Vidéki hirek.

Csongrádon mult hó 6-án éjjel egy felebarát társunknak távollétével a rablók szobája stukatorját, melly a stukatoron felül erős gerendákhoz leszegezett deszkákból, s ezen felül majd 30 éves kőkeménységü sártapaszból állott, másfél ölnyi hosszaságra felásták, a tapasz alatt lévő deszkát felfeszitették, s a stukatort négy szögletre kimetszették, s ezen kimetszett négy szegletü lyukon a majdnem harmad fél öles mélységü szobába a padlásról a rablók leereszkedve, mindennemü ruháit s pénzét elrabolták.

E rablás csak hajnal felé vétetett észre az épület hátulsó felében lakó háziak által, de siker nélkül, mert a rablók a sötét hajnalon megfutamodtak, s a háziakat késedelmes észrevételük után tett lárma ütéssel nem voltak képesek a felköltött s össze hivott különben is megijedt szomszédokkal üzőbe venni a rabló csapatot.

Ezen rablási merészség, miszerint a rablók nem az ajtón hanem a stukatoron a padlásról törtek be, nagy csodálkozást s félénkséget okozott a városi lakosság közt s ennek következtében a városi hatóság által kirendelt utczai őrök most még nagyobb vigyázattal kerülik az utcza sorokat, s igy nagyobb remény van a kirendelt éjjeli őröknek ezentul leendő szigorubb őrködésükre.

Mező-Szent-György, april 1. T. szerkesztő ur! Ne vegye rosz néven, ha alkalmatlankodom levelemmel, de mivel lapja helységünkben több példányban olvastatik: reménylhető, hogy népünk, hirlapilag megrótt hibáit és ferdeségeit csak némileg is igyekszik megjobbitani vagy elhagyni. Igy kell fájdalmasan kimondanom, hogy nálunk némellyek a 8-ik parancsolatot nem igen nagy tiszteletben tartják; egész rablóbandák állanak szövetségben vidékünkön egymással, mellyeknek – fájdalom! több tagja helységünkben ütötte föl tanyáját. Ezek aztán egymással egyetértve szövik pokoli terveiket, és hajtják is végre azokat. Kajár, Lepsény, Mező-Szent-György zsiványai a dunavidékiekkel – mintha telegraf volna közöttük – szünteleni érintkezésben állanak; egyik kérd, ad valamit, a másik pedig előteremti. Igy mártius elején a derék lepsényi ref. lelkésztől nyolcz darab marhát rabolt el a messze elágazott zsiványbanda; Kőkutról Purgl ur pusztájáról egész falka sertvést; a mult évben pedig egyszerre és egy időben Kajárról és Mező-Szent-Györgyről mintegy tizenöten tétettek számtalan lopásért a hüvösre. S általában az enyéngi és veszprémi börtön, ritkán van a nélkül, hogy benne a fentebbi helységekbőli maszlagok ne virágoznának. Mindezek elég szomoru dolgok, s ezen elfajultságnak okai a ferde nevelésben, az italokkal, különösen a pálinkávali mérsékletlen élésben, a fuvarozásban keresendők!

Nőink közt meg a ruhákbani fényüzés, a czifrálkodás terjedt el nagy mértékben. A pórias nyelven ugynevezett mankedliért 40, 50 pengő forintot is kész kiadni sok czifrálkodó nő; a majlandi kendő, meg a 10 pengő forintos rékli csak ugy ragyog a legszegényebb menyecskén is, holott pedig némelyiknek alig van megevő falatja. És ezen czifrálkodás egész szenvedélylyé vált már némelly helységekben, ugy hogy a miatt sok jó gazdaság már elpusztult és tönkre jutott. L-ben történt, hogy egy czifrálkodó pórnő azon pénzen, mellyen férje nyomtató lovat akart vásárolni, mankedlit vett. A szegény gazda tehát csak két gyönge lovon nyomtatgatott, de ezek egyszer az ágyáson elfáradtak és kidültek. „Hozd ide most mankedlidat – kiálta boszusan az elkeseredett gazda – s tiprasd ki vele a gabonát!”

K. . . .l.

Somogy, Pata, márt. 15. Tisztelt szerkesztő ur! A Vestphaliából hazánkba vándorolni kezdő aczélharangok harmadik csapata folyó hó 8-án települt meg a patai reform egyháztanyában, s miután e harangok hangja minősége Makóról és Baracskáról kellőleg, kimeritő határozottsággal hirlap utján közölve volt, nekem nem maradt egyéb, mint az egyszerü jelentés, minek a tárogatóban egy kis helyet kér

Écsy P.,
helyettes lelkész.

Nagybánya. Az ide közel eső Fernezely nevü községből, a „Vasárnapi ujság” ép annyi előfizetővel bir, a hány olvasnitudó magyar ember lakozik ott, vegyesen az uri, kézmüvesi és munkásosztályból. Szilágyi István fernezelyi kovácsmester buzditása és pénzbeli áldozata eredményezé ezen megemlitésre méltó tényt. Többeknek ő maga előlegezé a szükségelt előfizetési díjt, mellyet az illetők, az érdekelt urak szives köszönettel visszaszolgáltattak. A természetes jó ösztön nem hiányzik népünknél, csak intéző, szervező tehetség álljon élére, melly a teendők sorát kijelölje s azokat foganatosítani képes legyen. A magyar faj hevülékenysége, buzgalma és lelkesültsége a jó hasznos és szép iránt, egyik leggazdagabb forrása a legszebb nemzeti sajtáságok s erényeknek, mellyek őt, legnagyobb mérvben culturaképessé teszik, s egy szebb jövőt nyitnak számára. Midőn a napi sajtó e tényeket feljegyezgeti, megannyi uj követ viszen a magyar faj életrevalóságának emlékoszlopához!
r. l.

Isaszeg. Érdekesnek találom a febr. 10-én épen éjféli 12 órakor aláirt s megtörtént tagositási, illetőleg elkülönzési egyességet egy pár szóval megemliteni. E helység tótajku népessége átlátva a mélt. földes urasággal régóta folytatott pereiből eredő számtalan hátrányait, s az ugy is sovány határ végképi elsoványulását, leginkább tek. Csanády Derencz ur, valamint helybeli lelkész s jegyző urak jótékony s felvilágositó befolyása következtében, a lehetőségig áldozatra kész földes urasággal a legelőnyösebb föltételek alatt elkülönzési egyességre lépett. Ugyanis 1-ör bár a Mária Therezia urbáriuma szerint itten egy egész telket csak 26 old szántóföld illetne, a szántóföldi illetmény maga eléggé világosan szól mind a földes uraság áldozatkészségéről, mind azon méltányosságról, mellyel ez ügyet az uradalmi felügyelő J. L. A. ur kezelé, de hogy erről méltó itélet hozathassék, méltóztassék még hozzá gondolni azon, a helység részére legjobb tábláit általengedé, nemcsak, hanem még ezen fölül az ugynevezett szarkaberki erdőt is, – melly a gazdaság követelhető fajzási illetményét területileg legalább is 5–600 holddal felülmulja – birtokukba ereszté, s igy az ott létező erdő felesleg fájában a helységnek egy olly 25–30,000 p. ftnyi tőkét adott által, mellyből ez czélszerü kezelés mellett nem csak jelenlegi vagy jövendő szellemi szükségeit, hanem talán még adóját is örökre fedezhetni fogja. – E mellett még leginkább követésre méltó azon körülmény, hogy a gazdák nagyobb része földjét egy tagban kivenni, s igy a tagositást teljes értelmében valósitani akarja.

A télen e vidéken is nagyon garázdálkodtak a farkasok, épen a napokban is jó pecsenyét ettünk egy a farkas által levágott s a molnárok által a vadtól elvett szarvas husából.

E vidék nemcsak a legujabb időben, hanem régenten is, – ha jól emlékezem az Endre s Béla közötti viszályban, valamint a Rákóczyféle forradalom idejében is – heves csaták szinhelyéül szolgált, e szerint e vidékben még most is sokszor történik, hogy a szántó ekéje emberi hulla mardványait, vagy régi pénzeket forgat ki a földből. A mult nyáron szinte talált egy dányi ember, egy csomó apró ezüst pénzt, közte néhány aranyat is.

A vetések meglehetősek, a termésben jó kilátás. A télen állitottak fel itt és a közeli pusztán két cséplőgépet, mellyeknek egyike pompásan működik, de a másiknak legnagyobb kereke a próbánál összetört, pedig bécsi volt, sorvető gépek már a mult évben használtattak, a napokban pedig két szórvavetőt hoztak.

Szabó Imre,
mérnök.