Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 1. szám · / · Őrjárat

Cs. Szabó László: A háború borzalmai

A kitűnő újságírónő szereti Francot. Ízlés dolga. Én nem szeretem a háborút. Már pedig Spanyolországban a háború fontos s nem Franco.

De miért nem szeretem a háborút? kérdi egy szelíd, öreg katonabarátom. Háború a férfi élete. Az ismerősből ott lesz bajtárs, úrból, szolgából kenyeres pajtás; a menetelés, védekezés, erőbeosztás, ember- és anyagkímélet, haditerv s végül az ütközet a legnagyobb szellemi és testi erőfeszítéssel jár. Ha szeretem az írással járó erőfeszítést, miért nem szeretem a háborúsat?

Feleletül két könyvet mutatok, két világhírű rajzsorozat új kiadását. Egyik Callot műve: Les misčres et les malheurs de la guerre, 1633-ból; a másik Goyáé: Los desastres de la guerra, 1810-123-ból. Hadd szóljak pár szót a keletkezésükről.

Mikor XIII. Lajos a francia rajzművész szülővárosát, Nandyt rövid s vértelen körülzárás után elfoglalta, egy dicsőítő képet kért tőle. Tudjuk, hogyan festettek ezek a hízelgő, alkalmi allegóriák. Teltkeblű és lúdtalpú hölgyek: az Erény, Bátorság, Dicsőség, Igazság, stb. megszemélyesítői a legkülönbözőbb kerti és vadontermő zöldséggel körülaggatják a legyőzhetetlen királyt, aki római császárnak öltözve, e csiklandós művelet közben daccal és roppant méltósággal eltipor egy tucat ágyúcsövet, kardot, puskát, zászlót s egyéb hadizsákmányt. Callot a csábító s igazán nagyszabású feladat helyett La Rochelle 1628-as és Nancy 1633-as ostromának mellékeseményeiből elkészítette a tizennyolc metszetből álló sorozatot.

Goya is megrendelésre dolgozott. 1808-ban, a spanyol szabadságharc elején, Palafox, a saragossai hős megkérte a süket, beteg, de rettentő alkotóerejű művészt, hogy ábrázolja a szülőváros példaadó fölkelését. Goya ugyanis Saragossa közelében született. A művész szétnézett az aragóniai harctéren, benyomásokat gyűjtött, aztán a madridi fölkelés, torquemadai gyújtogatás, cuencai fosztogatás, saragossai közelharc, stb. egyesített emlékeiből elkészítette a háborús sorozat 82 lapját.

Callot 18 rajza közt egyetlen csatakép van, Goya 82 rajza közt egy sincs. Hadseregnek, menetelésnek, tábortűznek, kard-ki-kard! jelenetnek semmi nyoma. A spanyol sorozat eredeti címe nem is a háború borzalmaira, hanem a "fatales consecuencias"-ra, azaz végzetes következményeire célzott.

Ez a két mű megmagyarázza helyettem, miért nem szeretem a háborút. Ha a háború csupa megdicsőülésből, gyors és nemes halálból, zengzetes hőstettekből, szóval férfimunkából állna, úgy szeretném, úgy tisztelném, mint az írással járó erőfeszítést. Csakhogy a háborúban a hőstett, az ütközet pillanatokig tart, a Callot és Goya festette mellékhajtások ellenben hónapokig, évekig. Az erőfeszítés mindig kimerüléssel végződik s a háborús kimerülés mindig bosszúra válik. Akárcsak Callot rajzain, a valóságban is 18 háborús jelenet közül egy csatakép, a többi gyilkosságba, bosszúba, gyalázatba süllyed. Ezért nem szeretem a háborút.