Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 14. szám

Kaffka Margit: Egy efezusi Diána

Repkénylomb mélyén, mélyen,
Merev álomkevélyen,
- Márványszeme csukott, -
Álló, nagy, ősi bálvány,
Örök vizek magányán,
Titokszerűn nyugodt.
- Arca: az Ismeretlen.
Vak kőbe sűlyedetten:
Még fel nem ocsudott.

Félrelief az anyagban,
(Az Asszony léte abban.)
A fej - a rég aluvó.
- Keble sokasan áldott,
Imletni a világot
Száz teli bimbaja jó.
Bár tompa fél-imetten
Így nyújtja kérdezetlen:
Nagy, suta Adakozó.

Csípőtől lábig pólyák
Zsarnok kötéssel óvják
Nyithatlan mereven.
- Van-é rejtelme, mélye,
Sajátja, lelke, kéje?
Nem tudhatja senkisem. -
Rótt állatokkal népes
Írása mit jelképez,
Olvassad így: Szerelem.

Néki egyremegy. Állván
Lombok, vizek magányán
A mélyen Aluvó. -
De imletni világot
Ezer alakkal áldott
Dús kebele örökre jó.

Tivoli. Villa d'Este.