1.1. Az első világháború lezárultával a Kárpát-medencei magyarság jelentősnek mondható részét szakították el az anyaországtól az újonnan meghúzott államhatárok. Trianon után a Duna vonalától északra eső területek lakossága is egy újonnan szerveződő állam keretei között találta magát. Mindez a térségben élő szlávsággal kapcsolatos viszonyát is átértékelte. Történt ez annak ellenére, hogy a csehszlovák állam mindkét államalkotónak kikiáltott nemzetrészével korábban is közös államalakulatban élt. Az Osztrák-Magyar Monarchia adta a közös keretet, amelyben más népcsoportok mellett többek között megtaláljuk a cseheket és a szlovákokat is. Ebben az együttélésben magyaroknak, cseheknek és szlovákoknak sok tekintetben más szereposztás jutott. A csehek, a magyarokhoz hasonlóan, viszonylagos önállósággal bírtak, a szlovákok a Magyar Királyságon belül nem. A cseh és magyar népcsoport a Monarchián belül felületileg lényegében nem érintkezett egymással. Ezzel szemben a magyar-szlovák nyelvi érintkezésnek többféle megvalósulási módjával is találkozhatunk. A nyugatról keleti irányban hosszan elnyúló magyar-szlovák nyelvhatár a két nyelv marginális érintkezését biztosította. Az intraregionális érintkezésre is több ponton nyílt lehetősége a két nyelvnek, hiszen a szlovákság a Pilisben, illetőleg az Alföldön, míg a magyarság a Felvidéken - főként városokban - hatolt be viszonylag nagy tömegben a másik nyelvközösség által lakott területre. A magyar-szlovák népmozgásoknak a Magyar Királyságon belül elvben az országhatárok sem szabtak gátat. A korábbi szlovák telepítéseket leszámítva léptékét tekintve mégsem mondható egyértelműen kétoldalúnak, kölcsönösnek a nyelvhatárok átlépése. A helyzetértékelés szempontjából fontos tényezőként említhető, hogy a nyugat-kelet irányban kijelölhető magyar-szlovák nyelvhatár az évszázadok során lassan délebbre húzódott. Másrészt a 20. században felerősödött a magyar elem intraregionális behatolása a Felvidék bizonyos területein. Ebben a folyamatban feltehetőleg a magyarság intreregionális behatolásán túl az ott élő szlovákság asszimilációja is szerepet játszott. A Magyar Királyság területének nagy részén a vázolt helyzet ellenére sem volt jellemző a nagymértékű magyar-szlovák nyelvi érintkezés és keveredés.

A Monarchia felbomlásával a Csehszlovákia területén rekedt magyarságnak mindkét szláv népcsoporthoz képest gyökeresen átrendeződtek a viszonyai. Az újonnan kijelölt trianoni határok Magyarország felé mesterségesen lezártak mindenféle közlekedési lehetőséget. Ugyanakkor a cseh és szlovák országrészek között elvben szabadabbá vált a kelet-nyugati irányú népmozgás. Megindult a felvidéki magyar nyelvszigetek gyors asszimilációja is. A kelet-nyugati irányú szlovák-magyar nyelvhatár idővel lassan még délebbre tolódott. A világháború után is még összefüggőnek számító magyar nyelvterületet a szlovákság több ponton is megszakította. Nyitra környékén - főként a nyelvcsere, illetve a telepítések, betelepedések és egyéb tényezők révén - fokozatosan teret nyert a szlovák nyelv, körülölelve ezáltal a Zobor vidéki magyarságot. Mára ezzel megteremtődött a Zobor vidéki magyarság nyelvszigethelyzete.

A csehszlovák állam területére szorult, korábban kompaktnak mondható magyar nyelvterületre betelepülés és/vagy mesterséges telepítés, házasság révén ugyancsak nagyszámú szlovák nyelvű elem hatolt be. Elvben a magyarok lakta területekre a csehek nagyobb mértékű természetes és mesterséges behatolásának sem volt akadálya. A szakirodalom két nagy hullámot említ e térségbe érkezésükkel kapcsolatban: elsőként az első világháború után a cseh hivatalnokok, utána pedig a második világháborút követő cseh szakemberek érkezését. Mindezek a népességmozgások együttesen megbontották a térségben korábban létező etnikai arányokat.

A fentebb vázolt folyamatok trendjéről viszonylag hű képet alkothatunk a népszámlálási statisztikák alapján. A területen végbement etnikai változások megrajzolásához nyújthat segítséget többek között - igaz, csak áttételesen - az ott élő lakosság családneveinek vizsgálata. A családnevek településenkénti vizsgálata képes rávilágítani közvetetten a különféle etnikumok érintkezésére, egymás mellett élésére, keveredésére, az asszimilációs folyamat intenzitására, időbeli lefolyására, a település népességének mozgására, a népességcserére, hogy csak a főbb szempontokat említsük a lehetségesek közül. Mindez csak akkor érvényes, ha egy-egy település családnévanyagát nem önmagában szemléljük, hanem összevetjük a más térségekből, régiókból származó nyelvi anyagokkal.

1.2. Ismert tény, hogy a családnevek egy adott földrajzi egységben a nyelvcserét, sőt a betelepüléseket és/vagy betelepítéseket követően még hosszú időn át árulkodnak a korábban ott élő népesség nyelvi arculatáról, származási helyéről. Így van ez napjaink Szlovákiájában is, ahol gyakran találkozhatunk szlovák identitású egyének körében is egyértelműen magyar eredetű családnevekkel. Ezeknek a családneveknek - még mellékjeles átírásuk ellenére is - vagy a szemantikai tartalma, vagy a morfológiai szerkezete, hangtani arculata, esetleg mindhárom tényező együttesen jelzi a magyar eredetét. Olyan nevek is gyakran fölbukkannak, amelyek létrejöttekor szláv/szlovák, német vagy egyéb szótő kapott valamilyen jellegzetesen magyar képzőt. Ennek következtében a név egészét jellegzetesen magyar névalkotási módnak tekinthetjük. Ez utóbbi névalkotási folyamat fordított irányban is működik, vagyis a szlovák nyelvben is találunk olyan családneveket, amelyeknek morfológiai elemzése során az egyértelműen magyar, német és egyéb más nyelvre visszavezethető tőhöz kapcsolódik valamilyen jellegzetesen szláv/szlovák képző. Továbbá ismerünk olyan családneveket is, amelyekben a tő vagy a képző, esetleg mindkettő megtalálható mindkét nyelvben. Ilyenek többek között az egyházi eredetű keresztnevekből továbbképzett családnevek. Rajtuk kívül még több más családnévtípus is ebben a körben említhető. Ezekről nehéz eldönteni, melyik nyelv alkotta meg őket, mivel elvben mindkét nyelvközösségben létrejöhettek. Napjaink Szlovákiájában a magyar ajkú lakosság körében is gyakran használatosak jellegzetesen szláv/szlovák etimonú nevek. Tapasztalatom szerint jóval nagyobb arányban, mint az anyaországi magyar beszélőközösség körében. Mindezekből egyenesen következik, hogy a családnév - különösen két- vagy többnyelvű társadalmi közegben - az etnikai hovatartozást nem minden esetben képes kifejezni. Utal viszont általában ott is a felmenő ősök nyelvi/etnikai hovatartozására, illetve egyéb olyan kultúrtörténeti tényre, amely magyarázatul szolgál az adott családnév keletkezésére, mint pl. a magyar zsidóság körében nagy számban előforduló német családnevek esetében.

1.3. Jelen tanulmányban a kérdéskör szerteágazó volta miatt csak a családnevek mennyiségi vizsgálatával foglalkozom. Arra keresek választ, hogy az adott településen belül a családnevek összetételének vizsgálatával miként követhetők nyomon bizonyos nyelvi folyamatok, amelyeket társadalmi változások idéznek elő. Mielőtt azonban a jelzett összefüggések megvilágítására vállalkozom, feltétlenül szólnom kell a családnevek tanulmányomban alkalmazott kategorizálásának főbb szempontjairól.

1.3.1. Kutatási terepül négy szlovákiai települést választottam. Ezek sorrendben a következők: Balony (Baloň), Diósförgepatony (Orechová Potôň), Kiscétény (Malý Cetín), Nagycétény (Veľký Cetín). Terjedelmi korlátok miatt történelmi, politikai, demográfiai, településtörténeti és egyéb tények részletesebb vázolásától kényszerűen eltekintek. Helyette csak utalok arra, hogy a családnevek vizsgálatának időszeleteit is a térség 20. századi politikai, történelmi eseményeihez, valamint az állami anyakönyvezési gyakorlatát befolyásoló tényezőkhöz igazítottam. Csak az 1955/56-os időhatár kijelölése önkényes, bár annak magyarázata is az anyakönyvezési gyakorlattal hozható összefüggésbe: ekkor szaporodnak meg a kórházi szülések, s ekkortól a városon született gyerekeket sem a lakóhelyükön anyakönyvezik, hanem ott, ahol világra segítették őket. Továbbá ez a határpont már igen közel esik az 1959. október 1-jei, névadási gyakorlatot is befolyásoló törvényi szabályozásban bekövetkező fordulóponthoz. Ennek előszelei már az anyakönyvezés gyakorlatában is érződnek az általam mesterségesen megjelölt korszakhatár vége tájékán.

1.3.2. A problémakört 1896. október 1-jétől - az állami anyakönyvezés kezdetétől - 1999 végéig vizsgáltam. A névanyag hozzávetőlegesen az 1950-es évek közepéig, az 1960-as évek elejéig kizárólag állami anyakönyvekből származik, onnan kényszerűen egyházi anyakönyveket, illetőleg az újszülöttekről vezetett községi nyilvántartásokat is felhasználtam, mivel Nyitrán nem jutottam be az anyakönyvi hivatalba. Ezért az 1950-es évek közepétől Kis- és Nagycétény esetében a már jelzett forrásokból voltam kénytelen dolgozni. A Balonyra vonatkozó anyagot is csak utólag tudtam ellenőrizni és kiegészíteni Dunaszerdahelyen az anyakönyvi hivatalban. Ebből egyenesen következik, hogy ekkortól bizonyos időszakokban az anyag nem teljes, továbbá nem mindig az állami anyakönyvezés bejegyzési módjait tükrözi.

Hét periódusra bontottam fel a valamivel több mint száz évet felölelő időszakot:

1. 1896. október 1-jétől 1921. december 31-ig;
   
2. 1922. január 1-jétől 1938 novemberének végéig (Balony, Dióspatony), 1922. január 1-jétől 1939. március 13-ig (Kiscétény, Nagycétény);
   
3. 1938 novemberének végétől (Balony, Dióspatony), 1939. március 14-től (Kiscétény, Nagycétény) 1945 májusáig-júniusáig (a front átvonulásától függően községenként néhány napos időeltéréssel);
   
4. 1945 májusától-júniusától (községenként néhány napos időeltéréssel) 1955. december 31-ig;
   
5. 1956. január 1-jétől 1979. március közepéig;
   
6. 1979. március közepétől 1989. december 31-ig;
   
7. 1990. január 1-jétől 1999-ig. (A tanulmány hátralévő részében az egyes időszakokra római számokkal utalok.)

1.3.3. A négy település földrajzi elhelyezkedése, népességi és felekezeti összetétele kapcsán több eltérő tényező is megemlíthető. Témánk szempontjából mindenekelőtt az, hogy Balony és Diósförgepatony Szlovákia máig kompakt magyar nyelvterületén található. Földrajzilag nagyon közel esnek Magyarországhoz. A határok 1990 utáni megnyitásával fizikai kapcsolataik is erőteljesek az anyaországgal. A két község abban a térségben található, ahol északi irányban is legnagyobb kiterjedésű a szlovákiai magyarok lakta nyelvterület. Lakosságuk az 1991-es népszámláláson 95% fölött vallotta magát magyarnak.

A másik két község régtől fogva a szlovák-magyar nyelvhatáron található. Napjainkra az egyik lakossága - Kiscétényé - lényegileg teljesen nyelvet váltott: a magyar községeket számba vevő statisztikák (Önkorm. 1995; Gyurgyík 1994) nem is említik, mivel magyar ajkú lakóinak száma száz alatt van, s a magyarok településen belüli aránya sem éri el a tíz százalékot. Nagycétény közvetlen tőszomszédságában minden oldalról olyan községek találhatók, amelyek korábban részben vagy nagyrészt magyar nyelvűek voltak, de mára jószerével nyelvet váltottak. A község déli irányban alighanem a Zobor vidék nyelvszigetének egyik sarokpontja. A legutóbbi, tehát 1991-es csehszlovák népszámláláskor lakosságának több mint nyolcvan százaléka vallotta magát magyarnak.

1.3.4. A négy községből megközelítően húszezer családnevet dolgoztam fel és rendszereztem. Ezek községek szerinti bontását az alábbi táblázat mutatja:

Némi magyarázatra szorul, hogy miért mutat kisebb-nagyobb eltérést az apák és anyák családnevének száma az egyes községekben. Ez azért van, mert a rendelkezésemre álló nyilvántartásokban néhány alkalommal hiányoztak a szülők valamelyikére vonatkozó bejegyzések. Ilyenkor az újszülöttel kapcsolatosan fellelhető, de hiányos adatokat is felvettem a listámba. Ritkábban olvashatatlan, fizikálisan sérült bejegyzések magyarázzák a kisebb-nagyobb számbeli eltéréseket. Ezeket az eseteket a lista összeállításakor kényszerűségből figyelmen kívül hagytam. Az ebből adódó különbségeket a százalékok számításakor úgy hidaltam át, hogy az egyes időszakokban az adott névcsoport egészét tekintettem viszonyítási alapnak. Így mindig a családnevek ténylegesen feldolgozott számához képest sikerült megadnom a különféle százalékértékeket.

2.1. A bevezető után először szükségesnek tartom számba venni a besoroláshoz felállított kategóriákat. Mivel a kutatópontoknak számító településeken a korábbi népszámlálások jelentős százalékban mutatták ki a magyarságot, rendszerezésemben értelemszerűen az egyik kategóriát is a magyar eredetű családnevek fogják alkotni. Ezek a négy községben felbukkanó összes névnek kb. 67%-át teszik ki. A másik fő csoportot mind a négy településen a szláv/szlovák etimonú családnevek képezik. Itt kaptak helyet azok is, amelyek elvileg más szláv nyelvben is létrejöhettek, de nyelvi arculatuk összességében nem zárta ki szlovák származtatásukat sem. Arányuk valamivel több mint 27%. Anyagomban a harmadik legjelentősebb csoportot a német eredetű családnevek alkotják. Ez utóbbiak - a magyar és szláv etimonú nevek számarányához képest - sokkal kisebb súlyt kapnak: a négy község névanyagának alig több mint 3%-át képviselik. Külön kategóriába kerültek a cseh nevek. Ennek az eljárásnak több indoka is volt: részint kíváncsi voltam arra, milyen mértékben mutatható ki a Trianon utáni két nagy cseh átáramlási hullám kutatópontjaim névanyagában. A másik indok az volt, hogy e nevek nyelvi arculata gyakran több tekintetben is eltérést mutat a szlovák családnevekétől. A cseh nevek aránya nem érte el az egy százalékot (0,7%) A ruszin családnevek ugyancsak annak ellenére kerültek külön csoportba, hogy jelenlétük anyagomban mennyiségi szempontból egyetlen korszakban sem tekinthető számottevőnek (0,05%). Az egyebek csoportjában helyeztem el azokat a családneveket, amelyeket az említett kategóriák egyikébe sem tudtam besorolni. Mivel számuk csekély, jelölésük a diagramokon alig látszik (0,01%). A kategóriák közül utolsónak hagytam a bizonytalan besorolású családneveket. Ezek közé olyanok kerültek, amelyeknek sem a szemantikai, sem a morfológiai arculata nem utalt egyértelműen arra, mely nyelvben születhettek. Számuk abszolút értelemben nagy, arányuk az összes névhez képest mégis csekély, mindössze 1,6%. Közöttük kaptak helyet az olyanok is, amelyekben a toldalékmorféma felismerhető volt, de egyéb támpontok híján azt már nem sikerült egyértelműen eldönteni róluk, melyik nyelvben keletkezhettek. A névanyag eredet szerinti összetételére vonatkozó összesítést az alábbi táblázat tartalmazza:

Jelen munkámban a főbb családnévtípusok bemutatásakor a két legjelentősebb csoportra - a magyar és szláv/szlovák etimonú családnevekre - koncentrálok, amelyek a vizsgált névanyagnak együttesen közel 95%-át teszik ki.

Anyagomban a családnevek egy része régi egyházi eredetű személynévi tőre megy vissza. Ezek jelentős hányada - mind a magyarban, mind pedig a szlovákban - hajdani idegen nyelvi kölcsönzés, s relatíve kisebb csoportot alkotnak az egyéb szláv/szlovák, illetve belső magyar nyelvi fejlemények. Közöttük szép számmal találunk morfológiailag motiváltnak és motiválatlannak tekinthető neveket. A tövek zöme férfinév, mint pl. a magyar Ábel, Ábrahám, Adrián, Ágoston, Albert, Ambrus, Anda, Angyal, Antal, Balázs, Balázsi(1), Bálint, Balkó(2), Balkovics(3), Balla : Bálló(4), Barta, Bartal, Bartalos, Bazsó(5), Bede, Belkó(6), Benedek, Benke, Berkes, Bernát, Bertók, Bertalan, Bitó(7), Bódis, Bodzsár, Czirák : Czirók, Daniel, Dóka, Domonkos, Donát, Donátek, Dósa, Dömény, Dömötör, Együd : Együtt, Elek, Fábián, Fabó, Fábri, Farkas(8), Ferenci, Ferencz, Filkó, Füle, Fülemics, Gaál, Gálfy, Gálus, Gazsi, Gergel : Gergely, Göncöl, György, Illés, Illik, Imrik, Iván, Jakóczi, Jánoši, Jógyel, Jozskó(9), Kaár, Kaján, Kalma, Kálmán, Karácsony(10), Károlyi, Kázmér, Kelemen, Kickó(11), Kicska, Kollár : Koller (< Kolos)(12), Kósa, Kozma, Kozmé, Kozmon, Kristian, Kristóf, Lajácz, László, Lázár, Lazári, Lelkes(13), Lénárd : Lénárt, Lőrinc, Lőrinczi, Lukács, Maár : Mahár(14), Makó, Mannkus(15), Marák(16), Marcell, Marci, Mári(17), Mark, Marki, Markó, Márkus, Márton, Máté, Mátis(18), Mátyás, Matyó, Mihályi, Mihók, Mikle, Miklós, Mórocz, Ódor, Ollé, Orbán, Osvald : Ozsvald, Pálffy, Páli : Pályi, Pente (< lat. Panteleon), Petőcz, Pócs (< m. Pál + -cs < lat. Paulus), Póda (< m. Pál + -d + -a < lat. Paulus), Pongrácz, Pósa (< m. Pál + -sa < lat. Paulus), Pőthe (lat. Petrus > m. Péter + -e > Pőte : Pőthe), Sándor, Sánka (< Sándor : Sámule : Sámson + -ka), Šebest (Sebestyén > Sebes : Sebest), Sebő, Sebők, Simkó : Sinko (lat. Simeon > Simon : Simjén + -kó), Simon, Simó, Simor, Sin, Szórád : Zórád, Takó (Tamás + -kó > Takó), Tóbiás, Urbán, Vencel, Vida, Vincze, Zsigmond; szlovák Adamcsik, Adámek, Adámko, Adamuska, Andcsir, Andel, Andics, Andrejec, Andrejek, Androvics, Augustin, Banyák, Belkovics, Beňák, Bencsik, Bencz : Bencs, Bencsics, Bencsik, Benes, Benko, Benkovics, Benovics, Beneš : Benyes, Berec : Berecz, Berkovics, Bernadič, Blaskó, Bohumel, Bohus, Bozsenyik, Danis, Domozics, Durčovič : Gyurcsovics, Ďurian : Gyurián, Ďurik, Elčik, Fabrik, Filipek, Franek, Frankó, Gabriš, Gabriška, Galik, Gáluš, Gregasič, Gregor, Greza, Grezan, Grežo, Gyuricza, Gyurinka, Gyurkovics, Ignaták, Ilčik, Ištokovič, Ivan, Ivančik, Ivanek, Ivanič, Jakubik, Jamrick, Janček, Jančovič, Janda, Janek, Janeška, Janis, Janko, Jankovič, Janouška, Janzetič, Jány, Janyik, Jarosek, Jaroška : Jaruska, Jarusek, Jócsik, Johančik, Jurčik, Jurčo, Jurik, Jurkovič, Karulek, Kaspar, Kment (? Kliment), Koba (< Ja-kub + -a), Kobes, Korczián, Koczó, Kolocsics, Košťal, Kubicska, Kubik, Kristian, Láznik, Lukácsovics, Lukavics : Lukovics, Macák : Macsák, Markovics, Maťaus, Matenkovič, Matica, Matkovecz, Maťo, Matous : Matus, Matusek, Matúsz, Matyina, Miček, Mihál, Mihálik, Mihalovics, Mikolášik, Mikos, Mikula, Mikulásik, Mikulič, Mikuska, Ondrejec : Ondrejic, Ondrejka, Ondruška, Orbich, Pacek : Pácik, Palkovič, Paluska, Pauke, Paulik, Paulovics, Pavas, Pavel, Pavelka, Pavešič, Pavlicska, Pavlovics, Petřiček, Perik, Petyo : Pityo, Póčik, Racko + Račko (< Radimír, Radislav), Rada (< Radoslav), Raduka, Sebik (Sebik < Sebastián + ik), Simcsik, Simkovics, Šimončik, Simonics, Stafanek, Stanček, Štefák, Štefan, Štefanek, Štefanik, Tádik (< szlk. Tadej : m. Tádé + -ik), Tamašek, Tamoškovič, Tinka (< Timoteus + -ka), Toman : Tomány, Tomasek, Tonka, Tonko, Urbanek, Vachal, Václav, Václavik, Vacula, Vaczulka, Valábek, Valábik : Vallabik, Valaska, Valkár, Valent, Valkó, Vančo, Vanek, Vaňo, Vaňoc, Vanovič, Vencelik, Vendics, Viczena, Viglás, Vlad, Vladimír. Csak ritkán bukkanunk közöttük női névből származókra, mint pl. a magyar Laura, Magdolna, Margit, Mári, Orsolya, Rózsa(19); szlovák Katák, Katerinka, Verček. A példaanyagból is látható, hogy a neveket - különösen a szlovákokat - hihetetlenül gazdag képzőrendszer hozta létre. Ez nyilván összefüggésbe hozható mindkét nyelvben, ezen belül is különösen a szlovákban nagyon termékeny képzéssel. Egy-egy név kapcsán képzők sora produkálja a tövük alapján egymással összekapcsolható alakvariációk családját.

Ugyancsak a személynévi eredetűek között kell megemlítenünk azokat, amelyek régi világi személyek nevéből keletkeztek, mint a magyar Baán, Bock, Badó, Bakó, Bodó, Borsa, Bekes, Belkó (Béla + -kó)(20), Beszkó, Bock, Bodér, Bogár : Bogár, Bogyó, Borsa, Both, Bozsa, Bödör, Böjtös, Bucskó(21), Bucsa : Bucha, Bukai(22), Czike, Czucz, Csákány, Csiba, Csóka, Csomor, Csölle, Csőre, Farkas, Finta, Góg, Hölgye, Husvéth, Kaár, Kaday : Koday(23), Karácsony, Mandák, Munka, Pathó, Patócs, Pazák, Pecsuk, Pónya, Pőthe, Rózsa, Szelle, Szépe, Szombath, Szomor, Turza : Turzó; szláv/szlovák Belkovics, Bod, Duša, Gódány, Vaskovič (Vask, Vaskó, Vaska), Vladár. A példaanyagból is látható, hogy a rendelkezésemre álló magyar névanyagban gyakoribb a puszta személynévből derivátum nélkül keletkezett családnév, mint a szlovákban.

A családnevek további jellegzetes alcsoportjait alkotják a foglalkozásra, tulajdonságra, valamilyen tisztségre utaló köznévi eredetű származékok. Képzett és toldalék nélküli, ritkábban szóösszetétellel létrehozott alakokat egyaránt találunk közöttük. A következőket sorolhatjuk ide: Árva, Bakó, Bogár, Both, Botlik (Kniezsa igelakból keletkezett családnévként magyarázza; vö. Kniezsa 1965: 14, 100), Csákány, Csuka, Deák, Duda; Finta, Fodor, Görcs, Harcsa; Kis, Kónya, Pecek, Pocok, Pörsök, Bodor, Cigány, Csóka, Farkas, Gróf, Hamar; Érse; Ács, Árpás, Barát, Bíró, Boráros, Borbély, Bordáš, Boros, Both, Botló, Búzás, Čapo, Czirok, Czödör, Csákány, Csaplár, Cseres, Csikász, Csisár, Csizmadia, Csontos, Csuka, Dalloš, Deák, Doboš, Duda, Dudás, Énekes, Erdös, Esztergályos, Fazekas : Fazikas, Fegyveres, Finta, Fogad, Fördös, Furulyaš, Gulyás, Gyepes, Hajdú, Halász, Harcsa, Hegedüs, Heringh, Hidas, Író, Juhász, Juhos, Kalmár, Kántor, Kardos, Kaszás, Katona, Kerekeš, Kinčeš, Kobza, Kocsis, Kontár, Kosár, Koszorús, Kovács, Köles, Kulcsár, Lakatos, Lantos, Lovász, Madarász, Méhes, Mester, Mészáros, Mézes, Molnácz, Molnár, Nyerges, Öllős, Pásztor, Patkoló, Pék, Pénzes, Pindes, Pintér, Pintes, Rákos, Rostás, Sáfár, Sátor, Sipos, Síp, Soós, Sörös, Suba, Sütő, Szabó, Szalma, Szecska, Szerződi, Szitás, Szőcs : Szűcs, Takács, Táncos, Üveges, Vajas, Valló, Varga, Varró, Vas, Vermes, Vitéz, Zsemlye, Zsoldos. Szemantikai megfelelőik a szlovákban is szép számban megtalálhatók.

Külső vagy belső tulajdonságra utalnak a következők: szlovák Belák (< szlk. belý, bielý + -ák 'fehér'), Belanecz (< szlk. belý, bielý + -ec 'fehér'), Belecsik : Belcsik (< szlk. belý, bielý + -čik 'fehér'), Belšan (< szlk. belý, bielý + -an 'fehér'), Blahová : Blaho (< szlk. blaho 'boldogság, jólét, üdv'), Černák (< szlk. červeň 'vörös' + -ák), Čertík (< szlk. čert 'ördög' + -ík), Chlpik (< szlk. chlp 'szőr' + -ik), Chudi (< szlk. chudý 'sovány'), Drahos (< szlk. drahý 'drága'), Hlaváček (< szlk. hlava 'fej' + -ček), Hlavnička (< szlk. hlava 'fej' + -ička), Hubus (< szlk. huben < huba 'ajak'), Kanyaško (< m. Kánya + szlk. -(š)kó), Kmetík (< szlk. kmeť 'aggastyán, agg' + -ik), Kmetyó, Kmeťo (szlk. kmeť 'aggastyán, agg'; Kniezsa szerint szlk. kmeť 'falusi bíró' [vö. Kniezsa 1965: 51], ennek megfelelően a név foglalkozásra, tisztségre utaló besorolást is kaphatna), Kratky : Krátka (< szlk. krátky 'rövid, kurta'), Krehák (< szlk. krehký 'gyöngéd'), Krivánek (< szlk. krivať 'sántítani, sántikálni, bicegni'), Kučera : Kucsera (< szlk. kučera 'hajfodor, hajfürt', kučeravý 'göndör'), Liszy (< szlk. lysý : lis 'kopasz'), Mali (< szlk. malý 'kicsi'), Millena (< szlk. milený 'kedves, kedvelt, szeretett'), Mokry (< szlk. mokrý 'nedves'), Nosák (< szlk. nos 'orr' + -ák; itt a képzőnek nagyító szerepe van, tehát a szokásosnál nagyobb orrú személy), Ocsenás (< szlk. Očenáš 'Miatyánk'), Plevka (< szlk. pleť 'arcbőr, arcszín' + -ka kicsinyítő képző, amely eredetileg nőnemű főnevekhez járult, de ma már helyette a -ko használatos), Rapavi (< szlk. rapavý 'ragyás'), Široky (< szlk. široký 'széles'), Smatana (< smotana 'tejföl'; hajra vagy arcszínre utalhat), Smutný (< szlk. smutný 'szomorú'), Studenka (< szlk. studený 'hideg'), Suchý (< szlk. suchý 'száraz'), Šumichrast (< szlk. šumi + chrasť szlk.? šumivý 'susogó, suhogó' + ? chrasť 'haraszt', 'bozót', ? 'pattanás'), Svetkó (< szlk. svet 'világ' : sveták 'világfi' : svetlo 'világosság' + -kó képző), Sládeček (< szlk. sladký 'édes' tőre vezethető vissza; az irodalmi szlovákban -(e)ček alakú a képző, amely a hímnemű sorban szl. kú + úkú > čúkú > szlovák -ček fejlődési sort kell látnunk, vagyis a tővég k-ja és a toldalék ček-ké olvadt össze vö. Kniezsa 1965: 55), Szikora (< szlk. sýkora 'cinege'), Smutný (< szlk. smutný 'szomorú'), Vlasák (< szlk. vlasy 'haj', vlas 'hajszál' + -ák nagyító funkciójú képző, amelynek jelentése itt: 'a szokásosnál több, nagyobb'), Vlčej (< szlk. vĺča 'farkaskölyök', itt metaforikus név); magyar Ágh (< m. agg) , Balog, Bekes : Békés, Bodér : Bodor, Bogár : Bugár, Bokros, Borza, Bús, Czulka, Czigány, Csóka, Csonga : Csonka, Csontos, Farkas, Fehér, Fejes, Fekete, Finta, Fodor, Forró, Gróf, Hamar, Harcsa, Kemény, Kevély, Kis, Konya : Kónya, Korpás, Nagy, Pecek, Pock, Pörsök, Ravasz, Rigó, Szakáll, Sebest(24), Száraz, Szarvas (metaforikus elnevezés), Szőke, Szusztor, Taar, Tarko, Tompos, Ürge (metaforikus név), Veréb (metaforikus név), Veres : Vörös, Vontszemű, Zöld.

Foglalkozásra, tisztségre utaló családnevek: Bačová (< szlk. bača 'juhászgazda, számadó juhász'), Blanár (< szlk. blana 'hártya' : bubon 'dob'), Kotlár 'kazánkovács, katlankészítő', Barano : Baranyó (< szlk. baran 'bárány'), Bránik : Brányik (< szlk. brániť 'véd, védeni'), Chovancsek (< szlk. chovať 'tenyészteni'), Cibulka (< szlk. cibuľka 'hagyma'), Debnár (< szlk. debňa 'láda', tkp. kádár), Deskóová : Desková (< szlk. deszko 'fűrészelt vagy hasított falap'), Dijcán : Dojcsán (< szlk. dojiť 'fejni' : dojčiť 'szoptatni' + -an képző), Draguň (< szlk. dragúň 'dragonyos'), Gajdoš (< szlk. gajdy 'duda'), Holec : Holeš : Holiač : Holič (< szlk. holič 'borbély'), Hugyba : Hudec (< szlk. hud 'zene', hudec 'zenész, muzsikus'), Jahnátek (< szlk. jahňa 'bárány'), Karabínoš (< szlk. karabína 'karabély' + -oš), Klucsár (< szlk. kľúč + -ár '(nagybirtokon, nagyobb háztartásban) az éléstár, a pince stb. felügyeletével, kulcsainak őrzésével megbízott alkalmazott'), Koller : Kollár(25) (< szlk. kol 'körül' + -ár képző, tkp. esztergályos; Kolesár 'kerékgyártó') Kovácsik : Kovačik : Kováčik (< szlk. kovať, kuť 'kovácsolni' + -áč + -ik szlk. képzők), Kozár (< szlk. koza 'kecske' + -ár), Kozla (< szlk. koza 'kecske', kozliatko 'gida' vagy kozlek 'búzakereszt'), Krajči : Krajčo : Krajmer (< szlk. krajať 'vágni, szabni', tkp. szabó), Kuric (< szlk. kurič 'fűtő'), Kuchár (< szlk. kuchár 'szakács'), Kulák (< szlk. kulak 'kulák, zsírosparaszt'), Lovritš (< szlk. lovec 'vadász'), Majerčák : Majerčik : Majerík (< szlk. major : majer 'majorosgazda', 'juhászgazda', 'számadójuhász' + -čák : -čák : -ik), Papík (magyar pap 'lelkész', 'pap szolgája, szomszédja, rokona' + -ik szláv képző), Ribi : Riby (< szlk. ryba 'hal', ryby 'halak'), Šafariková (magyar sáfár 'uralkodók ügyintézője, gazdatiszt, felügyelő, intéző'; szlk. šafáriť 'gazdálkodni' + -ik szláv képző), Sedlár (< szlk. sedlo 'nyereg'), Šefčík : Sevčik : Sevčík (< szlk. švec 'varga' + -ik szláv képző), Struhár : Sztruhár (< szlk. struhať 'esztergál, esztergályos, faragó'), Sabov : Sabol(26) (magyarból szabó 'ua.'), Svec (< szlk. švec 'varga'), Szedlák (< szlk. sedlo 'nyereg'), Szekács (< szlk. sekať 'metsz, vagdal, szel'), Tehlár (< szlk. tehla 'tégla'), Tovarik (< szlk. tovar 'áru' + -ik képző), Uhlár (< szlk. uhlie 'szén' + -ár) Valaska : Valaška(27) (< szlk. valaška 'fokos'), Zámečník (< szlk. zámočnik 'lakatos'), Zlatnik (< szlk. zlato 'arany'), Zsákovics (< szlk. ? žiak 'diák' + -ovič képző).

Mint a példákból is látszik, a nevek morfológiai tagoltságukat tekintve itt is sokféleséget mutatnak. A foglalkozásra utalók között rengeteg a nomen agentis jelentésű -ár képzős alak. Ez utóbbi bizonyos esetekben teljesen azonos jelentésű az ugyancsak nomen agentis értelemben használatos -aľ, -ač képzőkkel. Az -ár, -aľ, -ač képzős nevek besorolása mindazonáltal gyakran egyszerre több alcsoportba is megtörténhetett volna, mivel többnyire nem ismerjük az adott név létrejöttének közvetlen szemantikai motivációját. Egy kisebb csoportot alkotnak anyagomban a puszta helynévből keletkezett nevek, amelyeknél ugyancsak sokszor bizonytalan, hogy a névadás indítékaként birtok-, lakó vagy származási helyre utalást kell-e feltételeznünk. Példaként említhetjük közülük a Csor, Szelk, Sziget neveket. Ez utóbbiaknak a szláv nyelvekben, így a szlovákban sincs megfelelőjük.

A nép- és népcsoportok elnevezéseiből keletkezett családnevek között szintén gyakoriak a puszta tőalaknak tekinthető magyar nevek. A négy község névanyagában ilyenekre is találunk példákat: Bolgár, Bosnyák, Cigány, Cseh, Hajdú, Horváth, Kun : Kún, Lengyel, Magyar, Morva, Német, Oláh, Rácz, Sidó, Szász, Tatár, Tóth, Török. Ez utóbbiakkal kapcsolatban feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy a névadási indítékok között bizonyos nevek esetén joggal feltételezhető az etnikai csoport által lakott területről való származás ténye is. Anyagomban az etnikai hovatartozásra utaló szlovák családnevek főként képzett alakban szerepelnek: Cigánek 'cigány etnikumhoz tartozó ember' : 'sötét bőrű ember' : 'hazudozó', Lemák : Lemausek (Lemk) 'galíciai rutén' : 'ruszin', Nemček szlk. nemec 'német', Nemecz : Nyemecz szlk. nemec 'német', Polaček : Polacsek szlk. poľak 'lengyel', Polin (< poľiak : poľak + szláv -in; az -in itt feltehetőleg birtokosképző, amely ebben az esetben a női nevekből vagy nyelvtanilag nőnemű szavakból mint patronimikum-képző hoz létre családnevet; vö. Kniezsa 1965:83), Slovák 'ua.' (a magyarban Szlovák), Uher (: Uhor), Uhrik (az -ik a magyarban nem használatos; Kniezsa szerint -i végű nevek + k kapcsolatából keletkezett; vö. Kniezsa 1965: 36), Uhrák, Uhrinek (női nevekben -iniech ? -inýech), Uhor régi szlovák uhor 'magyar' (vö. Kniezsa 1965: 55). Itt kell szólnunk arról is, hogy a mai szlovákban a magyarból kölcsönzött maďar 'ua.' szóval cserélték fel a régebbi uhor népnevet, s történeti munkákban a belőlük létrehozott -sko képzős megnevezések - Uhorsko : Maďarsko - terminológiai különbséget takarnak. Az elmondottak szelleméből következően a Magyar : Maďar tulajdonnevek írásmódjának kettőssége adott esetben nemcsak mellékjeles átírást takarhat, hanem szlovák nyelvű népnévre utaló családnevet is. Ez a családnév a szlovákban feltehetőleg nem túl régi keletű kölcsönzése miatt nem kapott toldalékmorfémát, s így a népnévi példák csoportjában az Uhorral szinonim párt alkotva lényegében puszta tőalaknak fogható fel.

Állatnevek a szlovák és a magyar családnevekben is egyaránt előfordulnak, s igen gyakran metaforikus értelemben jellemnevekként funkcionálnak, máskor viszont foglalkozásra utalnak: Bogár, Bugár, Czakó, Csikász, Csóka, Csuka, Farkas, Halász, Harcsa, Heringh, Hölgye, Lovász, Pock (< Pocok), Rigó, Sas, Szarvas, Veréb; Jahnátek (< szlk. jahňa 'bárány'), Ješko : Ježo (< szlk. jež 'sün'), Káčer (< szlk. káčer 'hím kacsa'), Kohút (< szlk. kohút 'kakas'), Komárek (< szlk. komár 'szúnyog' + -ek képző), Kozla (< szlk. kozliatko 'gida'), Kukucka (< szlk. kukuška 'kakukk'), Kurcsa (< szlk. kurča 'csibe, csirke', Lasztovicza (< szlk. lastovička 'fecske'), Ribi (< szlk. ryba 'hal'), Slávik (< slávik 'fülemüle, csalogány'), Sobik (< szlk. sob 'rénszarvas' + -ik képző), Sovič (< szlk. sova 'bagoly' + -ič képző), Soviš (< szlk. sova 'bagoly' + -ič képző), Sovka (< szlk. sova 'bagoly' + -ka képző), Süncsik (magyar sün : sül 'tüskésdisznó' + szláv -čik képző), Szikora (< szlk. sýkora 'cinege', valószínűsíthető a szlk. sykať 'sziszeg' tő + szlk. -ora képző kapcsolata is), Szlavicsek (< szlk. slávik 'fülemüle, csalogány' + -iček képző), Vlčej, Vlčkov, Vliko (< szlk. vĺča 'farkaskölyök'), Vrabec (< szlk. vrabec 'veréb'), Zajácz, Zajiček (< szlk. zajac 'nyúl'), Zverka (< szlk. zver 'állat, vad' + -ka képző).

Az elmondottakból kitűnik, hogy anyagomban nagyon jelentős szerepet játszanak a morfológiailag motivált családnevek. Ezeknek - mint láttuk - nagy része képzéssel, kisebbik része egyéb szóalkotási módokkal keletkezett. A képzett szavakról írásképük alapján legtöbbször könnyű eldönteni, melyik nyelv morfológiai elemei alkotják őket. Bizonyos esetekben viszont fejtörést okoz, hogy a kérdéses tőhöz melyik nyelv derivátuma kapcsolódik. A vagylagos besorolást megengedő esetek többségét a képzéssel létrejött személynévi eredetű családnevek között találjuk. A következő, véletlenszerűen kiválasztott, de mégis típusokra utaló példákkal azt szeretném érzékeltetni, hogy morfológiai szempontból melyek a biztos, melyek a vagylagos besorolás esetei: m.-szlk. Greza : Grezsa : Greža (< szlk. Gregor + m.-szlk. -a), szlk. Grezany : Grežaň (< szlk. Gregor + szlk. -aň : -any), m.-szlk. Grezsó : Grežo (< szlk. Gregor m.-szlk. -o : -ó), Ilčiková (< m. Illés + szlk. -čik), Ištokovič (<+ szlk. -ovič), m.-szlk. Istók (< m. István + m.-szlk. -ók : -ok), Ivančiková (< m.-szlk. Iván + szlk. -čik), Ivanek (< m.-szlk. Iván + szlk. -ek) szlk. Ivanics : Ivanič (< m.-szlk. Iván + szlk. -ič), szlk. Koba (< szlk. Ja-kub : Jakob + szlk.-m. -a).

2.2. Néhány hangjelölési kritérium. Szlovák-magyar viszonylatban a családnevek írásával kapcsolatban jellegzetes hangjelölési kritériumként említhetjük a másik nyelvhez viszonyított jellegzetes hiányokat. A szlovákban a magyar hangállományhoz képest nem találunk ö, ő, ü, ű hangokat. Így a Török, Vörös, Szűcs, Füzi típusú nevek alapalakjukban nem tekinthetők szlovák eredetűeknek. Gondot jelent viszont a Vörös : Veres alakváltozat második tagjának megítélése, hiszen a magyarban etimológiailag ismert a viszonyuk, ugyanakkor a szlovák-magyar nyelvhatáron elképzelhető az ö-s változat hanghelyettesítéses szlovákos ejtésének rögzülése, mivel a szóban forgó labiális palatális magánhangzót a szlovák nyelvérzék automatikusan illabiális palatálissal cseréli fel. A Szücs : Syč pár esetében megkönnyíti a probléma megítélését, hogy a magyarban alapvetően a labiális hangzós változata terjedt el (Szücs : Szőcs), tehát itt az illabiális alakváltozat a magyar név szlovák ejtésmódjának tűnik. Az ö : e párok esetében nem zárom ki a szlovák ejtésmód hatását, de figyelembe veszem, hogy a magyar nyelvterület más részein is létezik a labiális : illabiális kettősség. Ezért mindkét alakváltozatot a magyar etimonú családnevek közé sorolom be. Az ü : i kettősségnél viszont csak a labiális alakokat tekintettem magyar eredetűeknek, az illabiálisakat nem.

A szlovák ä, ý; ĺ, ô, ŕ grafémák által jelölt hangok családnévanyagomban alapvetően nem, illetve csak néhány névben találhatók meg. Előfordult, hogy ezek a grafémák nem a névben, hanem abban a közszói tőben használatosak, amelyre a kérdéses családnév visszavezethető. Az ilyen betűket tartalmazó nevek besorolása semmiféle nehézséget nem jelentett, mivel morfológiai, szemantikai kritériumok alapján egyértelműen eldönthető, melyik csoportba tartoznak. A következő nevekben bukkantak fel a kérdéses grafémák: Makyš (feltehetőleg a szlovák mäkký tőre vezethető vissza), Huĺková (a cseh huĺka), Vlčej (< szlk. vĺča), Kŕmkola (benne a szlovák krm tő), Vrba (a szlovák vŕba tő etimologizálható benne). A Javůrek (cseh javůr) cseh ů-jának következetes jelölése ugyancsak egyértelmű besorolást tett lehetővé.

Névanyagomban a szlovák ý graféma alapvetően -ý, -ský, -cký melléknévképzőként fordult elő a szláv/szlovák eredetű névanyagban. A magyar bejegyzésekben az -ý rendre átalakulnak i hangértékű y-ná. Gyakori jelenség az is, hogy az anyakönyvekben egy-egy név azonos időszakban is többféle alakban van bejegyezve: hol y-nal, hol ý-vel. A magyar időszakok anyakönyvezési gyakorlata csak kivételes esetekben tartja meg a szlovák -ý, -ský, -cký melléknévképzők alakját, ezzel szemben a szlovák időszakokban - igaz, nem túl gyakran - akkor is y-os alakban bukkan fel a családnév, ha az egyébként szláv jellege miatt ý-s ortográfiát kívánna. Az -ý tőbelseji felbukkanásával egyetlen névben találkoztam. A Sýsová besorolásakor végül is a bizonytalan etimonú nevek közé történő besorolás mellett döntöttem. Ennek ellenére elképzelhetőnek tartom, hogy tollhibás alakkal van dolgunk, s kapcsolatba hozható a Syč névvel.

A magyar nevek szlovák betűs átírása és fordítva, a szlovák nevek magyaros írásmódja a különböző korszakokban tapasztalatom szerint bevett anyakönyvezési gyakorlatnak mondható. A továbbiakban felsorolom, melyek azok a grafémák, amelyeknél elvileg számításba jöhetett az átírás.

Mindenekelőtt a magyar kétjegyű betűket, a régies magyar betűkapcsolatokat, valamint fordított irányban a mellékjeles szlovák betűket érintette ez a gyakorlat. Így válhatott a magyar dzs, cs, gy, ly, ny, sz, ty és zs-ből szlovák dž, č, ď, ľ, ň, s, ť, ž. Ezen túl elvileg érinti a nevek grafizációját a szlovák kemény - lágy magán- és mássalhangzópárok külön betűjeggyel történő jelölése. Így párt alkot a magánhangzók közül az i : y, í : ý, a mássalhangzók körében d : ď, h : ch, l : ľ, n : ň, t : ť. Ez utóbbiak közül a d, l, n, t az őt követő i, e magánhangzók hatására lágyan ejtendő, tehát ď-nek, ľ-nek, ň-nek, ť-nek, de betűjelük d, l, n, t marad. A nevek írásában csak ritkán felbukkanó probléma az ún. szótagalkotó rövid - hosszú szlovák mássalhangzójelek eltérő betűjele. Ennek megfelelően a szlovákban külön jele van a rövid és hosszú l-nek (l : ĺ) és r-nek (r : ŕ). Ez utóbbi hangjelölési típus - az említett két példát leszámítva - nincs meg a négy vizsgált község családnévanyagában.

Mint már utaltam rá, a régies magyar betűkapcsolatok jelölése is gyakran változik a szlovák átíráskor. A mai szlovák helyesírás elve velük kapcsolatban egyébként is az, hogy lejegyzésükkor a hangértéküknek megfelelő betűjelet kell alkalmazni - igaz, a szabályzatnak ez a rendelkezése csak az ún. történelmi családnevekre vonatkozik.

Az anyakönyvek vezetése sem a név viselőjének etnikai hovatartozására, sem a név etimologikus voltára nem volt tekintettel. A magyar időkben a szláv neveket is többnyire magyaros írásmóddal rögzítették. A (cseh)szlovák időkben megfordult a helyzet. A magyar neveket is elkezdték mellékjelezni. Ez a gyakorlat vezetett oda, hogy az anyakönyvekben a családnevek rendkívül változatos írásképe tárul elénk. Néha ugyanazon családon belül, sőt azonos személy esetén is találkozunk a magyaros, majd a mellékjeles írásmóddal. Némiképpen a fenti példaanyagban is visszatükröződik a jelenség, bár e tekintetben nem tudtam teljes következetességgel eljárni. Ha a családnevek minden alakváltozatát feltüntettem volna, hihetetlen mértékben földuzzadt volna a példaanyag. Helyette a következő elveket alkalmaztam: ha a név csak egy alakban fordult elő, akkor azt munkámban annak megfelelően szerepeltetem; ha a névnek többféle alakjával is találkoztam, akkor a gyakoribb alakot tüntetem fel, illetőleg azt, amelyik előbb bukkan fel az anyakönyvekben. Ettől a vezérelvtől csak néhány indokolt esetben tértem el.

A német eredetű neveknél főként a (cseh)szlovák anyakönyvezés idején a kiscétényi nevek között találkoztam fonetikus átírással (pl. Zimmermann > Cimerman : Cimermen), de a hangzás alapján nem jelentett gondot a névalakok párba állítása.

2.3. Néhány morfológiai természetű kritérium. A rendelkezésemre álló névanyagban egyaránt találunk tő-, összetett és képzett szavakra visszavezethető családneveket. A magyarban jellegzetes típust alkotnak a puszta helynevekből, személynevekből, egyéb közszókból létrejött családnevek. A képzett alakok között gyakoriak a birtokra, lakóhelyre és/vagy származási helyre utaló -i képzős családnevek, de e típusban itt-ott felbukkannak képző nélküli alakok is. Sajátos szóösszetételnek számítanak a -fi utótagú családnevek. A szlovákban számarányát és súlyát tekintve is kisebb jelentőségű a szerves és szervetlen szóösszetétel, de nem példa nélküli. Az általam vizsgált névanyagban is találkoztam Dobrovodská, Horehaj, Nedomové, Nevidal, Ocsenás (Očenáš), Podhorec és hozzájuk hasonló összetételekkel vagy összetételszerű alakulatokkal, ám arányuk a képzéssel létrejött családnevekhez képest jelentéktelennek mondható.

A Dobrovodská, amely a dobrý 'jó' és voda 'víz' összetétele, s a nőnemű -ská formánssal van ellátva, a csehországi Dobrá Voda 'Jóvíz' község neve; a Horehaj név gyaníthatóan a szlovák horehaj-doluhaj 'fent erdő, lent erdő' szerkezetből alakulhatott ki; a Nedomové 'hontalan' a szlovák nie : ne + domov kapcsolatából; a Nevidal (nie : ne 'nem' + vídať 'kiadni'; a szlovák Ocsenás - mellékjelesen írva: Očenáš 'Miatyánk' - a keresztény imádság szlovák szövegének indításából; a Podhorec a származási helyre utaló szlovák pod- 'alatt' + hora 'hegy', tehát 'hegyvidéki', 'hegyaljai' + -ec képző, illetőleg a Trencsén, esetleg Liptó megyei Podhora község -ec képzős származékának fogható föl. Világosan látható, hogy többnyire nem a kérdéses családnevek megalkotása során jön létre a szóösszetétel, hanem az már megvan a név kiindulópontjának számító alapalakban.

Az összetételek között kell megemlítenem azokat, amelyek régi egyházi vagy világi személynevekre vezethetők vissza, s toldalék nélküli alakban váltak családnevekké. Ezek anyagomban csak egészen kis számban bukkantak fel. Ilyennek tekinthető a Bohumel (< Bohumil) által reprezentált típus. Ezekből több név is létrejött tőrövidítéses továbbképzéssel, mint a Bohuš (< Bohumil + -uš), Gódány (< Godimir : Godislav). A szláv nevek csoportjában puszta tőrövidítéssel csak kivételesen találkoztam - Budomír > Bud : Bod -, s azonnal megjegyzendő, hogy ilyen esetben felvetődhet a név képzésének magyar volta is (vö. Kázmér 1993: 144). Ebben a típusban is látni kell, hogy a tagok összetétellé válása megelőzte a családnév keletkezését.

Sok olyan tő- és képzőmorfémát találunk, amelyről egyéb támpontok híján nehezen dönthető el, hogy melyik nyelv morfológiai állományához tartozik. Ezek között vannak olyanok, amelyek a szlovák nyelvben magyar, a magyar nyelvben szlovák kölcsönzéseknek számítanak, de olyanok is akadnak közöttük szép számmal, amelyek mindkét nyelvben szerves fejlődés eredményei, s szemantikai tartalmuk is többé-kevésbé összevethető. E kérdéskörre a továbbiakban még utalásszerűen visszatérek a szemantikai problémakör tárgyalásakor.

Külön csoportot alkotnak azok a morfológiai alakulatok, amelyekben a tő vagy képző magyar, de a toldalék szláv/szlovák, és fordítva. Ilyenkor - mint már utaltam rá - minden esetben a képző jellege, nyelvi hovatartozása határozta meg a besorolást. Ha tehát magyar tőhöz szláv/szlovák képző járul, akkor a családnév a szláv/szlovák csoportban kap helyet, ha szlovák tőhöz magyar képző kapcsolódik, akkor a kérdéses családnevet a magyar nevek közé soroltam be.

A szláv/szlovák nevek között a régebbi keletkezésű névanyagban a -ský, -cký, -ská, -cká képzős alakok mindig származási helyre utalnak: településre, esetleg területi egységre (pl. Zsilinszký 'zsolnai' Kišucky : Kisuczky : Kišucky : Kysucký(28) 'a Kisuce nevű tájegységről való' vagy 'a Vág menti területről való'). Ezek elvileg idegen nyelvek helyneveihez is hozzákapcsolhatók, így jön létre pl. Esztergom régi német nevéből -ský képzővel a szlovák Granský családnév. A fentebb említett derivátumokkal szinonim jelentésűek - s azokat részben felváltják - az -ák, -ec, -čan képzők, amely a konkrét származási hely megnevezésén kívül nagyobb területi egységekre is utalhat. Anyagomban több ilyen jelentésben használatos -ák képzős családnév is felbukkant - pl. Dolňák 'délvidéki', Horňák 'hegyvidéki', Lužbeťák, Spišák 'szepesi', Straňák 'hegyoldali' -; -ec képzővel ellátottra csak a Podhorec 'hegyvidéki', 'hegyaljai' említhető, a négy község családnevei között egyetlen -čan képzős származási helyre utaló nevet sem találtam. A szóban forgó képzőnek ezen túl sokféle jelentésárnyalata van: lehet nagyító értelme - Nosák 'nagy orrú', Csulák 'fürge, eleven, élénk'-, járulhatnak népnevekhez - Lemák 'galíciai rutén', Polák 'lengyel', Slovák 'ua.', Uhrák 'magyar' -, s hozzákapcsolhatók keresztnevekhez is - Banyák : Benyák 'Beňadik', Ignaták 'Ignác', Katák 'Katalin', Mandák 'Nándor : Mandur', Pazák 'Pazár' - csakúgy, mint egyéb köznevekhez. Névanyagomból ez utóbbi típusra említhető példaként a Belák 'fehér', Bezák : Bežák 'futni', Caplák 'tipeg, topog', Černák 'vörös', Novák 'új'.

Fentebb már arra is utaltam, hogy mind a magyar, mind pedig a szlovák lexikai elemek elláthatók a másik nyelv jellegzetes képzőivel. Szlovák tőhöz kapcsolódik magyar képző a következő nevekben: Dubai(29), Jakóci : Jakóczi(30), Jógyel(31); a Verčeková(32), Kickó(33), Kicska(34), Orbich(35) nevekben pedig magyar tő továbbképzése történik szlovák toldalékkal. A névképzés a képző miatt magyarnak is, szlováknak is felfogható, bár a tő magyar vagy magyarnak is tekinthető a következő nevek esetében: Gálik(36), Illik(37), Imrik(38), Jozskó : Jozsko(39). Mind a tő, mind pedig a képző mindkét nyelvben megvan: Gálus : Gáluš(40), Simkó : Simko(41) A névképzés motivációjának ismerete nélkül nehezen dönthető el a kérdéses alakról, hogy magyar, avagy szlovák szóalkotási módot feltételezhetünk-e: Kollár(42), Sáfár : Šafár(43), Sinko : Sinkó(44).

A problémakör zárásaként a teljesség igénye nélkül szólnunk kell arról is, hogy a női nevek 1922-től rövid egy év leforgása alatt mind a négy falu állami anyakönyveiben szinte kivétel nélkül -ová (-á, -ská) képzősre váltanak, sőt a későbbi időszakokban az egyházi anyakönyvekben is gyakran tartozékukká válik ez a formáns. Az állami anyakönyvekben értelemszerűen csak az anyák nevéhez tudják hozzáilleszteni, mivel a leány újszülöttekhez csak apjuk családnevét jegyzik be. Ugyanakkor az egyházi anyakönyvekben mind a leánygyermekek, mind az anyák nevéhez hozzáteszik ezt a toldalékot. Mivel ez a képző a magyar identitású egyéneknek sérelmes, nem hivatalos formában sokan rendre el is hagyják a név végéről. E képző névhez illesztése esetünkben értelemszerűen nem befolyásol(hat)ja a besorolást.

A szlovákban az -ová morfológiai funkciója az, hogy férfinevekből patronimikum-képzőként hozzon létre női neveket. Jelentése megfeleltethető a magyar -é birtokjelével. Ennek szellemében funkcionálisan a magyar Balázs + -é > Balázsé : Balázsi párba állítható a szlovák Adam + -ová típusú patronmikum-képzős szerkezettel.

Német eredetű neveken viszonylag ritkán találkoztam szláv/szlovák, illetőleg magyar képzőkkel. Ha mégis felbukkantak ilyenek alakok, akkor vagy a már példaként említett régi német településnevekhez hozzákapcsolt -ský képzős alakkal volt dolgom, vagy olyan régi német eredetű személynevek derivált alakjaival, amelyek már alapformájukban is mindkét nyelv régiségében meghonosodott átvételeknek számítanak.

2.4. Néhány szemantikai kritérium. Mint már fentebb említettem, a családnévanyagom tövei és képzői között jó néhány összevethető szemantikai tartalmú elemmel találkozhatunk. Ezek javarészt párhuzamos szemlélettel magyarázhatók, s csak elenyészőnek mondható a két nyelv kölcsönhatására visszavezethető jelentésfejlődés. Ez utóbbiakra főként a képzőcserék során említhetünk példákat. Ám gyakran itt is nagyobb szerepet tulajdoníthatunk a párhuzamosságnak és a véletlen egybeeséseknek, mint a két nyelv egymásra hatásának. Mindkét nyelvben megtalálhatók a következő képzők: m.-szlk. -a, m.-szlk. -ca, m. -csa : szlk. -ča, m. -csó : szlk. -čo, m. -es : szlk. -eš, m. -ics : szlk. -ič, m. -is : szlk. -iš, m.-szlk. -ka, m. -kó : szlk. -ko, m. -ny : szlk. -ň, m. -ó : szlk. -o, m. -ók : szlk. -ok, m. -ós : szlk. -oš, m. -sa : szlk. -ša, m. -ska : szlk. -ška, m. -us : szlk. -uš. Válaszra vár, miért kerültek szlovák-magyar képzőpárként egymás mellé olyanok, amelyekben a rövid és hosszú magánhangzó, a kétjegyű magyar, valamint a mellékjeles szlovák betű egyúttal alaki különbségtevő is. Azért, mert a régi névjegyzékekben és anyakönyvekben ezek között többnyire nem tettek különbséget. Éppen ezért gyakran nem is lehet megállapítani, melyik nyelv képzőjét kell keresnünk a néven. Ez továbbhagyományozódott az állami anyakönyvezést követően is. Az általam vizsgált anyakönyvek mindegyikében szép számmal találkozni olyan családnevekkel, amelyeknek csak a megfelelő kiejtésekor válik egyértelművé, hogy milyen tővel, illetőleg képzővel van dolgunk. Szinte számolatlanul lehetne sorolni anyagomból is az ilyen példákat. Csak néhányat kiragadva közülük: Gadušová (< szlk.? ga(j)duš 'dudás'); Rampaskó : Rampaško (szlk. rampáš 'újbor'); Suchoňová (< szlk. sucho : suchosť 'szárazság'); Svankó (< szlk. švanda 'humor'); Szadlon (< szlk. sadlo 'háj' + -ň képző); Sziván (< szlk. sivý : šedý 'szürke')(45); Ručko (< szlk. ruka 'kéz' + -ko képző > ručko 'kezecske').

Bár a fentebbi példák közül mellőztem a szlovák képzők magyar alaki párjainak bemutatását, a rövid felsorolásból mégis kitűnhetett, hogy a magyar-szovák képzőpárok szemantikai tartalma alaki egyezésük ellenére többnyire eltérő, s csak ritkán mutat hasonlóságot vagy teljes egyezést. Funkciójukban mégis párba állíthatók, mert többnyire mindegyikük a régi egyházi és világi eredetű családnevek egyszerű és tőrövidítéses továbbképzésében játszott igen jelentős szerepet.

Ha szemantikailag és funkcionálisan akarjuk párokba rendezni a két nyelv derivátumait, arra is figyelmesek lehetünk, hogy néha egészen különböző eszközöket használ fel a szlovák és a magyar egymásnak nagyjából megfeleltethető szemantikai tartalmak kifejezésére. A magyar -ics a régi nyelvben pl. alapvetően kicsinyítő szerepű volt; a szlovák -ič is valaha ugyancsak kicsinyítő képzőként funkcionált. A mai szlovákban ez a képző ebben a funkciójában már nem termékeny, de régen homonim párja volt az -itj > -ič hangfejlődési utat mutató szlovák patronimikum-képzőnek (vö. Kniezsa 1965: 65). Ez pedig szemantikai tartalmában többé-kevésbé megfeleltethető a magyar ~fi : ~ffi : ~fy : ~ffi szót tartalmazó összetételek utótagjának. Tehát ami a szlovákban Palkovič, Petrovič, Simonič, az a magyarban Pálfinak, Péterfinek és Simonfinak feleltethető meg. Ugyanakkor a szlovákban van Krajčovič (< krajči, krajec 'szabó'), Sevčovič (< švec 'varga'), Nemkinič (< nemka 'német nő, német asszony') is - a magyarban viszont nincs *Szabófi, *Vargafi, *Németfi, mert a -fi - itt nem részletezendő művelődéstörténeti okok miatt - csak bizonyos típusú régi egyházi és világi személynevekkel kapcsolódott össze. Megjegyzendő, hogy az -ič patronimikum-képző más szláv nyelvekben is széles körben elterjedt az említett funkciójában, ezért bizonyos nevekről meglehetősen nehéz eldönteni, melyik szláv nyelv tekinthető a családnév forrásának.

Szemantikailag minden bizonnyal a szlovák -ič és a magyar -fi patronimikum-formánsokkal hozható rokonságba az -i (< -é) is, amely a régiségben ugyancsak egyházi és világi eredetű személynevekhez kapcsolódhatott, s a leszármazottnak az apához tartozását volt hivatott kifejezni. Ilyen típusú neveket anyagomban is többet találtam: Balázsi : Balázsy, Bukai, Ferenci : Ferency, Jánošiová : Jánosi, Lázári, Marki : Márki. Bizonyos esetekben nehéz elkülöníteni a vele alakilag azonos -i birtok-, lakó- vagy származási helyre utaló képzővel létrejött nevektől. Ilyen, kétféle besorolást is megengedő formáns található a Csáki ~ Csáky, Károlyi, Mihályi, Páli ~ Pályi neveken. Ez a bizonytalanság azzal magyarázható, hogy a tőben szereplő név személynév is lehet, illetőleg jellegzetes magyar névadási módként a puszta személynév helynévvé is válhatott.

Az -i képzős magyar név nagyon gyakran helységre, ritkábban tágabb területi egységre utal. Ilyenkor egészen közeli szemantikai rokonságba hozható a szláv -ský, -cký, -ská, -cká; -ák, -ec, -čan képzős szlovák nevek bizonyos jelentésárnyalataival: pl. m. Berényi(46) : szlk. Berenská 'berényi'; m. Morvai : szlk. Moravec 'morvai'; m. Hegyi : Horák (szlk. horák < 'hegyi', 'erdei' vagy 'erdőőr') : szlk. Horská (szlk. horský 'hegyi'); m. Felföldi : szlk. Horňák 'felvidéki'.

A magyar -i kicsinyítő képzői értelemben is használatos. Ez utóbbi jelentést tulajdonítjuk a Gáspárból tőrövidítéses továbbképzéssel létrejött Gazsi formánsának is. Az -i képzős családnév ritkán időpontra is utalhat, mint ahogy ez a Karácsonyi és a hozzá hasonló típusú nevek esetében is feltételezhető.

A szláv nyelvek, így a szlovák is nagyon kedvelik a képzőhalmozást. A Hlavička (< szlk. hlava 'fej', tkp. 'fejecske'), Veličko (< szlk. veliký 'nagy', tkp. 'nagyocska') típusoknál ezzel a jelenséggel van dolgunk, méghozzá két kicsinyítő képző is járul a tőhöz (-ič + -ka : ič + -ko); ennek elvben a magyarban sincs akadálya, ám a mi nyelvünk családneveket általában ily módon tömegével mégsem produkált.

A szemantikai és hangalaki összevethetőség jellegzetes csoportját alkotják azok a családnevek, amelyek alakjukban és/vagy jelentésükben megfelelést mutatnak. E jelenség többféle oka is lehet: irányát tekintve vagy szlovák/szláv-magyar, magyar-szlovák irányú szókölcsönzés áll a jelenség mögött, vagy közös forrásnyelvre vezethetők vissza mindkét nyelv neveinek etimonjai. Egy részük közszói eredetű, másik részük régi világi vagy egyházi eredetű személynév. Ezek minden részletre kiterjedő számbavételétől itt most eltekintek, hiszen Kniezsa már többször hivatkozott tanulmányában jó néhányat sorol fel közülük (Kniezsa 1965: 111-112). Helyette névanyagommal kapcsolatban a három típusra egy-egy példát említek. Magyar-szlovák irányú kölcsönzés a Kocsis, amely egyébként gyakorta szerepel mellékjelesen (szlk. Kočiš), az én az anyagban a balonyi és diósförgepatonyi nevek között azonban csak magyar helyesírással lelhető meg. Fordított irányú kölcsönzésnek számít, tehát szláv-magyar irányú átvétel a Kovács, amely értelemszerűen a szlovákban is megvan (szlk. Kováč). A szlovákban is meg a magyarban is egy harmadik nyelv az átadó, s a hangtani arculat megváltoztatása nélkül többé-kevésbé megfeleltethető a névben rejlő közszó szemantikai tartalma. Ilyennek tekinthető a Majer : Major, amely német kölcsönszónak tekinthető mindkét nyelvben.

Az esetek egy részében a név közszói etimonja a magyarban szláv kölcsönzés, de hangtani és/vagy egyéb kritériumok alapján pontosan megállapítható, hogy a családnév származhat-e a szlovákból, vagy nagy valószínűséggel más szláv átvételnek számít-e: szl. Struhár (: szlk. Tokár : Tokál, esetleg szlk. Kolár; vö. Kniezsa 1965:77, 106) > m. Esztergály + -os, szl. Grančiar (: szlk. hrnčiar 'fazekas') > m. Gerencsér 'ua.', szl. Muka (: szlk. muka 'kín') > m. Munka 'dolog'.
Léteznek olyan esetek is, amelyeknél a magyarban szláv kölcsönzéssel van dolgunk, de a magyaros és az etimologikus előzménynek számító név hangalakja is kellően elterjedt a magyarban: szláv Kazimír > m. Kazimír : Kázmér, szláv Polák > m. Polák : Polyák : Pollák.

Mint azt már a régi egyházi és világi személynevekből keletkezett családnevek bemutatásakor láthattuk, azok között is számtalan olyannal találkozni, amelynek hangalakja teljesen egyezik, vagy csak a magánhangzó, esetleg egyik-másik mássalhangzó jelölésében különböznek a szlovák-magyar párok tagjai, ejtéskor viszont az írásrendszerek eltérése ellenére is több-kevesebb megfelelést mutatnak. Csak emlékeztetőül idézek fel közülük néhányat: Adam : Ádám, Daniel : Dániel, Fabian : Fábián, Iván : Iván, Ján : János, Jozef : József, Karol : Károly, Lukaš : Lukács, Michal : Mihály, Peter : Péter, Simon : Simon, Silvester : Szilveszter, Tomáš : Tamás.

3.1. A továbbiakban minden településsel kapcsolatban négy olyan diagramot veszünk szemügyre, amelyek a vizsgált időszakra vonatkoztatva sorrendben a következő adatokat összesítik:

• a népesség etnikai és
  
• felekezeti összetételét,
  
• a családnevek fentebb ismertetett csoportjainak alakulását.

A családnevek településenkénti összehasonlíthatóságához külön bontásban adom meg az újszülöttek apjának és anyjának családnevét. A diagramokon, grafikonokon a nevek előfordulási gyakoriságát nem abszolút számokban, hanem százalékértékben szerepeltetem, hogy az összehasonlítás egy-egy településen belül időszakonként is, valamint a településenként is könnyen megtörténhessen. Erre azért is szükség van, mert a népesség száma az egyes korszakokban is eltérő, másrészt a települések lélekszáma is különböző. A százalékértékek kiszámításakor az egyes kategóriák családneveinek számát mindig az adott időszak összes apai, illetőleg anyai családnevéhez viszonyítottam. A leányanyától származó újszülötteknél - ha nem jegyezték be az apa családnevét - kényszerűségből mindkét csoportban az anya nevét tüntettem fel. Ezek az esetek azonban érdemben nem, csak néhány századszázaléknyival módosították az összképet.

3.2.1. Balony népessége

A diagram oszlopaiból egyértelműen kiolvasható, hogy a falu lakossága - a kisebb hullámzásokat leszámítva - mindvégig magyarnak vallotta magát. 1930-tól a szlovákság némileg megszaporodik. A jelenség kezdetben összefüggésbe hozható a népszámlálások központilag, a hatalom által gerjesztett statisztikai torzításaival. Az 1960-as évektől a reszlovakizáció késleltetett hatását, majd pedig a szlovákság lassú, de ebben a községben jelentős mértékűnek semmiképpen nem mondható beszivárgását kell a főbb okok között gyanítanunk.

Balony népessége 1896-1999

3.2.2. Balony felekezeti megoszlása

Felekezeti megoszlás tekintetében is egyértelműen megállapítható, hogy a község lakosságának meghatározó többségét mindvégig a római katolikus vallásúak tették ki. Az izraeliták aránya 1890-hez képest fokozatosan csökken. A diagramon alacsony számarányuk miatt már szinte észrevehetetlen a jelük, de az anyakönyvek vallást jelölő rovataiból tudható, hogy egészen 1940-ig jelen vannak. Az evangélikusok érzékelhetően 1880-ban és 1900-ban vannak jelen a településen, őket hirtelen váltják 1910-től a reformátusok. Ez utóbbi felekezet aránya sem számottevő, bár a továbbiakban mindvégig regisztrálható a jelenlétük. Az utolsó népszámláláskor az egyéb kategória oszlopa hirtelen felszökik. Ezt az adatot lényegileg a felekezeten kívüliek töltik ki. Ez arra világít rá, hogy az utolsó időszakban az egyházi anyakönyvekből a lakosság névanyagának valamivel több mint 90%-át sikerült csak feldolgoznom. A hiányzó rész ellenére megállapítható, hogy a közel tíz százaléknyi adatsor érdemileg nem befolyásolta volna a családnévanyag összetételének alakulását.

Balony felekezeti megoszlása 1896-1999

3.2.3. Balony családnevei

Az apai családnevek között - amelyeket az újszülöttek, egy-két leányanyás esetet leszámítva, alapvetően továbbvisznek - a szlovák és magyar etimonúak teszik ki az anyag döntő többségét. Görbéjük hullámzása egyértelműen korrelációs viszonyt mutat: az I-III. időszak viszonylagos állandósága után a IV. korszakban mintegy 14%-kal csökkennek a magyar etimonú nevek, s ezzel párhuzamosan valamivel kisebb mértékben (11,7%) növekszenek a szlovák etimonú nevek. Mindebből persze hibás lenne azt a következtetést levonni, hogy a név viselőjének minden esetben szinkronban volt az identitása és anyanyelve a név etimológiájával. Tény viszont, hogy a névanyag ilyen irányú gazdagodása a korábban zártabbnak tekinthető falusi közösség felbomlásával is összefüggésbe hozható. Ekkortól távolabbról is érkezhettek nevek a községbe, akár a nyelvhatártól távolabbra eső etnikailag vegyes területről, akár a szlovák-magyar nyelvhatár közeléből, sőt még azon túlról is. A bizonytalan besorolást kapó nevek a VI. korszakig 1-2%-ot tesznek ki. Görbéjük az utolsó időszakban hirtelen felszökik, de ezek a nevek így sem lépik túl 5,5%-os értéket. A német nevek hol fölbukkannak, hol meg eltűnnek, de egyetlen korszakban sem haladják meg jelentősen a 2%-ot.

Balony apai családnevei 1896-1999

Az apák rovatában bejegyzett nevek között sorrendben leggyakoribbak a következők: Vörös (9,58%), Horváth (6,71%), Ollári (6,09%), Csicsay (4,45%), Tóth (3,89%), Németh (2,82%), Both (2,76%), Andits : Andics (2,63%), Kovács (2,51%), Szabó (2,26%), Vida (2,13%), Patasi : Patasy : Patassy (2,01%), Markó (1,94%), Mátis (1,94%), Vass (1,94%), Simon (1,63%), Takács (1,63%), Kulacs (1,57%), Zsemlye (1,57%), Bartalos (1,51%), Fekete (1,51%), Nagy (1,38%), Varga (1,25%), Csomor (1,19%), Farkas (1,19%), Herdics : Herdits (1,19%), Sebö : Sebő (1,19%), Gaál (1,13%), Pente (1,13%). A többi családnév aránya egy százalék alatt marad.

A teljes időszakot lefedő családnevek betűrendben a következők: Andits : Andics, Bartalos, Both, Csicsay, Herdics : Herdits, Horváth, Kovács, Kulacs, Mátis, Németh, Ollári, Patasi : Patasy : Patassy, Sebö : Sebő, Tóth, Vass, Vida, Vörös.

A gyakoribb családnevek között találunk olyanokat is, amelyek a kezdetektől jelen vannak, de egyik vagy másik korszakban el-eltűnnek. Ez a tény összefüggésbe hozható a név kevésbé frekventált voltával, illetve a korszakolás emberöltőnél rövidebb időhatárával. Nem fedik le egyenletesen az egész vizsgált időszakot, de a legtöbb korszakban feltűnnek a következő balonyi nevek: Fekete, Holocsi, Lengyel, Makó, Markó, Pente, Rácz, Sárközy, Simon, Szabó, Zsemlye.

A szülőanyák családnévanyagának összetétele az apai családnevekhez képest a községben némileg eltérően alakul. Igaz, hogy itt is a szlovák és magyar etimonúak görbéje szoros korrelációs viszonyt mutat, de hullámzásukat némiképpen színezi két másik csoport: a kezdetektől a III. korszakig a német eredetűek, majd ezt követően a színező a szerepét átveszi a bizonytalan etimológiák csoportja. Itt a magyar eredetű családnevek görbéje a 70 és 90% között kígyózik. Ennek majdnem teljesen szabályosan negatív tükreként alakul a szlovák etimológiák görbéje, amely 7,6%-os alsó értékét a III., 28,4%-os plafonját a VI. korszakban éri el. Úgy tűnik, hogy a III. korszakban a német nevek megszaporodása a szlovák családnevek rovására történik, majd teljes eltűnésüket követően a szlovák és magyar nevek görbéje ellentétes irányba kezd elmozdulni: ennek következtében a szlovák etimológiák száma némileg gyarapodik, a magyaroké csökken. A szlovák eredetű nevek VI. korszakbeli hirtelen megugrását követően mind a magyar, mind a szlovák nevek görbéje többé-kevésbé beáll az I. korszakbeli induló értékre. Itt azonban az adatok értékelésekor számításba kell venni, hogy a nevek forrásául ekkor már csak egyházi anyakönyvek álltak rendelkezésemre. A lakosságnak az a mintegy 10%-ot kitevő része, amelynek felekezeti hovatartozására nincs adat, s így ennek következtében családnevüket az egyházi anyakönyvben nem leltem meg, névanyagával jelentősebben mértékben nem befolyásolhatná az egyes görbék elmozdulásának trendjét. Még abban az esetben sem, ha mindet a szlovák etimológiák közé kellene sorolnunk, aminek nagyon kicsi a valószínűsége.

Balony anyai családnevei 1896-1999

Minden település névanyagának jellemző jegyeként adható meg, hogy melyek a leggyakoribb családnevek, illetőleg vannak-e közöttük olyanok, amelyek a vizsgált időszak egészét lefedik, vagyis mindvégig jelen vannak.
A balonyi szülőanyák családnevének gyakorisági rendjét vizsgálva a következő kép tárul elénk.

A teljes időszakot lefedő családnevek: Horváth : Horváthová (6,29%), Vörös : Vörösová (4,15%), Ollári : Olláriová : Olláry (3,58%), Kovács : Kovácsová (3,46%), Csicsay : Csicsai : Csicsayová (2,95%), Szabó : Szabóová (2,83%), Németh : Némethová (2,77%), Tóth : Tóthová (2,64%), Mátis : Mátisová (2,39%), Vida : Vidaová : Vidová (2,20%), Patasi : Patasiová : Patassy : Patasy : Patassyová (2,07%), Molnár : Molnárová (1,95%), Andics : Andicsová : Anditsová (1,89%), Kulacs : Kulacsová (1,82%), Varga : Vargaová : Vargová (1,82%), Markóth : Markóthová (1,70%), Nagy : Nagyová (1,63%), Sebő : Seböová : Sebö (1,51%), Takács : Takácsová (1,38%), Gaál : Gaálová (1,32%), Koller : Kollerová (1,32%), Petőcz : Petöczová : Petöcz : Petőczová (1,19%), Csomor : Csomorová (1,13%), Simon : Simonová (1,13%), Zsemlye : Zsemlyeová (1,07%), Both : Bothová (1,01%), Szigeti : Szigetyová (1,01%).

Mindvégig jelen vannak: Horváth, Molnár, Ollári, Patasi : Patasy : Patassy, Tóth, Vörös.

Mindvégig jelen vannak, de egy-egy korszakban eltűnnek: Andits : Andics, Both, Csicsai : Csicsay, Fekete, Gaál, Kovács, Kulacs, Mátis, Nagy, Németh, Petőcz, Simon, Szabó, Vass, Vida, Zsemlye.

3.3.1. Diósförgepatony népessége

A diagramból könnyedén megállapítható, hogy Diósförgepatony lakosságának döntő többsége a népszámlálásokkor mindvégig magyarnak vallotta magát. A kezdeti időszakban jelen van a faluban az egészen elenyésző kisebbséget alkotó németség (3,38%). Számuk fokozatosan apad, de 1930-ban 1,06% még mindig németnek vallotta magát. Trianon után szaporodik meg a magukat szlováknak vallók száma. Az 1930-as évben 5,71%-kal a legmagasabb értékeket kapjuk. A reszlovakizáció, a csehszlovákiai magyarság teljes jogfosztottságát követő 1950-es, 1960-as éveket követően a magukat (cseh)szlováknak vallók aránya enyhe csökkenést mutat.

Diósförgepatony népessége 1896-1999

A község etnikai összetételét nem bontotta meg egyetlen település-összevonás sem. Csak utalok rá, hogy Bögölypatony a 20. század első felétől véglegesen Diósförgepatony részévé vált, Dunakisfalud (Kisfalud) (Vieska) csak időlegesen lett öszszevonva Diósförgepatonnyal. Itt anyakönyvezték két major - Ágerdő és Vilmos - cselédségét is, akik az idők során gyakran cserélődtek.

3.3.2. Diósförgepatony felekezeti megoszlása

A diagramból egyértelműen kiolvasható, hogy a római katolikusok mindvégig meghatározó szerepet játszottak a község életében. Utánuk a református közösség adja a másik számottevő felekezetet. A reformátusok csak 1900-tól vannak jelen a népszámlálási statisztikák szerint, igaz, rövid tíz év leforgása alatt 2,63%-ról 19,38%-ra ugrik az arányuk. Vagyis ez a közösség valamilyen, a statisztikai adatokban rejtve maradó okból majdnem megtízszerezte önmagát. Ezzel párhuzamosan az evangélikusok drasztikus megfogyatkozásáról számolhatunk be. A zsidó (izraelita) lakosság egészen a második világháborúig kimutathatóan jelen van a községben, bár arányuk a többi felekezethez képest fokozatos csökkenést mutat. Az 1900-as népszámlálás hivatalosan közzétett felekezeti statisztikái Diósförgepatonyban az egyes közösségek arányainak bontásában csak 86,17%-ot adtak ki. A fennmaradó egyéb kategória 13,83%-át ennek ismeretében voltam kénytelen felvenni. Itt tehát valamilyen adminisztratív hiba magyarázza ezt az adatot. Az 1991-es 19,78%-ot kiadó egyéb kategória adatai mögött viszont nagyrész olyanokat kell keresnünk, akik nem tartoznak semmiféle felekezethez vagy felekezeti hovatartozásukat valamilyen ok miatt nem jelölték meg a népszámlálási íveken. Ebben a községben ez az adat mégsem befolyásolta a családnévanyagomat, mivel itt mindvégig állami anyakönyvekből, illetőleg az újszülöttekről vezetett községi nyilvántartásból dolgozhattam.

Diósförgepatony felekezeti megoszlása 1896-1999

3.3.3. Diósförgepatony családnevei

A mellékelt ábrára pillantva azonnal szembetűnő, hogy a magyar ajkú községben elsöprő többségben vannak a magyar eredetű családnevek. Ez a görbe csak kisebb ingadozásokat mutat, de soha nem megy 75% alá. Igaz, a maximumértékek a két végpontján bukkannak fel. Az első korszakban 85,95%-ot, a VII. korszakban 86,39%-ot tesz ki a neveknek ez a halmaza. Egyértelmű itt is - akárcsak Balonyban -, hogy a magyar, illetve a szlovák és német nevek csoportja korrelációs viszonyban van egymással. Az I-III. korszakban a német családnevek jelentős része a zsidóság köréből kerülhetett ki. Az izraeliták körében nem zárható ki a német ajkúság és így a német-magyar kétnyelvűség sem. A német családneveknek csak egy kisebb részét viselhették egyéb német ajkúak. Ha összevetjük a német családnevek számát a népszámlálási statisztikákban szereplő német ajkúak számával, bátran megállapíthatjuk, hogy a legtöbb német eredetű nevet nem német ajkú családok viselték. Ugyanez érvényes a szláv etimonú nevekre is. Ezek egy részét szintén magyar ajkú családokhoz köthetjük. Ami külön érdekesség, hogy a cseh eredetű nevek is a kezdetektől - igaz nagyon kis számban - jelen vannak a község névanyagában. A cseh etnikum jelenlétére utaló korábbi statisztikai adattal mégsem találkozunk egyetlen időszakban sem. Először csak az 1991-es népszámláláskor mutatták ki jelenlétüket, mindössze 0,07%-ban. A korábbi népszámlálások ún. "csehszlovák" kategóriája mögött bizonyára megbújhat egy-egy adat, amely diagramjaimon a rendelkezésemre álló statisztikai adatok differenciálatlansága híján összemosódhat a "szlovák" csoportban megadott értékkel. A családnevek nem árulkodnak sem az 1920-as évek cseh hivatalnokainak, sem az 1940-es, 1950-es évek cseh szakembereinek nagy mértékű beáramlásáról. Mindenesetre érdekes adalék, hogy a II. és IV. korszakban a cseh családnevek összesített adatai 2% körüli értékeket tesznek ki. Természetesen az említett hiánynak oka lehet az is, hogy a szlovák és cseh családnevek között nagyon sok átfedés lehet, ami miatt az anyakönyvek lapjain ezek a nevek jórészt összemosódhatnak.

Diósförgepatony apai családnevei 1896-1999

Az apai családnevek gyakorisági sorrendje: Lelkes (8,35%), Varga : Vargha (4,03%), Gálffy : Gálfi (3,61%), Nagy (3,29%), Bódis : Bodiš : Bodis (2,56%), Bernáth (1,98%), Csiba (1,73%), Csomor (1,73%), Ambrus : Ambruš (1,57%), Horváth (1,54%), Szabó (1,47%), Kovács (1,38%), Szilvási : Szilvásy : Szilvássy : Silvásy (1,28%), Sátor : Šátor (1,18%), Hodosi : Hodoši : Hodossy : Hodoššy : Hodosy (1,09%), Fleischmann (1,02%), Hervai : Hervay (1,02%), Kálmán (1,02%).

A teljes időszakot lefedő apai családnevek: Ambrus, Belkovics, Bernáth, Bódis, Csiba, Csomor, Egri, Fegyveres, Gálffy : Gálfi, Hervai : Hervay, Hodosi : Hodoši : Hodossy : Hodoššy : Hodosy, Horváth, Kalmár, Királyi, Kis : Kiss, Kovács, Kucsera, Lelkes, Lőrincz : Lőrinc, Lőrinczi : Lőrinczy, Nagy, Pőthe, Sátor, Sidó, Szabó.

Mindvégig jelen vannak, de egy-egy korszakban eltűnnek: Angyal, Botló, Czucz, Csáki : Csáky, Erős, Gyurkovics, Hodsül : Hodsüli : Hodšül : Hodšil : Hodsuly, Juhos, Kálmán, Kázmér, Kürthy : Kürthi, Lukács, Marczel : Marcel : Marcell : Marczell, Mészáros, Mocsonoki : Mocsonoky, Németh, Orsolya, Pollák, Pónya, Rampasko : Rampaskó, Ravasz, Szalai : Szalay, Szilvási : Szilvásy, Takács, Táncos : Tánczos, Tengeri, Varga : Vargha, Végh.

A szülőanyák családnévanyagában is megfigyelhető a fentebb említett korrelációs viszony a magyar, valamint a szláv és német eredetű nevek csoportja között. A szlovák családnevek görbéje hol 10% alatt, hol meg 10% fölött ingadozik, de soha sem éri el a 20%-ot. Hirtelen felszökkenésnek tűnik a IV. korszakbeli 17,72%-os csúcs, amely a továbbiakban lassan visszaáll a kezdő 10% körüli értékre. A német eredetű családnevek görbéje hol az apák, hol az anyák családnevének ívét követi. Az apai és anyai családnevevek görbéjének enyhe ingadozása - időbeli megoszlását tekintve - feltűnően nagy hasonlatosságot mutat.

Diósförgepatony anyai családnevei 1896-1999

A szülőanyák családnevének gyakorisági sorrendje: Lelkes : Lelkesová : Lelkeš : Lelkešová (5,95%), Nagy : Nagyová (2,65%), Gálffy : Gálffyová : Gálffiová : Gálfy : Gálfiová : Gálfyová (2,62%), Varga : Vargaová : Vargová : Varghová (2,52%), Csiba : Csibaová : Csibová (2,26%), Bódis : Bodisová : Bódišová : Bodiš : Bódisová (2,16%), Horváth : Horváthová (2,16%), Csomor : Csomorová : Čomorová (1,65%), Sidó : Sidóová : Sidová : Šidóová (1,58%), Szalai : Szalaiová : Szalay : Szalayová (1,58%), Kovács : Kovácsová (1,36%), Mészáros : Mészárosová : Meszárošová (1,32%), Ravasz : Ravaszová (1,23%), Szabó : Szabová : Szabóová (1,23%), Ambrus : Ambrusová (1,03%), Kálmán : Kálmánová (1,00%), Puha : Puhaová : Puhovská : Puhová (1,00%).

A teljes időszakot lefedő családnevek: Ambrus, Almási, Bódis, Botló, Csáky, Csiba, Csomor, Gálffy, Horváth, Kálmán, Lelkes, Lukács, Nagy, Németh, Szabó, Szilvásy, Takács, Varga.

Mindvégig jelen vannak, de egy-egy korszakban eltűnnek: Belkovics, Bernáth, Bíró, Csóka, Fegyveres, Hegyi, Hervay, Hodosy, Kovács, Kucsera, Kürthy, Lőrinczi, Marczell, Márkus, Méhes, Méry, Mészáros, Molnár, Pongrácz, Pőthe, Puha, Rampaskó, Sidó, Soóky, Szalay, Szelle, Tánczos, Végh, Vigh, Zöld.

3.4.1. Kiscétény népessége

Kiscétény népessége 1896-1999

Kiscétény etnikai összetétele jelentősen eltér a másik három településtől. A diagram oszlopai azt mutatják, hogy a csehszlovák hatalomváltást követően látványosan átrajzolódott a lakosság nemzetiségek szerinti megoszlása. Mindez két év leforgása alatt. A szlovákság 22%-ról minden statisztikai előzmény nélkül 56%-ig ugrik meg. Ezzel ellentétes irányú folyamatként a magukat magyarnak vallók jelentős mértékben megfogyatkoznak: 66-ról 43%-ra apadnak.

Kiscétényt az 1940-es népszámlálás az éppen frissiben megalakult Szlovákiában érte, amelynek statisztikai összesítései nem közölték a nemzetiségi összetételt. A későbbi csehszlovák népszámlálások községsoros adatait hivatalosan mind a mai napig nem tették közzé, ezért a statisztikák ismeretének hiányában nem tudjuk fölvázolni azt a folyamatot, amelynek végpontjaként az 1991-es népszámláláskor a magyarság 6%-ra apadt.(47) Pedig érdekes lenne nyomon követni, hol történik meg a tényleges nagy fordulat. Az állami anyakönyvekben időről időre felbukkanó bejelentők magyaros aláírásaival 1949 végéig rendre találkoztam. Kétségtelen viszont, hogy a családnevek tömeges mellékjelezésének második, az 1922-esnél is nagyobb dömpingjével a második világégést követően lehetett találkozni.

3.4.2. Kiscétény felekezeti megoszlása

Felekezeti megoszlás tekintetében a következők olvashatók ki. A lakosság döntő többsége ma is római katolikus. A 20. század közepéig jelen van az egyre fogyatkozó zsidóság is. Az utolsó népszámláláskor a lakosság mintegy 10%-a nem tartozott semmilyen felekezethez, illetőleg nem válaszolt az adott kérdésre. Ebből az következik, hogy a V., VI., VII. korszakban a Nagycétényben vezetett római katolikus egyházi anyakönyvek alapján a családneveknek közel 90%-át sikerült összegyűjtenem. Ez a hiány a családnevek összetételére is kihatással lehet, bár a végeredményt érdemileg nem módosíthatja.

Kiscétény felekezeti megoszlása 1896-1999

3.4.3. Kiscétény családnevei

Első szemrevételezésre is megállapítható, hogy a szlovák és magyar eredetű családnevek görbéi meglehetősen gyakran keresztezik egymást. Mindenesetre a vizsgálat kezdőpontjában ezen a grafikonon van legközelebb egymáshoz a szlovák és magyar neveket jelző vonal. A szlovák nevek esetében a 30,3% és az 51,7% jelenti a két szélső értéket, míg a magyar neveknél 34,48% és 52,17% között kígyózik a görbe. A német eredetű nevek az I. időszak után kissé megszaporodtak, ami kis számuk ellenére is gyakorlatilag megtízszereződésüket jelentette. A német nevek a II. és V. időszak között megközelítően 10%-ot tettek ki. A VI. időszakban teljesen eltűntek, majd az utolsó időszakban újból felbukkantak, hogy a neveknek megint több mint 6%-át képviseljék. A cseh eredetű nevek már a vizsgált időszak kezdetén 2%-ban részesedtek. Jelentősebb megugrásuk a III. korszakban következett be. Ennek következtében megháromszorozódtak, ám így is csak valamivel több mind 6%-ot tettek ki. Ezt követően teljesen eltűntek.

A kiscétényi apák családnevének gyakorisági sorrendje: Nagy : Naď (4,43%), Kmetyó : Kmeťo : Kmetyo (3,04%), Ferenczy : Ferenci : Ferenczi (2,77%), Kozár (2,77%), Zimerman : Zimermann : Zimmerman : Zimmermann : Cimerman : Cimermen (2,49%), Szmutni : Smutný : Smutny (2,35%), Farkas : Farkaš (2,21%), Gajdoš (2,07%), Heringh : Hering (2,07%), Kecskeméthy : Kečkeméty : Kečkemethy : Kecskemethy (2,07%), Oláh : Olah (2,07%), Soós : Sós : Šóš : Šooš : Soos (2,07%), Sojdal : Sojedal (1,80%), Balvon : Balvan (1,66%), Mikle (1,66%), Ujfalusi : Ujfalusy : Ujfaluši (1,66%), Javorčik (1,52%), Kováč (1,52%), Menyház : Meňház (1,52%), Sztiszkala (1,52%), Brigand : Brigant (1,38%), Paller (1,38%), Rapavi : Rapavy : Rapavý (1,38%), Fazekas : Fazekaš (1,24%), Kubicska : Kubička (1,24%), Tyapus : Ťapuš (1,24%), Adamek : Adámek (1,11%), Adamuska : Adamuška (1,11%), Kóňa : Kónya : Koňa (1,11%), Ruzsicska : Ružicka (1,11%), Vlaszák : Vlasák (1,11%).

A teljes időszakot lefedő családnevek: Ferenczy : Ferenci.(48)

Mindvégig jelen vannak, de egy-egy korszakban eltűnnek: Farkas : Farkaš, Gajdos : Gajdoš, Kecskeméty : Kečkemeti, Kmetyo : Kmeťo, Kovács : Kováč, Menyház : Meňház, Mikle, Nagy : Naď, Oláh, Szabó : Sabo, Smutny : Smutný, Tyapus : Ťapuš, Zimermann : Cimerman.

Kiscétény apai családnevei 1896-1999

Valamennyi közül a legváltozatosabb kép kiscétényi anyák neveit összesítő grafikonon rajzolódik ki. Az első négy időszakban lényegileg együtt mozog a szlovák és magyar eredetű családnevek görbéje, ami egyúttal azt is jelenti, hogy mindkettő negyven és ötven százalék között ingadozik. A szlovák családnevek görbéje a IV. és V. korszak között stagnál. Ezzel szemben a magyar nevek aránya látványosan csökken, ami együtt jár a német nevek megszaporodásával. Ezt követően a VI. korszakban a német nevek teljesen eltűnnek, a magyar családnevek tovább fogynak, viszont a szlovák nevek mindezek helyett jelentős teret nyernek. A VII. korszakban az arányok újabb átrendeződésének lehetünk tanúi. A magyar nevek nagyjából beállnak az I. korszakbeli értékükre, a német nevek görbéje hirtelen valamivel 20% fölé szökik, a szlovák nevek görbéje látványos zuhanással 24%-on állapodik meg. Ez utóbbi több mint 54%-os zuhanást jelent.

Mire enged mindez következtetni? A községben a gyermeket vállaló családok névanyaga jelentős mértékben kicserélődhetett. Némiképpen itt is torzítja a képet, hogy a vizsgálathoz kijelölt korszakok rövidebbek egy emberöltőnél, illetve a község lélekszáma is mindvégig alacsony volt. Ráadásul az idők során a kezdetekhez képest még jelentősen meg is csappant a népesség. A III. korszaktól kezdődően ez is magyarázatul szolgálhat a görbék kb. 10%-os kilengésének. Mielőtt további következtetéseket vonnánk le, sorakoztassuk fel a szülőanyák leggyakoribb családneveit is!

A szülőanyák családnevének gyakorisági sorrendje: Nagy : Nagyová : Naď (3,76%), Héringh : Heringova : Hering : Heringh : Heringhová (3,06%), Kečkemethy : Kečkemethyová : Kecskeméthy (2,92%), Soós : Sós : Soósová : Sósová : Šóšová (2,78%), Sztiszkala : Stiskalova : Stiskalová : Stiskala : Stiskála (1,95%), Fazekas : Fazekaš : Fazekasová : Fazekašova (1,67%), Oláh : Oláhová (1,67%), Paller (1,67%), Kmetyó : Kmeťová : Kmetyo : Kmetyo-vá : Kmeťo : Kmetyová (1,53%), Sógyel : Sojdel : Šodelova : Šojdelova : Šojdelová : Šodelová (1,53%), Bödör : Bödörová (1,25%), Taldik : Taldík (1,25%), Buršova : Burša (1,11%), Pityó : Pityó-ová : Pityová : Pityóva (1,11%), Veres : Verešová (1,11%).

Kiscétény anyai családnevei 1896-1999

A teljes időszakot lefedő családnevek: egyetlen olyan családnevet sem találtam, amely az egész korszakot átölelné. Az első három időszakban viszont több olyanra is rábukkantam, amelyeknek a rákövetkező, tehát VI. időszaktól nincs folytatása. Ez utóbbi megállapítás egyébként a kiscétényi apák családnevére is áll.

Mindvégig jelen vannak, de egy-egy korszakban eltűnnek: Heringh : Hering, Kmetyó : Kmeťo, Kovács : Kováč, Nagy : Naď.

Kiscéténynél korszakonként is érdemes végigvenni a leggyakoribb neveket, mert ebből még inkább kirajzolódik a kép, hogyan cserélődtek ki a korábban ott honos családnevek. Ez pedig más tényezők ismeretében képes valamelyest tükrözni a falu népességének mozgását.

Az apák családneve gyakorisági sorrendben:

1. Sojdal (4,76%), Sztiszkala (4,37%), Nagy (3,97%), Farkas (3,17%), Kmetyó (3,17%), Kubicska (3,17%), Kecskeméthy (2,78%), Oláh (2,78%), Soós (2,78%), Ujfalusi (2,78%), Berki (2,38%), Ferenczy (2,38%), Tyapus (2,38%), Menyház (1,98%), Mikle (1,98%), Svihel (1,98%), Fazekas (1,59%), Heringh (1,59%), Kozár (1,59%), Vlaszák (1,59%), Belanecz (1,19%), Karvai (1,19%), Minarik (1,19%), Polyák (1,19%), Sajdek (1,19%), Szmutni (1,19%),
   
2. Balvon (4,46%), Hering (4,46%), Kozár (4,46%), Ružicka (4,46%), Adamuška (3,82%), Gajdoš (3,82%), Nagy (3,18%), Fazekas (2,55%), Ferenci (2,55%), Javorčik (2,55%), Oláh (2,55%), Paller (2,55%), Heringh (1,91%), Kmeťo (1,91%), Kóňa (1,91%), Menyház (1,91%), Rapavy (1,91%), Smutny (1,91%), Bittner (1,27%), Brigand (1,27%), Farkaš (1,27%), Jógyel (1,27%), Kobes (1,27%), Kónya (1,27%), Kováč (1,27%), Mikle (1,27%), Nosák (1,27%), Polák (1,27%), Rapavý (1,27%), Sós (1,27%), Ujfalusi (1,27%), Vereš (1,27%), Vlasák (1,27%), Žemberi (1,27%), Zieger (1,27%), Zimmermann (1,27%)
   
3. Brigant (9,09%), Farkas (9,09%), Zieger (9,09%), Burša (6,06%), Donátek (6,06%), Nagy (6,06%), Adámek (3,03%), Bahorec (3,03%), Bödör (3,03%), Bujdák (3,03%), Chrenko (3,03%), Duchoň (3,03%), Ferenczy (3,03%), Heringh (3,03%), Javorčik (3,03%), Kováč (3,03%), Menyház (3,03%), Oláh (3,03%), Paller (3,03%), Polák (3,03%), Szusztor (3,03%), Taller (3,03%), Ujfaluši (3,03%), Vlasák (3,03%).
   
4. Nagy (5,06%), Borota (3,80%), Göncöl (3,80%), Porubský (3,80%), Šuba (3,80%), Zámečník (3,80%), Berkeš (2,53%), Brigant (2,53%), Budják (2,53%), Cimerman (2,53%), Duchoň (2,53%), Ferenci (2,53%), Hudec (2,53%), Kečkemethy (2,53%), Kečkeméty (2,53%), Kecskeméthy (2,53%), Kováč (2,53%), Kučera (2,53%), Maďar (2,53%), Naď (2,53%), Oláh (2,53%), Paller (2,53%), Smutný (2,53%), Ťapuš (2,53%), Balog (1,27%), Chovancsek (1,27%), Cimermen (1,27%), Farkas (1,27%), Ferenczi (1,27%), Ferenczy (1,27%), Gajdoš (1,27%), Havlik (1,27%), Kmeťo (1,27%), Lovritš (1,27%), Maťo (1,27%), Meňház (1,27%), Mikle (1,27%), Olah (1,27%), Pajer (1,27%), Porusky (1,27%), Rapavy (1,27%), Smutny (1,27%), Solčánsky (1,27%), Šooš (1,27%), Uhlár (1,27%), Ujfaluši (1,27%), Vlasák (1,27%), Zimmermann (1,27%).
   
5. Nagy (5,33%), Kmeťo (4,67%), Kozár (4,67%), Gajdoš (4,00%), Liget (4,00%), Balvan (3,33%), Bödör (3,33%), Kováč (3,33%), Smutný (3,33%), Burša (2,67%), Cimerman (2,67%), Adamek (2,00%), Borota (2,00%), Javorčik (2,00%), Koňa (2,00%), Németh (2,00%), Paller (2,00%), Rapavý (2,00%), Zámenčík (2,00%), Zimmermann (2,00%), Brigant (1,33%), Csánky (1,33%), Ficza (1,33%), Holec (1,33%), Holeš (1,33%), Jaruska (1,33%), Majer (1,33%), Remiš (1,33%), Šálka (1,33%), Szabó (1,33%), Szőke (1,33%), Tehlár (1,33%), Trokan (1,33%).
   
6. Horváth (17,39%), Javorčik (13,04%), Mikle (13,04%), Grežo (8,70%), Hromada (8,70%), Brezina (4,35%), Ferenci (4,35%), Gajdoš (4,35%), Kováč (4,35%), Németh (4,35%), Sabo (4,35%), Šafár (4,35%), Smutný (4,35%), Zamečnik (4,35%).
   
7. Káčer (6,90%), Kozár (6,90%), Mészáros (6,90%), Mikulič (6,90%), Siget (6,90%), Andel (3,45%), Beder (3,45%), Borota (3,45%), Charizopulus (3,45%), Ferenczi (3,45%), Gajdoš (3,45%), Galaba (3,45%), Kmeťo (3,45%), Kmetyo (3,45%), Mihál (3,45%), Nagy (3,45%), Porubsky (3,45%), Sabó (3,45%), Škadra (3,45%), Smutný (3,45%), Szabó (3,45%), Tyapus (3,45%), Zimmerman,3,45%), Zimmermann (3,45%),

Az anyák családneve gyakorisági sorrendben:

1. Kecskeméthy (7,11%), Soós, Sós (4,74%), Sztiszkala (3,56%), Taldik, Taldík (3,56%), Heringh, Héringh (3,16%), Nagy (2,77%), Oláh (2,77%), Ujfalusi, Újfalusi (2,77%), Ivanics (2,37%), Novák (1,98%), Pityó (1,98%), Belancsik, Belantsik (1,58%), Farkas (1,58%), Jócsik (1,58%), Vancsó (1,58%), Zajácz (1,58%), Balázsy (1,19%), Csámpai (1,19%), Földesi (1,19%), Hitka (1,19%), Medek (1,19%), Millena (1,19%), Moravcsik (1,19%), Porubszky (1,19%), Sebik (1,19%), Travnicsek (1,19%), Veres (1,19%).
   
2. Buršova (4,46%), Šodelova, Šojdelova, Šojdelová (4,46%), Soósová, Sósová, Šóšová (4,46%), Borovská, Borovskyho, Borovsky-ová (3,82%), Bödörová (3,82%), Fazekas, Fazekaš, Fazekasová, Fazekašova (3,82%), Ballai, Ballai-ová (3,18%), Holiač, Holiačova, Holiečová (3,18%), Kmeťová, Kmetyo, Kmetyo-vá (3,18%), Mikula, Mikulova, Mikulová (3,18%), Adameková (2,55%), Pacolajova, Pacolajová (2,55%), Pápai, Pápai-ová (2,55%), Ťapušová (2,55%), Botlik, Botlikova, Bottlik (1,91%), Jógyel (1,91%), Kristófova, Krištófová (1,91%), Kuchár, Kucharová (1,91%), Nagy, Nagyová (1,91%), Oláh, Oláhová (1,91%), Pityó-ová, Pityová, Pityóva (1,91%), Schwarz, Schwarzová, Schwarz-ová (1,91%), Stiskalova, Stiskalová (1,91%), Babuliková (1,27%), Brestansky, Brestenská (1,27%), Eskütová (1,27%), Ficová (1,27%), Heringova (1,27%), Horniková (1,27%), Kobesová (1,27%), Smatanová (1,27%), Vaňocá (1,27%), Veres, Verešová (1,27%), Vlasáková (1,27%), Ziegerová (1,27%).
   
3. Nagy, Nagyová (9,38%), Brenkusová (6,25%), Čaládi (6,25%), Chrenko, Chrenková (6,25%), Gúgh, Gúghová (6,25%), Pápay (6,25%), Adámek (3,13%), Brigantová (3,13%), Budai (3,13%), Duchoňová (3,13%), Durčovič (3,13%), Elčiková (3,13%), Eskütová (3,13%), Fica (3,13%), Földesy (3,13%), Konečný (3,13%), Kováčová (3,13%), Paller (3,13%), Schvarcová (3,13%), Smatanová (3,13%), Šóšová (3,13%), Šuba (3,13%), Vlasková (3,13%), Žemberová (3,13%), Zlatnerová (3,13%).
   
4. Hering, Heringh, Heringhová (12,50%), Hradecká, Hradecki, Hradecký (5,00%), Javorčik, Javorčiková (5,00%), Naď, Nagy, Nagyová (5,00%), Bödör, Bödörová (3,75%), Gaži (3,75%), Kečkemethy, Kečkemethyová, Kecskeméthy (3,75%), Kmeťo, Kmetyová (3,75%), Kozár, Kozárová (3,75%), Benko, Benková (2,50%), Čaládi (2,50%), Chrenko (2,50%), Konečná, Konečný (2,50%), Mencsík, Mencsiková (2,50%), Pápai (2,50%), Rapavy (2,50%), Stiskala, Stiskála (2,50%), Adamušková (1,25%), Andrejková (1,25%), Balogová (1,25%), Brenkus (1,25%), Csúthy (1,25%), Elčik (1,25%), Ferenci (1,25%), Grmanová (1,25%), Ilčiková (1,25%), Laskovský (1,25%), Lázárová (1,25%), Mikle (1,25%), Ondrejka (1,25%), Pénzešová (1,25%), Plevka (1,25%), Polák (1,25%), Šáli (1,25%), Sevčiková (1,25%), Šodelová (1,25%), Šrank (1,25%), Švedlová (1,25%), Urbanek (1,25%), Vass (1,25%), Verešová (1,25%), Zámenčík (1,25%), Žemberi (1,25%), Zlatníková (1,25%).
   
5. Paller (5,37%), Nagy, Nagyová (4,70%), Brigant (3,36%), Cimerman, Zimermanová (3,36%), Ferenci, Ferenczy (3,36%), Vaskovič, Vaškovič, Vaskovics (3,36%), Fazekas, Fazekašová (2,68%), Gergel, Gergelová, Gergely (2,68%), Smatana, Smatanová, Smetana (2,68%), Suchá, Suchý (2,68%), Zámenčík, Zámenčíková (2,68%), Berkes, Berkeš (2,01%), Kósa (2,01%), Krajčo, Krajčová (2,01%), Ligas (2,01%), Sabó, Szabó, Szabová (2,01%), Vaňo, Vaňová (2,01%), Volf, Volfová, Wolf (2,01%), Adamek (1,34%), Benko, Benková (1,34%), Donát, Donáth (1,34%), Duheň (1,34%), Elčík (1,34%), Gajdoš (1,34%), Grman (1,34%), Heringh, Heringhová (1,34%), Javorčik (1,34%), Kopečná, Kopečný (1,34%), Kováč, Kovács (1,34%), Kozár (1,34%), Mikle (1,34%), Moneman (1,34%), Oláh (1,34%), Pajer (1,34%), Polák (1,34%), Polakovič, Polakovičová (1,34%), Smutná (1,34%), Verešová (1,34%), Zlatnik, Zlatník (1,34%).
   
6. Duchoň (21,74%), Hoďa (13,04%), Janek (13,04%), Nagy (13,04%), Gajdoš (8,70%), Brigant (4,35%), Ďurfinová (4,35%), Maťo (4,35%), Pajer (4,35%), Popadič (4,35%), Sládeček (4,35%), Szőke (4,35%).
   
7. Paller (10,34%), Cimerman, Zimmerman (6,90%), Doležaj (6,90%), Janyik (6,90%), Mészáros (6,90%), Trokan (6,90%), Balko (3,45%), Burša (3,45%), Čapo (3,45%), Ďurfinová (3,45%), Ferenczi (3,45%), Kónya (3,45%), Kósa (3,45%), Kováč (3,45%), Németh (3,45%), Pintér (3,45%), Pogran (3,45%), Šáfár (3,45%), Siget (3,45%), Smutny (3,45%), Wolf (3,45%), Zajiček (3,45%).

A családnevek korszakonkénti bontása is megerősíti azt a feltételezést, hogy a leggyakoribb nevek is csak néhány korszakon keresztül térnek vissza, majd nyomtalanul eltűnnek. Mint másutt, itt sem találkoztam a régi anyakönyvekben névváltoztatásra utaló bejegyzésekkel. A tények ez esetben arra utalnak, hogy Kiscétény esetében nemcsak nyelvváltás történt, hanem ez a folyamat a lakosság nagymértékű kicserélődésével párhuzamosan következett be.

3.5.1. Nagycétény népessége

A mellékelt diagram tanúsága szerint lakosság döntő többsége a népszámlálásokkor magyarnak vallotta magát. Az 1919-es ún. csehszlovák népösszeíráskor a korábbi népszámláláshoz képest 0,3%-os a magyarság arányának növekedése. Ez lényegileg stagnálásnak fogható fel, majd fokozatos csökkenés mutatkozik ebben az etnikai csoportban, s ezzel párhuzamosan megugrik a szlovákság részaránya. Az évszámok sejteni engedik - ismerve a történelmi tényeket -, hogy a fokozatos arányeltolódás mögött nem csupán természetes folyamatok munkálnak, hanem megteszi hatását az erőteljes csehszlovákosítás, illetve hatnak az ugyancsak ismert statisztikai "torzítások". Az utolsó két népszámlálás a szlovákság lassú gyarapodását mutatja, amely mögött már valós asszimilációs folyamatok, vegyes házasságok, betelepülések rejlenek. A németség csupán néhány százalékot képviselt a községben. Jelenlétük a 20. század első harmadáig állandó, de az etnikai palettán sohasem volt meghatározó.

Nagycétény népessége 1896-1999

3.5.2. Nagycétény felekezeti megoszlása

A diagram oszlopai is egyértelműen mutatják, hogy a falu lényegileg mindvégig színtiszta római katolikusnak mondható. Az 1880-as népszámláláskor még 6,26%-ot képviseltek a zsidó közösség tagjai, majd arányuk fokozatosan csökkent, s 1930-ra 1,43%-ra apadtak. Más felekezethez tartozók csak elvétve bukkantak fel a településen. Annyira kis hányadot képviselnek, hogy százalékban szinte nem is mutathatók ki. Ők feltehetőleg házasság révén kerültek a faluba.

Nagycétény felekezeti megoszlása 1896-1999

3.5.3. Nagycétény családnevei

Nagycétény is, ahogy ezt a tanulmány első részében jeleztem, a szlovák-magyar nyelvhatáron található. E tényt hűen tükrözik az ott használatos családnevek is. Annak ellenére, hogy a község lakosságának még ma is 80% fölötti része vallja magát magyarnak, a nevek összetétele mégis arra utal: két nyelv találkozási pontján vagyunk. Megállapítható, hogy a szlovák és a magyar családnevek görbéje korrelációs párt alkot. Mindkettőnél tíz százalékon belüli a hullámzás sávja. A kisebb-nagyobb kimozdulások ellenére egyértelműsíthető, hogy a lakosságnak közel 60%-a magyar, 40%-a szlovák etimonú nevet visel. Szinte elhanyagolható a német eredetű nevek száma, s az összes korszakban kevesebb, mint maga a német ajkú lakosság. A szláv nevek magas arányára alighanem még egy tényező is magyarázatul szolgál. Erősen él a faluban az a szájhagyomány, hogy a török időket követően lengyel telepesek érkeztek a faluba. A szláv eredetű családnevek vizsgálatakor mindenesetre egyetlen olyan névvel sem találkoztam, amely egyértelműen lengyel eredetre engedett volna következtetni, bár az is igaz, hogy több származási helyre utaló -ský képzős családnévnél nem sikerült beazonosítani a tőben szereplő településnevet. Maga a képzésmód szabályossága ezeknél a neveknél sem zárta ki a szlovák eredeztetést. A nagycétényi apanevek között alig találkoztam olyannal, amelynek ne sikerült volna megfejteni szemantikai tartalmát vagy legalább a morfológiai szerkezetét.

Az apai családnevek gyakorisági sorrendje: Presinszky : Presinski : Presinský : Presinšky : Prešinsky : Prešinský : Presinszki : Presinszký : Prešinszky (7,89%), Szőke : Sőke (4,78%), Mészáros : Mésáros : Mészároš (4,31%), Borbély : Borbéľ (3,91%), Kósa : Kosa : Koša : Kóša (3,82%), Magyar : Maďar (2,69%), Varga (2,47%), Jócsik : Jóčik : Jócik (2,22%), Berkes : Berkeš (2,18%), Ficza : Fica (1,96%), Kmeto : Kmeťo : Kmetyo (1,78%), Vajda (1,73%), Kmetyó (1,69%), Balázsi : Baláži : Balaži (1,60%), Szusztor : Sustor : Szustor (1,49%), Ravasz (1,44%), Jaruska : Jaruška (1,33%), Balázsy (1,29%), Kurcsa : Kurca : Kurča (1,22%), Nosák : Noszák (1,22%), Galgóczi : Galgóci Galgoci : Galgóczy (1,20%), Dudás : Dudáš (1,16%), Tyapus : Ťapuš : Tyapuš (1,13%), Gregor (1,09%), Szomor (1,09%), Kisucki : Kišucki : Kisucky : Kisucký : Kišucky : Kišucký : Kisuczki : Kisuczky (1,04%), Kobza (1,02%).

Nagycétény apai családnevei 1896-1999

A teljes időszakot lefedő apai családnevek a következők: Balázsi, Berkes, Borbély, Csábi, Dudás, Gyurján, Ficza, Gazsi, Grezsó, Jaruska, Jócsik, Karsay, Kisucky, Kmetyó, Kósa, Magyar, Mali, Mészáros, Presinszky, Ribi, Sáfár, Szerződi, Szőke, Struhár, Szusztor, Tyapus, Vajda, Varga.

Mindvégig jelen vannak a következő apai családnevek, de egy-egy korszakban eltűnnek: Bencsik : Benčik, Bób, Borovszki : Borovský, Bugyinszki : Budinský, Gyuriczki : Ďurický, Együd : Eďüd, Galgóczy : Galgóci, Gunyis : Guniš, Kijácz : Kiac, Kónya : Koňa, Kovács : Kováč, Kovacsik : Kovačik, Krizsan : Križan, Kucsera : Kučera, Kurcsa : Kurča, Kuszi : Kusi, Lázár, Mikle, Motesicky : Motešický, Noszák : Nosák, Paulovics : Paulovič, Szabó : Sabo, Száraz : Sáraz, Szládecsek : Sládeček, Szomor : Somor, Taczman : Tacman, Vaskovics : Vaškovič.

A női családneveknél nagyjából ugyanaz mondható el, mint az előző csoportban. A különbség három, látszólag apró dologban mutatkozik meg. Az első abban áll, hogy a szlovák és magyar nevek százalékértékei között kisebb az eltérés, mint az apaneveknél. A második tényezőt az adja, hogy a német eredetű nevek egyenletesebben oszlanak el az egyes korszakok között, s mindvégig 2-3% körül ingadozik a görbéjük. Harmadikként említhetjük, hogy az I. és VII. időszakban megugrik azoknak a családnevek a száma, amelyeknek a jelentését nem sikerült megfejteni, és így kényszerűen bizonytalan besorolást kaptak.

A szülőanyák családnevének gyakorisági sorrendje: Presinszki : Presinszky : Presinská : Prešinská : Prešinsky : Prešinskyova : Prešinsky-ová : Presinszká : Prešinszky : Prešisnsky-ova : Presinszký : Prešinský : Presinszká : (6,76%), Borbély : Borbélyova : Borbély-ova : Borbélyová : Borbély-ová : Borbéľ : Borbéľová : (5,27%), Szőke : Szőke-ova : Szőkeová : Szőke-ová : Sőke : Sőkeová (4,00%), Magyar : Magyarova : Magyar-ova : Magyarová : Magyar-ová : Maďar : Maďarová : (3,38%), Kósa : Kóša : Kóša-ová : Kóšová : Kosa (2,85%), Jócsik : Jóčiková : Jócsiková : Jóčik (2,71%), Varga : Varga-ova : Vargová (2,38%), Mészáros : Mészárosová : Mészáros-ová : Mészárošova : Mésáros : Mésároš : Mésárošová : Mésárošová : Meszárošová (2,25%), Balázsi : Balázsy : Baláži : Balažiová : Balážová : Balážová : Baláziová (2,20%), Ficza : Fica : Ficová : Fičová : Ficzová (2,11%), Kmetyó : Kmeťová : Kmeť-ová : Kmetyová : Kmetyo : Kmeťo : Kmeťova : Kmetová (2,07%), Szomor : Somorová : Szomorová : Somor (1,85%), Dudás : Dudásová : Dudášová : Dudáš (1,71%), Berkes : Berkesová : Berkešová : Berkeš (1,69%), Kurcsa : Kurča : Kurčová : Kurcová (1,42%), Gregor : Gregorová : Gregor-ová (1,27%), Vajda : Vajdova (1,27%), Lőrinc : Lőrincz : Lőrincová : Lőrinczova : Lőrinczová (1,20%), Tyapus : Ťapušová : Ťapuš : Tyapušová : Ťapus (1,18%), Jaruska : Jaruška : Jarušková (1,13%), Drobis : Dróbis : Drobišová : Drobisová (1,05%), Hupka : Hupková (1,05%), Ravasz : Ravasová : Ravaszová (1,05%), Bábán : Bában : Bábanová : Bában-ová (1,02%), Noszák : Nosáková : Noszák-ová : Nosák : Noszáková (1,02%), Gazsi : Gaži : Gažiova : Gažiová : Gaziová (1,00%), Gúgh : Gúghová : Gug (1,00%).

Nagycétény anyai családnevei 1896-1999

A teljes időszakot lefedő családnevek: Balázsy : Baláži, Bób, Borbély : Borbeľ, Dudás : Dudáš, Ficza : Fica, Galgóczy : Galgóci, Gazsi : Gaži, Grezsó : Grežo, Hupka, Jócsik : Jóčik, Kmetyó : Kmeťo, Kónya : Koňa, Kósa : Kóša, Kovács : Kováč, Kurcsa : Kurča, Lőrincz :Lőrinc, Mészáros : Mésároš, Presinszky : Prešinský, Ravasz : Ravas, Szládecsek : Sládeček, Szőke : Sőke, Szusztor : Sustor, Taczman : Tacman, Vajda, Varga.

Mindvégig jelen vannak, de egy-egy korszakban eltűnnek: Babcsány : Babčáň, Benyes : Beneš, Berkes : Berkeš, Bugyinszky : Budinský, Csáby : Čábi, Duchony : Dochoň, Gyuriczky : Ďurický, Gregor, Jaruska : Jaruška, Kisucky : Kisucký, Kucsera : Kučera, Magyar : Maďar, Mikle, Motesiczky : Motesický, Noszák : Nosák, Plevka, Podhorec, Riby, Szomor : Somor, Tyapus : Ťapuš.

4. Összegzésként a négy község családnévanyagának összetételével kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy a lakosság egy helyben maradásának - úgy tűnik - biztos jele a családnevek viszonylagos állandósága. A betelepülésekkel, a házasság útján történő el- és beköltözésekkel hozhatók összefüggésbe a nevek egyes rétegét mutató görbék kisebb-nagyobb hullámzásai. Egyértelműnek látszik mind a négy községnél, hogy a női családnevek terén nagyobb a mozgás.

Összefüggést gyaníthatunk abban is, hogy a kompakt magyar területeken a magyar ajkú települések lakosságának a névanyagában magasabb hányadot képviselnek a magyar, mint a szláv eredetű családnevek. A kompaktnak számító magyar nyelvterületen is megtalálhatók a szláv és német etimonú családnevek. További vizsgálódást igényelne annak kiderítése, hogy az anyaországban mekkora részarányt képviselnek a különféle szláv eredetű nevek, s van-e eltérés e tekintetben a szlovákiai magyar közösségek családnévanyagához képest.

A magyar-szlovák nyelvhatáron a lakosság nyelvi hovatartozásától függetlenül mindkét községben kiegyenlítettebben vannak jelen a magyar és a szláv/szlovák eredetű családnevek is. A családnévanyagból itt még nehezebb közvetlen következtetéseket levonni a lakosság aktuális etnikai identitására és nyelvére. A magyar ajkú község lakosságának körében nagyobb mértékben megjelenő szláv nevek több dologról is árulkodhatnak: hajdani szláv/szlovák népesség beolvadására ugyanúgy következtethetünk, mint a több generációval korábbi vegyes házasságokra, szlovák nyelvterületről történő magyar és/vagy szlovák nyelvű egyének faluba érkezésére, vagy éppen a település és környékének kétnyelvűségére. Alighanem a felsorolt tényezők mindegyikével számolnunk kell.

A családnévanyag gyors, minden előzmények nélküli kicserélődése - ha nem névváltoztatás rejlik mögötte - nagyobb tömegben megvalósuló népességmozgásokról tanúskodik. Ha ez részben vagy teljes egészében nyelvváltással is jár, akkor a hajdanvolt családnevek viharos gyorsasággal tűnnek el az anyakönyvek lapjairól.

Jegyzetek

1. A régi világi személynév -é birtokjeles alakját kereshetjük benne. Ennek megfelelően: Balázs + -i (< -é) patronimikum-képző (vö. Kázmér 1993: 37).
   
2. Képezheti a név alapját a Balázs és a Bálint is, s a tő csonkított változatához járul a -kó képző.
   
3. Megítélésem szerint a név morfológiai szerkezete miatt egyaránt tekinthető a Balázs és a Bálint tőrövidítéses magyar továbbképzésének (vö. Kázmér 1993: 76) csakúgy, mint az említett tövek szláv/szlovák -ovič patronimikum-képzős alakjának.
   
4. A Barnabás : Barlabás tőrövidítéses továbbképzése -a : -ó képzővel.
   
5. A Basileus + -ó < Bazsó tőrövidítéses továbbképzésével (vö. Kázmér 1993: 107, Kniezsa 1965:96).
   
6. Elsősorban világi személynév, de később egyházi személynévként is ismeretes.
   
7. A szláv Vitus közvetítésével jött létre ez a változat. Régisége kérdésessé teszi a köznévi bitó szóból történő származtatását, mivel ez utóbbi a magyarban csak a 18. századtól adatolható (vö. TESz. bitó címszava).
   
8. Kezdetben világi, később egyházi személynévnek is számított.
   
9. A szlovákban Jožko 'Józsika' kicsinyítőképzős alaknak számít, s egyaránt létrejöhet a szlovák Jozef, illetőleg a magyar Józsefből.
   
10. Kezdetben világi, később egyházi személynévként is használatos. Feltehetőleg az újszülött világra jöttének időpontjával hozható kapcsolatba, ezért névként való használata időbeli érintkezésen alapuló metonimikus jelentésváltozást takarhat. Ugyanígy jöhetett létre: Húsvét, Péntek, Szombat.
    
11. A Kelemen név tőrövidítéses továbbképzésével keletkezett, s a -kó : -ko képző elvileg lehetővé teszi szláv/szlovák besorolását is.
    
12. Elvileg az -ár képzős szláv/szlovák családnevek közé is besorolható.
    
13. A lat. Leustachius > m. Lőrinc + -kös/ -kes > Lőkös : Lölkös : Lelkes fejlődési sorral tudjuk magyarázni a név eredetét (vö. Kázmér 1993: 684).
    
14. Lehetséges fejlődési sora: Márkus : Márk/Márton > Ma(h)ár : Már (vö. Kázmér 1993: 705).
    
15. Kázmér szerint régi egyházi személynév tőrövidítéses továbbképzése: Manassé + -(k)us (vö. Kázmér 1993: 705).
    
16. Kniezsa a Martin és Mária + -ák képzős kapcsolatát feltételezi (vö. Kniezsa 1965: 59).
    
17. Elképzelhető, hogy a családnevet Márton : Márkus : Mária > Mári fejlődési sor hozta létre. Mindkét esetben régi egyházi személynév tőrövidítéses továbbképzésével van dolgunk (vö. Kázmér 1993: 708).
    
18. Itt sem zárható ki teljes bizonyossággal a szláv/szlovák tő: Matis, Maczis < Matej, Macej, Máté + -is képző (vö. Kázmér 1993: 717).
    
19. A Rózsa régi egyházi és világi személynevek közé is besorolható, s a régiségben női és férfinévként is egyaránt használatos volt.
    
20. Nem zárható ki teljesen a Bel + -kó (< belý, bielý 'fehér' + -kó képzős) fejlődés irány sem. Ez esetben a név szláv etimonú (vö. Kniezsa 1965: 62, 73).
    
21. Itt is elképzelhető a szlovák bučkať 'bőgni' tő -ko toldalékos továbbképzése.
    
22. A régi világi személynév -é birtokjeles alakját kereshetjük benne. Ennek megfelelően: Buka + -i (< -é) patronimikum-képző (vö. Kázmér 1993: 192).
    
23. A régi világi személynév -é birtokjeles alakját kereshetjük benne. Ennek megfelelően: Kada + -i : -y (< -é) patronimikum-képző (vö. Kázmér 1993: 527).
    
24. A Sebest felfogható a Sebestyén tőrövidítéses továbbképzésének is.
    
25. Megjegyzendő, hogy a név eredeztethető régi egyházi személynév tőrövidítéses továbbképzéseként: Kolos > Kola : Kolla + -r > Kollár.
    
26. Gömörtől nyugatra Krajči, Krajčir, attól keletre pedig Sabov, Sabol névalak járja (vö. Kniezsa 1965: 61).
    
27. Nem zárható ki teljességgel a Valent (< szlovák Valentin) név -aska : -aška képzős tőrövidítéses továbbképzése.
    
28. Nem a szabályos szlovák formában, hanem az anyakönyvekben felbukkanó alak(ok)ban adom meg őket.
    
29. A szlovák dub 'tölgy' tőből a magyar -i képzővel jött létre.
    
30. Régi egyházi eredetű családnév tőrövidítéses továbbképzéssel létrejött családnév: szlovák Jakub : Jákob + -i képző.
    
31. Régi egyházi személynévi tőrövidítéses továbbképzése: magyar József + szlovák -el képző > Jógyel.
    
32. Régi egyházi személynév tőrövidítéses továbbképzése: Verček < Veronika + -ček.
    
33. Régi egyházi személynév tőrövidítéses továbbképzése: Kickó < Kelemen + -kó képző.
    
34. Régi egyházi személynév tőrövidítéses továbbképzése: Kicka : Kicska < Kelemen + -ka képző.
    
35. Régi egyházi személynév tőrövidítéses továbbképzett alakja: Orbán + szláv -ich > -ich > Orbich.
    
36. Régi egyházi személynév: Galik : Gálik < Gál + -ik. A szlovák -ik képzőnek ma a magyarban nincs megfelelője, így az szlovákká teszi a nevet; a Gál keresztnév a szlovákban is, a magyarban is egyezik.
    
37. Régi egyházi eredetű személynév tőrövidítéses továbbképzése: Illik < szlovák Eliaš : magyar Illés + -ik.
    
38. Régi egyházi eredetű személynév tőrövidítéses továbbképzése: Imrik < magyar Imre < Emericus : Imrich.
    
39. Régi egyházi személynév tőrövidítéses továbbképzése: magyar József + magyar -kó vagy szlovák -ko képző.
    
40. Régi egyházi személynév: Gálus : Galus < Gál (< Gálos : Gallos) + -us : -uš.
    
41. Régi egyházi személynév tőrövidítéses továbbképzése: magyar Simon : Simjén - szlovák Simon (e. szimon) < Simeon + -kó : -ko képző.
    
42. Valószínűsíthető, hogy régi egyházi személynév tőrövidüléses többszörös továbbképzésével van dolgunk: Kolos > Kola : Kolla + -r > Kollár; de nem zárható ki, hogy foglalkozásra utaló szlovák családnevet gyaníthatunk etimonjában: Kolár 'esztergályos' < szlovák kol 'körül' + -ár képző; Kolesár 'kerékgyártó' < szlovák koleso + -ár képző.
    
43. Foglalkozásra utaló családnév: magyar sáfár 'uralkodók ügyintézője, gazdatiszt, felügyelő, intéző' : szlovák šafáriť 'gazdálkodni'.
    
44. Régi egyházi személynév tőrövidítéses továbbképzése: Simon : Simjén : Simeon > Sim : Sin + -kó : -ko képző > Sinkó : Sinko; esetleg számításba jöhet a szlovák syn + -ko 'fiam'.
    
45. A családnév -ň képzőjének n-es írását segíthette, hogy annak magyar ajkú használói regionális ejtésmódjuk miatt a palatális területen képzett ň-t (ny) máig gyakorta depalatalizáltan n-nek ejtik. Itt tehát az ejtés is segíthette a névalak rögzülését.
    
46. A párba állított nevek közül a magyar Berényi annyiban különbözik a szlovák Berenský ~ Berenskától, hogy annak lehetséges jelentései között számolnunk kell a birtokra-, lakóhelyre utalással is, míg a szlovák nevek által reprezentált típus csak a származási helyre képes utalni.
    
47. Az 1980-as adatokat azért nem ismerjük, mert a község ekkor Nitrany II. néven Nyitracsehivel alkotott egy közigazgatási egységet. Így értelemszerűen a statisztikák sem közlik a szükséges bontásban a népesség megoszlására, felekezeti hovatartozására vonatkozó adatokat.
    
48. Kiscétény családneveinek vizsgálatakor a többi településhez képest annyiban tértem el, hogy itt akkor is fölvettem a családnevet a törzsnevek közé, ha két-három korszakban is hiányzott. Tettem ezt azért, mert ebben a faluban a népesség száma a többi vizsgált településhez képest nagyon alacsony. A korszakhatárokat viszont itt is ugyanúgy szabtam meg, mint másutt, amelyek több esetben kisebb időegységet foglaltak magukban, mint egy emberöltő. A neveket az egyszerűség kedvéért csak szlovák és magyar alakjukban tüntettem fel, bár többségük - mint az a gyakorisági sornál látható - rendkívül változatos helyesírási alakvariációkat takar.

Irodalom

• Gyurgyík László 1994. Magyar mérleg. A szlovákiai magyarság a népszámlálási és a népmozgalmi adatok tükrében. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó.
  
• Gyönyör József 1977. Nemzetiség és anyanyelv. A csehszlovákiai magyarság népesedési tükre. In: Zalabai Zsigmond (szerk): A Csallóköztől a Bodrogközig. Bratislava, Madách Könyvkiadó, 292-312.
  
• Kázmér Miklós 1993. Régi magyar családnevek szótára. XIV-XVII. század. Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság.
  
• Kniezsa István 1934. Felvidéki családnevek. (Litográfia.) OSZK kézirattára.
  
• Kniezsa István 1947. A magyar családnevek. Budapest. (Kézirat.)
  
• Kniezsa István 1965. A magyar és a szlovák családnevek rendszere. Budapest. (Kézirat.)
  
• Lanstyák István 1991. A szlovák nyelv árnyékában. In: Kontra Miklós (szerk): Tanulmányok a határainkon túli kétnyelvűségről. 11-71.
  
• Lanstyák István 2000. A magyar nyelv Szlovákiában. Budapest-Pozsony, Osiris Kiadó-Kalligram Kiadó-MTA Kisebbségkutató Műhely.
  
• Majtán, Milan-Považaj, Matej 1983. Meno pre naše dieťa. Bratislava, Obzor.
  OOS 1991: Obce a mestá v čislach. Nitra, Okresné oddelenie Slovenského štatistického úradu v Nitre, 1991.
  
• Önkorm. 1995. Az önkormányzat és önrendelkezés alapja. A szlovákiai magyar választott képviselők és polgármesterek országos nagygyűlésének hiteles jegyzőkönyve. Komárom, Komáromi Lapok-Szinnyei Kiadó.
  
• Popély Gyula 1991. Népfogyatkozás. A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945. Budapest, Széphalom Könyvműhely-Regio.
  
• Vadkerty Katalin 1993. A reszlovakizáció. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó.
  
• Vadkerty Katalin 1999. A belső telepítések és a lakosságcsere. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó.
  
• VSOS 1977-78. Vlastivedný slovník obcí na Slovensku. I-III. köt. 1978. Bratislava, Veda, 1977-1978.