Pomare, Tahiti-sziget királynője.

Tahiti-sziget Amerika és Ázsia közt, a Csendestengeren, a forró égöv alatt fekszik. A sziget 1844-ben lett Európ előtt ismeretesebb, a midőn egy franczia admirál e távol földrészt Lajos Fülöp király protektorsága alá vevé, s ezzel egyuttal az elhiresült Pritchard nevü angol téritőt, és pálinka-kereskedőt a szigetről elüzte. Azon időben a lapok csak ugy telve valának a „Pritchard-ügygyel” mint ahogy napjainkban a legégetőbb politikai kérdéseket tárgyaltatni látjuk. Azonban Lajos Fülöp király békeszerető uralkodó levén, meghajlott Anglia előtt; 25,000 frankot fizetett kárpótlásul a téritéssel foglalkozó pálinkakereskedőnek, s az admirál (Du Petit-Thouars) eljárását roszalá.

Ezen idő óta Tahiti-szigetben a polgárisodásnak valóban sajátszerü és páratlan neme fejlődött ki. A nép a királynővel együtt keresztyén hitre tért, a sziget, a franczia mintára, közigazgatási rendszert nyert; van parliamentje, hivatalos hirlapaj („Moniteur Tahitien”), s a polgári és katonai tisztviselők, a miniszteri, tábornoki és praefektusi czimekkel élnek.

A sziget mintegy 7000-nyi lakossággal bir; ezeknek legnagyobb része a protestáns vallást követi. A katholikusok száma csekély, de azért van papjok, a ki ugyan „pápai helytartó” czim alatt felszentelt püspöki ranggal és lelki hatalommal bir, de azért csak egyedül lakik a szigeten; papi segédek nélkül tartja az isteni tiszteletet s maga teszi is fel magának a püspöksüveget a szertartások alkalmával.

A franczia kormányzó Papeete nevü tengerparti helységben lakik, mely 3000-nyi lakost számlál, köztük 400 franczia katona.

Papeete egyszersmind a királynő székvárosa. A királynő azonban a mezőn lakik egy hosszas alaku földszinti házban, melynek homlokán három, a fal hosszában pedig mindössze hat ablak van; ezen épület, a rajzok után itélve, tökéletesen hasonlit a mi alvidéki földmivelőink lakásaihoz.

A kormányzó háza előtt csinos sétány van, mely „Prè Catalan” nevet visel. A benszülöttek minden vasárnap ide gyülekeznek, s tánczolnak a gyepen. Az utazók állitásai szerint e táncz leginkább a franczia hires „cancan”-hoz hasonlitható, csakhogy még annál is illetlenebb és erkölcstelenebb. A táncz neve Upa-upa. A mulatság alkalmával az Uj-Caledoniából hozott hadifoglyok is a társaságba vegyülnek, azonban felügyelőik folyvást szemmel tartják őket; hangszerül egy czimbalom és tizenhat dob szolgál.

Tantahua, a „birodalom” főerőssége; itt van az arzenál, hajóépitőgyár, s az „admirál” lakása. Ha az utazók Pomare királynőt látogatásaikkal akarják megtisztelni, elébb a franczia kormányzótól kell erre engedelmet nyerniök. Az utóbbi időkben az idegenek gyérebben részesülhetnek eszmecserében, mert a tahit-i szabadelvü párt azon gyanuban van, hogy minél elébb le akarná magáról rázni a franczia protektorságot. – A „parliament” már két év óta nem hivatott össze, miután a „Moniteur Tahitien” szerint „az országnak ez idő szerint semmi fontos dolgai sincsenek.” Két év előtt Papanában, mely 300 lakossal biró helység, forradalom ütött ki; a nép, a falu végén a földbe szurt franczai zászlót letiporta, azonban a franczia kormányzó 70 emberből álló sereget vevén maga mellé, a törvényes rendet vitézül helyreállitotta.

Tahitiben a férfiak és nők között tökéletes jogegyenlőség uralkodik. – A nép a csipős nyelvecskével biró hölgyeket örömest választja meg követnek a „törvényhozó gyülésbe” (Assemblée legislative). A szülők a talentummal biró leányt iskolába küldik, s ha az ilyenből prokátor, adószedő vagy városbiró lesz, szétnéz a társaságokban s férjül vesz magának valami elhizott henye legényt. Az utóbbi időben, a törvényhozó gyülésben nyolcz ily hölgy ült, a kik szülőföldükön egyszersmind megyefőnöki hivatalt is viseltek. Delmare ur, a ki Francziaországban a császár élete elleni egyik merényletnek bünrészese volt, s e szigetre deportáltatott, megjavitván itt erkölcseit, s a helybeli fekete miniszteriumtól a „tahiti-i nemzeti bank” igazgatójának neveztetett ki.

Azonban az asszonyi nem egyenjogusága az emberi faj e szebb részének erkölcsiségét nem mozditá elő; különösen a szeszes italokkal való visszaélés nagyon elharapózott e fekete amazonok közt. Gyakran történik, hogy a férfi otthon ül, vesződik a siró gyermekekkel, az asszony pedig, mint a járás főnöke (Chefesse), elvégezvén hivatalos teendőit a bureau-ban, korcsmába megy, leiszsza ott magát, s hazamenvén garázdálkodik, sőt férjét is megveri, ha birja, saját országos kezeivel, ellenkezőleg hajdúja (sergeant) segélyéhez folyamodik.

Papeete városában, a királynő lakhelyén, nyár közepén, mely ott december hóra esik, a hévmérő 35 foktól 40-ig mutat; de azért télen, julius havában sem száll az alább soha 14 foknyi melegnél. A vidéken czukorültetvények kezdenek feltünni.

Pomare királynő, mintegy 52 éves (az udvari almanach szerint); férje és két fia mindig vele van, kivévén, ha a szigeten „rosz hangulat” mutatkozik, mert ekkor az ifju herczegek kezes gyanánt a franczia kormányzó lakásába vitetnek. A királynő 25,000 frank fejedemli dijjal (civil-liste) bir. Ha a kormányzó tánczvigalmat ad, a királynő is rendesen részt vesz a mulatságban: ilyenkor európai módra vartt, sőt divatos fehér ruhát visel, s hajfürteit virágkoronával ékesiti. A benszülöttek között a legszebb asszony a Fa megyei főnöknő, madame Maheanu, a ki a királynő kegyencze és egyszersmind első udvarhölgye. A királyi herczegek közől az ifjabb igen élénk és tehetséget mutató fiatal ember, a trónörökös azonban mindig szomorunak, elégedetlennek és unatkozottnak látszik. Van is ez okból elég busulás a haza jövője miatt aggódó országnagyok között.


Pomare, Tahiti-sziget királynője.