Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 13. szám · / · Figyelő

Lengyel Géza: Az új Nemzeti

Mikor legutóbb az új Nemzeti Színház építéséhez fűződő követelményekről emlékeztünk meg ezen a helyen, alig gondoltuk, hogy aránylag rövid idő alatt csakugyan csákány alá kerül a régi, megszokott, nem, jelentékeny, de nem is ízlésbántó sárga épület. Most előttünk van egy kis kép, s ennek alapján igyekszünk elképzelni a nagyarányú és drága palotát, amely helyébe kerül. A kép: az a terv, amelynek Tőry és Pogány építészek a szerzői, akiket ezzel az irigylendő feladattal megbíztak. Az ilyen pályatervek nagyot szoktak változni, amíg elgondolásaikat kőből, téglából és vasbetonból kirakják. Mint már annyiszor bebizonyult, a pályázat éppen ezért alig más, mint egy bizalmi kérdés elintézése. Nem arról van szó többnyire, hogy a vázlatba foglalt szándék tökéletes, kifogástalan és mindjárt felépíthető-e, hanem inkább, hogy e vázlatokban mutatnak-e szerzőik annyi tehetséget, tudást és invenciót, amennyi e nagy mű megkomponálásához és részleteinek többnyire csak a kivitel közben jelentkező feladatai megoldásához szükséges. Ez nem annyit jelent, hogy Tőryék rajzain nagyon sok átgondolást igénylő részlet volna lelhető. Ellenkezőleg: e pillanatban ők a szabályt megerősítő kivételeknek látszanak, hiszen ebben a versenyben erényük és bűnük egyaránt az volt, hogy szembeötlően érett, mondhatni átrágott, megemésztett eszmékkel jelentkeztek, kész koncepcióval, amely inkább az iránt hagyott kétséget, meglesz-e a szükséges változtatásokhoz a kívánatos elaszticitásuk.

A kép, amit mostanáig adtak, körülbelül megfelel az új Nemzetihez fűzött igényeinknek. Természetes, hogy nem valamely történelmi stílus formanyelvével igyekeznek ezt az elgondolt épületet karakterizálni, hanem az épület organikus tömegeivel. A legteljesebb perspektívát adó Károly-körútról nézve háromféle ilyen nagy tömeg érvényesül. A Múzeum körúti bejáraté és egyúttal nézőtéré, a Rákóczi úti oldalhomlokzaté és ezek felett a színpad toronyszerű, magas alkotmánya. Ez a színpad, ez a külsőleg igénytelen zsinórpadlás nehéz problémája minden modern színházépítésnek. Tőryék is birkóztak vele, hogy esztétikai kapcsokkal fűzzék az épülethez, elviselhetővé tegyék nagy, sivár tömegét, amellett azonban meg ne hamisítsák. Birkóztak vele s nem gyűrték le. Mostani formájában az ő épületük színpad-része még mindig valamennyire hombárszerű, vagy gyárszerű, tömegére nézve igényteljes, anélkül, hogy fontossága kellőképpen hangsúlyozva volna, s piramis-befejezése ott a magasban szintén kissé idegen attól az előkelő nyugalomtól, attól a derűs monumentalitástól, amelyet oly örömmel s oly fenntartás nélkül dicsérhetünk egész külsején. A főbejáró enyhén kifelé domborodó oszlopsora a legszerencsésebb hasonló architektonikus megoldások közül való. Végre oszlopok, amelyek nem oktalanul állanak a maguk helyén, amelyek világosan és érthetően jelölik meg, hogy mögöttük nagy csarnok következik, s e csarnok hangsúlyozása, átjárható és szinte átlátszó voltának kiemelése céljából szükség van rájuk. Szerencsés az antik íz is, amit ezek az oszlopok a façade-hoz kevernek. Ez az ízelítő azonban még sokkal finomabban éreztetett, gyöngéd, alig észrevehető eszközökkel a nagy falfelületeken, ablakokon és bejáratokon, az egész külsőnek dekoráló részletekből ment és minden sivárságtól mégis távollevő puritanizmusán.

Nagyon nehéz belelátni két közösen dolgozó művész műhelyébe, fölösleges is, mint igyekezet. E leszűrt és átértett formákról azonban okvetlenül eszünkbe kell jutni, hogy az egyik szerző, Tőry Emil könyvet írt Michelangelo római falfestményeiről. Nem most érvényesülnek-e a száraz részletekig menő klasszikus tanulmányok, amelyeknek az első pillanatban hajlandók volnánk tisztán iskolás értéket tulajdonítani?

Ez a klasszicitás biztató kezdet amaz előkelő pompa számára is, amelynek, már a múltkor kifejtett véleményünk szerint, belül kell tökéletesen kifejlődnie. Ez egy új, egy második feladat, de szervesen az alapproblémához kapcsolódó. Elrendezésben és főformáiban minden előzetes szimpátiát megérdemel Tőry és Pogány vázlata. Az ítéletet az az eredmény dönti el, amit majd egy reprezentatív nézőtér és színpad komponálásánál produkálnak.