Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 10. szám · / · Figyelő · / · Bálint Aladár: Három kiállítás

Bálint Aladár: Három kiállítás
Posztimpresszionisták

...a tárgy csak ürügy a festésre... Ismét csak modorosság volna a tárgy teljes elnyomása a kiterjedések és színfoltok puszta játékáért. Ha a művész beszüntetné azt a szenvedélyes harcot, mely a pszichikus létezése és a külvilági jelenségek közt szüntelenül folyik, akkor a festészetnek olyan lelki állapotához érkeznénk el, mely elvesztette a plaszticitás érdekességét.

(Le Fauconnier)

Távolról sem akarom Le Fauconnier intelligens írását a festő Le Fauconnier ellen szegezni, még akkor sem, ha a Művészházbeli posztimpresszionista kiállításon levő képeit a legélesebb ellentét választaná el attól, amit ír. Csupán Picasso mohó emésztésében a természetet golyókra, csavarmenetekre, préselt kockamintákra parcellázó piktorok képei alá szeretném biggyeszteni e sorokat. A kiterjedés és színfolt puszta játékára vonatkozó megjegyzést pedig Kandinskynek, a Spree-parti smokkok festő Krisztusának képei különösen aktuálissá teszik.

De hagyjuk ezt.

Egynéhány felesleges kép miatt nem kell, hogy ítéletet mondjunk olyan erőkifejtés felett, amelynek nemcsak a végső eredményei ismeretlenek, de még az irányai sem eléggé tisztázottak. Az új szó a "posztimpresszionizmus" úgyis csak időbeli meghatározást jelent, abból Cézannetól kezdve le egészen Metzingerig kihalászható minden. Nagyszerű megmozdulások, lesiklások, új akadémia, megátalkodott formalizmus stb. stb.

Tekintsünk el az irányoktól, tekintsünk el a piktorok írásban vagy szóban adott programjától. Még azt sem kell feltétlenül tudomásul venni, hogy ez a kiállítás instruktív és összefoglaló vagy hogy a leghangosabb szót használjam, demonstratív szándékkal rendeződött.

*

Berény Róbert Bartók-arcképe hatalmas akkordokban veri vissza a piktor és a festői objektum - két súlyos egyéniség - küzdelmét. Ennek a küzdelemnek intenzitása fűti át a vaskézzel összegyúrt tömegekből felépített fejet. E kép a lelkiség legbelsőbb rezdüléseinek optikai egyenértékeseit vetíti ki csodálatos sugárzással. Összesűrűsödött energiák feszítik a konstruktív rajzzal tömör egységbe forradt lobogó színeket. Hogy ez a portré milyen jelentőséggel illeszkedik Berény Róbert piktori jövőjébe, azt előre megállapítani nem lehet, azonban kétségbe nem vonható, hogy nemcsak a tendenciákat, hanem már a kész eredményeket is tekintve ez a kép "esemény", és a művész tudatos előretörésének, logikus munkálkodásának rendkívül becses dokumentuma.

Melegen izzó mély színek, erőteljes struktúrájú vonalak nemesen egybehangolt ritmusa lüktet Márffy Ödön tájképeiben és kompozícióiban. Lapidáris összevontsággal szinte matematikai szabatossággal fejleszti ki motívumait.

Színskálája: meleg kék, zöld, lila és égő narancs. Ezt a skálát szuverén biztossággal irányítja és fokozza izgató harmóniákba. Színegységei formáival annyira egybekapcsolták, hogy teljesen együttesen jelentkeznek. A motívumainak kiválasztásában, képelemekre való transzponálásában különösen erős Márffy.

Bornemisza Géza kis tájképén a látás frissessége a legszembeötlőbb mozzanat. Ez a frissesség zavartalan tisztaságban mutatkozik töretlen színfelületeiben. Nagyobbik kompozíciója széthúzó erők szembehelyezésének, statikai problémákra való utalásnak figyelemre érdemes példája.

Tihanyi Lajos két kitűnő arcképe és tájképe, Czigány Dezső képei, Kernstok Károly pompás kétaktos képe, Rippl-Rónai József képei, Vedres Márk és Fémes Beck Vilmos plasztikai munkái már régebbi kiállításokról ismeretesek.

Most így együtt, biztató jelei a modern magyar piktúra életrevalóságának. Az egymás mellé sorakozott vásznakból egy egységes és európai kultúrába gyökerezett, egyben önmagában is megálló, friss életnedvvel áthatott művészet szilárdsága termékeny és termékenyítő ereje áramlik.

Ez a kiállítás legfontosabb momentuma.

Rét Alfréd. Új név. Majdnem egy egész teremre való képpel mutatkozik be. Bemutatkozása mindenesetre gazdagodást, új színt jelent a magyar piktúrában, noha kialakult fejlődési vonalról, csak közelről is megállapítható értékekről még szó sem lehet, legfeljebb temperamentumos nekilendülésről, lázas próbálkozásról.

Kollekciója két periódusból származik. Az első időszakból származók kiindulás szerint naturalista kompozíció-tanulmányok, a tér és a mozgó test egymáshoz való viszonyára utaló érdekes megoldási kísérletek. Újabb képeibe felszívódtak a kubista áramlat hatásai. Hogy ez a tényező milyen átalakító erőt, irányítást jelent meg a következő munkáiban, azt Rét Alfréd nyilván még maga sem tudja.

Lehel Mária aktkompozíciója nagyon komoly és átgondolt munka, tájképe szintén. Orbán Dezső tengerparti képén rendkívül érdekes a tömegek tagolódása, amelyek képértékük szerint hangsúlyozva kapcsolódnak organikus egészbe. Finom ötletesség, tisztult plasztikai érzés nyilatkozik meg Medgyesi Ferenc festett márványában.

*

A külföldiek? Cézanne, Gauguin, Van Gogh helyett egy sereg német. Őszinteségük nagyon kétséges. Sőt nem is kétséges. Harsogó színek, vastagon felkent "vonalak", ok nélkül és cél nélkül. Formák és színek egyensúlya? Egy modern berlini neuraszténiát kap, ha ilyesmi szóbakerül. A franciák több ízléssel és nagyobb kultúrával vonulnak fel.

A legkomolyabb Le Fauconnier. Delaunay és Jean Metzinger (francia?) Picasso-akadémisták. A mester szándékait szoros rendbe, "kockákba, spirális vonalakba" tömörítik.

Picasso képei nem reprezentálják a festőt. Matisse képe minden finomsága mellett is igénytelen.