Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 18. szám · / · Figyelő
A Budapesti Hírlapban már régóta figyelem az előző költői iskolák modor-epigonjainak agóniáját. "Modor-epigon": ez a legjobb nevük, mert a vér- és lényeg-epigonok - nem epigonok mégsem, hanem a vér és lényeg öröklői, asszimilálói (és jogos öröklői és jogos asszimilálói) - itt írnak többnyire a Nyugatban.
Benjámin is modor-epigon. Már nem is az Aranyé, hanem Kiss Józsefé.
A recept utasítás: "Adva van egy ember, aki bűnt követ el és megbolondul". Eme recept szerint készültek a következő balladák: Pál gazda, Ijics, a herceg, Keresztesy Klára, Diófalvy Kurucz Bálint, Kondorossy Margit, Az éberlingi gróf, Dávid, a vén matróz.
A többi balladákban részint "bosszúállás", részint "megbocsátás" történik - s minden receptre.
Legtöbb gondot a modor-epigonoknak a formagyártás okoz. A jól pergő alexandrizmus:
Szereti Szolimán a hatalmas ifjút...
"Eredj, fiam! neked a csatákból is jut...
Jusson most egy óra a hetedik mennybül:
Csak szégyent ne hozz rám és igérd meg szentül,
Hogy holnap ilyenkor az öledben bent ül."
No nem is esik ki: annyira bent ül! Számtalan ilyen vicclapok szerkesztői üzenetébe való mutatványstrófa van e balladás könyvben.