Az alábbi szöveg az Alföld című folyóirat első internetes archívumából származik, abban a formában, ahogy az a megjelenés idején elérhető volt. A szövegben található esetleges hibák, tördelési és központozási hiányosságok technikai okokból keletkeztek, nem tükrözik sem az EPA, sem a folyóirat minőségi elveit.
Tudományos igényű felhasználáshoz javasoljuk a nyomtatott változat használatát.

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra

Halász Margit
A bordó bicikli
IX. fejezet
amelyben Kabóca, gyári mindenes tévedésből lúgot iszik. Képet kapunk a korabeli sajtó legérdekesebb híreiről. Kókány József művezető többször is a tenyerébe köp, de hiába, örök homályba vész egy rejtély. Még valami, e fejezet írásakor kiesik az elbeszélő utolsó tejfoga.
Lopni csak kis értéket nem szabad. Ez az arab közmondás piroslott elő a ködből az Ózdi gyár több helyszínén. A gyár épületeire firkantotta fel valaki, jó magasra, az L betűt kicirkalmazta, mint egy iniciálét. A krétafirkák eltüntetését Kabócára, a gyári mindenesre bízta Kókány művezető, alias Laboda. Lúggal súrold, adta ki parancsba Kókány, mire az irodisták jönnek, egy betűt se lássak, érted kis bugavég?, csapott a fiú hátára. Kabóca felvette a súrolókefét és egy sörösüvegbe lúgott töltött. Ugye a számtalan értekezlet felgyűlik az ember szervezetében, motyogta, miközben a zsírkréta nyomát dörzsölgette, haláli, emésztődnek-emésztődnek, és napról-napra átalakulnak gyomorfekéllyé, idegkimerültséggé, magas vérnyomássá, aztán telefirkálják itt nekem a gyárat, én meg mászhatok, sikálhatom, haláli. Már megyek is, legyintett Sanyikára, engem meg se hallgass.
Kabócát minden bizonnyal gyenge pillanatában teremtette a jóisten. A mindenhatónak is lehetnek rosssz napjai, nem? Kabóca szülei korán meghaltak, a szódás nevelte. Egész gyermekkorában mást se látott, csak buborékokat. Mivel a nyűgös Atya semmi említésre méltó külső vagy belső beccsel nem áldotta meg, Kabóca kénytelen volt kitalálni valamit, amivel felhívhatja magára a figyelmet. Minden szabadidejét a gyári Olvasóban töltötte, végigbújta a napilapokat, hetilapokat, periodikákat és a legmegkapóbb cikkek lényegét megtanulta. Ezeket a mondatokat csak az nem hallhatta a gyárban, aki süket volt. Következésképpen elmondható, hogy Kabóca, mint egy tőrőlmetszett népművelő, sokat tett Ózd közművelődéséért, a legeldugottabb gyárrészlegekbe is elvitte a kultúrát. Csak a rezümét, intették, ha nagyon belemerült a részletekbe, csak a rezümét. Mondanom sem kell, hogy a rezüme szót tőle tanulta meg az egész gyár. Lehet, hogy a sok buboréknézéstől, Kabóca szemgolyói állandóan ide-oda, fel-le cikáztak. Barna gombszemei mindenkire cinkosan mosolyogtak, csak csüngő ajkain hagyott nyomot az árvaságban töltött keserves gyermekkor. Sanyikához gyakran bement a raktárba és ha kettesben beszélgettek, csodák csodája, a hadarás helyett lassú, szabatos tempóra váltott, egy-két szónak pedig többször is nekirugaszkodott. Ezeket a szókezdő betűket egy lapra rajzolgatta és aprólékosan körbedíszítette indákkal, kacsokkal, figurákkal. A szüleiről beszélt ilyenkor, az édes szüleiről, a kutyájukról, a telepről. Nem tudott már felidézni arcokat, csak színeket, érzéseket, mozdulatokat.
Tiszakécskén kipofoztak egy rozzant pálinkafőzőt, hadoválta, mert feltűnt a gyárudvaron  néhány stréber titkárnő, felszerelték modern gépekkel, haláli, miért?, hát, hogy coca-colát gyártsanak, a párttitkár nem akart belőle inni, mire aszongyák neki, igyad-igyad, az üdítőitaloknak nincs világnézetük, haláli. Angol gyermekpszichológusok javasolták, hogy adjanak a szülők a kamaszok kezébe gitárt a mozgásigényük levezetésére, gitár-terápia, haláli. Az anya nélkül nevelt kismajmok huligán majmok lesznek, azaz rosszindulatú, félrehúzódó, különcködő, alattomos, normális közösségi együttélésre képtelen majmok, haláli, majmok trapéznadrágban. Kevés a gyerek?, mesterséges gólyafészkeket kell tenni a házakra, elfogyunk, mint az avarok, státuszszimbólum lehetne már a gyerek is, mint a kocsi, a lakás meg a nyaraló. Gimnazista fiú, mi van veled?, jött bele a hadarásba és eszeveszetten sikált, ha sehova se vesznek fel, beállhatsz az egri vár védői közé statisztálni, de ha ez sem lehetséges, akkor a törökök is megteszik, haláli, csak benne legyél a filmben. Az orosházi restiben ne rendeljenek rántottát, szólt le egy kedélyesen társalkodó csoporthoz, mert azt mondják rá, hogy háromból, hatból igen, de négyből nem, haláli, négyből nem, ennyire van kalkuláció, aszongya kalkuláció, talán magas beosztású rokonai vannak ennek a számnak?, talán egy párnázott ajtó mögött trónol?, és dönt emberi gyomrok sorsa felett, én akkor is négy tojásból szeretem és sört iszom rá, kapta fel a sörösüvet és jól meghúzta. Sanyika látta el szegény Kabót. A mosdóba kísérte és kihányattatta vele a lúgot. Ahogy véletlenül hozzáért Kabóca hidegtől elgémberedett, munkától megkérgesedett, széltől szúróssá repedezett kezéhez, határozottan érezte, hogy azt a nagy tettet, amire kijelölte őt az isten, feltétlenül meg fogja csinálni.
Másnap új firka díszítette a gyárat: Európa, London, Párizs, Kókány Jóska nem normális. Hát ezt az iniciálésorozatot is Kabócának kellett eltüntetnie. Ezzel már könnyebben boldogult, mert ezt egyszerű táblai krétával írta fel a gazfickó, jó két és fél méter magasra. Ózdon se okosabbak a halak, mint máshol, kezdett mondókájába Kabó, amikor embert látott, az olcsó cájgot ugyanúgy bekapják, mint az üvegbotot Rileh-Rex orsóval, engem meg se hallgass, én megyek, mondta s mint egy könnyűsúlyú ipari alpinista  a másik firkához mászott. Az Acélüzemből hatalmas csattanás és káromkodás hallatszott. Elharapódzott a trágárkodás, kezdett bele megint, különösen a strandokon, ahol a ruhával együtt a jómodor is lekerül. Az ürbői asszonyok az orvosra várva beültek a kocsmába és iszogatás közben, haláli, pelenkázták a csecsemőiket. Eladta a munkaruháját Kalmár Gergely büntetett előéletű építőipari munkás. Sárszentlőrincen, haláli, a Seduxen a sztár, elverte a kacsákat a jég?, segít a Szeduxen, leragyált a termény?, segít a Szeduxen, a falubeliek számottevő része mániákus gyógyszerszedő lett, egymásnak adogatják, mint a cukrot, a filléres ár miatt a fél falu, haláli, szedi. Egy bakonyi remete föld alatti kutatását támogatja az Erdei Termék Vállalat. Veszprémben bölényrezervátumot terveznek, haláli, a bölényekkel egy életszíntérben élhetnének a hazai faunák  egyes fajai is, mint például a gímszarvas, őz, muflon, vaddisznó, európai jávorszarvas, melyet a Szovjetúnióból könnyen tudnánk hozni, lévén jó kapcsolatunk az ottani vadasparkkal, kísérleteznek továbbá a magyar pödrött szarvú, haláli, racka juh rideg tartásával sziklás környezetben. A puszta nem adta meg, magát, nem az anyját, látott hozzá vicsorogva Kabóca az utolsó firka szétmázolásához, kultúrterménnyé akarták tenni a Hortobágyot, haláli, pusztítják a lút, így egy csikós, évente hatszáz lovat visznek vágóhídra, haláli, a bíbicek se tudják már kicsipegetni  a pusztába beleölt hétmillió forintot. A kifli, lélegzett fel, mert végzett, a kifli követi a szoknya divatját, s minivé lett, csökött péksütemények Cibakházán.
A harmadik nap csak ennyi díszelgett az acélmű falán: Kutyának, művezetőnek kint a helye. Ezt a rövidke firkát maga Kókány Jóska törölte le  vatelinnel téliesített munkáskabátja ujjával. Aztán a maradék eltüntetéséhez háromszor is bele kellett köpnie a tenyerébe. Még jó, hogy köd volt, még jó, hogy senki se látta, még jó, hogy nem esett le a létráról. Volt neki mindezek nélkül is elég baja. A varjak tudták az ő  bűnös nagy szenvedélyét, az Acélmű tetején gubbasztó varjak. Rákárogtak jónéhányszor, Laboda lába pedig úgy remegett a létra fokán, mint a kocsonya.
A negyedik napon írásszakértőt hívattak. Különösen a Lopni csak kis értéket nem szabad  firka borzolta fel a kedélyeket. Órákon át vitatkoztak a tanácsteremben arról, milyen mondatot írassanak le a gyár éjszakai műszakosaival. Mire a szakszervezeti főbizalmi mérgében kikapta a titkárnő kezéből az Ez a divatot. Dupla függöny a divat, bökött tompa ujjával a sor közepére, ezt stencilezze, Katika. Kabócával hordatták körbe a lapokat. Kabó, te nem írod le a függönyt?, gúnyolódtak vele a finomiak. Az ízléses munkaruhák fokozzák a munkakedvet, válaszolta Kabóca, a varrónők teljesítménye javult, mert a szürke falat, haláli, világoslilára festették. Egy gazda beleejtette cigarettáját a növényvédős oldatba, haláli, megszárította és elszívta, mérgezés Kompolton. Aki marhákat nevel, azt beleszámítják a nyugdíjba, aki gyereket, azét nem, lázadoznak a szabolcsi asszonyok. A hegesztett nyakú nejlon ing többszöri mosás után sem vesztíi el a rugalmasságát, haláli, és nem gyűrődik. A Szovjetúnióba járt Heves megyei csoport Leningrádban meglátogatta az Aurora cirkálót, haláli, és egy díszes albummal ajándékozta meg a hajómúzeum parancsnokát. Bonyhádon nincs cigány tanácstag, ide írd, mutatta egy finominak, mert új lapot kellett kezdeni, szóval nincs cigány tanácstag, haláli, ezért néhány derék cigány férfit kiválasztottak önkéntes rendőrnek. Az alkoholellenes propaganda csak szódavíz a bor mellé, pezsegni ugyan pezseg, de a hatása kétséges. Becsapják a vásárló gyerekeket a felnőttek, az eladók kigolyózzák őket a sorból, haláli, és rosszul adnak nekik vissza. A penészleki általános iskolában a gyengeelméjűeket is továbbengedik. Mitől zsírosodik a felvágott?&  De jó neked, Kabó, mondta neki egy munkás, bár én lennék még ilyen jámbor, mint te.
Miért csináltad?, kérdezte a raktárban Kabócától Sanyika. Hát, az elsőt azért, mert szétlopják a gyárat, a másodikat a bugavégért, a harmadikat meg csak úgy, passzióból. Mi az a bugavég?, ráncolta össze a homlokát Sanyika. Selejtes félgyártmány, mondta Kabóca és elkezdett rajzolni.
X. fejezet
amelyben a Hangony patak partján virágot bont a gólyahír. Sanyika piknikezni megy Ditikével a Drótosra. Egy Kokilla nevezetű fiatal hölgy a hegyoldalon hagyja cipőja tűsarkát és tisztességét. A végén töviset kap a bordó bicikli.
A sanzonesten egymás mellé szólt a jegyük. Ditike ráismert az Acélüzemben félmeztelenül látott fiúra, olvadozott a gyönyörűségtől és katolikus neveltetésének köszönhetően hosszú imával adott hálát az istennek. Ahhoz azonban  már nem sok köze volt a katolikus neveltetésének, amiket az est közben összefantáziált. Van a szem látókörének kétoldalt egy-egy olyan szöge, amelyben bár homályosabban lát az ember, ha egyenesen előre néz, mégis pontosan tudja benne érzékelni a dolgokat. Hát ebben a problematikus szögben ült Sanyika nyakig gombolt kockás ingben és szürke mellényben. Ditike azon kapta magát, hogy gondolatban szemérmetlenül vetkőztetni kezdi a fiút. Először a mellényét húzta le, jól összekócolva vele a fiú hátrafésült dús haját. Aztán, sajnos még mindig csak gondolatban, beleült a fiú ölébe, szembe vele és derékig kigombolta a kockás inget. Ditike érezte, hogy sárga selyemgarbóját majd átlyukasztják merev mellbimbói és selymesen sikangóznak a fiú csupasz mellkasának lankáin. Sanyika csak nézt-nézte az Izzó Acél együttest, ügyet sem vetett Ditikére, amitől a lány annyira izgatott lett, hogy elejtette a retiküljét. Egyszerre hajoltak érte és jól összekoccant halántékuk. Hú, de kemény, mondta Ditike, de a fájdalomtól sem tért magához. Sőt! Magasról lesajnálta a katolikus jólneveltség problematikus szögét, és pofátlanul rámeredt a fiú nadrágszíjának fókuszára. Neked is tetszik?, kérdezte az egyik szerelmes szám közben, de Sanyika nem válaszolt. Beleőrülök a vállába, mondta akkor este a barátnőjének Diti, meg, tette hozzá, életemben nem láttam ilyen klasszul mulya srácot, legszívesebben kétvállra fektetném.
Március tizennyolcadikán délelőtt fél tizenkettő után két perccel teljesült a vágya. A Drótos hegy tetején. Erre a napra beszéltek meg ugyanis randevút, illetőleg Ditike erre a napra harcolta ki a pikniket. Mert harcias teremtés volt, igazi kis rézangyal! Amit az a fejébe& na, mindegy. Folytatom. Biciklivel indultak a Gyújtóról tíz órakor. Ditike pettyes selyemkendővel kötötte hátra angyalszőke haját, krokodilbőr mintázatú műanyagkeretes napszemüveget tűzött miniruhája nyakába. Törpetűsarkú csatos cipellőben tipegett a találka helyszínére. Lyukacsos műanyagszatyorba  diákszalámit, kenyeret és két üveg Bambit készített. Odarakta még lila-fehér csíkos nyakbaakaszthatós bikinijét. Ez utóbbira végképp nem lett semmi szüksége. Annál inkább jól jött az a Nivea krém, amit csak úgy mellékesen dobott a kosár tetejére. Gyólyahír nyílt az útszélen, hisz március volt, március tizennyolcadika. És Botos Sándor csillagkerti fiú  Fehér Edit mályinkai lánnyal ott kerekezett egy völgybe épített kárpát-medencei acélváros kanyargós útján. A csomagtartón zötyögött a lyukacsos műanyagtáska, a vázon elöl rázkódott Ditike, a madarak énekeltek& szóval minden együtt volt. Elvileg. Sanyika orra szinte súrolta Ditike pelyhes, illatos tarkóját és végre, végre, végre őt is majdnem megérintette a vágy lágy szele. A jövő héten leltározunk, suttogta sóvárogva. Ditike nem hallotta, csak a madarak civódós énekét, és a fiú tikkadt lihegését. A hegytető nagy lapos tányérjának szélén tanyáztak le egy fa alatt. Ditike leterítette a pokrócot és olyan szabványosan nyúltak el egymás mellett, mint ünnepi terítéken a kés meg a kiskanál. Nem szóltak egymáshoz egy szót sem, csak nézték a nagy kék eget. Mályinkán meghal az ember az unalomtól, sóhajtott fel Diti. A Csillagkertben is, válaszolta Sanyika percekkel később a nagy kékségnek. Ekkor minden elhallgatott: a fák megmerevedtek, a madarak nem kezdtek új énekbe, a pillangók ott maradtak, ahol voltak, a bogarak nem indultak vissza, a fűszálak hegyes végén libikókáztak. Valakinek muszáj volt bedobni a labdát a pálya közepére, mert a Drótos minden teremtett élő lelke erre a meccsre várt. Mivel sem Ditike, sem Sanyika nem vállalta a középkezdést, egy vadméhecske áldozta fel magát. Kamikaze módjára nekirepült Ditikének és belecsípett a vállába. Mi lett ebből, jaj, istenem! A masnis miniruhát le kellett venni, hogy vakarhatóvá váljék a csípés helye. Ditike ült a pokrócon melltartóban és műcsipkés bugyiban, habfehér bőrét égette a nap és sziszegett fájdalmában. Sanyikáról sem mondható, hogy nem tette volna meg a magáét. Hanyattfekvésből kiindulva, harántfekvésen át felvette a nyújtott ülés klasszikus tornai pózát és együttérzően nézett a lányra. A lány meg a Nivea krémre. Ki hinné, micsoda erotikus dózis rejtezhet egy pikszis Nivea krémben! Pedig Ditikéjében ez lapult. Ahogy kente magát, a nyakát, a vállát, a mellét, magán érezte a fiú problematikus szögből érkező tekintetét. Megfordult vele a világ, hát ő is megfordult, beleült a fiú ölébe, szembe vele és végre, valahára, a valóságban is elkezdhette vetkőztetni. Csak egy rövidujjú apacsinggel kellett elbánnia. Nem volt nehéz. És Botos Sándor csillagkerti illetőségű félmeztelen fiatalember szemmel láthatóan remegett. Ditike a Niveába nyúlt, ujjaival elterítette tenyerén a csúszós meleg masszát és gyöngéden hozzálátott a munkához. Ebben a pillanatban újraéledt minden: a fák legyezőkként hajladoztak, a madarak elkezdtek akkurátusan hangolni, a pillangók hármasával kergetőztek, a bogarak kijátszották magukat és útnak eredtek.
Alulról simogatta felfelé. Siklott a kis kéz a fiú jól barázdált mellkasán. Feküdj hanyatt, hogy mindenhol érje, mondta Ditike. Sanyika lehanyatlott. Diti hozzászorította térdét a fiú csípőjéhez és hintalovaglásban le-fel kéttenyérrel csúszkált a végtelennek tűnő pályán. Ha éjszaka van, biztosan lehull egy csillag, mert Fehér Edit tizenhét éves mályinkai leány álma ekkor teljesült: kétvállra fektetett és jóvágású fiút.
Kedvem lenne ezen a sikamlós szálon futtatni a történetet. Nem tehetem, mert egy sikoltozó női hang randít bele a Drótostető hirtelenjött tavaszi idilljébe. Segítség, odavan, elvette, ellopta a rohadt strici a bukszámat, csörtetett Sanyikáék felé az erdőből egy megtépázott lány. Nemhogy fizetett volna, még meg is kopasztott a szemét, turkálgatta a KLM-es reklámszatyrát, fél tizenkettő múlt két perccel, két perce futott el, még itt bújkálhat valahol a közelben. A cipőmet utána hajítottam, ki is tört a sarka, ni, segítség, segítsetek már, rogyott térdre Sanyikáék előtt. Sanyika meg se moccant, nem volt egy félmeztelenül futkározó típus. Te, kérdezte a lány hüppögve Dititől, mivel maszatoltad így össze ezt a srácot? És aztán egymás nyakába borult a két lány. Igen, igen, igen, sajnos, ismerték egymást. Egy albérletben laktak, egymás kenyerét ették, egy faluba hozta őket a gólya. Mindketten a mályinkai dögunalomból szöktek Ózdra. Egymás ruháját is szívesen viselték volna, hisz hasonlított az ízlésük, de a méretük igencsak különbözött. Kokilla, azaz Kovács Ilona legalább százhetvencenti magas volt. Ördög Jani bácsi azt mondta egyszer róla, hogy verhenyes, mint a fürjnyom. Ezzel csak azt akarta érzékeltetni, hogy szeplős. Vállig érő oldalt elválasztott csatornásra visszasüttetett szasszonfrizurát hordott, ami elöl minduntalan a szemébe lógott.
Hármasban indultak haza. Ditike karolta Sanyikát, Kokilla egyik kezével a csomagtartóba kapaszkodott, a másikban a KLM-es szatyrot fogta és bicegett. Te, húzta hátra Ditikét, te, ez lenne az a deltás Toldi?, akiről áradoztál. Diti szégyenében lenézett a földre. Töviset kapott a bicikli, kiáltott fel, te meg jobb, szólt vissza Kokillának, ha nem tehénkedsz rá. A Hangony parton váltak el. Előtte azonban Kokilla Sanyikához ment és elárulta neki ars poetikáját: eleinte mindenkinek azt mondtam, attól függ&  Na, de mától kezdve azt fogom  mondani, hogy kisapám, kizárt.
XI. fejezet
amelyben Ördög Jani bácsi szódásballonjai díjat nyernek. Sanyika angolul tanul. Kabóca szerelmes lesz, Milák Ferkóval pedig nem történik az égegyadta világon semmi.
Hogyismondjamcsak, Ördög Jani bácsi egyik este finoman szólva beszívott. Egy üveg Napóleon konyakot tett Laboda az asztalára, mondván, hogy éjszaka nyugodtan pihenjen, majd,ha szükséges, ő nyitogatja meg csukogatja a kaput. Persze Jani bácsi se aznap jött le a falvédőről, sejtette, mi a dörgés, tudta, hogy az orra előtt fognak Ho Si Minh ösvényt taposni.  Dühös volt és tehetetlen. Elsőkezes izgalmában a kukába dobta az italt, aztán leült festeni, de nem volt ihlete. Jani bácsi, tényleg ízig-vérig amatőr volt, hisz még azt sem tudta, hogy a csukott ajtón a múzsák nem képesek áthatolni. Márpedig Laboda kifejezetten csukott ajtót követelt. Mit tehetett szegény öreg? Előturkálta az italt, felbontotta és jól meghúzta. Egyszer. Aztán még egyszer. És még egyszer. Majd nekilátott. Hát most ment! Valami egészen eredeti és friss formanyelvnek volt világrahozója. Mint egy őrült kubista, össze-vissza kente a színeket. A felelőtlen bornyú anyátokat, mondta miközben vadul pingált. És mivel nincs olyan veszteség, amiből ne születne nyereség, ezzel a képpel nyert a hegyaljai festőünnepen. A mondat első része nem tőlem való. Először a pénzes postásunktól hallottam mondani, ha sok borravalót kapott, aztán pedig Mikszáthtól. Milyen címet írjak alá?, kérdezte a kiállítás szervezője Jani bácsitól. Bugázás a gyárban, akarom mondani, Szódásballonok fej nélkül, mondta Jani bácsi. Higgadt, sima felületekkel operáló absztrakt tónusú kiforrott világ vág mellbe bennünket, mondta a zsüri elnöke, Jani bácsi képei fölött nem jár el az idő vasfoga. Nem szívesen idéznék többet e műértő recenzióból. Szíves örömest idézek inkább részleteket az angol tanfolyan alakuló foglalkozásából.
Ennek a generációnak az életéből, mutatott magára a kopott farmeros, bőr oldaltáskás, sarus angoltanár, hiányzik a Nagy Kaland, a gívmíöcsensz, ezt nem vadstatisztikából tudom, hanem egy magam készítette alapos felmérésből. Tudjátok-e?, kérdezte, merthogy mindenkit tegezett, mi a generációváltás lényege?, nem?, nos!, idegesítőkből idegesítettek lesznek. Ez a szőrmók csodabogár valamelyik miskolci középiskolában tanított és a gyár kultúrosa meghívására angol tanfolyamot indított az Olvasóban. Mit ígérhetek annak, aki kiállja a próbát és végigtanulja a négy hetet?, kérdezte. Hát, ha bemegy a kocsmába, és a kocsmáros azt mondja, nomilktudéj, tudni fogja, hogy elfogyott a csapolt sör, feltéve, ha a kocsmáros is végigüli az óráimat. Van kocsmáros köztünk?, érdeklődött. Te például miért akarsz angolul tanulni?, nézett Kokillára. A nyáron a barátnőmmel a Balcsira megyünk, dobta hátra a haját Kokilla. Nekem egy, mit tudom én, új-zélandi férfi ne tegyen tisztességtelen ajánlatot. Ha erre mégis sor kerül, angolul válaszolok. Hát ez is egy szempont, mondta a tanár és szakállát bogarászgatta, jó, veled akkor majd esetleg külön is foglalkozhatom. Egy dolgot nem bírok elviselni, folytatta, a rágógumit, egész egyszerűen azért, mert a pofacsontok le- és fel mozgatása nem esztétikus látvány. Ne rágcsáljatok továbbá mogyorót, napraforgómagot, vagy ahogy ti hívjátok szotyolát. Staitisztikáim szerint száz emberből csak ketten tudnak kulturáltan napraforgómagot ropogtatni. Hobbim a közvéleménykutatás. Össze-vissza mindent fogok majd közben kérdezgetni tőletek, de ne féljetek, nem fogom megsérteni a személyiségi jogaitokat. Küzdök a vadstatisztikák ellen, nem bírom elviselni, ha valaki nem végez alapos felmérést, és csak úgy ukmukfukk kijelentget dolgokat. Szeretném, ha a tanfolyam hallgatói a végére többet tudnának a jeje internacionalizmus-nál.  Rögtön a második leckével kezdünk. Az elsőt, az ájem dö member ovdö komjuniszt partit nyugodtan húzzátok át. Egyébként meg, fejezte be bűnbánóan, én is pont olyan ember vagyok, mint ti, szeretem a Bitliszt meg a sört.
Sanyikának hál' istennek sikerült, sikerült bejutnia a tanfolyamra.A kultúros a hatszoros túljelentkezést látva azt mondta, ez nem a marxista egyetem, hanem egy angol tanfolyam, itt nem lesz se protekcionizmus, se rokonizmus, se cezarománia, se majorizálás, itt csakis demokrácia alapján döntenek. Tényleg így csinálták. Egy hatalmas rézserlegbe gyűjtötték a jelentkezők nevét, a serleg oldalán ez állt: Az Ózdi Vasgyári Dalárda l933. Július l-én lefolyt versenyen első helyezést kapott. Némi megtorpanást okozott a határozott ügymenetben, hogy ki húzza ki a neveket, ki az a garantáltan ártatlan bárány, akire nyugodt szívvel rá lehet bízni. Hát Kabóca, felelte a kultúros, a szódás fia. Kabó elvállalta a megbizatást, s az izgalomtól, vagy mitől, a húzás vége felé elájult. Hanyatt fektették a könyvespolcok között, s a nagy ijedelmet látva odakerült Sanyika is, aki épp a könyvtárban egy Csehov monográfiát böngészett. Ezt tüntesd el, súgta neki Kabó, és a kezébe nyomott egy papírdarabot. Sanyika fülig vörösödött, és elhátrált a könyvtár sarkába. Kókány József, olvasta az összegyűrt cetlin. Így golyózta ki Labodát az angol tanfolyamról Kabó.
Kabó, Kabó, Kabó, szegény Kabó! Bal kezével, amivel Kókány nevét kihúzta, ugyanazzal a kezével húzta ki Fehér Editét is.  Bár mellényúlt volna! Akkor nem betegedett volna bele abba a fájdalmas sóvárgásba, amit reménytelen szerelem néven ismer a kultúrtörténet és amelyről sokkal több szappanopera szól, mint ahány remekmű. Kabócát nemcsak a gyár, hanem az Olvasó is megszerezte mindenesnek. Kávéért szalajtották a boltba, orvosságért a patikába, nyáron fagyiért, télen télifagyiért, egyszóval hóban, szélben, nyárban, télben számítani lehetett rá. Nem is tévedett soha. Csak egyszer. Az Olvasó titkárnője építkezett, vízmértékért küldte. Kabó, mire odaért elfelejtette, mit is kell vennie, a ruhaosztályon próbálkozott először, szemmértéket kért. Mérőszalagot csomagoltak be neki és nagyon eredetinek találták a humorát. Hol van ebben a víz?, rikácsolta a titkárnő. A hangnak is lehet ökle, mondta Kabó, mely lesújt, s fájdalmat okoz, meg lehet éles, akár a kés, megsebezheti az embert, a szocialista etika lejáratása, Népszabi, haláli. Nem született még olyan ember, akit ha egy kicsit megvakarunk, nem találunk rajta rozsdafoltokat, amit nemhogy isten, de még a felsőbb szervek sem& ., haláli.
A tanfolyamon Ditike mögött ült egy kisszéken. Olvasgatott. Olvasta az újságokat. Meg hallgatta az angolórát. Ha már ott kellett ülnie, a kellemest a hasznossal. Mert Kabóca lett az angol tanfolyam mindenese: az órák közötti szünetben kilevegőztette a termet, megigazgatta a székeken a szivacsokat, mértani rendet rakott az asztalon, a végén leadta a kulcsot, az órák alatt meg jóízűen ücsörgött egy barkácsszakkörön készült karos kisszéken. A vizsgatesztlapból eggyel többet stencilezett a szükségesnél, stikában megoldotta és kijavította. Nyolcvanöt százalékos lett. A közvéleménykutató kérdések egyikére pedig azt x-szelte be, hogy Magyarországon rabszolgatartó társadalom van. De most nem erről szeretnék beszélni.
Miközben a Tükörben olvasgatott egy nevenincs illat áramlott feléje, ami édes volt, friss, üdítő és meleg. Kabó előtt összefutottak a betűk, hármat tüsszentett és elejtette az újságot. Ez az angyali illat zavarta össze Sanyika érzékeit is egy pillanatra a drótosi pikniken. Kabó becsukta a szemét és titokban egyre közelebb és közelebb tolakodta székét az illathoz. Így botlott széke Ditike székébe. Ditike felvisított, és ez a velőtrázó sikoly jellemezte aztán mindvégig Diti viszonyulását Kabó heves érzelemkitöréseihez. P, mármint Diti, Sanyikát szerette, Sanyika Esztit, Eszti ekkor még Nagy Gyurkát, Gyurka önmagát, Kabó pedig Ditit. Hát ennyit erről a szerelmi oktogonról!
Másnap Kabóca felmászott az Acélüzem egyik kéményére és öles betűkkel kiírta, hogy DITI. Aztán, Diti gyári útvonalára átlőtt szíveket rajzolt. Leveleket küldözgetett neki, benne préselt virágokkal. Néhány angolóra felvétele után pedig csak angolul volt hajlandó írásban megnyilatkozni. Love, honey, destiny, kiss, aztán ugyanezek a szavak egyszerű mondatba foglalva, tökéletes szórenddel és érzéki iniciálékkal. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy Kabóca írta fel húsz évvel később az It  s my life mondatot az Acélüzem rozsdás darujára. A két szememmel láttam a kihalt huzatos üzemben sétálván a cikornyás iniciálét. Csakis ő lehetett, hisz rajzolni és mászkálni nagyon szeretett.
XII. fejezet
amelyben majálisozni indul a város. Szó esik egy sértődékeny gyári kutyáról, rebellis patkányokról, valamint Ördög Jani bácsiról, aki galaburgyit főz. Laboda hegyi beszédet tart, Sanyika Ditivel sétál, Kabóca pedig szarkafészkezik.
A majális előtti napon olyan volt a gyár, mint az egri vár lehetett az ütközet előtt, ahogy Gárdonyi írja, bomlott méhkas. Mindenki szervezkedett, susmusolt. A cigányok külön készültek, s ilyen brigádszerű szervezettségről csak a húsz évvel későbbi vaslopáskor tettek tanúbizonyságot. A gyár minden dolgozója a cigánytól a magyaron át a tótig egyetlen ideában, a napsütés internacionális eszméjében bízott. A nap, akkor még kegyes volt Ózdhoz, mert majális napján olyan parádés hajnalpírt kent a keleti ég aljára, hogy az csak na. Ragyogó, felhőtlen, áttetsző volt a reggel is, a délelőtt is, a délután is. A belvárosi Gyújtóról vonult a nép a Drótos hegyre, magukkal víve kutyát, macskát, jókedvet, gyereket. A gyári korcskutyára, Bizsura azonban a nagy készülődésben nem kerített gondot senki, otthagyták a gyárban. P csak arra volt jó, hogy az unatkozó munkásokat egy-két betanított illetlenséggel szórakoztassa. Hogy tesz a jó kurva, aztán mit csinál Kókány Jóska a WC-ben meg ilyeneket kérdezgettek folyton tőle. Hát a majális után úgy megorrolt, hogy hiába nyaggatták, mindenre csak ásított. Valahogy a gyári kutyák,  sokkal szenzibilisebbek, mint a háziak. Volt például egy fehér színű gyári kutya ismerősöm, aki a felszámoló munkásgyűlés után beszürkült, aztán fekete lett. Amikor mégis mutatkozott némi remény a gyár újraindítására, megint visszaszürkült, de fehér már nem lett soha. Vagy mondjam a patkányokat? Még szárnyra sem keltek a mendemondák a gyár bezárásáról, amikor egyik reggelre eltűntek. Mindenhonnan. Kivonultak a gyárból. Állítólag Borsodnádasd felé masíroztak végeláthatatlan libasorban. Mintha az Amuri partizánok dalát énekelték volna: Völgyvidéken és hegygerincen át, tör előre a hadsereg&  Csillagtalan, süketsötét éjszaka volt, a dalra nem merne már megesküdni senki.
A hegyi beszédet Laboda tartotta. Istenverte szenvedélyének látszatos nyomai ott éktelenkedtek pufók arcán sötét medret mélyítve szeme köré. Menj fel a dísztrübinre, hogy mindenki lásson, ajánlották neki. Laboda fellépett a négyemeletes raklapra, és kinyitotta a fekete műbőrmappát. Valaha az idők, a szocializmus kezdetén& fogott mondókájába. Ne a világ teremtésénél kezdd, ugorj a bűnbeeséshez, kiabálta be valaki. A nyolc órai munka csak akkor vezet kimerültséghez, folytatta Laboda, elcsigázottsághoz, ha a munkaidő alatt olyan hatások is érték a munkást, amelyet nem tud lemosni magáról a zuhanyozóban. A lelkiismeretes embert a munkahelyi gondok otthon is tovább foglalkoztatják, a családi otthon melegét sem érzi úgy, mint máskor. Megfagy körülötte a levegő. Ebben a fagyos légkörben várja a lefekvést és forog az ágyában. A túlzott anyagiasság, ha szemléletté merevül, teljesen eltávolít az embertől. Akarva-akaratlanul is falat épít közénk, s ezen csakis olyan csatornák maradnak, amelyeken a világgal és társadalommal való érintkezés közben csakis az anyagi érdekek búvópatakjai szivárognak át. Ideológiailag izmosodni kell, vitte tovább a gondolatát Laboda. Neked testileg sem ártana, szólt bele ugyanaz a hang. A mi társadalmunkban, húzta ki magát Laboda, kapitalisták, hús-vér kizsákmányolók, élősdi milliomosok nincsenek, de néha milliókat tarhálnak a szocializmus titkos vámszedői: a felelőtlenség, a közömbösség. Ráadásul az ilyen veszteség még károsabb is, mintha valamely tőkés hasznát hízlalná. Sok dolgozóban él még a saját ház elavult álma, lapozott Laboda. Benned is, hangzott hátulról. Sok itt a dolgozó és érző ember, olvasta tovább. Sokan dühükben csípnének egy jó nagyot a szocializmuson,hogy lejárassanak minket. Pk terjesztik azt a rémhíreket, hogy Ózdon Csikágó van. Magyarország egy kvázi fejlett ország. Mondhatjuk, hogy sarokba szorítottuk az ellenség méregfogát. Aztán még hosszan, hosszan, hosszan beszélt, a végén pedig pontokba szedte a köz akaratát.
Rövid dióhéjban, hogy mit is szeretnénk: olyan társadalmat, ahol az új, friss kenyérre nem kell augusztus huszadikáig várni, ahol nem teremtődnek falanszterek, ahol a zseni nem széklábakat csinál, ne legyen a szocialista társadalom az ember tragédiájának színtere, ahol a fiataloknak ne kelljen a cinizmus és közöny alaktalan masszájával megküzdeni, ahol tíz deka szaláminak ne legyen két vége a csomagban, ahol a nyolcas húsdarálóhoz tárcsát is lehet kapni, ahol a féllábú embernek nem kell hatósági bizonyítványt kérnie arról, hogy valóban nincs meg az egyik lába, ahol oldódik a vízben a kristálycukor, ahol nincsenek olyan felelőtlen dolgozók, akik egész nap a Várj, míg sötét leszt gyakorolják, ahol döntően zömmel az elnökség felé mondhassuk, hogy nem két mederben őrlünk, ahogy a költő mondja, zárta le a beszédét Laboda, bár zord a harc, de megéri. Meg az anyja kurva istenit!, tromfolt rá az a részeg hang hátulról.
Ez volt Laboda utolsó majálisi beszéde. Szégyenletes ügylete után már nem kérte fel senki erdei szózat írására. P persze minden májusban megírta a maga kis szövegét, amit az erdőben kóborolva félrészegen elmotyorékolt. Aztán rázendített az Avanti popolóra természetesen olasz szöveggel, majd mérsékelt tempóban eldalászta a Sződd a selymet, elvtársat! Rendszerint a Bunkócskával zárt, de volt úgy, hogy a Munkás gyászindulóval.
Ördög Jani bácsi galaburgyija szenzációsra sikeredett. A galaburgyi főzés tudományát még a hortobágyi művésztelepen tanulta. A paprikán, hagymán, krumplin, tésztán kívül mi kell még ebbe?, faggatta az egyik asszony. Másfél marék önbizalom, mondta Jani bácsi. S miközben  szedett az ínycsiklandó eledelből az l914-ben kapottt jutalomkönyvéből mondott fel részleteket. & Mert rettenetes erő van az önbizalamban, idézte ,ezzel karöltve a gyenge is hihetetlen munkát képes végezni. Rövid a terünk, hogy a példák sokaságával világítsuk meg mi minden rejlik e szóban: Akarom! Jaj, Jani bácsi, inkább adja kölcsön azt a könyvet, mondta egy martinászfiú. Itt csak az ehet, aki végighallgat, felelte Jani bácsi, eszel vagy nem eszel? Persze, hogy evett, nem született még olyan ember, aki képes lett volna ellenállni egy szabadtüzi üstben fortyogó életszínű galaburgyinak. Örökségre várni, meregette az öreg a finom lét, örökségre számítani férfiatlan, gyülöletes indulat. Ha épek a tagjaid, tapogatta meg a martinászfiú karizmait és elismerően bólogatott, s parányi eszet adott az isten, csapott a fiú homlokára, fejtsd ki erőidet, képezd az értelmedet, bízz magadban, élj, küzdj férfiasan, nemesen. Feszítsd ki hát te is vitorládat, neki az árnak, küzdj, vergődj! A hallgatóság olyan hevesen és lelkesen ette a galaburgyit, hogy öröm volt nézni. Jani bácsi, egy hatalmas merőkanállal járkált a törökülésbe ült lakmározók között s mint Jézus a halat, sokszorozta a galaburgyit. Szeretett hazánk hányszor állott már azon a ponton, hogy csakis a saját magába vetett erős önbizalom mentette meg, kezdte megint a 14-es könyvét idézni. Ez a hit villanyozta fel l848-ban a szíveket annyira, hogy megvívhattuk a szabadságharcot. Ha akkor nem lett volna önbizalmunk, a kétségbeesés megölt volna és Vindisgréc seregei az első hónapokban levertek volna. Ha összes vágyadat teljesülve látnád, nézett Jani bácsi Ditikére, aki szerelmesen csüngött Sanyikán, akkor aztán meg is csinálhatnád a koporsódat, mert tovább élni nem lenne érdemes.
Nem tudok nélküled élni, szipogta Diti Sanyikának a szieszta utáni sétán a Drótos kövér erdejében, legalább mondj valamit. Slambuc, mondta Sanyika, igen, nálunk így hívják a galaburgyit.
Kabó dél körül eltűnt. Felmászott a legmagasabb fára és egy éles bicskával önmegvalósított. Ditike nevét faragta a fák kérgébe, aztán szíveket, ájlavjúkat. Hol csámborogtál?, te kis bugavég, kérdezte tőle Laboda. Szarkafészkeztem, mondta Kabó, a borsodi tojások mérete kisebb a szabolcsiaknál, haláli, a borsodiakat kilóra kéne mérni, legyél kisiparos, abból úgyis hiány van, töpörtyűt egy héten csak kétszer lehet kapni, milliókat érő gépek, berendezések a dudva, muhar közt, haláli, holt vagyon a tsz-ekben. Hegyet-havat összehordasz itt nekem, mondta Laboda, menj haza, kis buga, feküdj le, hátha hétfőre degenerálódsz. Kabóca hazament, lefeküdt és gyönyörűt álmodott. Azt álmodta, hogy a drótosi majális nem más, mint egy lakodalmi mulatság. Táncra perdülnek Ditivel, ők, az ifjú pár. Diti könnyedén táncol, a lábával nem is érinti a földet. Aztán lebegnek, köröznek egymás arca körül, körbefonják egymást angyalibbnál angyalibb mosolyokkal. Diti bolondozik. Megrázza ruhájának jobb ujját, egy gyönyörű kert támad körülöttük, a kertben egy oszlop, amelyiken egy cica sétál fel és alá: ha felfelé megy nótákat dalol, ha lefelé meséket mond. Táncolnak, táncolnak, Diti megrázza ruhájának bal ujját, hát abból meg egy pompázatos tó kerekedik. Aztán neki is bolondozni támad kedve. Megrázza vőlegényi ruhája bal ujját, hát abból tengernyi szódásbuborék hull. Ekkor szólalt meg az ébresztőóra. Az órák is, mint az ágak és a gödrök, néha olyan pimaszak bírnak lenni!