Ranolder N. János.
Hazánk egyháznagyjai sorában – kiknek arczképeivel időszakonként megismertetjük olvasóinkat – első rangu helyet foglal el a veszprémi püspök, a jótékonyságáról és tudományosságáról egyaránt ismeretes Ranolder János. Ki egykor hazánk mostani korszakának mivelődési és haladási történetét megirja, e férfiu nevét is gyakran lesz kénytelen méltó elismeréssel emliteni.
Alig van e hazában olly ága a jótékonyságnak, mellyet a köztiszteletben álló férfiu ne gyakorolt volna, alig van közhasznu intézet, mellynek lételét, virágzását jótékony adakozásai által ne biztositotta volna s ki a mult évek hirlapjait figyelemmel olvasta, e névvel gyakran találkozhatott az adakozási rovatok hasábjain. Különösen a vallási és nevelési ügyek s az egyház és iskola munkásait illető gyámintézetek tették s teszik gondoskodásának kedvencz tárgyait.
Magas tudományos képzettségéről számos irodalmi munkája tesz tanuságot, mellyeket e rövid életrajz folytán érinteni szándékozunk.
Ranolder János született Pécsett 1806-ban május 16-án, a gymnasiumot itt, a bölcsészeti tanfolyamot pedig Pesten végezte. 1824-ben a pécsi püspökség papnövendékei közé lépvén, ez évtől egész 1828-ig kiképeztetését a theologiában a pesti központi papnöveldében nyerte. 1828-ban és 29-ben Szepessy Ignácz pécsi püspök körében mint püspöki disznök, tollnok és levéltárnok volt alkalmazva. Ez utóbbi év május 17-kén pappá szenteltetvén, a bécsi sz. Ágostonról czimzett cs. k. felsőbb papképző-intézet tagjai közé soroztatott, hol is három évi készülés után a hittudori koszorut elnyerte. 1831–41-ig mint a pécsi püspöki lyceumban a keletinyelvek tanára és sz. széki ülnök működött s ez idő alatt egyik segédtárs volt a Szepessy által kiadott szóirás magyarra forditásában. – 1838-ban kiadta „Hermeneutica Biblica Generalis” czimü munkáját. – 1840–46. közt a pesti egyetemnél hitszónok, hittanár s a görög nyelv helyettes tanára volt; az ez idő alatt tartott egyházi beszédeinek részét „Sacri Sermones academici” czim alatt sajtó utján közrebocsátotta. E közben 1839-ben beutazta Ausztriát, Német-, Angol-, Francziaországokat és Belgiumot; 1843-ban egész Olaszországot, Sziciliát, Sveiczot, Savoyát, Déli-Francziaországot, és úti tapasztalatait a „Religió és Nevelés” egyházi lap 1843–44-ben „Úti Vázlatok” czim alatt közzé tette. – 1845-ben pécsi kanonokká neveztetvén, 1846-tól fogva ismét Pécsett müködött mint papnöveldei kormányzó s egyuttal zsinati vizsgáló 1849-ig, melly évben a bold. Szűzről czimzett szent-istváni apáttá neveztetvén, Bécsben a cs. k. miniszteriumnál tett az egyházi ügyek elintézésében segédszolgálatot. Még ez évben veszprémi püspökké, 1854-ben pedig valóságos belső titkos tanácsossá lőn. 1854-ben Császár Ő Felsége házasságának ünnepélyére Bécsben „Elisabeth (Gisella) erste Königin von Ungarn” czimü munkáját adta ki; 1851–1853-ban sokezer példányban kiadta „A kath. anyaszentegyház szertartásait,” a Veszprém egyházmegyei népiskolák számára; továbbá 1854–57-ben Gruber Ágoston jeles munkájának „A hitoktatás gyakorlati kézikönyve” magyar forditását. Bőkezüségének köszönhetni, hogy 1853-ban Pécsett napvilágot látott „Az ausztriai birodalom földrajza és története,” Szombathy Ignácztól és 1854-ben Pesten „Sz. Katalin” czimü legenda. 1854-ben Császár ő Felsége által a de literis et artibus-féle nagy emlékpénzzel diszittetett fel.
Ranolder N. János.
Végre olvasóink előtt fris emlékezetben lesz még a köztiszteletü főpap két legujabb ténye, mellyeket lapjainkban többször magasztalva emliténk, s mellyek ugy vallási mint hazafiui érzelmeinek további bizonyitványaiul szolgálnak.
Egyik a szent keresztnek a Badacsony ormára általa intézett s rendelt fölemeltetése, – másik egy szép emlékszobornak a sümegi temetőben, Kisfaludy Sándor költőnk sirjára szintén az ő költségén leendő felállitása.
E nehány rövid sorban nem lehetett szándékunk az érdemdus férfiu zajtalan, de áldásdus működésének teljes rajzát adnunk, de legyen ez is egy csekély adója azon tiszteletnek, melylyel a valódi érdemeknek áldozni szeretünk. A valódi érdemek ollyanok, mint a nagyobb hegyek, mellyek a magas égre tornyosulnak; – senkinek sem mondják, hogy nézzetek rám, és még is meglátja minden ember.