Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 13. szám · / · Figyelő

Csécsy Imre: Mária - Boldog házasság
Peter Nansen könyvei

A szerelem úgynevezett próblémáinak sarkpontjai és megoldásai koronkint bizonyára sokkal kevésbé változók, mint társadalmi osztályonként. A realitásoktól eléggé eltávolodva, a szerelem a klasszikus kérdései épp oly maiak és épp oly ködösek, épp annyira vagy épp oly kevéssé »költőiek«, mint Onet, Arcübasev, Shaw vagy mondjuk Szomaházy István szerelmei világfelfogásai. Mégis: az újra megfiatalodó Időnek leglázasabb szárnycsapásai a szexuális világfelfogást és világalakulást érték és mint az új alakulások minden speciális faja, a szerelmi átértékelődés is legforrongóbb hullámcsatáit a közép-emberek világában vívta. A régi népszínmű sokat gúnyolt romantikája s a régi társadalmi regény arisztokratizmusa, szerelmi fenségessége tulajdonképé az első lépések voltak a szerelem kérdéseinek a többi osztályokra való kiterjesztése felé, a burzsoázia első kisérletei arra, hogy a felettük és alattuk levő osztályok szexualitását a magáéval összeegyeztesse. S az osztályok intellektuális szétárnyalódásainak elhalványítása sehol sem tűnik oly lehetetlennek, mint legmélyebb ösztönünk, a szerelem körül. A proletariátusnak még nincsenek szerelmi problémái, a felső osztályok mint mindenben, itt is meddőek s a mai szerelem minden kérdőjele a burzsoázia elé mered.

Két irány küzd itt egymással tudatosan, vagy öntudatlanul: az egyiket az esztétikai és filozófiai, a másikat a gazdasági fejlődés váltotta ki. Az elsőnek jelszava: élni - a másodiké: jól élni. Az első vallást csinál a szexualitásból; szenved a nőért, új értékeket teremt; lírai és tragikus - a másik előnyös szerzpdést köt a szerelemmel, feleségül veszi a nőt, revelál régi értékeket, novella- és szinműszerű. Amott lázas és zengő-szomorú díszharmónia (Ady volt ennek a vallásnak régi köteteiben legáldozobb papja) - itt »kellemes közérzet«, harmónia (és Arcübasev után Nansen nevét kell irígy tisztelettel leírnom.)

Akaratlanul is föltolul rávilágító disztinkció: Arcübasev nihilista, Nansen békés burzsoá. A frakk s az ebédutáni feketekávé alapján célszerű berendezkedéseinek megfelelően az ő szerelme is szolid és kérlelhetetlenül gravitál az anyakönyvvezető, a fajföntartás e hasznos tényezője felé. Itt is van holdfény, de ez a holdfény a családi hálószobát ezüstözi be azokban az édes pillanatokban, mikor a mámoros jelenben már benne reszket az okos jövő és két test lázában már egy csira sejtése vibrál. A városi polgárság szexualitása ez; alaptörvénye a produktiv egynejűség, koncessziókkal könnyebbítve. Mária szerelmese »sok útján egyhez« érkezik el, a Boldog Házasság Nancyja jó asszony, boldog és boldogító feleség marad úgy is, sőt éppen úgy, hogy több férfinál keresi és többre árasztja a boldogságot. Voltaképp ez is csak a régi berendezés: szelid és praktikus egymáratalálás, de mindenekfölött szabadság és pedig házasság előtt a férfi, házasság után a nő részéről.

Ne bántsátok a burzsoát, mert van egy nagyszerű tulajdonsága és egyben nagy érdeme: konszolidál és kiegyezik a jelennek. Nem ő szüli meg a jövőt, de elkészíti a babaruháit és kényelmesre bútorozza a templomot, ahová imádkozni járnak azok, kik nem az ő vérei, mert megszünnek vérei lenni akkor, amikor imádkozni mennek a Jövő templomába...

És Nansen «Máriá«-ja már majdnem az új szerelem bibliája. Sok új ragyogás lopózott már beléje s néhány lapja tündököl, mint az Énekek Énekje. Okos könyv és ki merné mondani, hogy ifjúság, vér és álom mellett nem kell majd okosság is a jövő szerelméhez?