Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 20. szám

Gellért Oszkár: A politika mögül
Czernin, Andrássy és Kühlmann

Abban a Magyar Hírlap-beli legutóbbi cikksorozatában, melyet «A háború és a béke» címen írt Andrássy, csattanóul azt olvassuk, hogy általában a régi osztrák pesszimizmus légkörében élünk, holott nincs okunk rá. «Azt hiszem - írja Andrássy - a jelenlegi külügyminiszter valamivel többet beszélt a békéről, a hódítás és kártalanítás nélküli békéről is, mint kívánatos.»

Andrássy nyíltan beszél; nem lát a hódítás és kártalanítás nélküli békében oly igazságot, oly helyes erkölcsi alapot, mely, tekintet nélkül a célszerűségi kérdésre, feltétlen meghajlást követelhetne tőlünk. Határozott hibának tartaná annak a kötelezettségnek állandó elvállalását, hogy nem fogunk hódítani és nem fogunk semmi kártérítést sem követelni. Mihelyst ehhez az elvi alaphoz leláncolnók magunkat, további engedményekre igyekeznének bírni. Hiszen már a pápa közvetítése is azon alapul, hogy mi mindent adjunk vissza s megegyezés és kompromisszum tárgyai csak azon területek legyenek, melyeket tőlünk akarnak elvenni.

A megegyezés gondolata Andrássy szerint könnyebben vezethet a békéhez, mint a hódításról való előzetes lemondás. Bár azt hiszi, hogy a tényleges megoldás a hódítás nélküli elven s a megalkuváson alapuló béke esetében nagyon hasonlítana egymáshoz, mégis óv az orosz békeformula elfogadásától. De Andrássy megegyezéses formulája a haditérképen nyugszik. Kompromisszumról csak ott lehessen szó, ahol előbb a fegyverek már elvégezték a dolgukat.

-

Czernin elfogadta az orosz békeformulát, de «nem örök időkre.» Budapesti beszédét azzal végezte, hogy ha ellenségeink a háború folytatására kényszerítenek, kénytelenek leszünk programunkat módosítani. Annak a kötelezettségnek állandó elvállalását, hogy nem fogunk hódítani és kártérítést követelni, Czernin tehát éppúgy helyteleníti, mint Andrássy. Abban sincs felfogásbeli különbség kettejük közt, hogy Anglia és Németország kölcsönös megértését legkönnyebben mi közvetíthetnők, mint becsületes alkuszok. A nézeteltérés ott kezdődik, hogy Czernin többet beszél a kelleténél és ott végződik, hogy amit beszél, az nem eléggé reálpolitika.

Az első kérdés a háborús pszichológia körébe vág. Andrássy is, noha bizonyosnak mondja, hogy ellenségeink minden békenyilatkozatunkat kislelkűségünk és gyávaságunk jelének tarthatják, hozzáteszi, hogy ez ne riasszon vissza becsületes békeszándékunk hangsúlyozásától; csak a célhoz nem vezető békeajánlásoktól és legjogosabb követeléseinkről való lemondástól tartson vissza. Ámde, itt Czernin mindenesetre előnyben van Andrássy fölött: külügyminiszter létére mialatt játszik, jobban tudhatja Andrássynál, milyen kártyák fekszenek letakarva. Érzés dolga, hogy Czernin politikájának szemlélői azt tartják-e ebben a politikában megrovandónak, hogy többet beszélt máris, mintsem kívánatos lett volna. Károlyi például azt tartja, hogy kevesebbet. Az események egyelőre Andrássy előérzetét igazolják.

Ami pedig a reálpolitika kérdését illeti, Andrássy meggyőzően bizonyítja Czernin leszerelési programjának utópisztikus jellegét. Hozzátehetjük: hiszen a leszerelési programot már Wilson is felállította s jóval előbb, mint Czernin; de Wilson sem olyan programként, mint amellyel ezt a háborút be lehet fejezni, csak olyanként, mint amellyel a jövendő háborúkat el lehet kerülni. Az első feladat ennek a háborúnak befejezése. A nemzetközi jog reformja Andrássy szerint sem hozhatja el a békét. «Ez csak a béke egyik következménye lesz, de nem oka.»

Andrássy cikksorozatának pompás része az a meleg vallomás, melyet a nemzetközi jog szentségéről ír. «Szép krisztusi szavak ezek, - mondja - de nem hiszem, hogy célhoz vezetnének. Ma még oly elkeseredetten öljük egymást, pusztítjuk egymás országát, a szeretetnek olyan kevés nyomát venni észre, hogy tartok tőle, sokáig kellene várni, míg a szeretet ereje kivezethetne a mai szenvedések állapotából. Nem bízom a szeretet megváltó erejében. A saját lelkembe tekintve azt látom, hogy a szeretet nem elég erős benne arra, hogy a békére kényszerítsen. Ha büszke is vagyok arra, hogy a mai élet-halál harcok percében sem tudtam azokat a nemzeteket a maguk egészében igazán meggyűlölni, melyekkel szemben állunk, hogy elég objektív tudok lenni abban, hogy az ellenséges nemzetek múltját, nagy civilizációját, nagy dicsőségeit ma is méltányolom és bámulom, sőt hogy még az ellenünk tanúsított hősiességet is el tudom ismerni, hogy egy percig sem ingott meg bennem azon elhatározás, hogy amint csak lehet, újra helyre kell állítani a megzavart emberi szolidaritást és keresni kell a harmonikus jó viszony helyreállítását ellenségeinkkel szemben is, mégsem tudok szeretetet érezni azok iránt, akik el akarnak pusztítani. Nagyon is forrón szeretem saját nemzetemet és nagyon is érzem és tudom, hogy mi nem akartunk hódítani és nem adtunk jogot arra a rendszeres és gyűlöletes hajszára, melyet létünk és becsületünk ellen folytattak és folytatnak oly népek, melyeket mindig szerettünk és tiszteltünk - hogy a szeretet hangoztatása velük szemben ma más legyen, mint üres hipokrízis. S alig hiszem, hogy azokban, akik hozzám hasonlóan szeretik hazájukat, ez másképp legyen, másképp lehessen.»

-

Czernin leszerelési programjáról nyilván Kühlmann véleménye sem jobb, mint Andrássyé. A német külügyi államtitkár is úgy véli, hogy nem jutottunk közelebb a békéhez a Czernin-beszéddel sem, mely nagyszabásúan mutatott rá egy új Európa fölépítésének alapelveire. De azért Kühlmann mégis folytatta s lényegben ő is újabb békeajánlatot tett, természetesen sokkal inkább a reálpolitika keretébe vágót, mint Czernin.

Csakhogy ha Andrássy Czerninnél hibáztatta a hódításmentes program elfogadását, s ha továbbá abban, hogy ez a program nem lehet állandó, már Czernin és Andrássy is egyetértenek: akkor látszólag annál nagyobb ellentét mutatkozik egyrészt Kühlmann, másrészt Andrássy és Czernin felfogása között. «Amiért mi harcolunk és harcolni fogunk utolsó csöpp vérünkig, azok nem fantasztikus hódítások, hanem a német birodalom sérthetetlensége - mondta Kühlmann s ha a fantasztikus jelző a beszéd egyenességének rovására is megy, a továbbiakban Kühlmann még Czerninnél is lemondóbb hangulatban van. Tiltakozik az entente-sajtó gyanúsítása ellen, hogy Németország politikai magatartása élesebben nyilvánulna meg, mihelyt a nagy őszi csaták katonai eredményei lezáródnának. Teljesen téves felfogásnak bélyegzi, ha azt hiszik a német politikáról, hogy egyes katonai vállalkozások kimenetele szerint drágábban vagy olcsóbban adná, engedékenyebb vagy makacsabb lenne. Milyen kolosszális változás a Bethmann-féle haditérképes program óta: hogy mennél hosszabb ideig, mennél elkeseredettebben folytatják ellenségeink a harcot, szükségképp annál keményebbek lesznek Németország békefeltételei. Ehhez a Bethmann-programhoz Czernin még mindenesetre közelebb áll, mint Kühlmann, ami annál nagyobb ellentmondás, mert sem Bethmann, sem Kühlmann nem jelölte meg a végső hadicélt a világleszerelésben, tehát egy oly ideális eszmében, melynek valóban érintetlenül és tisztán kellene ragyognia, akármeddig is tartson a háború.

-

A német politika reális, józan és a tényekkel számol - mondja Kühlmann - és az Elszász-Lotharingiára vonatkozó francia óhajon kívül nincs semmiféle feltétlen akadálya a békének. És a visszhang? Lloyd-George azt üzeni Londonból, hogy semmivel sem lehetett oly rossz szolgálatot tenni a béke ügyének, mint azzal a Kühlmann-kijelentéssel, hogy Elszász-Lotharingia tekintetében pedig Németország soha semmiféle engedményt nem tehet. Lloyd-George meg is fogadja: Anglia mindaddig harcol, míg Franciaország fegyverrel ragadja vissza tartományait.

A haditérképes program megbukott. Jóval előbb, mint Bethmann-Hollweg. Úgy látszik, már a Marne-nál bukott meg. Az orosz békeformula, a status quo ante-program is megbukott. Akkor bukott meg, amikor mi elfogadtuk anélkül, hogy az entente is elfogadta volna, vagy anélkül, hogy Oroszországot különbékére bírtuk volna az elfogadásával. De a megalkuvásos békeformula is megbukott. Megbukott akkor, amikor Lloyd-George azt üzente Kühlmannak, hogy semmivel sem hosszabbíthatta volna meg jobban a háborút, mint azzal, hogy az elszász-lotharingiai kérdést eleve tárgyalhatatlannak jelentette ki. A desannexiós formula is megbukott. Megbukott akkor, amikor Kühlmann arról beszélt, hogy sehol sincs megírva: a világtörténelemnek melyik évétől datálódik ez a jog. Mert ha a németek is magukévá tennék a desannexiós jelszót, akkor olyan szép nevek is juthatnának eszükbe, mint Toul és Verdun. De ha a desannexiós formula tényleg tarthatatlan s ha a világtörténelem tényleg nem a frankfurti békével kezdődik, akkor nem is a bukaresti békével végződik. Hiszen Bulgária is desannexiós alapon áll. Vagyis a különböző békeformulák dolgában még az egyes hatalmi csoportokon belül sem teljes a harmónia.

-

Új formulát pedig Andrássy sem tud nyújtani. Amilyen megoldhatatlan stratégiai probléma eddig a megerősített állások elleni harc a nyugati fronton, olyan megoldhatatlan diplomáciai problémának tetszik a két hadviselő csoportnak arra kényszerítése, hogy üljenek le végre a békeasztalhoz,