(Vége.)
A várat ő eminentiája Hassa bécsi diszmester által meglepőleg ékesen diszitteté föl.
A vár tövében eső vácziutcza elején mint egy a disztér elején két szinte öt öles piramis emeltetett, mellyeken e magyar felirás csillogott:
„Szent István trónját s az erényeit a ki örökléd,
Fejedelem üdvözlégy! Virraszszon az Ur Te fölötted!”
Legfönt a császári, nemzeti és érseki zászlók lobogtak.
Az ut hajlásánál négy még a háztetőkön is mesterkélt emelvény volt néző közönség számára; és közben zöldágak és lobogok lengedeztek.
Az érseki függő-kertektől kezdve fölig, száznál több óriási árbocz emelkedett, mellyek tetejéről császári, nemzeti, primási és káptalan szineket játszó vagy három öles uszályok lengedeztek, derekok pedig szines kötvénynyel övedztetett össze. Közbeesőleg a káptalan palotája füzérek és szönyegekkel ünnepiesbittetett.
A fő ut alján ismét faemelvények voltak nézők számára. Majd a vári főut koszorus árboczokkal nyilt meg. A vártér elején egy izletes diadalkapu volt emelve, mellynek négy viruló és aranykoronákkal tetőzött főoszlopa közt berekképpen kinézőleg sz. István király jeles ábrázolatja, a templom felé pedig Magyarország czimere a felballagóra a legjobb benyomást tette, kivált ha a básilika kapuját körültornyozó 24 oszlopra is veté szemeit, mellyek körülkoszoruztattak, s közben 12 lobogóval fölékíttettek, mellyek 6 öl hosszu uszályával a szellő kedvesen játszadozott.
E kaputól a nagy tér kerekben körül oszlopozva, mellyeken a birodalom minden koronaországainak czimerei és zászlói ékeskedtek, jobbról és balról pedig Ő eminentiájának gyöngéd figyelme előkelőbb urnők számára tágas és ülésekkel ellátott emelvényeket alkottatott.
E disztér végén a basilika előcsarnokában a második igen finom izléssel emelt diadalkapu tünt fel, mellynek homlokát ékes arabeskek közt a szeplőtelen sz. Szűz festett alakja, s az aranyozott fejezetü oszlopok öbleiben két oldalt a legszebb virágerdő közt négy sz. szobor, s nagykapu két magassáról a gazdag redőzetű óriási bibor-bársony függönyök olly rendkivüli hatályossá tevék, hogy mindenkit bámulatára ragadna, s feljutott Fölség is előtte illy szavakra fakadt légyen: „Igen jó benyomást tesz.” – E kapun tul a propyleum tere van, melly két oldalt szinte válogatott vendégek számára tribuneket tartalmazott, s a basilika roppant homlokfalát tüntette elő, mellynek legelején zöldfüzérek közt három alkotájának: Rudnay, Kopácsy, Scitovszky primásoknak arczképeik, s alább czimereik, s a birodalmi jelvények, s közben márvány alapon illy aranyfényü s a szent lapokból kölcsönzött felirat:
„Domine, dilexi decorem domus tuae, et locum habitationis tuae,” mind arányosan nagy mérvben, majd izléssel alkalmazott zöld füzérek, s alól ékes szönyegek a helyet nemcsak rendkivül széppé, hanem, a festőileg regényes tájék közepette, a derült ég bájoló szinezete alatt, s az ünnepileg öltözött s ihletségig felvillanyozott népsokaság környezetében valóban magasztossá büvölték. . . . Bár e fölséges képet valamelly ügyes képiró az utókor gyönyörködtetésére megörökitse!
A vendégek száma perczenkint nevekedett: a Dunán „Keresztelő János” és „Herkules” nevü legnagyobb vontató gőzhajókon az ország szivéből Budapestről ismét ezernyi ember szállittatott, ugy hogy csak a gőzhajókon ez ünnepélyhez szállitott vendégek számát hat ezerre tehetni; azonkivül a vasut fel- s alvonatai (a vasutársaságnak dicsére fölemlitendő, hogy e nemzeti ünnep alkalmával tisztiszemélyzete, s jelesen a foglárok (conductorok) magyar atilladolmányokat öltöttek sötét kék posztó, megyszinü és ezüst zsinorzattal) egész seregnépet hoztak, s a bucsusok körmenetei minden oldalról fel-fel tartottak, s pedig meg kell jegyeznünk, hogy messze vidékről és nagy számban jelentek meg p. o. Komárom megyei udvardi kerületből 3600, Bars megyei Léváról 300, Tata, Kecskemét, Komárom városkából szinte több száz, Hont és Nográd vármegyéből, p. Szentéről, és több más helyekről sok ezer jött, s közülök több bucsusok a sz. Szüznek és sz. Istvánnak koszorus szüzek által vitt képével, mások zászlókkal, mindnyájan ajtatos énekeikkel és mi fő, ajtatos és mondhatni épületesen példás magoktartásával szivreható látványt nyujtottak, s világosan hirdették, hogy a magyar nép atyái hitvallását és erényeit szereti, s így azok becsületére és minden örökségére méltó. . . . A bucsujáró nép közt herczegsége 6000 fehér- és sárga-rézből veretett érmet osztatott szét, mellyek egyik oldalán magyarok nagyasszonya, illy körülirattal: „Fölszentelési emlény 31. auguszt. 1856” a másik oldalán a basilika látszik illy magyar felirással, „Esztergomi főtemplom,” mellyet rajzban is felmutatunk. Nemkülönben ajándékként 4000 példányban kiosztatott illy czimü alkalmi könyv: végbement fölszentelésére. Pesten Beimel és Kozmánál 1856 – 16-dik rét 88 lap. 8 képpel.” Nemkülönben sokezernyi példányban: „Emlék az esztergomi templom 1856. aug. 31, napján végbement fölszentelésére. A főtemplom rajzával” és
„Az esztergomi főtemplom fölszentelésének emlékére imádság. Képpel” és
„A Bakács kápolna.” A csodálatos kép mássával és a felszentelés emlékére vonatkozó többféle szent- és basilika-képek számtalan ezer példányban a nép közt kiosztatott, mit ők elragadtatással ragadtak szét, az boldognak tartván magát, ki illy ereklyeszerü emlékeket nyerhetett, evvel unokáit is a szent hajdan tiszteletére serkenthető. – Különben
Szinte negyven sátor és számos helybeli boltban a nagy napra vonatkozó különféle szent képeket, imákat, helybeli s kivált basilika-rajzokat, leirásokat, poharakat, süteményeket, dobozokat, és emlékpénzeket s pedig nagy mennyiségben árultak, melyek közül megemlitendők:
„Esztergomi uj székesegyház. Ékes aczélmetszvény. Kapható Stumfnál Esztergomban.”
„Esztergomi uj székesegyház. Kömetszvény Stumfnál Esztergomban.”
„Esztergomi főtemplom. Fölszentelési emlény. Bécsben Reiffenstein és Röschnél.”
„Assumtio D. Mariae V. in Basilica G. M. Strig. Strumfnál Esztergomban.”
„Esztergomi főtemplom oltárja. Fölszentelési emlény, Bécsben Reiffenstein és Röschnél.”
„A főtemplom. Pesten Bucsánszkynál.”
„Az Esztergomi főoltárkép. Pesten Bucsánszkynál.”
„Esztergom városa az uj székesegyházzal. Félivnyi kiadás két kép.”
Magánosok által két emlékpénz veretett, mindkettő britannia érczből, u. m. az egyik Bécsben, két forintos nagyságában az előlapon bibornok ő főmagossága arczképével, illy körülirattal: „Nagykéri, Scitovszky Ker. János Card. érsek és Magyarország herczegprimása született 1785. nov. 1-jén; érseknek kineveztetett 1849.” a hátlapon a basilika homlokból nézett ábrájával illy felirattal: „Az esztergomi basilika. Kezdetett 1822. évben, felszenteltetett 1856. auguszt. 31. Nagykéri Scitovszky Card. érsek és Magyarország primása által,” ára 40 kr. pp.
A másikát két forintos nagyságában Wachtler pesti vésnök metszette, és Walter Ferencz budai ötvös verte, előlapja a basilikát északi oldalról tekintve, a hátlap pedig illy felirást tüntet fel: „Emlékül az esztergomi főegyház felszentelése ünnepére. Aug. 21-én 1856. – Erinnerung an die feierliche Einweihung des grossen Domes zu Gran am 31. Auguszt 1856.” Ára 30 kr. pp.
Milly érdekesek voltak ezek s igy szent emlékeit milly kegyelettel karolja fel a magyar, onnan mérhető, hogy volt sátor, mellyben csak egy illy kéthuszasos emlékpénzből több század adtak el; s az utolsó közember is vett magának egy-egy kis emléket. Megemlitendő, hogy az Ő eminentiája által kiadott és kiosztott emlékkönyv még az ünnepély alatt rögtön uj kiadást ért, s e második kiadást ügyes nyerészkedők sükerrel áruba bocsájtották. – De térjünk az ünnepély folyamához.
Ajtatos népünk két, imaközt virasztó s óránkint egymást fölváltó pap körül a sz. vértanuk kápolnájában egész éjen át ajtatoskodván; az első pitymallatra megkondult öreghangszó és 21 ágyulövés után ugyanott nyolcz óráiglan folyvást sz. mise áldozatok tartattak, s a népnek az Oltáriszentség kiszolgáltatott.
7 órakor Nagyasszonyunk szép harangja ujra egy óranegyedig hallatta magát, mellyet az ágyuüteg egyszeri durranással mintegy üdvözölni látszott; mire az összes ép megmozdult, ki a primás-palota, legnagygya pedig a vár felé. A katonaság kijelelt helyeken sorfalakat képezett. Félnyolczkor a királyvárosi, érsek-városi, sz. györgymezei és párkányi (e mezőváros, melly mindig Esztergom sorsában osztozott, s vele a Duna hajóhidja által egybefüzve van, mint hajdan, a vár örszeme volt, ugy jelenleg mintegy hozzátartozó külvárosnak tekintetik) plebánia templomokból az összes harangok zugása közt a vár felé saját lelkészeik vezetése, és virágokkal fölékesitett zászlók mellett, processiok indultak; az igen nagyszámu papság a basilika elé gyülekezett, a roppant néptömeg pedig a szabad környezetet lepte el.
8 órakor Ő eminentiája bibornok-érsekünk udvarával kispalotájából (a nagyobbik palotában ő Felsége szállásolván) hatfogatu (mellyhez az illő diszszerszámot Füllbier pesti szijgyártó készitette s az arany bojtokon kivül 6000 pftba került) diszhintón, ft. Schumichraszt Mihály apostoli protonotarius és primási jegyző az érseki kereszttel csatlósok kiséretében előlovagolván, a vár felé indult; mire az ágyuk és a város öszves harangjai megszólaltak. A mikor a szertartásnál fogva a basilika teljesen kiürittetett, s abban egyedül egy fehér dalmatikás diákon, Zalka János egyetemi hittanár és a Religio érdemes szerkesztője volt elzárva.
Ő eminentiája feljutván, az egyházirend összes tagjai által tisztelettel fogadtatott, és a sz. ereklyék kápolnájába vezettetett, hol a római szertartás (pontificale Romanum) szerinti fölszentelési tény elkezdődött.
Helyén van a segédkedő papságról emlitést tenni.
A felszentelő pontificans bibornok-primásunk vala, ő Fölsége előtt az apostoli keresztet viselte Viber József bosoni cz. püspök; a pontificans körül süveges főpapok (Praelati infulati): Zabojszky László szepesi és Szenczy Ferencz szombathelyi püspökök, főáldozár (Archi-Presbyter) Peitler Antal ő szentsége házi praelétusa és pécsi kanonok; érseki keresztvivő: Bedcsula Tamás kalocsai kanonok; szertartó Kántz Lázár Esztergomi kanonok; s ezeken kivül több prépost, áldozár és kispap, a fölszentelés alatt öszvesen 25 assistens működött; ezekhez járult 12 apát és prépost, ugyanannyi infulistával, és a fáklyavivő 12 alesperes a mártyrok sz. testeinél. – A sz. ereklyék kápolnájában rendügyelőül két alesperes, a sekrestyében a gondos karvezető mellett két plebános, a szertartások sokat fáradt igazgatója Schirgl András, Ő szentsége udvari praelatusa és nagyszombati érseki helynök segitségére ismét három főmegyei áldozár; a basilika főkapujánál rendtartóul ismét két áldozár; a templomon kivül a hivek közti rendre 8 külön vidéki alesperes és plebános rendeltetett, s igy a felszentelés alatt 80 egyházi férfiu szolgálata vétetett igénybe; a felszentelést nyomban követő sz. miseáldozat alatt pedig a miséző bibornok-primás körüli süveges főpapok valának: Ranolder János veszprémi, és Strossmajer György diákovári püspökök; főáldozár: Fogarassy Mihály scutari püspök; tisztelgő diakonok: Biaczovszky Domonkos szepesi és Markovics József rosnyói nagy prépostok; szolgáló diakonok: Daróczy Zsigmond pécsi és Kriszter Antal váczi kanonokat, s ezenkenkivül 17 más kanonok és áldozár és gyertyatartó kispapok miként lajstromuk Ő eminentiája rendeletéből a szertartások igazgatója által „Ordo assistentiarum in solenni Consecratione Basilicae Strigoniensis” czim alatt nyomtatásban is közzé tétetett.
Ő eminentiája ez ünnepélyhez 7500 pfton készittetett és a székesegyháznak emlékül ajándékozott uj öltözéket fölvévén, az ereklyék kápolnájában a papsággal együtt a 7 penitenczia zsoltárt elimádkozta, s mindegyütt az egyház főkapujához vonultak, hol a szabott szertartások után a főpap s az összes pap-sereg „Aperite! aperite! aperite! (nyissátok fel)” harsány felkiáltására a benlévő diakon a basilika főkapuját feltárta, s mi főpapunk: „Pax huic domui!” üdvözletével az Urnak e fölötte diszes hajlékába benyomultunk; ám öbleiben a nyolcszázra becsült fő- és alpapság szinte elenyészett. – Egymásután be vonultak az országnagyok és főhivatalnokok, be a rendjeleivel fölékesitett főzenész Liszt is külön hajón Pestről felszállitott, fehérbe öltözött énekesnők, és százat megközelitő feketén öltözött zenészei csapatával.
A fölszentelési szertartás szinte 10 óráig folyt, melly alatt a Pelikán hittanár által buzgón betanitott és Seyler helybeli karmester által megható egyházi stilben jelesen szerzett 24 Antiphonát a növendék papság mondhatni remekül énekelte.
10 óra tájban a papság a sz. Mártirok kápolnájába vonult, onnan sz. Bálint és Modestina testét meg a főoltárba teendett ereklyéket körmenetileg behozandó. S ez az ünnepély egyik leghatályosabb pontját képezé.
Ugyan is megkondult a nagy harang s utána a város és környék minden harangja az ágyuszóval versenyre kelt, s ő cs. kir. Apostoli Felséges fényes kiséretével a vár felé indult.
E fölvonulás rendkivül fényes vala. Kalauzként legelől a budapestkerületi alelnök s a megye főnöke magyar diszruhában, utánok cs. kir. lovas csendőrök, megyei és érseki huszárok délczeg paripákon ágaskodtak, majd gr. Forgách Agost esztergomi kanonok biborral fedett és csatlósok által kisért lovon az apostoli kereszttel (mellynek hű rajzát mult számunk mutatta) s nyomban ő Felsége három főherczeggel aranytól tündöklő diszhintóban, mellyet hat roppant szürke, ugynevezett császári fogat (Imperialpferde) vont, gazdag szerszáma, s az azokon villogó bojtok és himzetek rendkivül szép látvánnyul szolgáltak; ezt ő cs. kir. fensége Albrecht kormányzó urunk követte hasonló diszü, csak hogy hat fekete fogatu udvari diszhintón; és egymás után ő Felsége udvara és oldalnokai 12 hintón következtek. Az elvonuló Fejedelmet a nép legszivélyesebb éljenzései üdvözlötték. A jó népet mi sem örvendeztethette annyira, mint hogy ő Felsége e nemzeti nagy ünnepet személyes részvétével emelni méltóztatott.
A tábornagyi legdiszesb és sz. István kir. rendje szalagjával érdekesbitett öltözetben, és lelkesült arczczal fölérkezett Fölséget a bibornok-primás az egész papsággal és országnagyokkal a főkapu előtti diadaliv előtt hódoló, tisztelettel és feszülettel fogadta, s hozzá a következő magyar üdv-szózatot intézte:
„Csodálatos s valóban elragadó e jelen tünemény Fölséges császár és apostoli király! mellyen az itt összecsoportozott ezerek szemei édesen nyugosznak. Im ama szent helyen áll ma Fölséged, állnak a dicsően uralkodó háznak némely tagjai, állnak fejedelmi kormányodnak főbb hivatalnokai, állnak a magyar egyház számos főpapjai, s ezen országnak minden rangu polgárai, ott állunk mindnyájan, hol 856 év előtt sz. István Fölségednek nagynál nagyobb előde, a kereszténységnek és szelid erkölcsiségnek alapkövét letette; hol mint apostol határt nem ismert buzgosággal terjesztette az Isten országát; hol a hasonló buzgalmu Gizela királyné ajtatos érzelmeivel s tetteivel ápolta s elősegitette nagy férjének törekvéseit; itt ajánlotta őt a nemzetet az Istenanya Mária, a magyarok Nagyasszonyának oltalmába; innét mentek szét az általa alapitott tiz püspökség főpásztorai az egész magyar földre, hirdetni Krisztus evangeliomát és pedig olly sikerrel; hogy uralkodása alatt az egész pogány nemzet Krisztus keresztje előtt meghajolna, leborulna, s abban keresné legfőbb dicsőségét; szóval: e dicső király nagy tettei nyolcszáz év előtt e helyett megszentelték, megdicsőitették.
Ezekre tekintvén, el kell ismernünk: hogy megfoghatlanok az Ur itéletei! – Ime valami e várban nagy, dicső, szent volt; mind lerombolta s földulta azt 300 év előtt a Krisztus keresztjének ellensége; s neked Fölséges császár tartotta fel az ég ama dicsőséget, hogy kitünő vallásosságodnak, a katholika egyház érdekeit ápoló s pártfogoló törekvéseidnek korszakában e szent helynek három százados pusztasága s gyásza megszünjék, felséges jelenlétedben a réginek helyén emelt Isten háza fölavatassék, fölszenteltessék, s az isteni tiszteletre megnyittassék.
Nem, nem vagyok képes, Fölséges uram, e roppant sokaságnak hálaérzelmeit tolmácsolni; miért is csak azt mondom, hogy Fölségednek ez ünnepeni megjelenése uj életet ad azon ragaszkodásnak, mellyet e nemzet nyolcz század alatt fejedelmei iránt tanusitott. Be van vésve ma, s bevésve fog maradni, mig itt kő kövön marad, e dicső tette Fölségednek a nemzet szivében!
Most pedig a tisztes martyrok maradványait, kik véröket ontva tanusitották hitüket, e diszes egyházba bevivén, a felszentelés szertartását befejezvén, az uj oltáron végbe viendő első áldozat alatt esdekleni fogunk szivünk mélyéből a királyok királya előtt: hogy Fölségedet, mindenek fölött szeretet Urunkat, a Fölséges császárnét, üdvözlött honanyánkat, az egész uralkodó ház Fönséges tagjait még a kis főherczegnő Gizelát is minden mennyei áldásával gazdagitsa s népeink szeretetével boldogitsa!
Ti pedig keresztények, kedves hiveim! e szent hajlékban és mindenütt az ur Istent dicsőitsétek egész buzgosággal és a királyt tiszteljétek teljes engedelmességgel! – igy fogjátok megadni „az Istennek, mi az Istené, és a Császárnak, mi a Császáré! ugy legyen. Amen.”
Ez után a sz. vértanuk ereklyéi a legünnepélyesb menettel vitettek a templom két oldaloltárában készitett nyughelyökre, mellyet 550 egyházi férfiu képezett, kik mind áldozárok, kevés káplán, több plebános, számos tanár és iskolaigazgató, 12 rendfőnök, 101 kanonok, prépost és apát, 3 egyesült görög megyés püspök ékes koronákkal, 3 czimzetes 13 latin szertartásu megyés püspök, 6 érsek, és 3 bibornok; sz. Bálint tetemei előtt a nagyszombati érseki növeldéből három magyar öltözékü ifiu vitte a mártirok koronájával ékeskedő zászlót és pálmaágakat, sz. Szerényke (Modestina) tetemei előtt pedig az ország szivéből Pestről eredt három magyar vállba öltözött kis szüz hasonló jelvényeket vitt; az üveg koporsók 6 és 6 infulás apát meg prépostok vállain pihentek, köröttük ugyanannyi esperes égő szövétnekekkel. A körmenetet vezető bibornok-primás után ő cs. kir. apostoli Felsége haladt főherczegi véreivel, egy tábornagy, két táborszernagy, 8 altábornagy, 5 tábornok, 4 ezredes, 5 alezredes, és számos őrnagy és tisztből álló fényes kisérettel. – Ezen ünnepélyes menet áhitatosan szerény énekével fölötte nagyhatásu volt, s mig az áldozárok a sz. testeket az oldal oltárok karrarai márvány nyughelyeikre illesztették, ő Felsége a fő oltár jobb oldaláni trónra föllépett, és legott a fölszentelési okmányt bőrhártyára a főherczegekkel és bibornok-primással együtt aláirni méltóztatott, melly is nyomban a főoltárba az odarejtett sz. Máté apsotol, sz. Lukács evangelista, sz. Kelemen, sz. Kanturai Tamás és sz. Ágnes részereklyéihez befalaztatott.
E sz. műtét után a szertartások egyik jelesb része következett, t. i. az egyház falainak szentelt olajjali megkenése, melly a bibornok-primás által körül a templomban, a fal magasán arany keresztekkel megjelelt 12 helyen történt, a főpap avató szavait mindannyiszor harsány trombitadob és ágyuszó kisérvén. A visszatért főpap ezután szivrepesztő antiphonák és zsoltárok zengedezése közt a főoltár szentelését befejezvén, a felszentelési szertartás ünnepi „Te Deummal” befejeztetett, mellyhez az idő rövidsége miatt csak részben előadhatott zenét Seyler Károly esztergomi derékkarmester irta és vezénylette.
A zsufolásig megtelt gyülekezetet uj változás lepte meg: Farkas Imre Székesfehérvár tisztelve szeretett püspöke a szószékre lépett. Az ezernyi nép egy fül volt. Boldog volt, ki a lelkes főpap ihlett szavaiból csak egyes szakaszokat is elleshetett. Vezér szavai ezek voltak: „Rettenetes ez a hely, nincs itt egyéb, hanem az Istenháza és az ég kapuja. Teremtéskönyvünk 28, 17.” Velőtrázó, szívet erősen löktető szónoklat volt ez, mellyet a szónok ez alkalommal méltán a nemzethez és saját nyelvén intéze, itt, hol az ország nagy napján a nemzet feje és szine vala egybegyülve. Vagy ki maradt volna jéghidegen, ha e szavakat hallja: „Volt, igen volt az idő kk., midőn egy szép s népes város terült itt el a széles Duna partjain, benne fényes paloták, számos templomok, magas tornyok emelkedtek az ég felé: és ez a kies hegy, ez volt a magyarnak királyhegye. Innét ragyogott le a nagy hazára az apostoli kettős kereszt és a nemzet Árpád vére alatt mint a kisded édes anyjának, ugy üdült a közönséges keresztény anyaszentegyháznak kebelén. De oh sajgó emlékezet! nem folyt le háromszázesztendő, s a magyar, ki ha egyetért az igazságban, melly az Isten; a magyar, ki állhatatos a jóban, melly az Isten; mikor fegyvert fog, félvilágot meghódit, mikor tollhoz nyul, az égig ér bölcsessége; egyenetlenségében szégyent vall Sajónál stb.” No de tartózkodjuk a szakaszok idézetétől, mellyek sokakat az egyiránt méltóságteljes és velős nemkülömben lelkes és kerek, azért is fölötte tanulságos szónoklat olvasásától visszatartóztatna… Azért inkább azon örvendetes hirrel kedveskedünk, hog ezen ünnepi szózat, nyomtatásban is megjelent illy czim alatt: „Az esztergomi ujdon épült főtemplom felszentelve kisasszonyhava 31-kén 1856-ban. Egyházi beszéd, mondá Farkas Imre székesfehérvári püspök. Székesfehérvárott özvegy Számmer Pálné betűivel. 8-rét, 16 lap.”* Mig a basilika belsejében, a fejedelem és országszíne előtt a magyar szónoklat szinte egy óra hosszan tartatott az alatt a templomon kivül a népnek épülésére három prédikaczió szavaltatott, u. m. Barinyay József vágujhelyi prépost által magyarul; Miskolczi Márton esztergomi alesperes által németül; és Blásy József galgóczi alesperes plébános által tótul.
A szószékről lelépett püspöki szónok sz. beszédjének biborbársonyba kötött példányát mély tisztelettel Ő cs. kir. Felségének átnyujtotta.
Délutáni 1 óra mult, mikor a bibornok-primás a vérontás nélküli sz. miseáldozathoz fogott.
A keresztvetésre megzendült a nagykarzat, mellynek főpolczán a zenevilág főtekintélye Liszt Ferencz, ünnepelt hazánkfia, (kinek arczképét volt szerencsénk közölni) kormányzott. Megzendült a 150 énekes és zenész műszere, s a nagy közönség ujhangulatba villanyoztatott, melly a dicső „Gloria” és magasztos „Credo”-ra a legfőbb elragadtatásig fokoztatott. Liszt miséjét budapesti zenészek és énekesek szorgalmatosan betanulták, s ugyan a budapesti mivelt közönség előtt a nemzeti muzeum disztermében két főpróba tartatott, s a műértők nyiltan bevallák, hogy tán egy zeneszerzemény fölött sem olly nehéz többszöri hallás után is, az itélet, mint Liszt e műve fölött, mellynek mint alapeszméje ugy hangszerelése egészen ujdonság. Igaz, hogy Haydn, Bethoven sorsát Liszt sem kerülhette el, mert ujitása nem csekély ellenzésre talált, melly kivált a német sajtó rovataiban felmerült. Külön felhozatik, hogy ez operaszerü, s stilje kevesebbet vallásos. Ám mi a műelemzést és itészetet avatott művészekre bizván, egyszerün csak azt mondhatjuk, hogy Liszt miséje fölötte hatályos egy remek mű. A „Pesti Napló” 385-ik számában közölt felfogást osztva, vele együtt közölhetjük: hogy a „Kyrie” (D-durban) magasztos egyszerüséggel kezdődik, s már az első 8 ütenyben engedi az egész nagyszerü jellemét sejteni, s tüstént megragadja a figyelmet s ajtatosságra hiv fel. Egy főthema, egyszerü, szép (8 hangból álló) vonul az egész misén végig, s mindannyiszor nagy hatással ismételtetik. A „Gloria”-ban (H-dur) a hegedük rezgését a soprán ének váltja fel, majd a bass hangok szólalnak meg a hangszerek harmonikus és mindegyre emelkedő működése mellett; azonban a hatás legnagyobb e misezene legfényesb részében a „Credo”-ban; itt minden szó lelkesiti a szerzőt, minden szó értelme tökéletes kifejezést nyer. Meghatóbb, áhitatosb zenét még nem hallottunk; örökké fognak élni lelkünkben azon fájdalmas hangok, mellyeket a „mortuus et sepultus est” sazvakat kisérik; és midőn az ének a „resurexit” szót hangoztatja, a zenében lehetetlen volt fel nem ismernünk a világ örömét, az ujra támadó életet, a hit, a kereszténység diadalának örömérzetét, a halálon erőt vett élet dusénekét. Megrenditő, emelő e hely, örök becsü a szerzemény, mellynek minden része gondolatban gazdag. Fölötte sajnálnunk kellett, hogy az óriási orgona – hangolásában 1/2 hang különbség lévén – közre nem működhetett. Azonban Kaiserné a sopran Elligenrő az alt, Jekelfalusy és Ellinger felváltva a tenort, és Kőszegi a basst lelkesen és pontosan énekelték, s egyátalán a zenekar dicséretes ügyszeretettel vön részt. A „Graduale” és az egész „Offertorium” Seyler Károly esztergomi jeles karigazgatónak saját sikerült szerzeménye volt, mellyek alatt a mester maga vezénylett, s mint Lisztnek ugy a közönséges méltánylatát kivivta. Az „Offertorium” duettjében Weisheim kisasszony és Feigler Sándor jeleskedtek.
Itt, e napon, illy körülmények között lehetetlen volt olvadozásig el nem érzékenyülni. Midőn a Fejedelem népe közt Isten előtt leborul és szinte öt óra folyást a szentegyházban tölt; midőn az ország atyái, a főranguak a legszegényebb néppel vegyest azon szikladombon és pedig ünnepileg találkoznak, hol sz. István született, s vele megszületett a magyar egyház, boldogságunk, nemzeti életünknek e főtámasza; azon várban, melly alatt a hazáért annyi vér ontatott, s mellyben a jámbor ősök hamvai fölött az unokák szent buzgalma föltámadásunkat olly remekül dicső remény-templomát emelték és avatják fel… Lehetetlen volt a mult századok folyamába kesergő könyeinket bele nem ömlesztenünk, de a mellyeken a remény örömzápora tulcsapott, a legforróbb hála-imával egyesülvén, hogy a gondviselés nemzetünket illy napokra méltatni, s boldog jövőjére a legszebb reményt támasztani kegyeskedett.
Délután 3 órát ütött, midőn a diakon az „Ite missa est”-et ünnepileg elénekelte, mellyet nyomban a főpap áldása, s a bucsuhirdetés követett, s erre az „Ament” a síptrombitá-dob szóval az ágyuknak a kup óriási ablakain zeneszerü csengéssé törött robaja viszhangozta. – Fölfogván az áldást, a templomfelszentelés évfordulati napjára vonatkozó főpásztori határozat olvastatott fel, melly mindig augusztushó utolsó, a sz., őrangyalok ünnepét előző vasárnapjára tüzetett ki, s ez megyeszerte ünnepeltetni fog. – Ezzel az isteni szolgálat befejeztetett. Ő Felsége a papság és főrendüek által kikésértetett, s szivélyes éljenzések közt diszhintajába ülvén, a képzelhető legpompásabb és leglelkesebb menettel, ágyuk, harangok és a százezernyi nép hódoló kitörései közt palotájába vonult.
Négy óra tájban volt az áldomásebéd és pedig a primás palotájában, hol a fejedelem elnökölt, 100 személyre, melly alatt egy katonai és Petykes nyitrai zenekara felváltva zenészett, majd Pelikán Ferdinánd hittanár vezénylete mellett a megyei növendékpapok kara egy szép magyar dalt énekeltek, mellynek szivreható zenéjét Seyler irta. Ősi szokásként a bibornok-primás áldomáspoharat emelt az egyházat szerencsésen kormányzó IX. Pius pápa és népei boldogságát szivén viselő dicső uralkodónk Ferencz József császár és aposotli király Ő Felsége üdvére, mellyet a fejedelem e meleg szavakkal fogada: „Szivesen fogadom a hódolatot. Áldja meg az Isten az egész hazát!” Képzelhetni az erre fellelkesültek éljeneik harsonát, mellyet ágyuk is viszhangoztak! E tábla vendégei közt a bibornok-primás által veretett (arany, ezüst, bronz) emlékérmek (rajzát már közlöttük) osztattattak ki. Ezenkivül primási ebéd adatott a papnöveldei négy (vörös, zöld, kék, sárga teremében) táblánál négyszáz husz vendég számára, mindegyik fényes zene által élénkitett táblánál egy-egy püspök elnökölvén, ki az első tábla példájaként egyelőre a pápa, fejedelem, majd a bibornok-primás jóvoltáért emelé fel áldomáspoharát, azt sokszoros éljenzés, majd élénk toasztok követvén. – A fördővendéglő teremében szinte az ötödik fényes primási tábla kétszáz vendéget látotot el. A kanonokok teremeiben együtt véve mintegy 350 vendég élvezte a vendégszeretetet. A koldusok számára ingyen laczikonyha állt nyitva.
Hat órakor Ő cs. kir. apostoli Felsége magas kisérettel ágyu robaj közt a sz. György-mezei gyepen a megyefőnök Jagasics Sándor és jeles tatai járásbeli főbirája Reviczky Károly által ügyesen rendezett népünnepet megtekinteni méltóztatott. A legmagasb dombon Ő Felsége számára egy diszes sátor volt emelve, mellyen a lovagias fejedelem villám szemeit pillanatig a harminczezernyi néptömegen körüllegeltetvén, azonnal kedves népe közé leereszkedett. A hatterében némelly nézők számára állványok emeltettek. Fő pontok voltak: a futtatókör, körülzászlózott 4000 ölet foglalt magában; futtatott esztergomi és tatai járásbeli szabadon vállalkozó 12 pórlegény, része kék nadrág és dolmányban, pörge kalapban, része pedig bő gatyanadrág, s apró ezüst gombokkal kirakot kék mellényben. Az első dij primás ő herczeg által ajánlott 4 arany, s még néhány több ezüst tallérból álló dijak, mellyek miután a futtatók a szabályszerü versenyt teljesen ki nem állották, s igy mindnyája körfuttatók között arányosan kiosztattak. – A roppant örömfenyőn (májfán) ezüst óra, himes kostök, kucsma, dolmány, s igy mintegy 80 pft. értékü holmi függött verseny-mászók jutalmául. – Az áldomástéren két gerenda alkotványon, mellyeken lobogók lengtenek és szinte két öles magason a hg. primás és káptalana ajánlatából hat hordóban 60 akó bor pihent, oldalt fenyő szálon ősi szokásként egy derékszarvu ökör süttetett, és nagymennyiségü kenyér és zsemlyekészletek voltak; s a mint ő Fölsége e hagyományos népszokást szemléletére méltatni kegyeskedett, a sült ökör felkonczoltatott s a kenyérrel kiosztatott, s a bor alácsorgatott, mikoron mulatságos látvány nyilt, sokan boldogoknak tartván magokat, hogy a szeszit kalapjokkal felfogva nagyot ihattak a hazáért és királyért. Innen a Felség, áldornagy és magas körzete a táncztérre vonultak, mellyet a megye minden községének jegyzője (mind fekete atilla, dolmány, nadrág és fehér keztyüben), birája (ki egy szines selyem lobogón helysége nevét tartá) és néhány képviselőjéből álló csoportokban tiszteletteljesen álltak körül; a tatai járásbeli férfiak sötétkék nadrág, mándli és mellény fekete gombokkal, bokréta és lefüggő fekete szalagos pörge kalappal; a leányzók kék szoknya és mellény ezüst rojtokkal, kék nyakgyöngy, fehér harisnya, fekete czipő, fehér kendő és kötény csipkeszéllel, fejök fésüre és koszorukkal ékeskedett; illyen volt 126 pár; a kocsi járásbeli leányzók piros szoknya, gyöngy és czipővel tüntek fel, s 121 párt alkottak; az Esztergom járásbeli férfiak az előbbiekhez hasonlók valának, de a leányzók szoknyája sárga és mellényök fekete selyem aranyra és mintegy 100 párt képeztek; a sorok között több zenebanda játszott, mint az esztergomi, párkányiak; a tatai zenészek fehéren zsinorzott kék dolmányokkal és vörös mellényekkel tüntették ki magokat. Ő Felsége közeledtekor az egész közönség éa néphymnust énekelte, majd megzendült a csárdás és hajrá! az örömittas fiatalság nemzeti tánczát járta, mellyben a nép atyja különös kedvét látszott lelni, s midőn a nép királya arczájáról az atyai örömet lemosolyogni látta, a fiui bizalommal bátorkodott egészen Fölséges személyéhez közeledni, és számosan magyar szokásként kezét fogták, s igy fiui hű ragaszkodásuknak legvilágosabb tanuságait szolgáltatták.
Ő Felsége a népünnepen egy órát töltvén, a megelégedés hangulatával palotájába visszakocsizott, a nép tengerzugáshoz hasonlitó végtelen éljenjei által kisértetvén.
A nagy nap alkonyra fordult, hogy a szivek tüze feltünöbbé válhassék. A tegnapi szélvihar miatt elnapoltatott kivilágitás mára esett. Félnyolczra az egész város csillogott; szebb pontjai valának: a városház, melly gyönyörün elhelyezett csilláraival az „ÉLJEN FERENCZ J. és ERZSÉBET” nagy mérvü felírást tündérileg ékessé varázsolta; majd a szomszéd megye, Benedekiek és Ferencziek háza is feltünt; a kisdunahidoni érseki már fönebb leirt diadalivet 4000 lámpa világitotta; a királyi város határát képező kis piaczon egy óriási diadalkapu volt, mellyre a város a polgári erények alakjait festeté, azt császári, nemzeti és városi (kék-vörös) lobogokkal ezernyi lámpával és következő felirattal fölékesíté:
„QVae tIbi Caesar aVgVste! festIVa oCCVrrIt. VotIVa seqVetVr eVnteM fIDes nostra.”
„Patet post hanC non aLIa,
QVaM soLa per CorDa nostra pLatea”
A sz. Tamásra eső fördőház előtt az izraelita községnek diadalkapuja állott, melly igen csinos volt, festvények, szobrok és lámpáktól ragyogott, belső fülkéiben pedig az izraelita nemzet vallási arany jelvényeivel ékeskedett; ennek tetején két oldalt illy feliratok látszottak:
„Du liebst Tugend, hassest Frevel, drum salbe dich Gott. Psalm. CXLV. v. VIII.”
„Dein Thron stehe ewig vor Gott! denn gerecht ist das Zepter deines Reiches. Psalm. CXLV. v. VII.”
A papnövelde egyik diszes transparentje a basilikát ábrázolá e felirattal: „Főpapi buzgóság Istennek e házat emelte”; a másik pedig hg. primás Scitovszky János ő emientiája arczképét sugároztatta ez irattal: „Mig e magyar Sion áll, nevedet dics környezi s áldás!”
Hamar Pál ügyésznek buda-utczai házán 10 láb magas 11 láb széles és jelesen festett 30 ember-alakot feltüntető transparentjén középett a basilika állott, mellynek megnyiló főkapuja előtt fényes kiséretével megjelent Fejedelmet, a bibornok-primás és főpapság fogadja vala; jobb oldalon nemtők által koszoruzott Magyarország czimere, baloldalon pedig a város czimere, alul pedig illy felirat tündökölt:
„JÁNOS az áldornagy megnyitja, az isteni házat,
Mellyet az ozmánok karja halomra zuzott;
E nagy s ritka napot fényesbé drága KIRÁLYUNK
Édesen óhajtott itteni léte teszi.
Ős Esztergom ezért forró köszönettel adózik,
És örök emlékül nyujtja a hálababért.”
Több maganosok házán is diszes transparentek csillogtak p. Leipolter, Siegler házán, a cs. kir. élelmezési épületen, szépen fénylettek a káptalan házak is stb. A kivilágitás fénypontjait pedig maga a basilika képezé, mellyet Stuwer a bécsi műtűzér rendezett, s jóllehet ez a magasra feszitett várakozásnak, s a nyert dijnak megsem is felelt, mégis visszaverő homortükör-fénynyel s a kup körül meg legtetején a keresztnél alkalmazott változatosan vörös zöld, fehér, kékbengáliai lángjaival mindenesetre rendkivüli szép látványt nyujtott.
Ő Felsége 9 órakor ágyujelzés mellett a palotából kiindult, s a várost körülkocsizván, a kivilágitást megtekinteni méltóztatott.
Féltizkor Ő cs. kir. Felsége városunkból kiindult, s a bucsuéljenekre fakadt népnek legmagasb megelégedését kis zászlók ide-oda hajtogatásával nyilván kijelenteni kegyeskedett. A bibornok és némelly nagyok a 70 lobogókkal és lámpásokkal földiszitett hajóhidon keresztül a nánai pályaudvarig kisérék, odáig az utat komárommegyei hatóság rendelte 400 fáklyatüze világitotta, a pályaudvart pedig a vasuti társaság gazdagon kivilágitotta; mig a közel eső esztergommegyei hegyek és hegyfarki dombokon örömtüzek égtek a távozó Fejedelemnek azon nemzet háláját a messze távolban is lobogtatván, mellynek ünnepét meleg részvétével emelni, dicsőiteni méltóztatott.
Az eltávozott Fölséget és fenséges családja minden tagját ezer áldás kisérte.
S igy a nagy nap méltóságteljesen, pompásan, legkisebb botrány és jelentékenyebb baj nélkül szerencsésen, mondhatni dicsőn áldozott le.
Áldassék érte az Ur!
Sept. 1-jén a vendégek szembetünőleg megfogytak. A basilikát uj ezernyi bucsujárók keresték meg, a mikor a katakombák is nyitvahagyattak.
A basilikában egész nyolczadon naponkint infula alatt fényes sz. mise tartatott, a felszentelés nyolczad napján 4000 menő bucsújáró jelenvén meg. – Délben a bibornok-érsek asztalánál ismét 100 vendéget magyar szivüséggel ellátott, a mikor basilikánk mindenek fölött kiemelendő jeles épitészét Hild J. és az ünnep egyik főemeltyüjét Liszt Ferenczet mindkettője legkitünőbb hazánkfiait ő főmagassága melegen felköszöntötte és szives üdvözletét bizonnyal az egész nemzet hálaszava kiséri. Ő eminentiája e napi vendégei a basilika alakjával ékeskedő emlékpohárral tiszteltettek meg.
Következő napokban a szent ünnep emlékét száz ezer szív magával vitte; azt a hirlevelek érdekesen leirták és az egész világnak hirül adták; az ország fővárosában Pesten, s több más helyeken a szerencsésen lefolyt nagy ünnepélyért hála Tedeumok tartattak.
* * *
A fölszentelési ünnepély egy némelly adatait kiegészitésül feljegyezni jónak láttuk.
A fölavatási ünnepélyt augusztus 28-kán a természet ritka tüneménynyel tüntette ki, t. i. egy nagyszerü légitükrözéssel (fata morgánával). Délesten ugyan is, mikor a nap lenyugvóban volt, főtemplomunk keleti táján egy felhő vonult, mellyyre a nap sugarai az egész basilika alakját feltünőleg leárnyékolták, oly annyira, hogy nem csak sok környékbeli a látványban gyönyörködnék, hanem messze vidékiek is, teszem a több mértföldre eső barsmegyei Kálmán mivelt osztálybeliek is a basilika képét a fehőben felismerték, és magasztos érzetre gerjedtek.
– A fölszentelési ünnepély magyar, latin, német, tót nyelven szerkesztett és nyomtatásban megjelent husz féle versezettel dicsőittetett meg. Legtöbb a magyar és latin költemény. Némellyek valamint a magyar szónoklat több honi lap hasábjain egész terjedelmökben utánnyomattak.
– Hogy a nemzet ünnepén a szegények is örvendezzenek, a káptalan Esztergom mind a négy plebániájában 500 pft. osztatott ki.
– A cs. kir. katonaságból is ünnepélyen tisztelgtek: b. Bianchi 1 zászlóalja; a Deutschmeisterek cs. kir. főherczeg Miksa fenséges tulajdonosukkal 1 zászlóalja és a banda; 1 lovas ágyúüteg; meg egy ezredi banda; több cs. kir. lovas és gyalog csendőr és rendőr, kik a primás és káptalan részéről 30 akó bor és őrmestertől lefelé két napi zsolddal ajándékoztattak meg.
– Ő cs. kir. Felsége távoztakor a ünnepély rendezése körül fáradozó gr. Forgách Ágost. kanonokot egy arczképével és 42 gyémánttal ékesitett drága arany szellenczével; azonfölül t. Scitovszky Márton urat hasonlólag a rendezés körüli fáradozás méltánylataul egy gyémánt gyürüvel, Máthes Béla pozsonyi számtartót az érseki diadalkapu tervezőjét s alkotóját, és Palles J. udvarmester rendező urakat egy-egy drága gyürüvel megörvendezteti; a primás-érseki udvari cselédséget pedig 200 darab aranynyal megajándékozni méltóztatott. – Ezenfölül a cs. kir. Főherczegek a cselédség számára több száz ezüst forintot hagytak hátra.
– A Dunapart hosszában a parti helységek által mindenütt diadalivek, oszlopok, üdvjelvények emeltettek; különösen: Komárom hidjáni két diadalivet, hasonlólag Szőny, Almás, Süttő, N.-Ujfalu, Táth, Dorogh helységeket kell kiemelnünk, hol a nép lelkipásztoraikkal Ő Felségét üdvözlendő a Dunaparthoz kitódult, és barmaikat partos helyekre kiüzvén, atyjoknak mint egy gazdászati iparukkal örömet akartak szerezni; a komáromi parton Párkány, Ebed, Karva, Mocs, Radvány, Irsa is kitettek magukért.
– Midőn Ő cs. kir. Felsége nemzetünk iránti kegyének Esztergomban megjelenésével olly szembetünő bizonyitványát nyújtotta, több országnagy által tervezett magyarországi gazdászati hitelintézet tervét és ennek megerősitésére vonatkozó kérvényöket az ország primásától elfogadni méltóztatott.
– Bibornok-primás ő főmagasságát bokros érdemei iránti kegyeletből, Eger város közönsége tiszteletbeli polgárrá választák, s az oklevelet a felszentelés alkalmával küldöttségileg kézbesité.
– A posen-gnezeni érsek (poroszországi) Prziluszki Leopold ő nagyméltósága a basilikának védszentünk sz. Adalbert testéből, mellynek teste ott, mint mártiromsága helyén tisztelettel őriztetik, kitünő csont-ereklyével kedveskedett.
– Trevisanato Alajos udinei olasz érsek a primási ebéd fölött sept- 1-jén egy klassikus latinversezetet szavalt, melly a magyarok és primások dicsőitésére vonatkozott.
– Épületes és örvendetes záradékul Ő cs. kir. Apostoli Fölségének Esztergomnak szivéből fakadt és ajkairól szakadt egynémelly nyilatkozatait van szerencsénk feljegyezni:
Basilikábai bementekor mondani méltóztatott: „Nagyon szép, igen jó benyomást tesz.” A népünnep alatti tolongáskor a csendőrökhöz: „Hagyják a népet hozzám jönni, hadd teljék kedve.” – A népünnep után: „A magyar nemzet szép egy nemzet.” – Elbucsúztakor: „Nem sokára meglátjuk egymást, jövőben hosszabban is.”
Adjon Isten Fejedelmünknek, nemzetünknek sok, sok boldog napot!!!