Gyürky Antal.


GYÜRKY ANTAL.

Hazánkat egy kincscsel áldotta meg a természet, minővel e földön csak igen kevés nemzet dicsekedhetik, s ez a szőlő, ez a bortermelésre alkalmas föld és kedvező éghajlat. – De a kincsnek csak ugy van becse, ha azt valódivá tudjuk emelni. A szőlőmivelés nálunk legfontosabb ága a gazdászatnak; mert ez legtöbb jövedelmet igér a hazának; de csak ugy, ha azt a virágzás legmagasabb fokára emelhetjük. A bor válhatik nálunk kizárólag olly czikké, mivel világkereskedést üzhetünk; s miért idegen pénzt kaphatván, ezáltal a haza jóléte s vagyona gyarapulhat. Mert buzája, gyapja, vasa s gyártmánya minden nemzetnek, habár csekélyebb mennyiségben is, van: de vannak országok, mellyek ezekben bővelkednek s igy velünk akármelly piaczon versenyezhetnek. Bor azonban – noha azt az egész föld kerekségén szivesen fogyasztják, – a nagyvilágnak csak kis részecskéjén termesztetik. E mellett mindannyi bortermesztő nemzet között, a francziák után mi vagyunk az első bortermesztők. Minálunk teremnek a borok legkülönbözőbb nemei; minálunk terem a legfelségesebb bor, a borok királya, a tokaji.

E nemzeti kincsnek, hirünk s dicsőségünk egyik rugójának, közvagyonosodásunk főforrásának mivelése s a virágzás kellő fokára emelése körül már századok óta több nemeskeblü hazafi fáradozott; s voltak idők, midőn ezen iparág kincseket jövedelmezett a hazának és egyeseknek; azonban az idők viszontagságai s a forgandó körülmények hatása gyakran ismét a legszomorubb állapotba sodorták, vagy egészen tekintetnélküli és semmi hasznot nem igérő foglalkozássá tették nálunk a szőlőmivelést.

A külföld szorgalma s észszerű müködései e téren is csodákat teremtettek s ott mindig előrehaladtak; mi pedig hátramaradtunk.

A legközelebbi időkben azonban több hazafi szólalt fel borászati ügyünk mellett, különösen pedig nehány év óta, midőn erre épen a legnagyobb szükség volt, egyik tevékeny hazánkfia, gyakorlatilag s tudományosan mivelt szakirónk Gyürky Antal, egészen uj életet ébresztett a szőlészek között s uj lendületet adott ezen iparág kifejlődésének; ki már ez évtized elején először szőlőszeti munkája, azután több lapban közlött ébresztő s meggyőző czikkel által a közfigyelmet magára vonta. – 1857-ben szerkesztett folyóirata s ezen évben alapitott „Borászati lapjai” által valóban egy egészen uj korszakot alkotott nemcsak a borászati irodalomban, hanem a borászat gyakorlati terén is; hol mint zászlóvivő olly ügyes tapintattal s áldozatra kész kitartással halad előre: hogy a gazdászatnak ezen terén még sok szép eredményt várhatunk az ő munkásságától.

A „Borászati lapok” szerkesztője s jeles gazdászati iró, Hontmegye egyik legrégibb s előkelő családjától F.-Szelényben, Hontmegyében született. A leggondosabb nevelésben részesiték müvelt szülei; kik, miután, több gyermekük levén, mindeniket külön pályára akarták nevelni, Antalt a katonaira szánták. Noha hajlamánál fogva a gazdászat iránt különös előszeretettel viseltetett, sőt iskolai tanulmányai mellett a georgiconi tudományokat is tanulta, már 15 éves korában a 3. sz. huszárezredben kadét lett.

Katonai pályája nemcsak családi összeköttetéseinél, hanem kitünő viselete, szorgalma, ügyessége s vonzó külsejénél fogva is szép jövővel kecsegtette; azonban egy szilaj lóról történt leesése következtében másfél év után az ezredtől megvált. – Ezután az akkori viszonyokhoz képest s kivált, mert özvegységre jutott anyjának birtokai vezetésében segitenie kellett: uj pályájaul a politikai tért választá. – Először Hontmegye tiszteletbeli aljegyzőjévé, 21 éves korában szolgabiróvá s négy év mulva táblabiróvá és rendes főjegyzővé neveztetett, melly hivalt 1849-ik évig viselte.

Gyürky Antal pontos s szorgalmas tisztviselő volt; a közügyek iránt mindig részvéttel viseltetett, mindamellett szenvedélylyel foglalkozott a gazdászattal és irodalommal; csinos könyvtárában a legjelesebb gazdasági munkák gyűjteményét birván, irt s tanúlt. Ezt bebizonyitotta az által, hogy rendes főjegyző korában a váltótörvényekből szigorlatot tett s kitünő oklevelet nyert.

Amint fiatal korában kezdett gazdálkodni s gazdászati munkákat tanulmányozni, akkor kezdette eszméit is közölni, legelőször az „Ismertető” czimü gazd. lapba irt czikkeiben; azután a többi gazd. lapokban. Már mint aljegyző hazánkban s a külföldön több jeles gazdaságot beutazott. Részt vett a m. gazd. egyletnél, melynek kezdetben buzgó ügynöke, a honti fiók gazd. egyletnek pedig eszközlője s titkára volt; s több rendbeli tudományos egyletnek tagja levén, ezek munkálataiban szintén részt vesz.

Önálló munkák kiadására hivatala után jutván ideje, 1853-ben adta ki: „A tagositásról” irt munkáját, mellyet a napi sajtó s több szakiró nagy dicsérettel emlitett; később irta „A vinczellérek könyvét,” utóbb a „Cselédbarátot” s 1857-ben hat füzetben adta a „Szölőszeti s borászati közleményeket.”

Átalános gazdasági ismeretei mellett különös szakértelmet s előszeretetet a borászat iránt tanusitott. Birtokában több szőleje levén, gyermekségétől e téren élvén, alkalma volt, a legjobb elveket gyakorlatilag is alkalmazni. Ő Schamsnak nagy barátja volt s annak utódja óhajtott lenni; de különösen a halhatatlan Széchenyi grófnak a nemzethez intézett szavai villanyozták fel benne a borászat iránti érdeket, mellynek következtében ez ügy élére állván, ihletve a nagy hazafi szellemétől, először a lapokban közlött több czikke, azután szőlőszeti folyóirata által felébresztette a borászok figyelmét s ezen fontos uj gazdászati ágnak s nemzeti kincsnek lendületet adott. – 1858-ban áldozattal alapitotta a „Borászati Lapokat,” melyek által már eddig is véghetetlen, szolgálatot tett a borászati ügynek és a hazának. Minghogy pedig meggyőződése szerint a magyar boroknak árt s keletet azáltal lehet szerezni, ha azok eredetileg ismertetnek meg a külfölddel, Pesten egy „borcsarnokot” nyitott s már eddig a világ legelső piaczain a legjobb eredménynyel mutatta be a magyar borokat. Legközelebb, mint e lapok is irták, „Borászati vegytan” czimü müve jelent meg.

Lapja és illetőleg a borászat érdekében pedig tapasztalat végett Érmellékre, Balatonvidékre és a Hegyaljára tett és tesz utazásokat, hol mindenütt fáradhatlanal müködik szakának érdekében s a hozzáértők által nagy figyelemben s kitüntetésben részesűl.

Adja Isten, hogy faradozásaiban soká kitartson, minél üdvösb eredmények kövessék komoly igyekezetét.

Sárosy Gyula.