Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 9. szám · / · CSÁTH GÉZA: EGY VIDÉKI GIMNAZISTA NAPLÓJÁBÓL (A KÖZPONTOZÁS KIJAVITÁSÁVAL)

CSÁTH GÉZA: EGY VIDÉKI GIMNAZISTA NAPLÓJÁBÓL (A KÖZPONTOZÁS KIJAVITÁSÁVAL)
Szept. 30.

Ma Istenről beszélgettünk, én, Balla, Petrákovics és Pollák. Együtt voltunk a parkban és estefelé Petrákovics kérdezte tőlünk, hogy hiszünk-e Istenben. Mindannyian azt feleltük, hogy igen. Erre ő azt mondta, hogy az ő bátyja, aki vegyész, nem hisz. Az ő bátyja t. i. azt állítja, hogy semmi más nincsen, mint amit érzékeinkkel fölfoghatunk, azaz amit láthatunk, hallhatunk, szagolhatunk, ízlelhetünk és tapinthatunk. Igen ám, felelte Balla, de az Istent többen látták és le is festették. Példának említette a nagy templom plafonján lévő képet, hol Isten Jézussal és a Szent lélekkel le van festve. Petrákovics erre azt mondta, hogyha Isten csakugyan létezik, miért nem jelenik meg gyakran az embereknek, hisz akkor mindenki hívő lenne és jó lenne, de a mai emberek közül senkise látta az Istent és nem beszélt vele. Erre Pollák elmesélte, hogy az ő apja egy alkalommal Bécsben látta az Istent a városon kívül.

Künn a mezőn, egy malomkövön ült, de Pollák apja nem merte őt megszólítani. Petrákovits azt mondta, hogy mindenesetre beszélni kellett volna vele és ez igaz is. Sokat gondolkoztam ezen ma és bár jelenleg hiszek Istenben teljes mértékben, - furcsának találom, hogy sohase jelenik meg közöttünk. Ennek okát nem tudom kitalálni.