Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 17. szám · / · Figyelő

Fekete Miklós: Fényes László: Az élet meséi

A politika tán a legszebb tudomány a földön. Mert a legszebb és a legnehezebb dolgok megoldása az övé: a csoportjaiban rossz és egyenetlenkedő és az egyéneiben is önös célokat hajhászó társadalom belviszonyainak olyatén elrendezése, hogy az ellentétes érdekek az egymás elnyomása nélkül is tudjanak érvényesülni, hogy a mások törekvéseit tán keresztező, de mindazonáltal lehetetlenné nem tévő egyéni önzésnek is tér adassék, hogy a kisebbségben lévő jók megvédessenek a külön-külön is rossz, de kollektíve még rosszabb többség ellen, és végül, hogy ez elrendeződésben megszabott utak és vonalak - ha nem is vezethetnek a boldog élet postulátumához, a testet üdítő munkához, a lelket üdvözítő szépséghez, a testet-lelket átható szeretethez - legalább lehetővé tegyék a mindenki által követelhető nyugodt életet, és az elérhetését azon életkörülményeknek, melyeknek szerencsés, bár az egyéntől is függő egybekapcsolódása tán megadja azt, mit oly mohón és vágyva és sokan, Istenem, oly meddőn keresnek e földön: boldogságot.

De hiába szép és előkelő tudomány a politika, és hiába értékesek az eredményei, hatóvá és eredményeiben érzékelhetővé csak az alkalmazáson át válhatik. A politika eredményeinek, a törvényeknek, az emberi természethez és célokhoz simuló alkalmazásától függ a többség életének minéműsége. A kevésbé jó törvény is, bölcsen és körültekintően alkalmazva, kedvezően befolyásolhatja az egyének és csoportjaik életkörülményeit és boldogulását, míg a legjobb törvény is hatástalan és a szándékolt céltól messze maradhat, az alkalmazó közegek lelkiismeretlensége, hozzá nem értése és helytelen eljárása folytán.

És a tapasztalat, mit sokan voltak kénytelenek elszenvedni, és a törvények végrehajtásának, a közigazgatás intézésének előttünk nyilvánuló mikéntje, élénken, sőt kétségbeejtőn feltűnően igazolja ez utóbbi lehetőséget, melynek következménye a közállapotainkkal való elégedetlenkedés, mely mind többekben és többekben és mind intenzívebben jelentkezik.

Közigazgatásunk, fájdalom, rossz, és az emberek, kik szenvedő alanyai ez igazgatásnak, el vannak keseredve.

De az élet nemcsak azért rossz, mert a közigazgatás alacsony fokon áll, hanem azért is, mert a politika sem áll túl magas niveaun. A politika gyönyörű tudományából, vagyis az emberek összességének boldogulását lehetővé tevő és biztosító körülmények keresésének és létrehozásának rendszeréből, saját egyéni boldogulásuk keresésének rendszerét csinálták meg a politikával hivatásból foglalkozók, minek következményei az emberek, csoportjaik, hivatásaik igényeivel nem törődő, bajaikat és szükségleteiket észre nem vevő törvények.

Nincs ez jól, nincs ez jól, nincs ez jól - zúg ki refrainként mindegyikéből azon riportoknak, melyek politikai, közigazgatási és szociálpolitikai életünkből merítvék, s melyekről való megemlékezésre az ad alkalmat, hogy néhányat közülük összegyűjtött és kiadott a nagyon megbecsülendő Fényes László.

Legyen a politika az, amivé lenni a politika kötelezi őt, jó, bölcs és igazságtalanságot megszüntető törvények hozója, és a közigazgatási faktor se legyen atyaúristenkedő szolgabíró, de a rábízott aránylag nagy hatalommal individualizálva és mérséklettel élő végrehajtó és elrendező közeg.

Politikusok és közhatóságot képviselő egyéb nagy urak Isten tudja, hol kalandozó figyelmébe ajánlom e könyvet, mely egyszerűen írott volta dacára is eloquens vádbeszéd az ellen, mi rossz közigazgatás, rossz politika és igazságtalan cselekedet. Olvassák, óh, politikus és egyéb e hont lejtőre igazgató urak, olvassák figyelemmel e könyvet, politikát, közigazgatást és szociálpolitikát okvetlenül fognak belőle tanulni, de ha van szívük megérezni az igazságot és bátorságuk, avval élni is egyben, akkor esetleg azt is megtanulhatják, mint lehetnek még hasznos polgárai e honnak.