Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 5. szám · / · Őrjárat

Cs. Szabó László: Elégtétel

Tizennyolcadik századot francia századnak, a korabeli Európát francia Európának is hívják. Nem mintha akkor nagyon szerették volna a franciát. A műveltség nem szeretettel hódít, Rómát sem szerették a romanizált népek. Malplaquettól Pondichéryig, szárazon és vizen a francia a legádázabb ellenfél, de Hampton Courttól a Lazienkiig világszerte Versaillest utánozzák. II. Frigyes, Katalin, II. József elfranciásodott franciagyűlölők, Svédországtól Rómáig szétkapkodják a francia mestereket, Párizs viszont magához ragadja a legjobb idegen művészeket. Erről a századról szól Louis Réau műtörténész könyve a "L'Evolution de l'Humanité" című százkötetes sorozatban.

Betüző olvasó vagyok, ezzel a könyvvel mégis gyorsan végeztem. Ismeretlen motor hajtott, a hiúság. A Habsburg összbirodalom delelőjén vagyunk, Bécs eltakarja az alig éledő Magyaroszágot. Országot? A nagyvilágnak lerongyolt helytartóság, hátul kullogó tartomány voltunk. Hogyan is látszottunk volna ki a fényes birodalom mögül, ha később a dualizmus is eltakart?

Legnagyobb meglepetésemre Réau mégis a hatalmas Ausztria mellé ültet, Anglia, Németország, Ausztria, Belgium, Hollandia, Itália, Spanyolország, Oroszország, Lengyelország, Skandinávia, Magyarország a francia kerek asztal vendégei. S mintha csak Réau visszamenőleg jóvátenné akkori szerény rangunkat, a többivel egyforma, szabad vendégnek tekint. Nem néz a zsebünkbe, a száműzött Fejedelem, Mikes, Bessenyei, Mányoki, gróf Fekete János német fejedelmekkel, lengyel hercegekkel lakmározik a francia műveltség asztalánál.

Keserű vigasz, hogy a magyar önérzet mélypontján, sunyi muszkavezetők közt jutunk az elkésett, külföldi elégtételhez.