Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 6. szám · / · CSÁTH GÉZA: AZ ISTENI KERT

CSÁTH GÉZA: AZ ISTENI KERT
SZOMORY DEZSŐRŐL ÉS NOVELLÁS KÖNYVÉRŐL

III.

Szomory rendkívül érzékeny ember és ebből magyarázható a fantáziájának természete. Minden impresszió megbolygatja az összes emlékeit, az összes szenvedéseit és az összes örömeit; orvosi nyelven: az összes fontos komplexeit. Mik a komplexek? Azok a képzetkörök, amelyek az egyént leginkább foglalkoztatják, amelyek az életének irányítói. A fejlődésének, a küzdelmeinek emlékei, a tervei, a csalódásai, a sikerei, a vágyai. Egy sematikus példát mondok: Petőfi Sándor komplexei: szabadság, szerelem, hírnév, vándorlás, dal. Vagy Ady komplexei: a szerelem, halál, bor, pénz, utazás, dicsőség, siker. Anatole France komplexei: béke, bölcsesség, nyugalom, a könyvek, a művészetek, a tudományok, a szép nők, jó ételek, jó borok, megelégedettség. Persze ez csak nagyon durva, nagyon szemléltető példálózás, a lényeget azonban elárulja, a komplexek körülbelöl mindannyiunknál ugyanazok, tulajdonképp állati ösztönök, a létünk erői és sarkpontjai.

A lírikus nem beszél másról csak a komplexeiről, viszont az igazi művészek mind lírikusok. Nem lírikus-e Arany János, nem lírikus-e Shakespeare? A Bolond Istók, a Hamlet egyaránt nem a költők legbelsőbb, legszemélyesebb ügyeivel foglalkoznak-e?... Szomory Dezsőnél azonban a komplexek érzékenysége igen nagyfokú, az összes minuciózus részleteikkel. Ő állandóan az összes komplexeivel foglalkozik, nemcsak a jelen adott pillanatot éli át, hanem ugyanakkor az egész múltját is amely benne zeng, mint valami óriási hárfa, amely a dallamát kíséri.

A Nagyasszonyhoz írt előszavának első mondata kitűnően demonstrálja az állítást.

"E zengő tumultus Párizsban ébredt s a nagy olasz kertekben íródott, ahol kaméliák virultak a szélben és az arcom egészen sápadt volt."

Íme fölbukkan rögtön egy komplex:... "és az arcom egészen sápadt volt".