Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 9. szám · / · CSÁTH GÉZA: EGY VIDÉKI GIMNAZISTA NAPLÓJÁBÓL (A KÖZPONTOZÁS KIJAVITÁSÁVAL)

CSÁTH GÉZA: EGY VIDÉKI GIMNAZISTA NAPLÓJÁBÓL (A KÖZPONTOZÁS KIJAVITÁSÁVAL)
Nov. 24.

Ma reggel voltam először a Terézia templom sekrestyéjében. Nagyon különös hely ez. Félkör alakú szoba, színes üvegablakokkal. Körül nagy faszekrények. Olyan nagy ez a félkör alakú szekrény, hogy az öreg sekrestyés - Szilveszter bácsi - bemegy az ajtaján mint egy házba. Benne állanak a miseruhák, ingek, kelyhek és szalvéták. Benn láttam a püspöksüveget is, amit a prépost temetésen és nagymiséken visel. Ott volt benn a pásztorbot is, amely egy aranykampójú nagy bot és azt jelzi, hogy a pap mestersége hasonló a pásztor mesterségéhez, a híveket egy csomóban tartja, mint a pásztor a birkákat. Kellemes tömjén- és borszag van itten. A szabad fal mellett nagy feszület és térdeplő és efölött latin imádságok berámázva. Jól be van fűtve. Egymásután jönnek a papok, felhúzzák a ruhát, az inget, a palástot, a stólát, felöltözteti őket a sekrestyés. Azután elővesznek egy misekönyvet, azt megfogja egy fiú, a sekrestyés odaadja a kelyhet a papnak, a ministráns csenget és bevonulnak a megfelelő oltárhoz. Egy harmadikos, aki legjobban tud ministrálni, amennyiben az összes dolgokat tudja, a pap válaszát is és a nagymisét is (a három pappal külön, vagy az öt pappal külön - mert a mise szövege eszerint is változik) - ez a fiú elmagyarázta, hogy az összes misék napirendben föl vannak írva a falra. T. i. régen meghalt emberek sok pénzt hagytak a plébániának azon föltétellel, hogy lelkük üdvére bizonyos időközökben mise tartassék. A legrégibb misealapítvány 325 éves, ezért az emberért 1000 misét mondtak el idáig. Meg fogom kérdezni a tisztelendő urat, miért? Hiszen ha halálos bűnben halt meg, mint a Katekizmusban írva van, akkor úgyis a pokolba jut és onnan ki nem lehet húzni semmi imádsággal, ha a tisztító tűzben van, akkor, igaz, segít a mise, de nem sokat, ha pedig a menyországba jutott, akkor nincs szüksége misére. Megkérdeztem ezt apámtól. Ő azt mondta, hogy az egész a papok találmánya és csak arra való, hogy megteljék a papzsák. Nem tudom, ki találta ki, de a mise mégis szép dolog. Nem imádkoztam egy percig se, de jól éreztem magam. Néztem a tisztelendő palástjának a cifra hátát - ami gyönyörű kézimunka, néztem az oltárképet, amely Jézus keresztelését ábrázolja és hallgattam a kántor orgonálását. A dal, amelyet énekelt, gyönyörű volt, de a hangja igen rossz. mintha erőltetné a torkából a hangot, hogy erősebb legyen. Mise után iskolába mentem és azon gondolkodtam, miért nem vettem eddig észre sohase, hogy milyen szép a mise. Most már tudom, mert mindig tele volt a templom, valahányszor ott voltam, a parasztasszonyok ordítottak s általában teljes nappali világításnál semminek se lehet látni a szépségét. Mióta Petrákovits említette, hogy amit nem lát, abban nem hisz - azóta én se hiszek úgy Istenben, mint azelőtt, de egyelőre nem törődöm ezzel a dologgal.