Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 22. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő

Schöpflin Aladár: A menekülő asszony
Galsworthy drámája a Magyar Színházban

A Forsyte Saga ciklus első részében, a Man of Property-ben van egy motívum, talán legszebb az egész regényben: Soames Forsyte, a "gazdag ember" felesége, Irén, nem bírja ki a tulajdonjog merev elvén alapuló Forsyte-szellemet, mely az asszonyt is csak úgy tekinti, mint a férfi tulajdonának egy részét, leküzdhetetlen szexuális ellenszenvet érez a férje iránt, s mikor beleszeret egy művész-típusú fiatal építészbe, otthagy férjet, jólétet, társadalmi pozíciót és megy az ismeretlen szegénységbe. Ezt a motívumot fűzi drámává Glasworthy a Fugittive-ben, melyet A menekülő asszony címen adott elő most a Magyar Színház. Míg azonban a regényben, illetőleg az annak folytatásául szolgáló Indian Summer című novellában a férje mellől menekülő asszony megállást talál a munkában, meghalt szerelme emlékében, a tevékeny jóságban, a drámában tragikus végre juttatja a szerző. Némi tévedés után a nő a prostitúcióba dobja magát, de még mielőtt belehullott volna, eliszonyodik ettől az élettől és öngyilkos lesz. Mintha az volna az írónak a véleménye, hogy a "jobb középosztály" légkörében nevelkedett nőnek nincs megállása más légkörben.

De nem bizonyos, hogy az írónak csakugyan ez a véleménye. A dráma ugyanis a francia polgári dráma módszerei szerint van felépítve - természetesen angolos ornamentikával - de nincs benne semmiféle társadalmi tendencia. Galsworthy regényeiben, ha közvetve is, éles kritikát gyakorol az angol középosztály erkölcsei felett, drámában bizonyos impasszibilitást igyekszik megőrizni, egyes alakokat rokonszenvessé vagy ellenszenvessé tesz ugyan, de tartózkodik attól, hogy ítéletet mondjon társadalmi kapcsolódásaikról. Az életnek drámailag konstruált képét akarja adni, minden állásfoglalás nélkül. Ez az objektivitása legtöbbször bizonyos merevség formájában nyilatkozik meg, hiányzik belőle az erős gesztus. A központban mozgó asszonnyal szemben nem tud eltitkolni bizonyos emberi szimpátiát, de éppen csak hogy nem tudja eltitkolni. Sorsát nem általánosítja, meghagyja egyéni, egyetlen esetnek s ezzel sokat elvesz súlyából. Nincs ennek az esetnek szélesebb háttere, ezért nem tud az ember igazán mélyen vele érezni. Nyilván ezért érez a nézők egy része némi enyhe unalmat előadás közben.

Szerepnek azonban a férje elől menekülő asszony alakja olyan jelentékeny, amilyet keveset láttunk mai drámákban. Gombaszögi Frida teljes erővel, drámai kifejező ereje egész széles skálájával játssza ezt a nagy és nehéz szerepet. Egyike ez a művésznő legkomolyabb alakításainak: nagy gonddal van kidolgozva, színészi ösztön és hiánytalan tudás dolgozik benne, vannak hangjai és mozdulatai, melyekben eleven élet vérzik. Ezért az alakításért magáért is érdemes megnézni az előadást annak, aki színész-művészetben gyönyörködni tud. A főbb férfiszerepekben Hegedűs, Csortos, Törzs szekundálnak a művésznőnek, a tőlük megszokott színvonalon.