Tizenharmadik évfolyam, 1914    |   Ötödik szám    |    p. 263-274.
 

 

DORFMEISTER

Bármily fontos is a magyar művészet majdan megírandó története szempontjából az adatgyűjtés és művészeti leltárunk lehető teljes összeállítása: mégis hátra vagyunk e munkában, mert a nagyobbstilusú, tervszerű kutatás helyett az irodalom inkább csak egyes szerzők magánfáradozásainak köszöni az eddigi eredményeket. Örömmel kell vennünk minden ily munkát, annál is inkább, mert nyilván igen sok még a tennivaló A legjobb példa rá Dorfmeister István esete, aki — bár nem született Magyarországon, de élete nagy részét itt töltötte, itt is halt meg, mégis szinte egészen ismeretlen volt ezideig művészetünk iörténeté-ben. A Dunántúl készült számos képe ugyan nevét ott szinte fogalommá avatta s idővel aztán derüre-borura az ő nevéről nevezték el a szig-nálatlan képek egész seregét, életéről mindazonáltal semmit sem tudott az irodalom, míg végre Köberi János tanulmányt írt róla 1897. egy vidéki újságba, most pedig Éber László összeállította egész oeuverejét, egybefoglalta életrajzi adatait, jellemezte művészi stílusát és egy sor szép reprodukcióban be is mutatja művei javát. Ez a publikáció a Magyarország Műemlékei című kötetsorozat III. kötetében jelent meg, amelyből a szerkesztő előzékenysége folytán az itt bemutatott képek is származnak. Helyénvaló lesz e nehezen hozzáférhető és a közönség előtt ismeretlen publikáció nyomán legalább a fontosabb adatokat egybefoglalnunk, annál is inkább, mert éppen Éber Lászlónak köszönte a Művészet a Troger Pálról írt hasonló stilű becses tanulmányt is.

Dorfmeister István - - írja Éber - egyike volt azoknak a festőknek, akik Magyarországon a XVIII. században, a Rákóczy-féle szabadságharc lezajlása után következő nemzetietlen, de nyugodalmas korszakban föllendült építészeti tevékenység szolgálatában a dekoratív és monumentális festmények nagy számával díszítették az újonnan épült templomokat, nyilvános épületeket, főúri palotákat és kastélyokat. E korban mind az építészet, mind a festészet magyarországi alkotásai többnyire osztrák művészektől erednek és a XVIII. századi osztrák festőművészeknek talán legkiválóbb két képviselője, Troger Pál (1698—1762) és Maulpertsch Antal (1724—1796) is dolgozott Magyarországon. A XVIII. század művészetének emlékei eddigelé kevés méltánylásban részesültek nálunk, nem csoda ha Dorfmeister is mostoha sorsban részesült. Azok közül a festők közül, akik a XVIII. században Magyarországon működtek, Maulpertschet kivéve egyik sem volt Dorfmeisternél termékenyebb.

A mester 1730 vagy 1731 született, valószínűleg Bécsben, ahol 1751 növendéke lett az akadémiának. Még fiatal volt, amikor Sopronban telepedett le. Erről már 1764-ből van adatunk, amidőn egyik fiát keresztelték. Sopronban fejezte be életét, 1797 máj. 29-én, 68 éves korában.

Első hiteles és évszámmal megjelölt munkája 1769-ből való, a sárvári várkastély dísztermében levő freskó-sorozat. Éber autopszia alapján írja, hogy az oldalfalak kilenc képe rongált és átfestett állapotban maradt ránk. A restaurálás által szinte teljesen tönkrement például a Mardocheus és Eszter történetéből vett jelenet, Judit és Holofernes, Jáhel és Sisera. Bár megrongált, mégsem szenvedett annyit az átfestéstől Józsuának az öt király fölött aratott győzelmét ábrázoló festmény, amely Éber szerint a legdrámaibb valamennyi között és a fiatal mester fejlett művészetéről tesz tanúságot. «Ha színpadias is, de erős hatású az ábrázolt jelenet, amint az elfogott öt király egyikét kötéllel vonszolják Józsua győzelmes hadának közepette. Józsua vértjét a legnagyobb gonddal festette meg a művész, amint általában a külsőségek, ruházatok, fegyverek ábrázolásában utóbb is mindig kedvét lelte. A Dorfmeistert szintén jellemző erőteljes, mély színek mellett hatásos ellentét a vezér lovának ragyogó fehérsége...»

A sárvári kastély dísztermén kívül ugyanott egy toronyszobát is ékesített allegorikus, mitológiai és bibliai alakokkal.

Kisebb munka következik ezután: a kismartoni barátok-kolostorának képsorozata 1770-ből. Szentek mellképei, ma a zárda refektóriumában függnek. Éber megjegyzi róluk, hogy nem nagy igényű alkotások, valóságos ájtatossági képek, amelyeket a művész főleg a jellegzetes és kifejező arcok erős megvilágításával akart érdekesebbekké tenni.

Hat évvel később fejezte be Dorfmeister egyik nagyobb munkáját, a császári katolikus templom kifestését. Ezt a terjedelmes müvet így jellemzi Éber: Egyike azoknak az eseteknek, midőn a kifestésre hárul az a feladat, hogy az architektúra egyszerű tagoltságát, nagy síkjait megelevenítse, hogy az építészeti szervezethez való szigorú ragaszkodás mellett is perpsektivai fortéllyal azt gazdagabbnak, előkelőbbnek tüntesse föl, mint amilyen valóban. Dorfmeister ügyesen, finom érzékkel oldotta meg feladatát. Maga a főoltár Dorfmeister ilynemű jobb művei közé tartozik. A XVIII. század ama festőinél, akik főleg falfestészettel foglalkoztak, vászonra festett képeik többnyire mögötte maradnak freskóiknak. E tekintetben még a legkiválóbbak, kik Magyarországon dolgoztak, Troger és Maulpertsch sem "ivételek. Terjedelmes freskóik az alkotás könnyedségével, a kompozicó kellemességével és építészethez simuló jellemével ragadják meg a szemlélőt, míg az oltárképek, melyeket az általuk kifestett templomokba helyeznek, többnyire híjával vannak annak a művészi elmélyedésnek, melyet e helyen keresünk és technikai tekintetben is sokszor fogyatékosak, mi annál szembetűnőbb, mert a freskófestésben technikai szempontból is kiváló mesterek. A császári templom főoltárképe, melyeket Dorfmeister nevével és 1776 évszámmal jelölt meg, a komolyabb, gondosabb kivitelűek egyike... A többi négy oltár képe jóval gyengébb. Nem annyira az oltárképekben, mint inkább a templom falait és boltozatát teljesen elborító festett díszben kell Dorfmeistar művészetének jellemző és értékes vonásait keresnünk. Pompás rokokó dekoráció mindenütt. A világos zöld alapról hatásosan emelkednek ki a sárgás, rózsaszínű tagozatok és a plasztikusan festett diszítmények helyenkint aranyozott fehérsége, Frizek és cartoucheok, vázák és színes virágcsokrok, füzérek és koszorúk díszítik az épület egyes részeit. A rokokó ízlés pazar pompáját a szigorú rendszer és helyenkint antikizáló részletek alkalmazása enyhíti. A tartalmi szempontból jelentős ábrázolások a kupolákban vannak.»

Időrendben e művet egy arckép követi: Kamper Jakab soproni városi tanácsosé. Éber kritikája szerint e képen inkább a részletekre, mint a mélyebb pszichológiai jellemzésre esik a súly. Ugyanebben az évben 1777-ben, megint Kismarton számára dolgozik s az odavaló plébániatemplom ekkor kapja tőle egykori főoltárának nagy képét, melyet Éber Dorfmeisternek legsikerültebb olajfestményei közé sorol. (Szt. Márton, koldusokkal. A képet degradálták, egy új «stilszerű», «csúcsíves» oltár kedvéért, ma a templom falán lóg). Talán ugyanekkor festette ide a másik, most szintén falra akasztott oltárképet is, amely a Boldogasszonyt mutatja.

1779-ben Sopronban festette bencés (akkor ferencrendi) szerzetesek rendháza lépcsőházának kupoláját: a feszületet. Szent Ferenccel és allegorikus csoportokkal. Ez utóbbiak értelme nem világos. A művet Éber művészeti szempontból Dorfmeister legkiválóbb alkotásai közé sorolja. «A kupola csekély magassága miatt a térben való lebegés ábrázolása nem vezetett volna célhoz, azért érthető, hogy a művész itt nem alkalmazta a kupolafestmények szokott távlati eszközeit. A festmény inkább képszerűen hat... Kerek kompozíciójával, a lenge angyalalakok finom rajzával és ragyogó színeivel valóban megkapó hatású». A mű bizonyára nagyon tetszett a soproniaknak, mert mindjárt utána két nagyobb monumentális munkát adtak neki ugyancsak Sopronban: a Szent-Lélek templom és a városház tanácstermének kifestését bízták rá. A két munkát Dorfmeister 1782-ben végezte el. Az előbbi munka falképeket és a főoltár képét foglalta magában, ez utóbbit Éber a mester jelentéktelenebb művei közé sorozza. A falfestményeket, sajnos, időközben átfestették. A városházba festett képei pedig elpusztultak. Csak fényképekből s a menyezet fönmaradt színvázlatából lehet fogalmunk e műről.

1784-ben Szentgotthárdon találjuk, ahol a ciszterciták új templomában dolgozik, ezúttal fia, István segítségével, aki az architektonikus tagozatokat és a «plasztikát» festette. A fő momentum itt a szentgotthárdi csata, ez foglalja el a kupola legnagyobb részét. «A csata mozgalmas képe eléggé érdekes ; az egyes fő mozzanatok kellőképen kiemelkednek, anélkül, hogy a körbenfutó kompozíciót megzavarnák». Ezenkívül egy sor kisebb kompozíciót festett itt s talán éppen ez időben a celldömölki apátságban is. Ez utóbbi templomban tőle való a Nep. János allegóriáját mutató oltárkép. «A rokokókor jellemző vonásai — írja Éber a rózsás színezés, a mozdulatok és kifejezés kecsessége itt erősebben érvényesülnek, mint a művész bármely más művén. 1785-ből való a Celldömölk közelében levő- Kemenes-Mihályfa község szerény temploma szentélyének kifestése. Távlatilag festett, oszlopos főoltáralkotmány az egész, a falakat egyszerű, nem szerencsés ornamentika borítja. Jelentéktelen a főoltár képe is, amely Szent István megkövezését ábrázolja... Dorf-meister a szentély félkupolájába különösen komoly kompozíciója és finom színezetű képet festett: Szent Norbert látomását. Ebből az időből valók a Neymaier-arcképek is, száraz és aprólékos müvek.

1788-ra esik a mester egyik főművének, a szigetvári kupolafestménynek elkészítése. Ezt különös gonddal és részletességgel tanulmányozta Éber.

A névjelzéssel és évszámmal is ellátott terjedelmes freskó a szigetvári plébániatemplom kupoláját borítja és fő-ékessége ennek az egyháznak. «Könnyen érthető és méltányolható gondolat volt, hogy midőn Szigetváron a katolikus templommá vált török mecset kupoláját óhajtották festményekkel díszíteni, nem érték be a szokásos menyei jelenetek ábrázolásával, hanem ott kivánták látni a vár történetének legfontosabb mozzanatait is».

Zrínyi halála, aztán Szigetvár visszavétele volt a két fő motivum, amit, bár időrendben távol estek egymástól, itt egybe kellett komponálni s e földi jelenetek a kupola közepét elfoglaló égi jeleneteket mintegy koszoruszerüen övezik. Az egyes részek leírása helyett azok képét közöljük itt.

Még e nagy művet megelőzőn, 1786-ban befejezte a nyuli plébániatemplom kupolafestményét (Mária koronáztatása és a szentély félkupolájának képét (Szent Norbert látomása). A templom hajójában levő képek (Szent Mihály és szentek csoportjai) meglehetősen rongált állapotban maradtak meg.

Öreg korában Szombathelyen kapott munkát: a szeminárium egykori könyvtárterme lapos menyezetét díszítette 1791-ben egyik legjelesebb müvével: a négy egyházatyával. Éber kritikája szerint az egyházatyák nem tűnnek ki nagyszerű, mély jellemzésük által, Dorfmeister művészetének ez nem erős oldala ; inkább a jelenségek gazdag, színes, mozgalmas tömegét adja. A mellékalakok nagy száma, érdekes festői volta a főeszköze a művészi hatásnak.

Pár évvel ezután festette ugyancsak Szombathelyen, a székesegyházban a terjedelmes Szent István-oltárt. Éber szerint ez érdekes és jellemző kép, az olajfestés terén ép úgy betetőzése az ő törekvéseinek, mint a szemináriumi menyezet-kép a dekoratív művészet terén. A freskó színes, lendületes szélességével aprólékosság, történeti színezetre és képmásszerűségre való törekvés áll szemben.

1793-ban Kiskomáromban festett, ahol a r. kath. templom szentélyét már 1781-ben kifestette volt. Most a hajóra került a sor.

Ezeken kívül vannak még Dorfmeisternek tulajdonított munkák több helyütt (Mohács, Vörösberény stb). Mi itt Éber tanulmányából csak azokat soroltuk fel, amelyeket a szerző teljesen hiteleseknek fogad el.

Az olvasó e kivonatos ismertetésből is látni fogja, mily érdekes egyéniséggel gazdagodik meg művészettörténetünk s mily jellemző bélyeget kap általa a Dunántúl XVIII. századbeli művészete. Dorfmeister megérdemelte azt a kitűnő gondot és elmélyedő tanulmányt, amelyben a szerző részeltette.

A SZIGETVÁRI PLÉBÁNIATEMPLOM KUPOLAFESTMÉNYE DORFMEISTER FRESKÓJA
A SZIGETVÁRI PLÉBÁNIATEMPLOM KUPOLAFESTMÉNYE
DORFMEISTER FRESKÓJA

A SZIGETVÁRI PLÉBÁNIATEMPLOM KUPOLAFESTMÉNYÉNEK RÉSZLETE DORFMEISTER FRESKÓJA
A SZIGETVÁRI PLÉBÁNIATEMPLOM KUPOLAFESTMÉNYÉNEK RÉSZLETE
DORFMEISTER FRESKÓJA

A SZIGETVÁRI PLÉBÁNIATEMPLOM KUPOLAFESTMÉNYÉNEK RÉSZLETE DORFMEISTER FRESKÓJA
A SZIGETVÁRI PLÉBÁNIATEMPLOM KUPOLAFESTMÉNYÉNEK RÉSZLETE
DORFMEISTER FRESKÓJA

A SZIGETVÁRI PLÉBÁNIATEMPLOM KUPOLAFESTMÉNYÉNEK RÉSZLETE DORFMEISTER FRESKÓJA
A SZIGETVÁRI PLÉBÁNIATEMPLOM KUPOLAFESTMÉNYÉNEK RÉSZLETE
DORFMEISTER FRESKÓJA

A SZIGETVÁRI PLÉBÁNIATEMPLOM KUPOLAFESTMÉNYÉNEK RÉSZLETE DORFMEISTER FRESKÓJA
A SZIGETVÁRI PLÉBÁNIATEMPLOM KUPOLAFESTMÉNYÉNEK RÉSZLETE
DORFMEISTER FRESKÓJA

A SZIGETVÁRI PLÉBÁNIATEMPLOM KUPOLAFESTMÉNYÉNEK RÉSZLETE DORFMEISTER FRESKÓJA
A SZIGETVÁRI PLÉBÁNIATEMPLOM KUPOLAFESTMÉNYÉNEK RÉSZLETE
DORFMEISTER FRESKÓJA

SÁMSON ÉS DELILA. DORFMEISTER FALFESTMÉNYE A SÁRVÁRI VÁRKASTÉLYBAN. RÉSZLET.
SÁMSON ÉS DELILA.
DORFMEISTER FALFESTMÉNYE A SÁRVÁRI VÁRKASTÉLYBAN. RÉSZLET.

SZÍNVÁZLAT A SOPRONI EGYKORI VÁROSHÁZ ÜLÉSTERMÉNEK MENYEZETKÉPÉHEZ. DORFMEISTER MŰVE.
SZÍNVÁZLAT A SOPRONI EGYKORI VÁROSHÁZ ÜLÉSTERMÉNEK MENYEZETKÉPÉHEZ.
DORFMEISTER MŰVE.

III. BÉLA KIRÁLY BEFOGADJA A CISZTERCITÁKAT. SZENTGOTTHÁRD. DORFMEISTER MŰVE.
III. BÉLA KIRÁLY BEFOGADJA A CISZTERCITÁKAT. SZENTGOTTHÁRD.
DORFMEISTER MŰVE.

MENYEZETFESTMENY RÉSZLETE A SZOMBATHELYI PÜSPÖKI SZEMINÁRIUMBAN. DORFMEISTER MŰVE.
MENYEZETFESTMENY RÉSZLETE A SZOMBATHELYI PÜSPÖKI SZEMINÁRIUMBAN.
DORFMEISTER MŰVE.

A MŰCSARNOK TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁBÓL A 4000 KORONÁS TÁRSULATI DÍJ NYERTESE DUNAI RÉSZLET ÓBUDÁNÁL MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ BÁRÓ FESTMÉNYE
A MŰCSARNOK TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁBÓL
A 4000 KORONÁS TÁRSULATI DÍJ NYERTESE
DUNAI RÉSZLET ÓBUDÁNÁL
MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ BÁRÓ FESTMÉNYE

A MŰCSARNOK TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁBÓL KERTI SZOBA KEMÉNYFFI JENŐ FESTMÉNYE
A MŰCSARNOK TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁBÓL
KERTI SZOBA
KEMÉNYFFI JENŐ FESTMÉNYE

A MŰCSARNOK TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁBÓL A KOSSUTH-UTCA PAJTÁS ÖDÖN AKVARELLJE
A MŰCSARNOK TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁBÓL
A KOSSUTH-UTCA
PAJTÁS ÖDÖN AKVARELLJE

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003