GÖMÖRI GYÖRGY versei

Für Zselíz

Az Esterházy-lányok, Mária
és Karolina, a kastély ablakából
nézik, hogyan sétál zongoratanáruk
Herr Schubert az őszi parkban.
Lehajtott fejjel jár, kopott kalapban.
A fákról kövér esőcseppek hullanak
Schubert göndör fejére, ahol benn most a cselló
felbúg, elkezd egy szomorkás dallamot.
Bár ősz van, ez a dal orgona-módra
fürtökben kivirágzik, szinte
májusian, míg sárga-rozsdabarna-
véres levelek lepik el a parki fasort.
Schubert még csak 27 éves, ámde
már beteg és tudja jól, kevés
ideje van hátra, hogy mindent befejezzen,
hogy lejegyezze az agylebenyében
felzsongó összes bűvös dallamot.

Velencei farsang 1658-ban

Igen szép, nagy és régi ez a város.
Megjárhatni mind szárazon, mind
vizen, mert merő vízben áll.
Bertotti úr gondolája visz el
Szent György nagyobbik templomához,
aztán meg Szent Márk piacára. Estelente
olasz komédiát nézünk, egyszer
olyat, ami nem más, csak muzsika
– ezt operának hívják. Látunk szép
relikviákat: a Kereszt egy darabját
és Krisztus urunk véréből
egy üvegcsét. Meg egy képet, amit
maga Lukács apostol festett a Szűzanyáról.
De mivel farsang utolsó napja van,
az utakon tolong a nép, arcukon
maskarával. Igen csúfosak!
Lenn a téren bolondos tánc forog.

Reggel aztán hamut szórtunk fejünkre
és elhagytuk a másnapos Velencét.