Scitovszky Keresztelő János,
bibornok, ország herczegprimása, esztergomi érsek.

A fontos időpontban, midőn a nagy birodalom egyetemes kath. főpapjai a székvárosban egybegyülve IX-dik Pius pápa ő szentsége, és felséges Uralkodónk közt kötött concordatum fonalán, az egyház és világi hatalomnak körvonalai megalapitásán tanácskoznak, alig tüzhetnének lapunk homlokára érdekesb férfiat, mint Nagykéri Scitovszyk Ker. János bibornok ő főmagasságát, országunk herczegprimását és esztergomi érseket, mint ollyat, kinek széles tudományosságát ernyedetlen hivatalbuzgalmát, az egyházhozi lángszerelmét, a felséges udvar iránti hükegyeletét, s hazájáhozi hő ragaszkodását forrón tisztelni megszoktuk. Illy érzelmektől vezéreltetve fogtunk a tollhoz, és olvasóink tágköre honunk biboros fiának élte vonásait kétségkivül gyönyörrel olvasandják.

Főpapunk Abauj vármegyének Béla nevü kisded helységében 1785-ki nov. 1-ő napján látta meg a napvilágot. Édes atyja jeles iskolamester lévén, fiát a tanulmányok és zene elemeibe beavatta, majd a főelemiekben Jolsván, s a gymnasiumi tanokban pedig Rosnyón kitanittatta.

Növendékünk világos értelme, tanvágya, s főleg jámbor keresztény érzülete szülőit arra határozák, hogy őt az Úr szolgálatjára pappá szenteljék. A kitünő ifjut valóban 1804-ben a rosnyói megye kispapjai közé sorozta, hol magát mindenképp kitüntetvén, 1808-ban a szépmüvészetek és bölcselet-, s 1813-ban a pesti tudományos egyetemben a theologiából tudori koszorut nyert. 1809-kei nov. 5-kén áldozárra szenteltetvén, azonnal a rosnyói püspöki lyceumban bölcsészet és mathematica professorává lőn, s két év mulva theologiai tanszéken möködött, magát szakavatottsággal, lekötelező nyájassággal, valamint lángoló buzgalommal kitüntetvén, miglen 1824-ben rosnyói kanonokká, s 1827-ben aug. 17-én rosnyói megyés püspökké neveztetett, hol csak három évet töltvén, 1838-ki nov. 19-én a pécsi püspöki székre, és 1849-diki jun. 21-kén dicsőségesen uralkodó I. Ferencz József cs. kir. apost. Fölsége által az esztergomi magyarországi primássággal egybekötött érseki székre emeltetett, s elvégre pápa ő szentsége, ő cs. kir. apost. Felsége ajánlatára, 1853-ki már.t 7-i consistoriumban a római szentegyház kardinalissai közé magasztaltatott.


Scitovszky Keresztelő János.

Országunk főpapjai mily mély belátással és apostoli buzgalommal terjeszté Isten dicsőségét és hiveinek üdvét, azt kormánya alatt minden jóban gyarapult megyéi legjobban bizonyithatják: az Isten igéjének hirdetése a milly fontos kötelessége egy püspöknek, olly szenvedélyig kedves dolga vala mélyen tisztelt főpapunknak, ki még most is, kora 70-dik évében, föl-föllép a szónokszékre, és eleven hittel, magasztos szavakkal, elragadó lelkesedéssel védi Jézus igaz tanát, s hirdeti a tiszta erkölcsiséget, s a nép – a nagy egyházi tudós Görres szerint, egy püspök a szószéken magában egy prédikáczio lévén – a bibor alól széthangzó és szeretettől ihletett tanitást nemcsak seregesen meghallgatni, de szentül követni is szereti, és mindazok, kiket az igazságra tanit áldják és a próféta szavaival a csillagokként tündököltetni kivánják mind örökké.

Emellett a főpásztorkodásnak minden ágát kiválólag kezelte: főgondját az Úr szőllejének leendő munkásaira a növendék papságra forditja, őket igen gyakran meglátogatja, szent hivatásuk becsülésére és lelkiismeretes betöltésére ösztönzi, őket, mondhatni, gyöngéd atyai szeretettel tanitván, intvén, kérvén, hogy Isten lelke szerinti hű egyházszolgákká nevekedjenek. E pontnál el nem hallgathatjuk, miként a megbetegedett tanárt felüdüléseig fördőbe bocsájtván, azt megyés püspök létére hónapokon által hivatalában helyettesité, igy gyönyörü példáját szolgáltaván a a leereszkedésnek és a szent ügyhez szitó láng buzgalmának. – Az Úr szöllejének mindazon terheit, mellyek isteni parancstól a főpásztor vállaira súlyosodnak, mindig maga, helyettesek nélkül és azon feláldozó buzgalommal viselte, melly méltán a közcsodálkozást kelti fel. Számos templomot és jótékony intézetet emeltetett, alapitott vagy javittatott, közülök a pécsi Miasszonyunkról nevezet apáczák kolostorát kell kiemelnünk, mellyet 300,000 pft. áldozattal hozott létre, s a legujabban szinte teljes diszéig emelt esztergomvári főszékes egyházat, mellyet addig is egész nagyszerü s pompás alakjában t. olvasóinkkal közölni kivántuk, mig alkalmunk leend azt történetileg és részleteivel bővebben megismertetni. Nemkülönben az ő ernyedetlen lelkességének és tetemes áldozatainak köszönhetjük, hogy országunk fővárosának egyik leendő főéke a pest-lipótvárosi templom falai emelkednek.

A kor körülményei egyesületi működést a hiveknek ajtatos szövetkezéseit tévén szükségessé, teremtő keze e téren is hagyott maga után halhatatlan gyümölcsöket: mint pécsi püspök, megyéjében a B. Szüz szent szivéről, mint esztergomi érsek pedig az egész országban a szent gyermekségről nevezett társulatot (mellynek birodalmi elnöke) megalapitotta; a nagytekintetü szent István társulatot hathatós védelmében részesitvén, azt ujra szerveztette és fölvirágoztatta. Mint a tudományok pártolója nem csak sok tudós férfiút gyámolitott, hanem előviláglásával is a cselekvés terére kalauzolt; a m. tudóstársaságot segité; a természettudományi társulatnak elnöke volt, Rimaszombatban kis gymnasiumot, Nagyszombatban és Esztergomban pedig ujszervezetü nagy gymnasiumokat hozott létre. Irodalmi tevékenységéről a „Szentek élete”, a „Rosnyói egyházi töredékek” ugy „Római sajátkezüleg vitt naplója” -s költségén megjelent számos müvek tanuságot tesznek.

A szépmüvészeteknek milly nagy barátja, arról azon számos oltár, szobor, kép, orgona, harang s több efféle eléggé tanuskodik, mellyeket 26 évi püspöksége korában országszerte létrehozott; s minthogy ő eminentiája maga is zenész, Lisztet, a zenekirályt, s épen azért hazánk büszkeségét, pécsi püspöki palotájában legnagyobb szivélylyel fogadván, azt a nem sokára bekövetkezendő esztergomi basilika fölszentelési ünnepére karigazgatóul meghivni méltóztatott.

A vallásosság és ez által a közerkölcsiség és jólét emelése szempontjából, az egyházirend épülésére, a lelki gyakorlatokat, valamint a népnek jóra birására, a népmissiókat hozta be.

A népnevelés azon főtényező, mellytől a jobb szellem ujraalakulását méltán várjuk, s épen ez az, mellyet Scitovszkynk éles belátással lankadatlan hévvel, és igen nagy áldozatokkal jó kerékvágásba hozni és fölvirágoztatni buzgott. Ha Gömörmegyén végig utazunk, a népmiveltség nyomai szembetünők leendnek, s ezt kiválólag Scitovszkynk mint rosnyói püspök által rendbeszedett népiskoláknak köszönhetni; s ki nem tudja, hogy a széles pécsi megyében alig van helység, mellyben iskoláját többször meg nem látogatta, és alapját nem nevelte volna, sőt számos tanodát állitott és alapított; ezernyi könyvet és képet osztott szét, a pécsi képezdét különösen gyámolitotta; a tanitóözvegyek számára 3000 pftal nyugintézetet alapított, melly mainapig 12,000 pft. tőkével dicsekszik, s 18 egyént gyámolít. S mint országunk primását láttuk a hon szivében Buda-Pesten hetekig iskolákat látogatni, miként illy atyai foglalkozását a pesti nyilv. elemitanitók Barabásunk egy nagy kőrajzával – herczegünket a kisdedek közt pompásan ábrázolóval – hódolótisztelet és hálából 1851-ben megörökiteni serénykedtek. Ugy tudjuk, hogy a balassa-gyarmati lenáynöveldét az angol kisasszonyok gondjai alá bizta; a nagyszombati convictust megnyitotta; Pesten a legszegényebb leánykák nevelésével feltünő szürke nénéket beplántálta; Nagyszombatban és Posonyban a nevelésnek egykoron nagymestereit a Jézus társasága tagjait behozta; és számos helyeken népiskolákat nyitott vagy létresegitett, s mindezek által a jobb jövőnek magját elvetvén, homlokára a halhataltanság koszoruját tüzte.

Illy nemes lélek, illy apostoli tüz, illy megbecsülhetlen tények özöne dicsőiti országunk főpapjának 70 éves pályáját, melly hogy az egyház, a haza és emberiség javára és diszére még hosszura terjedjen, ezernyi buzgó tisztelőinek forró imája.

n.