Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 24. szám

Tersánszky Józsi Jenő: Éji nóta

Be jó itten feküdni a setétben
És kedvesemre várni...

A komoly almafák
Alusznak mélyen
Mint jó családapák
Szeretteik körében
Almáik rajtok
Alvó, pufók, piros gyermekarcok.

Hogy önti széjjel
Fenn az égen
Fényét a teli hold
Hogy ömlik mint a tej a fénye
Ragyogó égi tej
Égi aranykantából
Ömlik bőséges árja
Mezőkre, cserényre
Azám!... Tejben fürdik az éjjel
Mint hiu hölgyek
Hogy szép legyen.
Talán kedvesét várja?
Magát csillagékszerrel piperézi
Magát alvó vizek tükrébe megnézi
A könnyű köd is az ő cicomája
A kedvesét bizony megigézi.
Ki is az Éjjel kedvese?
Szól-e felőle régi mese?
Görög talán? Vagy barbár?
És víg-e? Vagy szomorú-e?

Mindjárt itt lesz a kedvesem.

Mindjárt itt lesz s karicsálni fog
S halkan nevetgél
Hogy egy két árguson bizony kifog
Csak hozzám eljöhessen.
Ezt csacsogja el legelől
Míg ide ül le mellém
S majd ide a karomba dől
Hajamba babrálva kezével
S fejecskéje majd félre hajol
Ha gyönyörbe alél el
S félig húnyt pillái alól
Mint könnyű ködudvaron át
A csillagok parázslanak
Szemei úgy parázslanak
Ha érzem teste bársonyát
S alélt keze hajamba babrál

De vajjon eljön-e?
Hátha hiába várok?

És haza kell térnem szobámba
Kín-emésztetten, dühtől részeg
És óraszámra mint a kába
Bámulok be a lámpafénybe
És az elmém viperafészek
Elaltató dajkám helyett
És vár hideg karjába ágyam
Mint vén banya ha csókra hívna
Kihült, reves ölébe.

Jaj, mindig kínom lesz a vágyam!
S sohase más az első csókom óta.
Nem drága játékom mint lenni kéne
Nem drága játék ingerke-ciróka
Milyet pajkos kölykek űztünk sok éve
Kicsiny fiúk, kislányok egynehányan
Tilalmas, édes gonoszságokat.

Jaj, mindig kínom most a vágyam.
Mert várni, várni, várni kell
És félni, félni, félni kell
Hogy szeret-e? Enyim lesz-e?
Hogy eljön-e?

...Csitt!
Hallom apróka lépteit.

Ó kis bokáim, gyenge térdecskéim,
Párnás kis ölem, puha mellecskéim,
Édes kis szám, ó drága, drága...

Csitt!... Dohogni fogok
Mért várat magára?!