskolai osztályt sem. Érettségihez 0,5% jutott, egyetemi végzettséggel 0,2% rendelkezett.
Ezekből a statisztikai adatokból következtetni lehet arra, hogy milyen jellegű munkák voltak azok, melyeket az úgynevezett teljes foglalkoztatás idején végezhettek a hetvenes, nyolcvanas években. Az 1993-as felmérés adatai kedvezőbb képet mutatnak, hiszen a vizsgált 14 és 70 év közötti korosztály 45,6%-a végezte el az általános iskolát (nem szól a statisztika arról, hogy a tanköteles koron belül vagy később). 10,4% rendelkezik valamilyen szakmával és 1,5% érettségi bizonyítvánnyal. Nem történt előrelépés az egyetemet végzettek tekintetében, amely a vizsgálat szerint 0,2% csakúgy, mint 1971-ben.
Arról, hogy ez a vitathatatlanul látványos javulás piacképesebbé tette-e a cigány munkavállalókat az élet bármely területén, Radó Péter a következőket írja egy 1997-es tanulmányában: bár az analfabetizmus felszámolása terén a cigányság hatalmas lépést tett előre, a többségi társadalom iskolázottságához viszonyított lemaradása tovább nőtt, mert az érettségit adó középfokú oktatás expanziója elkerülte. 1
Ha az 1971-es és az 1993-as adatokat önmagukban nézzük, vagy összehasonlítjuk a többségi lakosság hasonló adataival, megállapíthatjuk, hogy a cigányság iskolázottsága, felkészültsége vagy szerepvállalása a piacgazdaságban drámaian rossz képet mutat annak ellenére, hogy az adatok szerint jelentős előrelépés, javulás történt. Ez azonban nem olyan mértékű, hogy a többségi társadalom mellett versenyképességet biztosíthatna.
A cigány fiatalok a munkaerőpiacon semmilyen körülmények között nem vehetik fel a versenyt a többségi társadalom azonos életkorú tagjaival, s ha versenyhelyzetbe is kerülnek, eleve a vesztes szerepét öltik magukra.
A kudarcokat nem lehet egyetlen tényezőre visszavezetni, többféle ok együttes hatása következtében jönnek létre. A legfontosabbak:
C a családok szociális helyzete;
1. táblázat A családok legfontosabbnak tartott bevételi forrásai2
Bevételi források | Cigány (%) | Nem cigány (%) |
Bér | 12,9 | 49,0 |
Háztáji | | 1,5 |
Vállalkozás | 2,6 | 3,2 |
Gyed, gyes | 21,3 | 8,2 |
Családi pótlék | 37,4 | 10,2 |
Árvaellátás | 1,3 | 2,0 |
Nyugdíj, rokkant nyugdíj | 9,7 | 11,1 |
Rendszeres szociális segély | 1,3 | 1,2 |
Munkanélküli-járadék | | 3,8 |
Jövedelempótló támogatás | 13,5 | 8,2 |
Egyéb | | 1,6 |
A kilencvenes évek gazdasági összeomlása tömegesen kényszerítette munkanélküliségbe vagy a feketegazdaságba a képzetlen vagy alacsonyan képzett cigányokat. Vannak települések, ahol a munkanélküliség már két- vagy háromgenerációsra tehető. A munkavállalási hagyományokkal rendelkező betanított és szakmunkásokat sem kímélte ez az időszak. Sőt, őket érintette legérzékenyebben ez a helyzet, nemcsak azért, mert már elértek egy bizonyos társadalmi presztízst, de azért is, mert az előző időszak pártállami retorikája tanulni, tanulni, tanulni hamisnak bizonyult a szemükben, hiszen azt tapasztalhatták, hogy a tanulásuk eredményeként megszerzett társadalmi státus nagyon is könnyen elveszthető. Természetes tehát, hogy ezekben a családokban a tanulási motiváció közel sem olyan meghatározó, mint más családoknál.
A közösségek jelentős része bizonytalan forrásból él (1. táblázat).
2. táblázat A családokban eltartott gyermekek száma százalékban
A fiatalkorú eltartottak száma | Cigány | Nem cigány |
Egy | 26,7 | 33,0 |
Két | 22,9 | 43,4 |
Három | 31,2 | 15,7 |
Négy | 9,6 | 4,4 |
Öt vagy több | 9,6 | 3,5 |
Összesen | 100,0 | 100,0 |
3. táblázat Egy főre jutó havi nettó jövedelem százalékban
Az egy főre jutó havi nettó jövedelem nagysága | Cigány | Nem cigány |
5000 | 29,3 | 5,6 |
51006000 | 13,4 | 3,0 |
61007000 | 14,0 | 10,1 |
71008000 | 20,4 | 15,2 |
81009000 | 5,7 | 16,2 |
910010 000 | 6,4 | 12,1 |
10 10011 000 | 5,7 | 18,5 |
11 10012 000 | 1,9 | 11,4 |
12 100 forint felett | 3,2 | 7,9 |
Összesen | 100,0 | 100,0 |
A táblázatok elemzésekor meg kell említeni, hogy az adatok nem országos felmérés eredményei. Laki László és Békés Zoltán által 1998-ban végzett kutatás vizsgált területei Jász-Nagykun-Szolnok megye egy városa és a körülötte elhelyezkedő két község. Terepválasztásukat a falusi vagy falusias körzetek szegénységével, annak kiterjedtségével illetve a generációs újratermelődéssel magyarázták. Ez a terep az ország közepén található, itt még nem tapasztalható a keleti és a nyugati országrész közötti gazdasági és munkaerő-innovációs leszakadás. A táblázatok adatainak azért is lehet valamiféle reprezentációt kölcsönözni, mert mint említettem a cigány lakosság nagyobbik része a települési megoszlás szerint éppen a falusi vagy falusias környezetben él.
A 3. táblázatból jól látható, hogy az érintett családok 70 százalékánál az egy főre jutó jövedelem 10 000 forint alatt marad, s a vizsgált családok 50 százalékánál az egy főre jutó nettó jövedelem 7000 forint alatt van.
Az eltérő gyerekvállalási szokások további nagy terhet rónak azokra a családokra, melyeknek a gyerekei elérték a tanköteles kort. Sok esetben nem képesek a taníttatással járó költségeket fedezni, egyre égetőbb szükségük van a nagyobb gyermekek által nyújtott jövedelemre. A vizsgált családok körülbelül egyharmadában három gyerek van, ez még az ingyenes oktatás esetében is komoly anyagi terheket ró a szülőkre. Nagy nehézséggel jár például két gyermek étkezési költségének a kifizetése. Számos települési önkormányzat a gyermekek után járó szociális támogatásokat, nevelési segélyeket az iskolán keresztül tanszer- és iskolai étkezési térítés formájában juttatja el a családokhoz.
Más a helyzet a depressziós településeken. A fizetésképtelen vagy csődközeli önkormányzatok a források hiánya miatt nem képesek a gondosodásnak ezeket a formáit biztosítani. Éppen azokon a településeken a leggyakoribb ez, ahol a cigányság létszáma növekvő trendet mutat, az önkormányzatok fizetésképtelenek vagy nagyon is feszített költségvetésűek.
Az utolsó tíz esztendőben felnövekedett munkavállaló életkorú fiatalok munkanélküliségére jellemző, hogy nem is alakultak ki a munkába járási, munkavállalói attitűdök. Azokban a családokban, ahol általános a munkanélküliség, nagy valószínűséggel az iskolába járási és tanulási attitűdök is torzulnak.
Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a szociális problémák nemcsak ott érhetőek tetten a cigány családoknál, hogy a tanulóknak nincs megfelelő öltözékük, élelmük és tankönyvük, hanem ott is, hogy nem működnek azok az alapvető ritmusok a családokban, melyek az életszervezést segítik és a társadalmi kapcsolattartást erősítik. Az iskolába járási szokások fellazultak, és a vonzó napközis ellátás a rendszeres étkezésekkel már vállalhatatlan terheket jelent a családok számára. Abban az esetben pedig, ha a települési önkormányzatok ezt a terhet még részben sem tudják felvállalni, a gyerekeknek és a szülőknek az iskola csak a szükséges rossz, melyet nem elvégezni, hanem megúszni a cél.
Az óvodai előkészítés elmaradása
Az óvoda az a hely, ahol a hagyományos cigány családok gyermekei első ízben találkozhatnak a többségi társadalom szokásaival és elvárásaival, ahol a magyar nyelv magabiztos használatán túl megtanulhatják azokat a verbális és nonverbális kommunikációs formákat, melyeket a többségi társadalom megkíván tőlük. Az OKIFKK 2000. évi munkatervének egyik alapfeladata egy verbális és nonverbális óvodai készségfejlesztő program kidolgozása volt, melyet reményeink szerint 2001 őszétől már hasznosíthatnak az óvodák.
A cigány családok hagyományos berendezkedése, az óvodába járással kapcsolatos terhek (sok esetben magának az óvodának a földrajzi elhelyezkedése) olyan helyzetet teremtenek, melyben a szülő lemond ennek az alapvetően meghatározó oktatási intézménynek az igénybevételéről.
Kaltenbach Jenő kisebbségi országgyűlési biztos és munkatársai egy 1998-as vizsgálatban megállapították, hogy a kisegítő iskolák és speciális osztályok tanulóinak több mint 80%-a cigány. A kutatási adatok azt mutatják, hogy azok a cigány tanulók, akik óvodába jártak, sokkal sikeresebbek az általános iskolában, mint azok a gyerekek, akik egyenesen a családi környezetükből kerülnek oda.
Sajnos a példák azt mutatják, hogy az óvoda intézménye nem népszerű a cigány családok körében. Abban az esetben, ha a települési önkormányzatok ingyenessé teszik az óvodai ellátást, a szülők ha másért nem is az ingyenes és rendszeres étkezésért elviszik a gyerekeket. Ennek hiányában viszont ez megint olyan teherként fogalmazódik meg, mely az ő olvasatukban egy újabb többé-kevésbé teljesíthetetlen elvárás a többségi társadalomtól, a gádzsóktól.
A nyelvi különbözőség
A kétnyelvűség pedagógiai értelemben előnyt jelent az egynyelvűekkel szemben. Sajnos a helyzet a cigány fiatalok esetében nem ilyen egyszerű. Az iskola nem tudja tolerálni a magyar nyelv bizonytalan vagy hibás használatát, így azok a gyerekek, akik nem magyar anyanyelvűként, óvodai előkészítés hiányában kerülnek be az általános iskolába, nagy valószínűséggel kudarcra vannak ítélve. Fokozódik a gond a felső tagozatban a szaktantárgyi terminológiák használatával.
A magyar anyanyelvűek 77%-a, a román nyelvet beszélők 58%-a, a cigány nyelvűeknek pedig az 52%-a végzi el sikeresen az általános iskolát.
Tanulási motiváció
Általános az a vélekedés, hogy a család nem motivált eléggé abban, hogy a gyermek minél többet tanuljon az iskolában, minél tovább maradjon meg a közoktatási rendszerben. A cigány családok túlélési stratégiájában a tanulás erősen leértékelődött, mindenekelőtt a munkanélkülivé vált, de képzettséggel rendelkező családfők helyzetének következményeképpen. A szülők, gyakran a személyes kudarcaikra emlékezve, különleges kötelezettségként kezelik az iskolát ami a tankötelezettség szempontjából akár igaz is lehet , s mint nem önként vállalt kötelezettséget igyekeznek ki is játszani.
Azok a személyek, akik sikeres vállalkozóként vagy munkavállalóként vannak jelen a munkaerőpiacon, egytől egyig azt vallják, hogy a szülői háttér ösztönzése döntően befolyásolta az iskolai pályafutásukat. Ezt a tényt támasztja alá az a kutatási tapasztalat, mely szerint a magasabban iskolázott és munkával rendelkező szülők gyermekei sikeresebbek, mint azokéi, akik maguk is tanulási nehézségekkel küzdöttek. A tanulás sok esetben fárasztó, fájdalmas folyamat, melynek elviseléséhez feltétlenül szükség van a család megerősítésére. Ennek hiányában hihetetlenül nagy a tanulók kísértése arra, hogy tanulmányaikat elodázzák, időszakosan felfüggesszék vagy végleg abbahagyják.
Az iskola és a szülő kapcsolata
A pedagógusok kezében óriási lehetőség van akkor, amikor egy esetleg nem magyar anyanyelvű cigány tanuló oktatását kapják feladatul.
Sajnos napjainkban a pedagógusok leginkább a középosztály gyermekeinek oktatására vannak felkészülve. Pedagógiai gyakorlatukban új elemként jelenik meg a másság, a tolerancia, a nemzetiségi autonómia és identitás. Az ismeretlenség bizalmatlanságot, illetve ellenérzéseket szülhet.
Az amerikai példák azt mutatják, hogy akkor eredményes az indián gyermekek oktatása, ha a szülőt is bekapcsolják az oktatási folyamatba. Több magyarországi iskola is próbálkozott már hasonló ötletekkel, s a siker nem sokáig váratott magára. A szülők bevonása az oktatási folyamatba nemcsak azért fontos, mert bizalomépítő lépés az iskola és a szülők között, hanem azért is, mert a képzetlen szülőt az iskolai közeg esetenként képes visszavezetni az iskola világába, az oktatási rendszerbe.
A cigány családfők és édesanyák általában maguk is fiatalok, ezért sok esetben nemcsak a gyermeket, hanem a szülőt is érdemes tanítani. Ehhez olyan bizalmi légkör szükséges, amelyet a pedagógusnak kell kiépítenie. Ez azonban nagyon nehéz, mert mint már említettem az alacsonyan iskolázott szülők iskolai és tanulási presztízse erősen alulértékelt.
A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy egy jó kapcsolat képes arra, hogy a szülő a későbbiekben a fiatalabb gyermekeinek a sorsát is rábízza az általa tisztelt pedagógusra. A megfelelő bizalmi viszony kialakításához fontos feladat, hogy a tanárképzésben a cigányság történelméről, kultúrájáról és hagyományairól megfelelő minőségű tudáshoz juthassanak a jelöltek.
Pedagógiai gyakorlat
A megszokott, a többségi társadalom számára kialakított, a középosztály gyermekeire formált iskola nem alkalmas arra, hogy integrálja, tartósan sikerekhez juttassa a cigány tanulókat.
A hagyományos gondolkodás, mely szerint a pedagógus arra kíváncsi, hogy mit nem tud a tanuló, eközben nincs ideje kideríteni, hogy mit tud, milyen különleges képességekkel, részképességekkel rendelkezik, a cigány gyermekek esetében nem lehet eredményes.
Az alternatív, illetve személyiség-központú iskolák, amelyek más megközelítéssel dolgoznak, a cigány tanulók és a bizonytalanabb anyagi körülményekkel rendelkező gyermekek számára nem érhetők el.
A tantervi követelményeket törvényként tisztelő pedagógusok nem merik a gyermek másságát kezelni, mint ismeretlent taszítják el ezt a tényt.
Sajnos minden egyes gyermek, akinek a családja nem rendelkezik komoly iskolai és tanulási tradícióval, olyan kihívást jelent a pedagógus számára, melyre nem a módszertani sokszínűséggel, hanem a sztereotípiák sokszínűségével válaszol.
Munkám során azonban természetesen több alkalommal találkoztam pedagógusokkal, akik sikeresen vállalják a roma gyermekek oktatásával járó többletterheket. Ennek hátterében elsősorban kiemelkedő pedagógiai képességek és a cigányság eltérő körülményeinek, sajátosságainak gyakorlati ismerete áll.