Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 15-16. szám · / · FIGYELŐ · / · ILLÉS ENDRE: TÖRÖK SOPHIE NOVELLÁI

ILLÉS ENDRE: TÖRÖK SOPHIE NOVELLÁI
«Boldog asszonyok» - «Új Írók» kiadása, Debrecen
3.

Csak az istennek adatott meg a gondolat és a tett leírhatatlan egysége, - írja Valéry La Fontaine-esszéjében. S kell-e heroikusabb elszánás bármilyen tetthez, mint a pontos kifejezéshez? A gondolat és a tett leírhatatlan egységének tudománya nélkül mi csak a kettőt elválasztó szakadékot ismerhetjük meg túlhamar, s bele-belehullva és kijutva ebből a szakadékból futhatunk szavak után, amelyek talán nincsenek is meg, kísérletezhetünk hangok és illuziók gyönge varázslatával, cserélhetjük ormótlan szerszámainkat, - s a puszta akaratnál egyebünk sincs... De talán végül mégis sikerül elkapni valamit a kifejezhetetlenből, végigölteni egy gondolat szálát a részvétlen anyagon.

Török Sophie harcát, melyet mondanivalójának minél hűbb, igazabb, pontosabb kifejezéséért folytatott, e kötetében már csak egy novella jelzi - az Augusztus. Ami előtte volt, elhúllt, elmaradt. Abból azonban, ami utána következett, első teljes értékű prózai írása, a megtalált hang, a tökéletes eszközök, a teljes biztonság novellája e kötet címetadó darabja s a kötet éke - a Boldog asszonyok. A nagy eredmény viszont, az írót teljesen bemutató mű, az igazi diadal már megint túlmutat ezen a köteten, - ez az írás első regénye, a Hintz tanársegéd úr.

A naturalizmus ólomkamrájából tört ki Török Sophie is. A Nyári játék-ban mondatai még engedelmes bódultjai az életes valóságábrázolásnak. Aprólékos, külső rajz, sok kis vonás ez az írás, - s ezek a valóságot idéző vonások eltorlaszolják a továbbvezető útat. De nemcsak a naturalizmus konvenciója tekeredik rá fojtogatóan a mondanivalóra. Minden konvenció leütött hangja kötelez egyideig. Aki elkezdte mondatát egyféleképen, ugyanúgy fejezheti is csak be. A Nyári játék a naturalizmus, Donna Ginevra története a boccaccioi anekdota, a Föld az Istené a szimbolizmus konvenciójának hálójában vergődik, s ez a háló, legalább is egy-egy novella időtartamára, elszakíthatatlan. Másként s előlről kell kezdeni. S megint csak a naturalizmus földre lehúzó nehézkedési erejének ellenében tör fel először az Augusztus-ban valami: különös perzselés, gyorsult szívverés, meztelen idegekre tapíntó szó, amelyekre összerándul a novella maga is, mint élő s érzékeny organizmus. A dialógus tájszólása mintha hamis volna, s kissé erőltetett; ez a hang facipőben kopog még. Maga a történet is keskenyvágányon döcög: pesti lány kalandja a falusi legénnyel. De e kettős szívverésű írásban menyire külön test, s milyen kiszakadó-kikívánkozó már, külön magzati élettel: a lány forrásága, hullása, lobogása, ez a novella életétől eltérő külön s más élet.