Kéler Béla uj hangszerzeménye.

Régebben emlitést tettünk már Kéler Béla hazánkfiáról s azon hatásról, mellyet zenemüvei és jeles zenetársasága Berlinben szült. Azóta külföldi lapok ismét sok dicséretest közöltek s alkalmunk volt számos hirlapi czikket olvasni, mellyekből nyilván való, hogy Kéler Béla, zenetehetségén kivül, azért is megérdemli becsülésünket, mivel minden föllépése által különösen magyar származásának iparkodik bizonyságait adni s fényt deriteni reá. Nem régiben Hamburgban vendégszerepelt zenetársaságával, melly alkalommal nagy tetszést vivtak ki eredeti szerzeményei s ezek közt egy „Bucsu induló” (mellyet igy magyarázott egy hamburgi hirlap: „Ungarischer Abschieds-Marsch”; – s a zeneigazgatót rendesen magyar karmesternek hivják). Leginkább vonta magára azonban a figyelmet egy hangkölteménye, mellynek czime: „A Karpatok.” Tudnunk kell, hogy az ujabb korban nagyon divatba jöttek ezen hangfestések; nem csak az érzelem s indulat kifejezésére használták fel a zene hangjait, hanem festettek velök egész tájakat, külső állapotokat. Igy több évvel ezelőtt nagy hire volt egy párisi müvésznek, David Felicien a neve, ki az afrikai sivatagot festette le egy nagyszerü hangkölteményben: A zenekar megszólalt s zene fejezé ki a karavánók (utazó csapatok) átvonulását, nap keltét és nyugtát, halálos szél üvöltését, az eső hullását, sőt még a tevék lassu lépteit is. Egy kis magyarázó leirás és képzelő erő kellett hozzá s meg volt a hatás. David ur ezelőtt valami 8 évvel Pestre is eljött s velünk is megbámultatá zenefestői hatalmát.

Kéler Béla hazánkfia, ugy látszik, ezen példa után indult, midőn „Karpatok” czimü nagy zenemüvét irta. Felföldi származásu levén, nem csoda ha legelsőben is ama tárgyban kisértette meg erejét. Olvasóink kiváncsiak lesznek e tárgyról többet tudni, minő hatása volt a „Karpatok”-nak a nagy világban. Erre nézve egy hamburgi lapban következőt olvastuk: „Kéler Béla „Karpatok” czimü hangfestménye, melly a Tonhalle (hangcsarnok) nagy teremében adatott, legkedvezőbb hatással volt az igen nagyszámu közönségre, s a szerző tehetségét igen dicséretes oldalról tüntette fel. Ez utóbbi regényes tárgyat választott, hazája hegyeit a Karpatokat. – A pásztori hangfestmény bevezetésében a hajnalt s a pásztorok furulyázását tünteti fel, azután a felhők szétoszlását, elvonulását a hegyekről s a lomniczi csúcs megmászását. Az első hangkép a Karpatok ezen legmagasabb csúcsát festi a vándorlás különböző nyugpontjai szerint. A második hangkép a Halastó, a halászok dalával. A harmadik kép a vashámorokat tünteti fel s ez a benne levö munkások dalkarával a leghatásosabb rész, annyira, hogy a legrendkivülibb tetszésben részesült és ismételni kellett. A negyedik kép a vadászat, mellyben a vadászok dala s egy magyaros szellemü vadászinduló tünt ki. Az ötödik és utolsó kép, melly a karpatvidéki életet mutatja fel, igen kedélyes és jellemző. A nagy hangszerzeményt nagy és általános tetszésre talált, mit nagy részben a férfikarok és hangszerek mesteri előadásának lehet köszönni.”

Ezt irják a „Karpatok”-ról. Az a kérdés, nem lehetne-e e szerzeményt a téli szak folytán valamellyik pesti hangversenyben is élveznünk?