stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



MARNO JÁNOS versei: Anna-versek

 

Anna

 

komor gondolatokkal ébred, mintha
bontanák a tetőt a feje fölött,
vagy ellenkezőleg, álmennyezettel
ereszkednek alá, összepréselik
úgyszólván, őt magát is, mint légterét,
galériát emlegetve, melyre föl
nem nézne semmi pénzért. Apropó, pénz;
mint érme, s hiánya, mely elemészti
érzelmeinket Anna iránt, ruhánk
turkálóból, és vagy négy hónapja nem
cseréltünk a borotvánkban a pengét.
Puhák vagyunk és tüskések és renyhék.

 

Anna

 

után botorkálva reggel a dohos
folyosón, s megcsúszván egy ajtószárnnyal
megütközve ocsúdnánk újra, s lelkünk
öblösnek és üresnek hat, mintha meg-
halt volna társunk, kit az Isten tudja,
hogy is hívtak. Vagy tudja, elnémulva,
mihelyt imánkba próbálnánk foglalni
azt. S arra vinné is már, felszakítva
másik ajtót, testünket tán kijjebb még
a huzat, rétek illatába fúrva
orrunk, mely eldugult a könnyezésben,
hogy baltafejünk horgasztva kísértsen…

 

 

Anna

 

hízik, száztíznél magába zárkózik,
és behangosítva követi a ház
életét, lepisszegve óránként az
ölében a macskát. A macska dagaszt,
és nem is szándékozik abbahagyni
egyhamar a dagasztást, ahogy bennünk
sem merül fel különb szó egyelőre
a dagasztásnál, már rég nem gondolunk
semmire, még egy motorháztetőre
sem, amihez pedig a dorombolás
alapul szolgálhatna. Terelgetvén
figyelmünket, rá a
macskakörmökre.

 

Anna

 

húsa tehát kellőképpen híg ahhoz,
hogy a legszilárdabb állapotában
is magába nyelje az embert, mintegy
a saját kortyának örvénylésével
egy elnyújtózó szempillantás alatt.
A macskát az ölében már mondtam. Azt,
ahogy a karmaival, félálomban,
szaggatva lazítja egyre, csak egyre
tovább a talajt, a mélyét vizsgálva
és nem gyümölcse magvát, s állagát a
mélységnek, melyet a szövet homályba
burkolva tüntet fel szürkület gyanánt.

 

Anna

 

tehát hasonlatos egy úthengerhez,
formája és súlya szerint egyaránt,
saját útját járva mindamellett,
mely saját út a rejtekútja is a
világ szeme elől egyben. Alagút,
indulástól a végbemenetelig,
ha föl nem sérti magát menetközben,
belsőleg akár; s akkor közszemlére
jut, habár saját helyen, Rembrandt-képpen,
a fényforrás szerint. S persze témája
tekintetében, mely a tudományra
vall már, azt tekintve teremtőjének.

 

Anna

 

naplója, melyben egy kiégett, minden-
honnan kiutált ember portréja kör-
vonalazódik lassan elő, mintegy
a sorok mögül, elhártyásítva
vele a papírt. Egy elaszott emlő
emitt, amott valami tarisznyarák
vagy mi a serpenyőben, gyermeknyarak
vízparti nyoma agyunk tőzegében –
mígnem ásónk éle, mintha fogunkra
bukkannánk éppen, csorbul. S a cserépből
tánczene szól, visszhangjára ébredő
öböl s ő, halszálkás öltönyben, Nárcisz.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret