Mi ujság?

+ (Gr. Ráday Gedeon és P. Szathmáry Károly), mint a m.-szigeti ref. egyház és iskola javára mult hó 25-én tartott hangverseny rendezői, jelentik, hogy e hangverseny átalános jövedelme 534 ft. 50 krt tesz, mely összegből a hangverseny kiadásait (97 ft. 70 krt) s a n. Muzeumot illető harmadrészt (145 ft. 60 krt) levonván, az emlitett czélra fenmaradt tiszta jövedelem 291 ft. 20 krra megy. Egyszersmind köszönetüket nyilvánitják mindazon t. művésznők és művészeknek, kik a nemes czél tekintetéből e hangversenyben minden dij nélkül közreműködni sziveskedtek.

+ (Forinyák Géza temetése.) Mult szerdán, april 4-én délután kisértük az örök nyugalom helyére Forinyák Géza joghallgatót, ki a márczius 15-iki eseménynek lőn sajnos áldozata. Oly nagyszerű temetést, minő ez volt, csak igen ritkán, kivételkép lehet látni. A gyászszertartás d. u. 4 órakor kezdődött, de már 2 órakor termédek sokaság gyült össze a nádorutczai 7. számu ház előtt, hol a boldogult holtteste feküdt. A néptömeg lassankint beláthatlan sokasággá szaporodott, ugy hogy számát bizvást tehetjük 25–30 ezerre. Mindenki, a kit csak elhárithatlan akadály nem gátolt, sietett a 19 éves korában elhunyt ifjunak megadni a végtiszteletet; koporsója körül nagy számmal gyülnek össze főrangu hölgyeink és uraink, az egyetemi ifjuság, irók, művészek, ügyvédek s a főváros minden osztálya. Megható látványt nyujtott a gyászkiséret azon része, mely a koporsó előtt a fáklyavivők két hosszu sora közt lépdelt; együtt volt itt a főváros disze, virága, tetőtől talpig magyarosan öltözve nők ugy, mint férfiak. A hölgyek (többnyire főranguak) gyászba voltak öltözve. A roppant gyászkiséret a fürdő- és Dorottyautczán, a Kristóf- és Szervita-téren, az uri- és hatvani-utczán át haladva ért a kerepesi-utra, mindenütt a legszebb rendet tartva. A koporsót deli ifjak vitték Szent-Mihály-lován ki egészen a temetőbe, hova a gyászkiséret legnagyobb része is gyalog kiséré az elhunyt ifju hűlt tetemeit. Sirja temérdek koszoruval lőn elhalmozva.

+ (A m. Akademiának april 2-iki ülésében jelenté a titoknok), hogy márcz. 31-ig, mint a mely napon több pályázat beadási határideje letelt, a természettani osztály feladatára egy pályamunka sem érkezett; a történeti osztály feladatára érkezett kettő; a gr. Károlyi-Zichy Karolina féle egyik pályázatra pedig, melynek határnapja febr. 15-ről márcz. 31-ig halasztatott, érkezett négy. Ez utóbbiak mindjárt az ülésben Fáy András és Lukács Móricz tiszteleti s Peregrini Elek levelező tagok birálata alá bocsáttattak, a fennebbi kettő pedig a történettudományi osztályhoz tétetett át megvizsgálás végett, mely is, az ülés végeztével, Csengery Antal, Szalay László és Wenczel Gusztáv rendes tagokat nevezte ki birálókul.

+ (Jozopovich Antal egykori turopolyai grófot) a zágrábi kaszinó elnökévé választotta. Ugyane kaszinó tagjai közé sokan iratták be magukat a magyar főuri rendből, s kivált a Horvátországgal határos megyék birtokosai közől.
(A magyar nemzeti Muzeumban tartandó mű- és régiségtárlatot illetőleg.) Angeser bécsi photograf hazánkfia gr. Zichy Edmundnál azon ajánlatot tette, hogy kész a tárlat legérdekesebb tárgyait dij nélkül lephotografirozni s igy a tárlat emlékére egy albumot állitni ki.

+ (Műkedvelői előadás jótékonyczélra.) Ugy halljuk, hogy a pesti főrendüek példájára az erdélyi mágnások is fognak előadást rendezni Kolozsvártt, a horvátországi szükölködők javára.

+ (Emlitettük a minap), hogy Kovács Pál jeles irónk Győrben hangversenyt tervezett az Akademia palotája javára. A „Gy. K.” irja, hogy a hangversenyt legyőzhetlen akadályok miatt nem lehetett megtartani. Most a szükölködő horvátok javára terveztek itt is egy előadást.

+ (Willmers első hangversenye) márcz. 31-én délben ment végbe az „Európa” termében, kis közönség előtt, de annál nagyobb sikerrel. Chopin „balladája” kivételével a hangversenyző mind saját szerzeményeit játszta. Különösen trillái utólérhetlen szépek. A különféle nemzetek népdalait, melyek iránt nagy előszeretettel látszik viseltetni, kitünő tetszés közt adta elő. Willmers még több hangversenyt is adand, s bizonyára ritka élvezettől fosztják meg magukat azok, kik e hangversenyeket elmulasztják.

+ (Jablonczay Péter Elek) Alsó-Fehérmegye egykori főjegyzője szentimrei jószágán 60 éves korában meghalálozván, 200,000 pengő forint értékü vagyonát a nagyenyedi főiskolának hagyá, azon kikötéssel, hogy a végrendelet pontjai szorosan megtartassanak, mert ellenkező esetben a vagyon a szászvárosi ref. gymnaziumra, erről pedig a marosvásárhelyi ref. tanodára fog szállani.

+ (Gróf Eszterházy Pál) a hazai irodalom emelésére, az irói munkásság támogatására évenkint 2000 ftot határozott áldozni s mig minden megjelenendő magyar könyv és lap megszerzését elrendelé, addig Pápán alakitandó könyvtára részére az eddig megjelent jelesebb magyar művek megvitelét is megkezdé. A nemzeti irodalom évenkinti termékeinek árán felül maradandó összeget a lelkes főur más uton kivánja irodalmi czélokra az irodalom hasznára forditani. Röviden elmondtuk a tényt, azon reményben, hogy jövőre többször is lesz alkalmunk irodalmunkat érdeklő hasonló szép hirekkel megörvendeztetni olvasóinkat.

(Virágkiállitás.) Bartl János ur városligeti villájában az idén is, mint tavaly, szép virág- és növénykiállitását megnyitotta, mely is belépti-dij mellett szemlélhető. A nézők nagy száma mutatja, hogy érdemesnek tartják a megtekintésre.

(Budapesi szépül.) A több év óta fölakadt épitkezési vágy, ugylátszik, ujra ébred. Az uj épitkezések közől fölemlitjük a József nádor szobrot, melynek alapját már épitik a József-téren; a magyar Akademia épületének is leteendik alapkövét ez évben még, kivált ha az adakozásokban még az eddiginél is nagyobb áldozatkészséget fejtünk ki; a pesti rakpart is gyorsan készül; Budán a nagyszerü tébolyda, Pesten a redout-épület épitését kezdik meg; Budán a pályaudvar gyorsan készül s valószinűleg az alagut budai bejárását is befejezik. Ezeken kivül számos magánépitkezés is történik. Ezek közt kitünik a „Magyar király” vendégfogadó átalakitása, melynek csinos kávéháza már meg is nyilt, a vendéglő is át van alakitva, s e hó végével az egész fogadó készen lesz; mintegy 90 szoba van a vendégek befogadására a legczélszerüebben fölszerelve; átalán az átalakitás által e fogadó Európa legjelesebb fogadóinak sorába lép.

+ (Szinészek kitüntetésének uj neme.) A „Berl. Theaternachirchten” hiteles forrás után irja, hogy a német vasut-igazgatók közgyülése alkalmával Ernst Laura és Genée Ottilia kisasszonyok és Haase Fridrik egyhangulag tiszteletbeli utazóknak megválasztattak.

+ (Lovartársulat is érkezett fővárosunkba), magával hozván a hires kaucsuk-embert, kinek teste oly hajlékony, hogy akár ruggyanta (gummi elasticum) gyanánt lehetne használni. A társulat előadásait holnap husvéthétfőn kezdi meg.

+ (Honnan ered az aprilisbe küldés?) Mindenki tudja, hogy aprilis 1. szokásban van, egymást felültetni, vagyis az emberrel aprilist járatni, s azt, a kit igy rászedni sikerült, „aprilis bolondja” czimmel megtisztelni. De bizonyára nagyon csekély azok száma, kik e szokás eredetét is tudják. Nem lesz tehát érdektelen elmondani. 1530-ban Augsburgban birodalmi gyülést hirdettek, hogy a török háborura pénzt és katonát szavazzanak meg, a vallási villongásnak véget vessenek és különösen a rendkivül elhanyagolt pénzügyet rendezzék. A mondott év april 1-je különösen az nap volt, melyen az összes német pénzügyet kell vala rendbe hozni. Ezen nap ennélfogva igen sok és nagy pénzspeculatiókra adott alkalmat. De mivel e napon semmi uj pénzrend nem jelent meg, s az üzérek felültettek, a nép gunyból elnevezte őket „áprilisi bolondoknak.”

(A pesti lovarkör) a nemzeti szinház szomszédságából eltávozik s uj helyéül a király- és árok-utcza sarkán levő üres házhely van kijelölve.

+ (A kolozsvári kisegitő pénztár-egylet) folyó hó 10-én d. u. 3 órakor a városház nagytermében tisztviselők választása végett közgyülést tartand, melyre minden részvényes tagot meghí az igazgatóság.

(A zsidók összes száma az egész világon,) egy magdeburgi lap számitása szerint 4,232,370. Többnek látszik.

+ (Halálozás.) F. hó 2-án reggel a halotti szentségek fölvétele után elhunyt az itteni papnövelde igazgatója Klezsó József a „Családi lapoknak” régebben munkás szerkesztője.