Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 5. szám · / · ŐRJÁRAT · / · CS. SZABÓ LÁSZLÓ: FÜGGELÉK A "DOVERI ÁTKELÉS-HEZ

CS. SZABÓ LÁSZLÓ: FÜGGELÉK A "DOVERI ÁTKELÉS-HEZ
TÁNCOSNŐK ÉS TELIVÉREK

Ma már tudjuk, hogy a tizenkilencedik század festészete francia dicsőség, mint a tizenötödiké olasz. Aki egy fejjel európai kortársai fölé magaslik, franciául beszél. A hat legnagyobb titán, Delacrois, Daumier, Courbet, Manet, Degas és Cézanne franciák, de alig kisebbek a század elején Ingres, Géricault, Chassériau, a középen Corot, Millet, a végén Monet, Sisley, Seurat s a grafikusok közt Guys, Gavarni, Meryon, Toulouse-Lautrec. Pedig a társadalom mindent megtett a kipusztításukra. A mult századbeli franciák nem voltak műértőbbek, mint más, kisebb kultúrális hírű nép, makacsul ellenszegültek a nagyságnak, művészet és tömegízlés már nyíltan szakított egymással. A nagyokat az ellenállás tette naggyá, a párizsi művészek a szó legszigorúbb értelmében aszkéták voltak. Akár parasztok (Daumier, Courbet), akár előkelő polgárok (Manet, Degas), lemondással szerzik meg a művészet kiváltságlevelét. Ady szavával élve, mindnyájukra talál a szomorú cím: «muszáj Herkules».

Halála huszadik évfordulóján Degas életművének második, nevezetesebb felét mutatták be a világszép emlékkiállításairól nevezetes Orangerieben. Nincs szó perfelvételről, a világ rég tudja, hogy olyan óriással van dolga, akit csak több emberöltő fogad be egészen s választott területen senkise szárnyal túl. Történeti festőként kezdte, de hamar föladta a színpadias feladatokat s néhány örök festői témába zárkozott. Jelképesen még a helyváltoztatással is szakított. Alig mozdult ki Párizsból, minden ideje megoszlott a balettkar gyakorlóterme, a lóversenytér s a női fürdőszobák közt. A festészet nőgyűlölő Szent Antala a kísértés és fényűzés színhelyein merült aszkézisbe.

Választása nem esett véletlenül ezekre a helyekre. Csak az könnyű, csak az lebeg, csak az ragad el igazán, ami hosszú gyakorlattal lett könnyű, lebegő és elragadó. Degas hosszú gyakorlattal könnyűnek látszó, fölényes művészetre törekedett; ugyanazt a látszatot akarta elérni, amit a balett és a telivérek. Erőfeszítéssel a tündérit, verejtékes ismétléssel az önfeledtet, alázatos újrakezdéssel a fölényest. Arisztokratikus volt, mint a táncosnők és a telivérek.

Állítólag rettentőn elcsúfította a nőket. Patkányfejet illesztett a táncosnőkre, a fürdözők és masamódlányok eltorzultak ecsetje alatt. De amennyit vesztett az arc varázsa, annyit nyert a testé, szépségüket százszorta visszaszerezték az önfeledt mozdulatban, a pillanatnyi, művészi mozdulatlanságra bontott örök mozgásban. «Aimez ce que jamais on ne verra deux fois» írta csodálatosan Vigny: szeresd, ami örökre visszahozhatatlan. Degas ezt szerette. Nagy történelmi csoportok kihullnak az emlékezetünkből, de örökre elkísér az a mozdulat, amelyet Degas aszkétikus szorgalommal a színpadra szálló táncosnőn, a starthoz álló telivéren vagy a vasaló masamódlányon tettenért. Jóval a film föltalálása előtt fölbontotta a mozgást. A balerina, a meztelen nő s a versenyló mozgását. A művészet általa is többet alkotott, mint a technika.

Önkéntes számkivetésben élt. Sokat mesélnek a boldog századfordulóról, Degas a megmondhatója, hogy az se volt jobb s étvágygerjesztőbb, mint a mai vaskor! Előkelősége s pusztuló szeme egyaránt elriasztották az embertől; nagyvilági hajlamait hamar eltemette. Öregségére már csak ködfoltokat látott, vakon, magányosan, acsarkodva tovább dolgozott, a végén már alig hasonlított emberhez. Tökéletes művész volt: örömtelen, szürke életű.

Rettegtek a nyelvétől. Nem rosszakat: kegyetleneket mondott. Mindig a művészet védelmében, mindig a szent ügyért. «Főbelőnek, aztán kikutatják a zsebeinket» mondta az akadémikus kollégákra. (Ady s a volt nyugatosok szóról-szóra elmondhatnák ezt a kegyetlen tréfát.) Egy ál-aszkétára: «Ez a remete is pontosan tudja a vonatindulást.» A szecesszionista Gustave Moreaura: «Oroszlánokat föst, de óraláncra kötve.» Egy fiatal könyöklőre: «Uram, a mi időnkben nem futott be az ember!»

És magára: «Csak a nehezet szeretem.» Ebből a négy szóból is kitelne a halhatatlansága.