Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 21-22. szám

Charles Baudelaire [+] : Vértanú

Üvegcsék, illatok, kép, márvány, drága köntös,
nehéz brokáttal átszövött
lehúlló dús szövet, mely nagy redőket öntöz,
és kéjes bútorok között,

hol a langyos szoba, fülledve mint üvegház
veszélyes tikkadásba zár,
s holt csokrok porcelán sírjaiból meleg láz,
a végső sóhajpára száll,

egy fejetlen tetem önti vére folyóját,
élénk piros, csörgedező
vérét a vánkoson s a szomjas takarón át,
mely issza, mint aszú mező.

S mint sápadt vízió, amílyet költ az éjjel,
s mely szemeink bilincse lesz,
a fej, sötét haja sörényes nehezével
s arany kövekkel ékszeres,

némán, mint egy virág, a kis szekrényre vetve
nyugszik; és gondolattalan,
kifordult szemein, cél nélkül szétmeredve,
az alkony fakósága van.

Az ágyon a csupasz törzs kábán, önfeledten,
szemérem nélkül tárja ki
a titkos, végzetes bájt, melyet céda kedvben
adott a Természet neki;

egy rózsaszínü és aranycsikos harisnya
emlékül még lábán lebeg,
s a harisnyakötő villogó csatja pisla
gyémántja szemével rebeg.

E különös magány, e langyos, buja fészek,
és egy nagy arckép lankatag,
de szinte kihivó szeme valami részeg,
vad szerelemre vallanak,

rossz gyönyörökre és különös ünnepekre,
pokoli csókokkal teli,
hol a Gonosz Sereg a függöny közt lebegve
a bűnt kedvtelten nézdeli.

Pedig ha elegáns soványságát e hullán
nézed a vállnak, és futó
vonalban a csípőn hogy száll tört rajzú hullám,
akár egy izgatott kigyó,

láthatod, hogy milyen ifju még! - Béna lelkét
s unalma-nyűtt érzékeit
a bolygó és veszett vágycsordák lelegelték,
alig nyitotta meg nekik?

A vad hímnek akit nyugtatni eleven még
legforróbb csókod sem tudott,
így koronázta meg vágyai végtelenjét
engedelmes, halott husod?

Felelj, bünös tetem! s lázban emelve karja
merev hajaddal, szörnyü fej,
ajkához vitt-e, hogy hideg fogadra marja
utolsó csókjait? felelj!

- Távol a gúnyoló világtól és a piszkos
tömeg és kandi Hivatal
szemeitől, nyugodj, különös hulla, titkos
sirodban, mely semmitse vall;

szeretőd bolygja a világot, s halhatatlan
formád kisérti álmait,
s miként hozzá te itt, ő minden gondolatban
hű lesz tehozzád a sirig!

Babits Mihály

 

[+] Mutatvány a Fleurs du Mal-nak Baudelaire születésének százéves fordulója alkalmára készülő teljes és formahű fordításából.