Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 2. szám · / · Benedek Károly: Olaszország, az entente és a béke

Benedek Károly: Olaszország, az entente és a béke
Az olasz béketendenciák gazdasági és hadpolitikai alapjai.

Olaszországban azonban még ily elvi és diplomáciai szempontok sem érvényesülnek. Az olasz kormánynak és politikai pártoknak semmiképpen sem érdekük a végletekig vitt háború. Nem érdekük gazdaságilag sem, mert a birodalom roppant nehezem bírja a háborús költségeket, hajózása a Középtengeren csaknem illuzóriussá vált a német búvárhajó-harc következtében, idegenforgalma megszűnt, kivitele veszedelmesen lecsökkent, valutája csak mesterkélt manipulációk útján tartja magát ideig-óráig valami siralmas szinten, mely változatlanul eső tendenciát mutat és a krónikussá váló szénhiány az egész iparéletet halálos krízissel fenyegeti. De a háborúnak Olaszországban nincsen meg a külügyi diplomáciai érdeke sem. Az olasz királyság soha nem járult hozzá Angliának a háború utánra tervezett németellenes védvámpolitikájához, mert az országnak minden számbajövő nemzetgazdásza tudja jól, hogy mint szénre és vasra szoruló agrárállam, Olaszország a német ipari termékek és a német agrártermény-fogyasztás igénybevétele nélkül nem boldogulhat. Olaszországnak nemcsak hogy nem érdeke évtizedes gyűlölet gátját állítani a német birodalommal való békés érintkezés elé, hanem elsőrendű úgy gazdasági, mint politikai kötelessége az angol pénzpiactól való függését erős német csereforgalommal ellensúlyoznia. Egyébként az az angol széntől, angol hiteltől, angol hajóktól és angol aranytól való függés a félszigeten egyre aggasztóbb méreteket ölt és egymagában is hathatós motívum a béke mielőbbi megkötésére.

Mindezen kívül Olaszországnak tisztán katonai szempontból sem érdeke folytatni a háborút. Olaszország kezdettől fogva a maga kicsi háborúját folytatja ellenünk, az irredenta háborúját a kettős TT jegyében és mennél tovább bonyolódik e világok konfliktusa, annál több oka van Itáliának attól tartania, hogy akaratán kívül egyre mélyebben belesodródik idegen gyűlöletek és idegen érdekek harcába, melyhez valójában semmi köze. Ez a veszély fenyegette a királyságot már a Dardanella-expedíciókor s még sokkal sürgetőbbé vált a szalonikii vállalkozásban, mikor végül a Németország elleni - mindeddig platonikusnak maradt - hadizenetet és tíz-húszezer embernek idegen partokra való küldését eredményezte, holott az olasz politika intézőinek tudniok kell - és sok jel mutatja, hogy észbe is veszik - miszerint ők sem a németek elleni háborútól, sem esetleges balkáni győzelmektől mitsem várhatnak. Hogy tehát további beláthatatlan komplikációk ne hajtsák az országot esetleg hosszú évtizedekre kedvezőtlen diplomáciai kötelék alá: az azonnali béke érdekükben áll.