Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 1. szám · / · Disputa

Balázs Béla: Válasz Szabó Dezsőnek.

Kedves Dezső, nyilván meglep, hogy én felelek Katádhoz írt leveledre, de Katádban (add át üdvözletemet) csakugyan oly gyönyörpéldányára akadtál az ostobaságnak, hogy szellemes leveled egy árva szavát sem értette. Én indíttatva éreztem magam, hogy megmagyarázzam neki. De az a mámorító nő, az a buja életgejzír a magyarázatot sem értette, melyet is ezért beküldök neked: te jobban tudsz a nyelvén beszélni.

Először is be kell vallanom, hogy leveled láttán megsajdult a lelkiismeretem. Kötelességet mulasztottam veled szemben. Vannak ugyanis fájdalmak, melyeknek viselését kötelességnek érzem, és elhárítását, elejtését indolentiának vagy fáradtságnak: mindenképpen nemtelennek. Nekem pedig fájt éveken keresztül, mióta a jó Eötvös-kollégiumból elkerültünk, hogy Szabó Dezsőt, legképzettebb és legképesebb filológusaink egyikét vidékek vidékére, az Isten háta mögé száműzték, ahol madár, sőt intelligens nő se jár. Később e komoly fájdalmamat elborították, elbódították mások, talán kevésbé komolyak. De Katádhoz írt leveledből, mint bunkó ütött rám megint helyzeted tragikus képtelensége, a rettenetes magyar vidék életölő szexuális nyomora.

Bájos Katád persze nem értette, hogy én nem az intellektualistást, hanem éppen az életet és erotikát kevesellem vidéki életedben, holott te boldog-megelégedettnek vallod magad azért, amit ő nyújt. Te is csodálkozol rajta talán, hogy én nem színház, könyvtár és koncert hiányáért, de még sokkal kevésbé tudós társaságok nélkülözéséért fájlalom vidéki sorsodat, hanem igenis sivár erotikájáért. Lássa kedves Kata - így fordultam magyarázó szóval az élet és konyha tüzének e csodás élesztőjéhez -, lássa kedves Kata, abban a városban, ahol olyanok az "intelligens nők", hogy azt kérdezik szegény Dezsőtől: "Ugyan tanár úr, mondja csak, mi a véleménye Shakespeare nőalakjairól", ott én is magához, illetve kolléganőihez menekülnék. Mert lássa, a libák amaz alfajának intelligenciája (?) csak rossz szeméremövként szerepel, és jólneveltség címén nőstényvoltuk ideiglenes leplezésére való. Egyetlen célja pedig, hogy minél elébb eltávolíttassék. De lássa, kedves Kata, vannak másfelé, bizony olyan nők is, kiknek intelligenciája testi szervük, melyben mindenhonnan jövő vérük cirkulál, és mindenhová idegeik csomósodnak. Ezeknek esze és gondolkodása tertiär sexualis jegy, melynek hiánya olyan öreg hiba volna, mint teszem, a kebeltelenség. Ezeknek szelleme és szellemessége, csiszoltsága, műveltsége nem koponyájuk kelyhében savanyodó, vendégköszöntő bor csupán, hanem egész testükön elömlő delejesség, mely azt oly kifejezővé teszi, mint az arcot és játékát gazdaggá és képzeletizgatóvá, mint az arcjáték. Még fontosabb azonban, hogy e nőknek intelligenciája (testrész lévén) testük minden hőhullámát vezeti és sugározza. A szentjánosbogár izzásának, a madár csalogató dalának emberi formája ez, és minden ötletük simogatás és csempészett csók, és testük illatát hordja minden szavuk. Igaza van, kedves Kata, ha azt mondja, hogy ezek az utak is Rómába vezetnek. De én Szabó Dezsőről sem tételezem fel, hogy (hogy is mondjam) magában Rómában szeretne lakni, mint valamelyik bogárfajtának nőstényén élősködő hímje. Számosan vagyunk férfiak, akik a mi másfajta, illetve másnemű (hímnemű) intelligenciánkat eleven testi szervünknek érezzük, mely izmaink minden virulását, vérünk minden áradását átéli és a maga formáival kíséri. Számosan vagyunk, akik a szerelemben, a minden, de minden sejtünkkel érintkezni akarás szomjúságában intelligenciánkat sem akarjuk kihagyni, félretenni. Mert az is részese ösztönéletünknek, mert hiába egész mivoltunk súlypontja mégis abban van, és az anélkül való "szerelmet" rejtett visszaélésnek érezzük. Főképpen pedig nem mondanánk le a Rómába vezető gyönyörű, ihlető, ezer színt izzó utakról: az érzéki érintkezés felületének e végtelen kibővítéséről. Nem mondanánk le két okból: 1. Mert anélkül a különböző Katák mihamar elvesztik személyes jelentőségüket, viszont nemes egyszerűségű fajtájuk kevés változatosságot nyújt. 2. Mert intellektusunk kikapcsolódván erotikus, vegetatív életünkből, könnyen megsavanyodik, és valami epés, száraz ízt kap. Ez a legnagyobb baj. Ezt mondja meg, kedves Kata Szabó Dezsőnek.

Mindezeket pedig ne vedd rossz néven kedves Dezső. Tudod, hogy a kollégiumban és furcsa budai tanyáidon is mindig ragaszkodtam hozzád és szerettelek. És hátha ez a levél is valami intelligens Katának szól tulajdonképpen, és a mi játékos, kerülő utaink egyike. Üdvözöl