Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 5. szám · / · Kabos Ede: Rózsika gyermekei

Kabos Ede: Rózsika gyermekei
3.

Egyszer aztán nagyon öreg lett Rózsika. Akkor talán lehetett már vagy huszonhárom esztendős. Az anyja hazahozta a csodagyermeket, mert aranya már volt elég, de az arca fehér volt, mint a magnólia sápadt bársonyharangja. Nem volt éppen beteg a szép hegedűcsoda, csak éppen fáradt volt nagyon. A világ egy kicsit nagy, az aranyat sokfelől és messziről kellett összeszedni, s azok a kis lábacskák belefáradtak a bujdosásba. A csodagyermek, aki megmaradt csodának, pedig már rég nem volt gyermek, pihenni akart. Sokáig, nagyon sokáig. És mielőtt elment volna a tengerpartra, látni kívánta az apját, a fivéreit, az otthonát, azt az egész kis világot, amelyikből egykor kiröpült. Mikor otthon meglátta Rózsikát, megtelt a két szép szeme könnyekkel. A levelekből valahogyan úgy képzelte, hogy egy elhervadt, jóságos öregasszonyt fog benne találni. De a Rózsika ezer szépsége még elrejtőzve is élt, és Rózsika az öreges, sötét ruhában is az a fiatal leány volt, akihez a fehérarcú csodagyermek inkább kívánkozott ebben a pillanatban, mint az édesanyjához. Miért? Talán titkai voltak annak a fiatal leányszívnek, talán megunta a hajszát az arany után, talán megérezte, hogy Rózsika az egyetlen az egész családban, akinek a szeme nem az aranytól ragyog, hanem az édes, hangtalan örömtől. S a kis fáradt szűz átölelte Rózsikát, magával vonszolta egy távoli szobába, s ott elnézte hosszan, mintha most találta volna meg véletlenül, amire legrégebben és leginkább vágyott. Ettől a hosszú, meleg nézéstől nagyon megzavarodott Rózsika, és az ő ezer szépsége, mely már jelentkezni próbált, ijedten bújt vissza. Sohsem nézte még őt ilyen hosszan és ilyen melegen senki. Egy perc alatt visszaöregedett, s most már az ölébe vette fáradt kis húgát. Nem három esztendővel volt most öregebb nála, de harminchárommal. S a kis fáradt magnóliavirág felnézett hozzá, mint az édes anyjához:

- Te gyere velem a tengerpartra. Veled akarok lenni. Csak teveled.

És akkor úgy határoztak, hogy Rózsika viszi a húgát a tengerpartra. Megint ő volt a húga kisanyja. A szépségei szemérmesen elbújtak.