Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 8. szám

FÜST MILÁN: NOTTURNO

Nehéz szekerek dübörgése éjszakai órán...
Álmában, éjjel igy zúdúl fel a tó és elnyugszik.
Az idő sűrű, bizonytalan, fekete vizben lomhán tova-úszik...
A hold pedig most minden fényét világoskék páncélú felhő-lovasokra szórván:

Igy orgyilkosságról a sötétben senki sem tud s kihalt utcákon rohan a lator
S a jajszóra, bezárt ablakokon zörgetőre, visszhangzóra senki sem válaszol,
Csak a kocsiút dübörög, nappali kínjáról álmában beszél
S a gyanús: égésszagú-éjszakában nem vigasztalódik senki a gondolaton: hogy elmúlik ez éj,

Hogy megint csak, újra és biztosan reggel leszen...

Nézd, így elhagyottan a szivemet kitépem s a tenyeremre elédbe teszem...
Most, most, most meghalnék érted...
De jön a reggel, a gond s elhalványúl a képed...