Mikép táplálkozik az emberi test?

(Vége.)

Sokat segit még a gyomor emésztésénél a hasüreget a mellüregtől elrekesztő hártyás izomnak, hasizmoknak mozgása; továbbá a nyálnak felülről lefelé való szünteleni szivárgása. Együtt véve mindezek igen sokat tesznek arra, hogy az ételt gyomrunk teljesen felolvaszsza és valóságos péppé dolgozza ki.

Az emberi testben tehát a gyomornedv vegyi részei játszszák a főszerepet az emésztésnél, a többi másodrendű tényező pedig mindenesetre hatalmasan elősegiti azt.

Hajdanta sokat vitatkoztak az orvosok, vajjon a gyomor az emésztés nagy munkáját, az ételek szétmorzsolása, dörzsölése, vagy a benne létező nedvek lágyitó s felolvasztó ereje által végezi-e? Elvégre a sok vita után, különféle kisérletek tétetvén állatokon, csakugyan reá jöttek, hogy az emésztés némelly állatoknál igy, másoknál amugy történik, a mint némelly állatok gyomra vastag, husos, izmos szövetű, másoké pedig, mint at emberé, s legtöbb négylábu állaté, hártyás szövetű, vékony, bő s hasonló egy tömlőhöz.

Hova megy gyomrunkból a kidolgozott pép?

A vele összeköttetésben levő nyombélbe, vagy érthetően nevezve, kisgyomorba, mert ez nem egyéb, mint a gyomornak folytatása kisebb idomban. A hártyás tömlőben ujabb változáson megy keresztül a pép, és ezt az emésztés harmadik szakának mondhatnók. – Ugyanis a közel fekvő szomszéd részekből u. m. a májból jobb oldalon, és a gyomor alatt levő nagy mirigyből, mit fodormirigynek nevezünk, csatornácskák nyilnak be a kisgyomorba, mellyeken a májból epe, a fodormirigyből a pép végleges kidolgozásához szükséges nedv, mint utolsó fűszer ömlik ki. Ezeken kivül magokban a belekben is számtalan sok mirigy van, mellyek nedveiket szinte azon czélra szivárogtatják. – Mindezen mirigyek a vérből készitik az emésztéshez nélkülözhetlen ama nedveket. A máj szintugy a vérből nyeri az epekészitéshez megkivántató vegyrészeket, mellyből aztán az epe, ez a valóságos emésztő nedv előáll, mellynélkül egy falat ételt sem emészthet meg gyomrunk. Ez azon nedv, melly a mint rendes mértéken felül sok bajt, betegséget okoz az embernek, épen olly áldott és jótékony fűszer kellő mennyiség- és minőségben, az emberi test táplálásánál.

A nyombélben vagyis a tekervényes belek első részében, mint az emésztéshez szükséges mindenféle fűszerrel ellátott műhelyben, ugy ki van főzve s tisztulva a pép, hogy nagy részben már folyékony tejnedvvé változott, és már itt is kezd a bél felszivó edényei által a vértömeghez vezetés végett fölvétetni.

Innen a belek második részébe szivárog által, melly az elsőnél sokkal redősebb és ránczosabb, és megszámlálhatlan fölszivó edényei által a bél benső hártyájának fölvétetik, és a vértömeghez közelebb vitetik. Azonban a bélhuzam e második részében sincs még egészen vége a tejnedv tisztulása s finomulásának, mert utjában még tömérdek mirigy szivárogtatja hozzá saját nedvét, és az itt létező ezernyi hajszáledények kigőzölgő párázata is hozzá vegyül.

Ezután a bélhuzam harmadik részébe jut a tejnedv, hol folytonos tisztulás mellett a fölszivó edények által fölvétetvén, mintegy az utolsó szürő edényen hat keresztül, midőn azon ezer meg ezer hajszáledényeken átszivárog, mellyek a belek, ezeknek véredényeit és idegeit összetartó bélfodorhártyát áthálozzák, hol a tejedények utjokban 2–3-szor is bélfodormirigyeken hatván keresztül, mindig vastagabbakká nönek teriméjökben, számukra nézve pedig kevesbednek, mignem csakugyan egy nagyobb csővé alakulnak és az ugynevezett tápcső lesz belőlük, mellybe mint a tömérdek hajszálnyi tejedényekből alakult egy csőbe jut a tejnedv, hogy könnyebben és közelebb vezettethessék a vértömeghez, melylyel egyesülnie kell.

A testnek melly tájékán történik a tápcsővé alakulás?

Tápcsővé hátul, a hátgerincz-ágyék csigolyáinak kezdeténél képződik, vagyis ott, hol az ember dereka kezdődik. – Valamint a légmérő csöve emelkedik fölfelé az alapján levő golyóból, épen ugy nő ki a milliónyi tejedény összecsomózásából valóságos csővé, melly az emésztett ételekből annyi csatornán és szűrcsén keresztül tápnedvvé készitett folyadékot felfogván, a mellüreg felé emelkedik, néha több ágat bocsátva magából, majd ismét egyesülve.

Miként egyesül a tejnedv a vértömeggel?

A tápcső fölfelé emelkedvén a mellüregben, a mell balrészén egy nagy érbe (visszérnek neveztetik, melly a tápanyagot elvesztett vért visszaviszi a sziv jobb üregébe) nyilik, mellynek vérével félbeszakadatlanul, kis adagokban elvegyül a tejnedv, és innen a sziv jobb üregébe ömlik.

E folytonos elvegyülés közben csakhamar elvesziti tejszinét, és azon piros nedvvé változik, mit vérnek hivunk.

E nagyszerű átalakulás, miszerint a tejnedvből piros vér lesz, testünk más szerveinek hathatós befolyása által történik, miről alább szólandok, hol a vérkeringés leirása kezdődik.

Könnyü átlátni, hogy az étel emésztésnél a bélhuzamon keresztüli utjában mindig marad valami salak hátra. Mi történik ezen salakrészekkel?

Az első, második és harmadik bélrészben a megemésztett ételből minden tápany felszivatott, és a tápcsővön a vérbe vezettetett. A salakrészek a belek tekergőző mozgása által lejebb hajtatnak, a negyedik, ötödik és hatodik bélrészbe, vagyis a végbélig; melly belek már természeti alkotásuk szerint vastagabbak, erősebbek és érdesebb anyag fölvételére rendeltetvék; fölszivó edényekkel még csak itt-ott birnak, hogy a salakrészekben még tán helylyel közzel maradt tápnedvet is fölszivják és haszontalanul kiürülni ne engedjék.

A salakrészek utoljára a végbélben összegyülvén lassanként, itt addig hevernek, mig ezeknek nyomása, s az általuk okozott tágulása a bélnek olly kellemetlen érzést nem okoz, mi bennünket kényszerit a salakot kiüriteni, melly működés akként történik, hogy tüdőinket tele sziván léggel, ezt visszatartjuk, miáltal a mellüreget a hastól elzáró erős hártyás-izom a belekre nyomul, a has izmai pedig összehuzódván, a belek terjedelme öszszébb szorul és igy a salak kiürül.

Miként változik a vértömeghez vezetett tejnedv egészséges, piros vérré?

Hogy e kérdés megfejtését olvasóink megérthessék, szükség elmondanom az emberi boncztanból, miszerint a szivnek két ürege van, jobb- és baloldali s a tüdőkkel mind a két oldalról egy nagy ér köti össze.

A sziv jobb üregébe a különféle testrészek táplálására életadó erejét szétosztott, előbb üteres-vér csergedezik vissza, az ugynevezete vissz-ereken. Ezek nem lüktetnek, és testünk fölszinén, mint kékellő erek látszanak.

A sziv bal üregéből az egészséges piros vér csergedezik szélyel, testünk minden legkisebb részét áthálózó üterekben. Ezeket azért hivjuk ütereknek, mert mindenütt lüktetve kering bennök a vér, melly lüktetést a felületesebb ütereknél mindenütt tapinthatni, nemcsak az al karon, hol mi orvosok szoktuk azt tapintani.

Emlitettük feljebb olvasóinknak, hogy az ételből különféle uton kidolgozott tápanyt, tejnedvet, egy vastag cső, az ugynevezett tápcső, a sziv jobb üregéhez vezeti, hol az egész testnek alsó s felső részéből táprészeit utjában szétosztó éleny nélküli vérrel egyesülve, a sziv jobb üregébe ömlik.

Innen egy nagy éren a tüdőbe jut, hol az ennek állományát behálózó légcsőveken beszitt légtől átjáratva, megtisztitva, vagyis röviden kifejezve megélenyitve, a tüdőből egy nagy éren a sziv bal üregébe ömlik, innen pedig egy másik nagy éren a test felső s alsó részei felé csergedez, ugy hogy testünk legkisebb részeibe s legrejtettebb rétegeibe is eljut, és tápláló részeit ott hagyja.

A vértömeghez futott tejnedvből tehát, a test részeinek táplálására elhasznált vissz-eres vagy fekete vérrel együtt ugy lesz egészséges piros vér, ha tüdőnkön kersztül menvén, itt azt a beszivott légnek élenye elöbb átjárja.

Miként táplálkozik már most testünk az illy egészséges, piros vérből?

Az emberi testet ugy tekintse az olvasó, mint kisebb és nagyobb üregü, ugy szólván milliónyi edényből összevegyült szövetet. Épen ott, hol a nagyobb üregü edények egy ágban összejőnek, bizonyos nyomóműhöz hasonló gép képződik, a sziv, mellynek két ürege levén, a ballal az üterek vannak közvetlen összeköttetésben, és mintegy belőle nőnek ki; a jobb oldaliba pedig a vissz-erek mennek vissza. E gép, a sziv, arra való, hogy szünet nélkül tartó összehuzódás és vele váltakozó kiterjeszkedés által egy részről a táplálásra alkalmas piros vagy élenyes vért a test alsó s felső részeibe elvezesse, más részről a keringés alatt tápláló részeit, a különféle szervek táplálására szétosztott fekete vért, élenyités végett ismét befogadja.

A szivnek ezen szünet-nélküli mozgó ereje önszerkezetében rejlik. E hajtja a vért a test felső s alsó részein szétágazó üterekbe, mellyek ollyképen alkotvák, hogy a szivtől kiindulva tágasabb üregüek, és minél tovább haladnak, annál inkább szükebbekké válnak, és utjokban minden testrész elveszi belőlük a saját rendeltetésére szükséges tápszert, az ugynevezett fölszivó hajszáledények által, mellyek a test szövetében az üterek és vissz-erek közt mintegy átmeneti hid gyanánt szolgálnak, vagyis a kétféle edény végeit kötik össze.

Az üterekben folyó vérből a hajszáledények átvevén a tápláló részeket, a vérnek táp nélküli részét, vagyis a fekete vért, a vissz-erek veszik magukba, mellyek szintén igen bölcsen ollyaténkép alkotvák, hogy ott a hol átveszik a vért, kisebb üregüek, és a mint közelitnek a sziv jobb üregéhez, mindig nagyobbodnak, mignem a mellüreg felé való utjokban egy nagy érre növén, ott a tápcső nedvével együtt a fekete vért a sziv jobb üregébe vezetik.

Mi történik a vérnek táplálásra többé nem alkalmatos részeivel?

Ezek némelly kiüritő csatornákba, p. o. a salakrészek a végbélbe; a felolvadható különféle jórészek a vesék utján a vizellő hólyagba, és az egész test vértömegéből kibontakozó gőzfélék, a bőrön keresztül, párázat és izzadás által a test fölszinére ürülnek ki. –

Illy folytonos fogyasztás, szaporitás, épités, rontás, képzés és ujitás szinhelye levén az emberi test, könnyü átlátni, miért szükséges a naponkénti evés, ivás, nyugalom és pihenés. Innen magyarázhatni ki azon körülményt, miszerint beteg vagy fárasztó munkával küzdő embernél, a test részeinek naponkénti működése mellett, a fogyasztás arányban nem levén az élvezett étellel, itallal és testi s lelki nyugalommal; a test naponként apad, soványodik, és az erő szemlátomást fogy.

Ezekből meggyőződhetik az olvasó, miszerint az élő emberi test valóságos örökmozgó gép, melly mindig ujabb részeket vesz magába, az elhasznált, kopott anyagokat pedig kiküszöböli magából. Arról is meggyőződhetik mindenki, hogy az emberi testben minden a vértől és vér által van; és igy ezen alapszik a közéletben majdnem minden nap tapasztalható azon körülmény is, miszerint mi orvosok, betegség esetében, legelőször is az étrendet és életmódot szabályozzuk betegeinknél, mi sokszor elegendő a betegség megelőzésére gyógyszer nélkül. Itt alapszik azon körülmény is, miszerint a gyógyszerelésnél sem olly, sem annyi ételt nem engedhetünk meg, mennyit és millyeneket betegeinknek kedvök volna enni. És a mennyiszer az illyetén rendeletek mellőzésével minket rászednek, önmagukat csalják meg; mert hiszen minden a vértől és vér által van az emberi testben. A gyógyszereket épen ugy föl kell dolgozni a gyomornak, mint az ételnemüeket, mert különben nem müködhetnek sükerrel. A gyógyszerekkel összenemférő ételnemüek pedig nem hasznára, de világos kárára vannak az emberi testnek.

Ennyiből áll az emberi testben az emésztés és táplálkozás folyama, lehető népszerüen előadva. Ennyit tudni a nemorvosnak is szükséges, hogy helyes fogalma legyen teste azon főbb részeinek fekvéséről, egymáshozi viszonyáról, de különösen müködéséről, mellyek a táplálkozásnak, és igy az életnek legelső szükségeihez tartoznak.

Dr. Kún Tamás.