Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 17. szám
Szeretem látni finom hajadon
A Keletet, ahonnan jöttél s jöttem,
Az ősi, úri, mély elborulást,
Amiből lettél és amiből lettem.
Szeretem ujjad karcsúságait,
Szeretem a szemöldöd aggodalmát,
Szeretem, ha szólsz, küzködő szavad,
Szeretem ajkad fájdalmas nyugalmát,
Szeretem földalatti énemet
S buvó tüzét, mit mozdulatlan szítasz -
A kínlódás új kéjét szeretem
Amire, avatatlant, megtanítasz.