Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 13. szám · / · Figyelő

Fémes Beck Vilmos: Archipenko

Levágott karú nők, nagy kiugró csípőkkel, hosszúra rajzolt törzsek lábak nélkül: ilyenek az orosz Archipenko szobrai. Torzók. Nem az idő rongálta meg őket, eleve torzóknak születtek. Indokolatlan hangsúlyaikkal úgy hatnak reám, mint megmintázott rajzok. Energikus felfogás és keresett tömörség, mint határozott erények nem vitathatók el Archipenkótól, amellett azonban nagy formai szegénység rí le e levágott végtagú emberekről.

Rodin óta kifejlett divatját látjuk a torzó-művészetnek, és Archipenko is íme eggyel többet számít a torzó művészek sorában.

Kérdjük, miért ez, hová vezessen? - Alapjában befejezetlen és megoldatlan szobor-formák, a torzók még akkor is, ha térbeli megoldatlanságukért ellenértékként olyan formai gazdagság elégíti ki rajtuk szemünket, mint Rodin torzainak formagazdagsága.

A testrészek súlyegységbe való helyezéseinek szándékos elkerülését látom Archipenko szobrain és a torzókon általában, vagyis fontos hiányt a felépítésben. Az architektúra hiányát. - A katalógusban olvasom, hogy a szobrok kőben, bronzban egyaránt megrendelhetők, ebből is, leginkább azonban munkáiból következtetem, hogy Archipenko most mással van elfoglalva, nem a figurák anyagba csinálásával. Tehetséges kísérletezés folyik itt valami formanyelvért, valami egyéni meglátás s formaadás milyenségéért, és hogy ez a keresés nem tud kibővülni, és nem tudja felölelni az egész, a teljes anyagot, ez a körülmény talán temperamentumával, talán tehetségének milyenségével kapcsolatos. - A különbségek, melyek munka közben a bronz- és kőszobor megcsinálásánál mutatkoznak, lényegesek.

A bronzszobor belülről kifelé épül, egy tengely körül helyezkedik el, és szinte végtelen a szabadság, a mozdulás milyenségében. - A legteljesebb kibontottság lehetséges. - Az egyensúlyba való hozás a körül való megoldás minden létező szabadsága a bronzszoboré. A mozgás határait itt csak a méret szabja meg: a méret, mely nem egyéb, mint az a térkomplexum, melyben a szobor élni, létezni fog.

A kőszobor kívülről befelé épül. Egy meglévő tömb felesleges anyagának lefejtése, kibontása, lehámozása. - Kiszabadítása a kompozíciónak, a figurának, a formának, melyet eleve a kőtömbbe beleképzeltünk.

A mozgás szabadsága itt kötöttebb, mégis roppant gazdag. - A primitív szobrok frontális megoldásától, a Michelangelo temperamentumától duzzadó kőfigurákig a szabadságnak már nagy lehetőségeit láttuk.

Archipenko tehetsége ezekkel még nem próbálkozott meg. Párizs minden szabadságával sugárzik le munkáiról. A mai Párizs, mely az új szépet, az új lehetőségeket, az új elmondanivalókat keresi. A legjobban a "Gyermek" szobra tetszik nekem, mely szép és megoldott. A "Nyugalom" szobra szép kompozíció.