III.
Felső-Csallóköz déli része.

(Folytatás.)

Böősön alul Ballony, Medve és Kulcsod felé éri az utas Felső-Csallóköz legdélibb részét, melly a Duna mentében mindenütt határos az ugynevezett Szigetközzel, mellyet a nagy Duna és a győri Duna ága képez. Ámbár a Szigetköz szorosan nem tartozik már Csallóközhöz, kirándultunk mégis ide is, hogy egyuttal a közellévő tájékot is lássuk. Kis csolnakon egy révészszel keltünk át a Dunán. A nagy folyam itt egészen elveszti méltóságos tekintetét. Lomhán hullámzik a számtalan sekély felett, folyásában mindenfelé egy csoport kis sziget és zátonyok által feltartóztatva és több ágakra osztva. Igy eveztünk a csöndes nyári nap reggelén több óra hosszant egy szigettől a másikig. Több helyen kiszállva, a bozótos szigeteken gyalog hatoltunk át, megkönnyitve csolnakunk terhét, mellyet odáig révészünk a partok mellett csáklyázott tova. A tulsó partra érve Hédervárának tartottunk. Ez történelmileg is a vidék legnevezetesebb helye. Még Gejza fejedelem alatt a 10-dik század végén szállták meg e tájat a jővevény Hamburgi grófok Héder és Wolfgér, hol Kisző mellett a mai Hédervára, az egyik nevéről igy nevezve, épült. Tőle vették azután, hazánk ezen legfényesb családja, a Héderváriak és mellékágai a hédervári Kontok és Póthok nevőket; ivadékről ivadékra az ország legfőbb hivatalait viselvén, miglen férfiágon a főágban kihaltak, s az utolsó leány fiusitása által csak a mostani hédervári Viczayakban, más mellékágakon pedig változtatott névvel tartották fönn emléküket.


Csallóközi uti-képek: 8. Báró Viczay Ádám siremléke Hédervárán.

A hely régibb korából azonban szintén kevés maradt ránk. Egy márvány-keresztelőmedencze, ez is az ujitás által inkább megsértve mintsem fentartva, góth idomu feliratával a XIV. századbóli eredetét tanusitja. Régibb és részben góthidomu egykori plébániai egyháza jelenleg a Viczayak temetkezési helyeűl szolgál, és számos emlékeket foglal magában. Legnevezetesebb báró Viczay Ádámnak, a család egyik legkitünőbb ősének, ki azt nagyobb fényre és gazdagságra emelte, vörös mármányszobra, emelt dombormüben a hőst pánczélosan, sisakkal fején s buzogánynyal kezében állitva elő. Az egyház melletti ugy nevezett Lorettói kápolna is telve hasonló, részint kisebb és ujabb sirkövekkel. (l. 8. kép.) Egy érczöntetü lap mögött, mellyet csupán a családczimer diszesit, az elhunyt családtagok sziveit tevék le. – Bizonyára érdekesbek valának a fönlevőknél a hely egyéb régi épületei, mint azon kerek halotti kápolna – tehát valószinüleg még román épitészeti idomu – mellynek csupán lerontásáról tudósitanak már a plébánia mult századi jegyzőkönyvei; és ezek szerint sajátságos régi idoma mellett, még falfestményekkel és érdekes régi magyar feliratokkal is volt diszitve.

A Héderváriak hires várkastélya is jelenleg ujitott alakban, levont egykori sánczaival angol diszkert közepett áll. Csupán három szöglettornya ad néki némi régibb tekintetet. (l. 9. kép.)


Csallóközi uti-képek: 9. Hédervári kastély.

Nevezetes fekvése is, mert előbb a három torony három külön vármegyében állott, e ponton érintkezvén Pozsony, Moson és Győr megyék előbbeni határai. A várnak egyébkint az ujabb időben is nevezetes fénykora volt. Itt állott e század elején a tudományszerető és müértő gróf Viczay Lőrincz világhirü „Hédervári – Viczay-féle Muzeuma.” Nevezetes volt különösen nagyszerü éremtára, olaj festményekben, rézmetszetekben dús képtára, fegyvergyüjteménye s egyéb ritkasága. A muzeum kiadott jegyzéke maig keresett tekintélyes munka, de egyszersmind majd-nem az egyetlen emlék is, melly ezen kincsekből ránk maradt. Az elhunyt gróf végrendelete szerint a gyüjtemények részint eladattak, részint az örökösök közt megosztattak; egy rész a franczia berontás alkalmával enyészett el. Mind a mellett még azon maradványok is, mellyeket az örökösök egyike, a nyájas gróf ur elő mutatni szives volt, minden hasonló gyüjtemény diszét képezhetnék. Nevezetes különösen még a levéltár is, mellyben számos kiadatlan okirat még bővebb vizsgálatra és közzétételre vár. – Örvendettünk itt ezentul még a jelenkor éleményeinnek is, látván a helybéli kanonok esperes ur által már rég alapitott vasárnapi iskola virágzását. Akkori derék tanitója a segédlelkész ur jelenleg a szentföldön, Jerusalemben jár a keleti nyelveket tanulmányozva.

Viszutunkban még jobban szemügyre vehetők a vidéket, melly a számos hüsitő vizerek közt zöldellő ligeteivel valóságos kertet képez. A fák közől minden felül a gula alaku nyolczszögü fehér góth tornyocskák tünedeznek elő, jelentve a számos régi telepet. Illyenek Darnó, Püski, Ásvány stb. Mások már egészen vagy csak részben s emlékeikben elpusztultak, mint Bajcs régi templomai, Rátó várkastélya, honnét a Pálffyak egy ideig előnevüket irták. – A Dunán áthaladva aranymosók, itt ugy nevezett aranyászok mellett csónakoztunk el. Az eljárás igen egyszerü: rézsutoson felállitott asztalra feszitett posztóra a Dunából meritett fövényt felöntik, s az aranypor a posztószálakban marad. Egykor ez igen jövedelmező kereset volt Csallóközben; jelenleg ritkábban fizeti ki magát, s nagyobbára szerencsevadászok, dologkerülők, mellékesen révészek, halászok és czigányok üzik, a látott aranyászokról hallók, hogy épen a mult hetekben igen szerencsés sükerrel müködtek, mintegy 60 ft. értéknyi aranyat mosván ki két hét alatt; de sok idő telhetik bele, mig ismét kifizeti magát munkájuk. Talán a tudomány és iparnak sikerülend idővel rendszeresb eljárás mellett bizonyosabb eredményt eszközölni ebben is.

Tulpartra érve Bakánál szálltunk ki. Számtalan apróhelység: Alsó és Felső-Baka, Landorgócz, Nádasd, Bodak mindannyi nehány házból álló nemesi lak éri egymást innét egész Dercsikáig. Még a legszegényebb is képes egy két hártya-okmánynyal előállani, minőt az érdemes bakai lelkész ur is csak hamar itt létünk alatt egyikétől a falu legszegényebb lakóinak előszerezni tudott. – Dercsika nevét és lakóit ismét számos regék és adomák teszik nevezetessé. Ezek egyike szerint a hely régi neve Györgysoka, honnét Dercsika származott, – onét eredt volna, hogy egykor Mátyás király itt vadászván, kedves szolgájának Erős Győrgynek bizalmas beszélgetés közben nyilvánitott kivánatára annyi földet ajándékozott, a mennyit ez az ebéd ideje alatt ezen mocsáros s ingoványos téren körülnyargalhatott. A szolga a mit gyors ménen körülfuthatott, vörös köpenyéből leszelt darabok elhullatásával jelölte meg maga után. Mire a király megtekintendő a tért, szolgájával körülnyargalta, felkiáltott volna: György sok az.* Innét vette Dercsika nevét; mig Várkony a „várj kun” felkiáltástól, melylyel Mátyás ezen alkalommal kun szakácsát felszólitotta volna, hogy addig várakozzék az ebéddel, mig a szolga visszatér, s kinek adományul szinte Várkony jutott. A monda mindenkor jellemzi a népies felfogást, ollykor a régi szokásokat stb. mint itt is talán bizonyos határjelölést, adomány eredetét, s különösen Mátyás népszerüségét; benne azonban csak féligazság lappang. Dercsikának: György soka, Gersika stb. neve már a XIII. századtól fogva s igy rég Mátyás kora előtt ismeretes az okiratokból. Hogy Várkony magyarázatát is történet-nyomozóink mélyebben keresik, mintsem a sületlen adoma jelenti, azt már föntebb megjegyeztük. Érdekes regét közől az utóbbi névről Karcsai is a Magyar Muzeumban. Hasonlóan több adomát olvasunk nála: mint lánczolták meg a dercsikaiak a csikót stb. Szebb a hely templomáról szóló legenda, melly azt az angyalok által csudásan e helyre hozottnak állitja, mig a történeti adat a XVI. században Bakacs bibornok helyettese által való fölszentöléséről szól. Érdekes e hely családszármazási hagyománya is. E szerint a falu birtokos nemesei az Erős család hét külön nevü fiától származtak el hét különböző családdá. – Nemzetségi regéinkben átalában igen gyakori ezen hetes elágazás, mellyben a hét magyar nemzetségrőli hagyomány ismétlődni látszik – ezen családok közé tartoznának szinte a mai erdődi Pálffyak is; történelmileg annyi bizonyos, hogy mind ezen családok és Pálffyak is ezelőtt innét irták előnevöket; ámbár ősi lakuknak itt semmi nyoma. Nem tudjuk mennyire igaz a multra vagy jelenre nézve is Bél adomája e helyről, hogy nemes lakosai soha sem türtek magok közt tanult embert, kik által veszélyeztetve hitték közügyöket. Igazuk lehetett. Azért nem csoda hát, ha nagyra termett fiai méltatlan fészköket oda hagyák. – Szülöttei közől az utóbbi időkben különös diszére válik a kegyesrend két érdemteljes tagja: Szemes Imre a példás szelidségü s jámborságu hittudós és hirhedett szónok s ennek jeles növendéke a történelmi s füvészeti széles ismeretei miatt köztiszteletü Katona Dénes. Mindkettő az irodalmi téren is munkás volt.

(Folytatása következik.)