Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 21. szám · / · Figyelő · / · Fenyő Miksa: Nemzeti Színház · / · Bálint Aladár: Két kiállítás
Négy terembe bajosan lehet beléerőszakolni egy iparművészeti kiállítást. Cserepeket, szövetet, bronzot fel lehet ugyan halmozni - abból se sokat -, de reprezentatív, egységes kiállítás, az más.
A Művészház jószándéka nyilvánvaló. Képek, szobrok egyre ömlő zuhatagát jó megakasztani rövid néhány hétre. És ha az eredmények megfelelő eszközök hiányában nem is fedik a kiállítás rendezőinek szándékait, ily természetű kiállítás rendszeres megismétlésével mindenesetre jó szolgálatot tennének sok iparművésznek. Különösen anyagiakban.
Ígéretek, tétova megkezdés mellett erősen, pompás virágzásban áll előttünk Lesznai Anna művészete, e kiállítás kimagasló jelensége. Forró asszonyiság szenvedelme, gazdag fantázia forr, buzog hímzéseiben. Új utakat ásó, egyre nagyobb területet hódító, mélyülő találékonyság.
A kiállítás másik érdekessége Ács Lipót tanár csipkegyűjteménye. A népművészet legragyogóbb periódusából való páratlanul finom holmik, ahol szemmel alig bírjuk követni a fehér fonalak útját. Majdnem érthetetlen az az odaadás, mellyel a munkában megkérgesedett kezek bokrétába tudták kötni az ősi forrásokból feltörő artisztikus érzéseket.
A többi kiállított holmi kis kivétellel erősen magán viseli a műhellyel kevés kapcsolatot tartó, papirosra tervező művészek hibáit. Mintha unatkozó piktorok, szobrászok játéka lenne az, amit itt bemutattak.
Ismét bebizonyosodott az a régi igazság, hogy nálunk hivatalnokok terveznek, a művészek pedig nem ismerik a műhelyt.
A közönségnek pedig elenyésző csekély kivétellel, távolról sincs önálló ízlése, és csak a múló divat szerint igazodik.
Erre sokan azt felelhetnék, hogy a biedermeier is csak "divat" volt, és ha annak idején betoppantunk volna nagyapáink szobáiba, bizonyára ott is találtunk volna kivetnivalót.
Ez lehet, de az akkori mesteremberek mégiscsak különb portékát szállítottak, mint a mostani "műiparosok".