Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 10. szám · / · KÉPZŐMŰVÉSZETI FIGYELŐ

Kassák Lajos: BOKROS-BIRMAN DEZSŐ SZOBRÁSZ ALBUMA

A szobrászat az új művészetek kísérletező korszakában nem tudta megfogalmazni sajátos formanyelvét. S most, hogy kimondottan az építés, a belső téralakítás szakaszába léptünk, hosszú időre kilátástalan előttünk a szobrászat formai továbbfejlődése. Ha ma egy szobrászati alkotásról véleményt akartunk mondani, akkor semmi külső mértékkel nem közeledhetünk a megkritizálandó mű felé, csakis az egyéni alkotás önmagát jelentő értékeivel számolhatunk.

Bokros-Birman Dezső fiatal szobrásznemzedékünk egyik legtehetségesebb és mondanivalóit a legegyszerűbb formában kifejezni tudó tagja. Munkásságának kísérletező állomásai és fejlődésének irányvonala alig állítható be valamelyik nemzetközi új iskola törekvései közé, egyike azoknak a művészeknek, akik érintkezésben vannak a modern áramlatokkal, de mégis, csak egyéniségük sajátos, lírai megnyilatkozásai azok, amik az elmult korok alkotóitól lényegesen megkülönböztetik őket. A naturalizmushoz és impresszionizmushoz, a korban közvetlen elődeihez Bokros-Birmannak semmi köze nincsen, nem hasonul a saját generációjához sem, ellenben a naivitásig tiszta és egyszerű lírájában, formanyelvének puritánságában sok rokonságot találhatunk a primitív korok plasztikus mestereinek lírai és formai megnyilatkozásaival. Bokros-Birman ma még nem tudatos hangszerelője, hanem harmonikusan zengő hangszere művészi formába kívánkozó érzéseinek. S fejlődésvonala nem az elszéledés, hanem a befelé mélyülés felé mutat. Ha végigtekintjük eddigi munkásságát, látnunk kell, időközönként komoly változásokon ment át a művész, de ezek a változások sohasem vesztek bele felelőtlen, a divatos áramlatoknak behódoló kilengésekbe. Minden továbblépése egyben észrevehető közeledést is jelent lehiggadó és mégis egyre gazdagodó önmagához. Portrémintázásaiban látszik legerősebbnek és ott a leggyöngébb, ahol tudatosan valami demonstratív monumentalitásra törekszik. Szokatlanul erős karakter-érzékével olyan határozottan és jellemzően mintázza meg portréit, hogy azok már nem is a modellhez viszonyított hasonlatosságukban jelentenek értéket, hanem önmaguk élményszerűségében érdekesek s szinte megdöbbentően élettel telítettek. De sajnos, mint ahogyan az a magyar művészek sorsában nem szokatlan, Bokros-Birman még mindig nem érte el azt a kritikai megbecsülést, amit komoly és hittel teli művészete föltétlen megérdemelne.

A legutóbbi hetekben az «Amicus» kiadásában egy albumalakú, hatvannégy oldalas könyv jelent meg Bokros-Birman művészetéről és műveinek fotografikus mellékletével. Gondolom, ez a hozzáértéssel tipografizált s nyomdailag szépen kiállított könyv erősen hozzá fog járulni a fiatal szobrász értékeinek propagálásához. A könyvben közölt reprodukciók közül az «1. Torzó, a 3. Négykézlábálló és a 13. Ujvári Péter» képek mutatják Bokros-Birman fejlődésének reprezentatív pontjait. A két emlékmű közül (1. Áchim András, 2. Ady Endre) az Ady-síremlékmű modellje az erősebb és szobrásziabban megoldott munka. Amíg Áchim szobra expresszionista kísérletnek hat, addig Ady szobra határozott s már sok értéket felmutató közeledés az architektonikus monumentumokhoz. Áchim András szobrából valami telítetlen monumentalitás érződik ki, a kétoldalt kúpalakban föltörekvő szimbolikus formák az egység szempontjából mondanivalóban és formában nem eléggé megoldottak. Az expresszionizmus sohasem adhatja a monumentalitás érzetét. A félreérzett monumentalitásnak ilyen példája Bokros-Birman kisebb munkáiban csak egyszer (a 17. Holtzspach portréban) mutatkozik meg. Ezekből a példákból látnivaló, hogy Bokros-Birman érzésvilágát és alkotókarakterét nem a kifelé domborított formák, hanem a lesimított egyszerűség fejezi ki maradék nélkül. Vagyis a tónus. Mert Bokros-Birman is a festőien dolgozó szobrászok közül való. Ha reprodukciós könyvét átlapozzuk, láthatjuk, hogy a benne közreadott rajzok nemcsak hogy nem maradnak mögötte a szobrászi alkotásoknak, de kiegészítik azokat és határozottan emelik Bokros-Birman művészi jelentőségét. Ezek a munkák végtelen finomságukban, sokszor japános vonalvezetésükben grafikánk legértékesebb darabjai közül valók.