Galanthai herczeg Esterházy Pál.

Rendelt a gyarló észszel megközelithetlen isteni bölcseség összes emberi nemünk, egyes nemzetek, családok, sőt egyének életében nevezetes napokat, mellyek visszafordultával, hajlandó minden ember ollyan ünnepélyes hangulatra, hogy ne a köznapi, hanem a nevezetes eseményeket, személyeket keresse lelki szemeivel multban és jövőben, s ne tudjon öntudatlanul helyet foglalni a mulékony idő rohanó szekerén a nélkül, hogy annak kerekeit nézze, s vissza ne tekintsen az elhagyott multba, hanem hozzon kedvező vagy kárhoztató itéletet a lefolyt idők sáfárai fölött, amint jól vagy gonoszul gazdálkodtak a hatalmukban volt drága kincscsel, és ne függeszsze szemeit azokra, a kiknek helyzetök, szellemi s anyagi tehetségök ollyan, hogy megilleti őket a kor gyeplőinek megmarkolása; hogy eszök világánál arrafelé intézzék a jelen ösvényét, a honnan fényes, dicső, boldog jövő mosolyga.


Galanthai herczeg Esterházy Pál.

Illy ünnepélyes elmélkedésre való nap az uj év; illyen komoly szemlélődés tárgyai a világ, országok, nemzetek életében nagy szerepet végig játszott, vagy jelenleg vivő emberek.

Egy pillanatig sem kétkedünk a fölött, hogy minden olvasónak vannak élő és elhunyt választottai, hozzájuk közel, vagy messze távolban; a kiknek kedves alakját lelki szemeik elé varázsolja a kegyeletteljes hű emlékezet mindenek előtt, de mivel a polgárisult világ szelid szokásai közé tartozik, uj év napján valami jelessel meglepni kedveseinket; mi is illőnek láttuk, kedves olvasóinknál, hazánk egyik legnevezetesebb férfiának arczképével s rövid életrajzával beköszönteni. – Széles Magyarországon aligha találkoznék magyar ember, a ki előtt a fényes Esterházy név ismeretlen lenne. De nemcsak a mi édes hazánkban, – nemcsak az összes birodalomban; hanem annak határain kivül is messze, tengereken túli idegen országokban, idegen népeknél ismeretes e fényes magyar név századok óta, mint ollyan párját kereső család büszke tulajdona, mellynek kebeléből a trón, haza és egyház leghivebb, legjelesebb főembereit választani megszokta; mellynek daliás fiai majd egyházi biborban Isten oltára előtt, majd a szent korona közelében országos zászlóval, majd a harczmenőn győzelemhez szokott ősi fegyverrel diadalra vezető hadi lobogóval; majd az ország atyái között magas tekintélylyel bölcs tanácscsal, tettre, áldozatra kész erős akarattal, majd ismét idegen uralkodók udvaránál koronás urokat, vitéz nemzetöket nemes méltósággal s vakitó fényben képviselve, csak szaporiták amaz őskori magyar főcsalád történeti hirét, becsét, nagyságát, a mellyről megvan irva, hogy egyik őse Esteráz vitéz 969-ben vette fel a szent keresztséget.

Sokat lehetne, s hogy a történelmi igazsághoz hiven maradjunk, kellene ezen, egy herczegi és több grófi ágra szakadott hirneves magyar főcsaládról irnunk, és ollyan Esterházy-csarnokot kellene rendeznünk, ha minden nevezetes fiának arczképét akarnók közölni, mellynek befogadhatására e lap hasábai nagyon korlátoltak; de ez alkalommal csupán azt tüztük magunk elé feladatul, hogy a nagy főuri család jelesei közől annak arczképével s rövid életrajzával diszitjük fel lapunkat, ki a most élő Esterházyak között tudtunkkal legéltesebb, s mindnyájuk között a legmagasabb polczon áll, kinek bölcs fején az ezüst hajfürtök fölött herczegi korona ragyog, s nemes mellét a legelső rangú érdemrendjelek sokasága lepi el.

E ritka jelességekkel ékeskedő, mind hazája, mind családja történetében nevezetes főrangu hazánkfia Galanthai herczeg Esterházy Pál. Született 1780. évi mártius 11-én, s mint ama mesésen dúsgazdag magyar herczegi család első szülötte jogot hozott magával a fényes herczegi czimhez s azzal járó roppant uradalmakhoz, s mint a fényes család fenntartója, és legelső rangu magyar mágnás ollyan növeléshez részesült, a minővel bármelly uralkodó udvaránál is büszkeségére szolgáljon idővel koronás urának, nagy nemzetének s fényes nemzetségének. Kora ifjuságától fogva annyi hajlammal tanulmányozta az országlási nehéz tudományt, hogy már 24 éves korában ő volt a bécsi felségesen uralkodóház követe a drezdai udvarnál, később londoni nagykövet lett, a hol nemcsak azt a mesés közvéleményt tartá fenn a „magyar herczegről” pompás udvarával fényes háztartásával, mellyet édes atyja a londoni közönségben gerjesztett és táplált hallatlanul bőkezű, mondhatni pazar fényüzésével; hanem nagy mértekben segitett Európa békéjét is fenntartani, mint az angol udvarnál Ausztriát képviselő egyik elismert diplomatiai fényes capacitás, mint a hires londoni conferentia egyik nagytekintélyü és befolyásu tagja, mellyben 8 év folytán szakadatlan munkás, eredménydús részt vőn.

1842-ik évben lelépett herczeg Esterházy Pál fényes követi állomásáról, mellyen koronás urának jogait, tekintélyét és legmagasabb fokon fenntartani legszentebb kötelességének tartá, mellynek nem mindennapi erélylyel meg is felelt, hol a magyar főurat Corvinus Mátyás korába is beillő méltósággal s fénynyel képviselé, magának és nagy őseinek nevére pedig uj meg uj diszt, tiszteletet szerze.

Néhány évig tartó magán életéből mindig éber figyelemmel követte a nemzeti ujjászületés akkori vajudását, s a hol czélszerünek vélte, nem mulasztá el befolyást gyakorolni, mély diplomatiai belátása szerint. Az 1848-iki események ismét visszaszóliták őt a közélet országos küzdterére, a midőn mint egyik tagja a magyar minisztériumnak, Bécsben Ő Felsége magas személye közelében foglalkozék az országos ügyekkel, ugyanazon év september haváig, a midőn letevén miniszteri tárczáját, ismét csendes magányba vonult.

S ki ne emlékeznék azon hetekig tartó hirlapi közleményekre, mellyekkel minden ujság tömve volt az orosz cár koronáztatásáról. Olly világérdekű ünnepély volt az, hová a föld minden részéről követeket küldtek a hatalmasságok, mellyen minden koronásfő lehető legnagyobb fényben, s legislegjelesebb alattvalója által kivánta magas személyét képviseltetni. S nemde mindnyájan tudjuk, hogy a mi Felséges Urunk magas választása herczeg Esterházy Pál hü szolgálatban kipróbált hivét, az észben, érdemekben, főuri nemes tulajdonokban s földi javakban dús gazdag magyar olygarchát érte? És tudjuk azt is, hogy valamennyi udvar választottai közől egy előtt sem hátrál a mi főnemes hazánkfia, s aligha részesült valamellyikök olly szembeötlő leereszkedésében, nyájasságában az északi kolossz büszke urának, II. Sándor czárnak mint Esterházy Pál a magyar herczeg.

A mi emberi jellemét illeti a nagy diplomatának, elég legyen róla ennyit megjegyezni, hogy mindenkor hő pártolója ő és bőkezű gyámola a jónak, nemesnek, a földesurak imént bevégződött korszakában alig lehetett széles e hazában jobb állapotu jobbágyokat látni, mint e herczeg uradalmaiban, s most is minden kenyérkereső ember szerencsésnek érzi magát, ha őt nevezheti urának.

És most befejezzük gyönge vázlatát az erős jellemű nagy férfiunak, azon tiszta szivből eredő kivánattal, hogy adjon az Egek ura minden jó sorsra érdemes derék nemzetnek minél több ollyan országnagyokat, a minőkkel olly bőven ékeskedik évezred óta az Esterházy ős nemzetség büszke családfája.

Dienes Lajos.