Az alábbi szöveg az Alföld című folyóirat első internetes archívumából származik, abban a formában, ahogy az a megjelenés idején elérhető volt. A szövegben található esetleges hibák, tördelési és központozási hiányosságok technikai okokból keletkeztek, nem tükrözik sem az EPA, sem a folyóirat minőségi elveit.
Tudományos igényű felhasználáshoz javasoljuk a nyomtatott változat használatát.

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Temesi Ferenc

Királyáldozat
11. Fg5, c6

"A szerelem nem folytonos egymásra bámulás, hanem egy irányba való nézés."
Gabus "Böltselmek" XXIII.1o.
Ezt ő persze úgy képzelte el, hogy én hallgatok, ő meg beszél. Sakkozni tanított. Aszonta, ő úgy tanít, hogy mindég én győzök, veszíteni majd megtanít az ellenfél. Ebből az lett, hogy ő játszott saját magával. Olyan gyorsan magyarázott, hogy képtelenség volt követni. Amikor megijedt, hogy a végén még ő nyer, gyorsan bemattolta saját magát.
Egy dologban tudtam győzni: bevezettem a testkontrollt. A lényege, hogy magyar ételek kihúzva. Zöldség zöldéggel, zöldség hallal, szárnyassal, krumpli krumplival, (de sose hússal) meg persze saláta salátával. Délelőtt csak egy alma. Kenyér nuku. Hetente egy gyümölcsnap. Tejtermék  nuku. Ami a fő: ha megfelelően összeállított ételt eszünk is, gyümölcsöt csak órák múlva fogyaszthatunk, különben hiába fogyaszthatunk. Mert az étel megrohad a gyomrunkban.
A Gabus is belement az éhezésbe, mert nem akart a strandon ilyen kövéren mutatkozni velem. Egyetlen bajom volt: megjelentek a fogyási csíkok a mellemen. De attól még ugyanúgy tudtam simogatni velük a fütykösét. Ettől egyszerűen megvadult.
Maximum moziba, salátabárba, vagy kínai étterembe vagy a Duna-partra jártunk, nagyritkán egy-egy koncert. (A Kft volt a kedvencünk.) Lehet, hogy féltékeny volt rám, de az is lehet, hogy egyszerűen elég voltunk egymásnak. Nem mutogattuk a lamúrt. Egyszer fordult elő, hogy el tudtam csalni a gimi szalagavató báljára. Akkor is mi történt?!
Az első tánc persze az övé volt. Úgy tettünk, mintha tudnánk keringőzni. Mellettünk táncolt a Simonffy Andris a lányával. Odaköszöntek egymásnak a Gabóval.
Amikor egy fordulásnál szinte összeért a könyökünk, azt mondja az Andris:
Rokon?
Nem, a csajom, mondja a Gabus.
Mosolyszünet.
Még rokiztunk is, pedig én nem tudok. De a Gabus jól forgat. Egyszercsak aszongya:
Valaki néz a hátam mögött.
Igen, az István. Tudod, az a srác, akibe bele voltam zúgva.
Na erre kidobott, berántott, pörgetett. Totál elszédültem.
Észrevettem, hogy azok, akik együtt látnak minket, két csoportba oszthatók:
a/ akik azt hiszik, hogy testvérek vagyunk
b/ akik azt kérdezik, hogy a lánya vagyok-e a Gabónak.
Ez utóbbiak közé tartozott a ház gondnoka is, akivel egyszer egy liftben utaztunk. Kérdésére Gabó hidegen csak annyit mondott:
A lányom négy évvel idősebb nála. Ő a szeretőm.
Annyit voltunk együtt, hogy tényleg kezdtünk egymásra hasonlítani. Vagy a prmcsk tette?
Vén kecske is megeszi a káposztát, mondja Gabó.
Meglepődtem, amikor egy csütörtöki napon előállt azzal, hogy most klubba megyünk.
Hova?
Hogyhogy hova, kérdezte. Hát a Muzsikásba. Be volt már szíva rendesen, ilyenkor fölösleges ellenkezni vele. Amellett örültem, hogy végre kimozdulunk a szárítóból, miként ő nevezte a kéglit. Na persze most sem tudtam megsétáltatni. A Keleti Károly utcai taxidrosztig mentünk (1 sarock).
A beengedő ember köszönt, és már benn is voltunk.
Pityu.
Misi.
Sanyi
Dani.
Utóbbi a bratyóm munkatársa, haverja. A Pityunak olyan mélybarna szeme volt, mintha ikertestvére volna Gabónak. Misi gyönyörűen őszült, és úgy tudott egy lányra nézni, hogy mindjárt bűntudatot keltett benne. A Sanyi legalább olyan őrült volt, mint a Gabó, de a másokon uralkodó fajtából. Gabó sört hozott Pityunak, és kiment rápippantani a Sanyival.
Fecske és Batyu ültek még a zenészek asztalánál, de ők profi létükre időnként nem állták meg, hogy ne ropjanak egyet. Az egyik asztaltól fölállt a keményen kapatos Dudás Misi, a szakszofonos és egy olyan legényest vágott le egy japán sráccal, hogy tátva maradt  szám. A Gabó be is csukta. Az asztaloknál gyertya, olcsó a büfé, bár én az ismert okokból csak gyümölcslevet ittam. Az emberek beszélgettek, hallgattak, ismerkedtek, énekeltek, vagy táncoltak - kedvük szerint. Gabó leült kibicelni a sakkozókhoz, én meg hallgattam az amerikánusok dumáit, mert sok külföldi is volt.
Egyszer azt mondja mögöttem valaki:
A Moszkváson van egy kételemes bogárhátú, ha négyet kopogsz az ablakon, kaphatsz lecsós bélyeget.
Ki nem szarja le a szintetikusat, mondta egy másik.Lökték a nagy rabló dumát. Mintha én nem tudtam volna, hogy mi a kételemes (elem+elem) meg "Mi az, elesdé? El én, bazmega lecsót." Azért az a csúcs, amikor az ember a Gabó vállára hajtva a fejét benne ül az élő zenében.
De a szünet is klafa, mert most épp a Danin van a beszélhetnék. A Dani a szürkészöld szemével mások történeteit is szereti előadni. Ebben pont olyan, mint a Gabó. Közben mélyen az ember lánya szemébe néz. Ebben nem.Mskolcra mentünk, a régi zenekari kocsival, a Wartburggal, amelynek természetesen "Vörrös Nyíl" volt a neve, kezd bele. A kocsi tetején volt a bőgőm. Mi meg benn szorongtunk, hegedűk, brácsa, tekerő a kézben, motyó, batyu, minden. Egy órával a fellépés előtt értünk oda, ahogyan kell. Hangolunk. A Sanyi félrevonul, a dudáját igazgatja, birizgálja, tekergeti, bicskázza a hangoló nyelvecskét, cérnázza a sípszárat, fújja, viaszokkal dugdossa a lyukakat, hangolja, a bordót csavargatja. Egyszercsak jön, mondja, ma nem lesz duda. Mert nem jó. Hát, mondom, lesz, lesz, nyugodj csak meg. A dudának lelke van, talán a pára, talán a meleg miatt nem akart úgy megszólalni, ahogy kéne. Telt-múlt az idő. Hangolunk. Volt mondjuk öt perc. Azt mondja a Sanyi: Te, most már tényleg nem lesz. De lesz, lesz. Megint jön kétségbeesve, azt mondja, három perc van hátra, ezt nem lehet megcsinálni. Hát találj ki valamit. Sanyi eltűnt. Később tudtuk meg, hogy beült a Wartburgba, kettesben a dudával. Megsimogatta. Nagyon kérlek, szólaljál meg szépen. Szükségünk van rád a koncerten, és már csak három percünk van. Megfújja: a duda nyekeg-mekeg csak. Megsimogatja a szőrét: már csak két percünk van, kell, hogy szép hangot adjál. Segítsél! Megfújja. Megint iszonyatos bőgés csak. Egy isteni szikrától vezényeltetve kapja, és megcsókolja a duda kecskefejét. Megfújta és a duda gyönyörűen szólt.
Szinte magától játszott az este! Sanyi bólogat.
Rázendítenek.
Tudod, mit mondott Benjamin Franklin a sakkról?
Elővettem egy könyvet, amit szerelmetes Bella Pisti barátomtól kaptam kölcsön, aki az egyik legműveltebb sakkozó volt a magyar irodalomban, és kegyelem nélkül a fejére olvastam Kidnek:
"A sakk elővigyázatosságra tanít bennünket, arra, hogy a jövőre is figyeljünk egy kicsit, körültekintésre, vagyis arra, hogy az egész sakktáblát szem előtt tartsuk, óvatosságra, vagyis arra, hogy ne kapkodjuk el lépéseinket. Végül három igen fontos szabályra: ne csüggedjünk, ha pillanatnyilag rosszul állnak a dolgaink, reménykedjünk a dolgok jobbrafordulásában, s végül, legyünk továbbra is kitartóak a kiút keresésésében."
Én azt hittem, a sakk a sakkról szól és nem a közhelyekről.
Na jó, mondtam, én most megyek dolgozni.
Sikerült kiadót találnom "A testi és lelki szerelem taoja" című könyvre. S ami legalább ilyen fontos: a házban találtam egy gépelőcsajra, aki nem volt más, mint Csiri néni, a hatodikról. Közel volt a kilencvenhez, a gépe a húszhoz, de helyben volt. Föl-alá sétálgatva, kapsásból fordítottam a könyvet angolból és néhol kínaiból. Mindenki azt fogja hinni, én írtam, álnéven merengtem. Pedig ötezer éves munkákon alapult a művekből táplálkozott ez a könyv, melyekből volt hogy öt példány volt összesen a világon. Persze az összes régi e témában írott kínai könyvek is mind a férfiaknak szóltak, mert a tüzet táplálni kell,  a víz az vigyáz magára. Tizedik fejezet. A Május-Szeptember párkapcsolatok, kezdtem bele. Délig meg nem állított semmi. Az elmúlt évek szekszuális forradalma nyugaton a Május-Szeptember szerelmi kapcsolatokat nyitottabbá és elfogadhatóbbá tette, mint valaha voltak. A társadalomnak azonban még mindig megvannak a maga előítéletei velük szemben. Az emberek még mindig kibeszélik, megbámulják az ilyen párokat, mintha azok valami perverziót követnének el. Charlie Chaplin és Oona O'Neill házassága meghökkentette és mosolygásra késztette az embereket. A lány csak tizenhat éves volt, a férfi háromszorosan elvált, ötvennégy éves, de elég erősek voltak ahhoz, hogy kiállják a társadalmi előítéletek próbáját, és ne szenvedjenek legrosszabb hatásaitól. A becsmérlőket, az ócsárlókat azzal hozták zavarba, hogy kivételesen boldog és hosszú házaséletet éltek.
Kinéztem az ablakon, a szemközti, sebhelyes ház falán - az Országúthoz illő isten, a vándoroké - egy Hermész szobor áldogállt, mely Thot, a lélekvezető, a tarot  megalkotójának megfelelője volt a görögöknél, s amely nagy segítségemre volt, azokban a nádszálon ringó időkben, amikor a jövendölés elvette egész napomat. Eszembe jutott, mit jósoltam Csiri néninek.
A fiatal nő- idősebb férfi párkapcsolatok, folytattam. Akik ismerik a tao-t, nem lepődnek meg ilyen sikertörténet hallatán. Tudják, hogy az idősebb férfinak nehezebben lesz erekciója az előjáték során. Számára egy fiatal nő, aki bőséges hüvelyváladékot termel, valóságos áldás. Be tudja helyezni falloszát a nő hüvelyébe teljes merevedés nélkül is. Miután behatolt egy ilyen nedvdús hüvelybe, a férfi számára, aki ismeri a tao-t, könnyű elérni az erekciót. A nő számára ez a gyengéd, lassabb játék elbűvölő és kívánatosabb egy fiatalember hirtelen erekciójánál, váratlan behatolásánál és a gyors magömlésnél. Mivel a férfi nehezebben jut el a merevedéshez, nehezebben is fejezi be az aktust, ez pedig lényeges szempont ahhoz, hogy a nő elérje a legmagasabb gyönyört. A fiatal nőnek sokkal szűkebb hüvelye van, amely fogva tartja és izgatja idősebb és tapasztaltabb kedvesét. Ha egy férfi gyakorolja a tao-t, még ilyen izgató körülmények között is tudni fogja, hogyan szabályozza erekcióját. Erre számtalan módszer van.
Csiri néni kuncog, mint egy kislány. Kedvelem őt, de amikor lemegyek egy emelettel lejjebb, ahol Kid az érettségijére készül, diadalmas kacaj mossa el bimbózó önbizalmamat.
Ácskapcsolatok! Azt írta párkapcsolatok helyett. Kid, a fordítás kontrollszerkesztője és szótározója lesújt. Hihi! Helyezni helyett fejezni! Huhú!
Szegény öreglány, ez a drága vén cápa! Építőmester volt a férje, tudod, amellett zúg a villanyírógépe, ráadásul nagyot is hall!  Hol kapsz olyat ennyiért, akinek gépbe mondod?Venni kéne már egy számítógépet! Amennyit te gépelőkre kiadtál, abból már három komplett berendezést vehettél volna nyomtatóval.
Elhallgatok, mert igaza van.
Úgy éjjel kettő és kettő tíz között, amikor CSÖND VAN a MÁRTÍROKhoz címzett körúton, felébredünk. Először arra gondolok, hogy vernek egy nőt az utcán. Mintha ölnék. Egyre hangosabban, egyre vékonyabb hangon visít. Hát persze: élvez. Vagy öt percig. Itt, a házban.
Kiddel egymásramosolygunk.
A legfrigidebb luvnyák csinálják a legnagyobb műsort, mondom.
A könyvet kiadták, de nem gazdagodtunk meg belőle. Szexkönyvként akarta elsózni a kiadó, de két év alatt, mint minden egészséges országban, Magyarhonban is leáldozott a pornó iránti érdeklődés. Láttam vallásos könyvek közt egy boltban, ponyván a gyáli KGST-piacon. Úgy húszezer el is ment.
A kiadó nyakán meg ottmaradt hatvanezer. Bennük az én százalékos részesedésemmel. Mert a kiadó, amely evvel a könyvvel tönkre is ment, a veszteség miatt csak a fordítói díjat fizette ki. Nesze neked tao!
12. c4 cxd5
KKKKK napiparancsa KKKKKK-nak:
Mindenki annyi, amennyiben hisz.
Amennyiben - mert én nem hiszek.
Nem hiszek, mer' imádkoztam magamban a középiskolai tanulmányi verseny döntőjében. A Gabsi valamikori barátjáról, - máma már csak kollégájáról - írtam a dolgozatomat. Ezzel nem volt baj, mert a fél év alatt, míg készült, a Gabsinak még csak a nevét se volt szabad kiejtenem.
Erre föl mi történt a döntőben? A szóbelin lepontoztak, mert túl jónak tartották a dolgozatomat. Biztos a papám írta! Egy hanyatt lökött krumpliszsák volt az elnök, nem csípte az ész vörösre a szemét. Játszotta azt a rossz formáját és ahogy nézett, tudtam, hogy végem. Kellett nekem író gyerekének születni! Hát még ha a Gabsiról is tudott volna ez a genya! Megáll az ész és visszafordul! Aztán a tanaram (Szabolcsi) megtudta, hogy végül is második helyett a tizedik lettem. Gabsi szerint a lényeg szempontjából mindegy, mert föl vagyok véve. Hát jobb, mint egy number one vagyis egy kasza angolból! Most azt kell nyomnom, ha két szakos akarok lenni. A Gabsi szerint akarok.
Hanem. Véginéztem az összes, az ágy köré (csak tutajnak hívom) tűzött képeslapját. Szent István országalmája, a Li Tyiang folyó és a parján álló hegyek hajnalban, egy dobozházak fölött kitárt karral repülő hollandi, egy olívzöld, katonai egyenruhás  kínai férfi, vöröscsillaggal a  Mao-sapkáján meg a felesége egy szatyor almával a kezében ülnek a kínai Nagy Fal lépcsőjén, San Fransisco madártávalból, Delvaux "Az esti vonat" című képe, egy kisfú és egy kislány kézenfogva az országutat átívelő híd előtt, egy dombos táj, melyen egy ösvény kétfelé válik, japán nők egy japán kertben táblapkép. Megfordítom, hát mi van ráírva a Gabsi remegőskezű, béna betűivel: IDEGEN PINA EDZI A FASZT. Anyám, borogass!  Szóval ilyen japcsi kúródeszkákon jár az agya! Vagy nem is csak az agya? De a párnám fölött a kölni dóm oltára van, az ő zsírglóriája fölött meg egy japán kő Buddha a XII. századból.  Hogy ez a Gabsi hogy kormol!...
Felkapom az iszapot! Na itt viszont van egy faja Magritte-kép, "A fények birodalma". A Gabónak vagy öt-hat Magritte-albuma van meg monográfiája sőt két tévéfilmje is. Jut eszembe! Folytatnom kell az angol dogát, amelyet "Magritte's Motifs" címmel adok át az örökkévalóságnak és az inglis tancinak:
...The main ideas or paradoxes gather in groups of motifs. For example, the motif of the petty bourgeois. Every man Magritte has ever painted wears a suit,  decent tie and has a bowler-hat. This might show that Magritte, who always wore things like this, even while he was painting, thought that man losts his strength and became a domesticated, inferior creature, whereas woman was always some kind of godess, (as he painted women), who are gracious, untouchable, cold and always naked...
Most rögtön kijavítani: helyesírás, igeidők egyeztetetése! A Gabesz úgyis azt fogja mondani, hogy rossz, mert magyarból fordítom angolra és nem tudok angolul gondolkozni. Könnyű neki!... Azt persze rögtön ki fogja szúrni, hogy már megint feministráns szöveget nyomok.
Brrr! Még egy ilyen rekedt csöngőt. Kinyitom az ajtón lévő ablakot. Két felnyírt, mama kedvence módjára megfésült krapci, kék szeműek és szürke öltönyűek a zakóra tűzött fényképes igazolvánnyal és bibliával a kézben. Mintha klónozták volna őket. Persze mormonok. Ezek azok a lelki szegények, akik érettségi táján tudták meg,  merre van Jurop és most úgy mozognak az országban, mint egy hordányi  hitetlen közt.
Hi, mondom nekik. Ha tudnák, mit jelent hitevesztettül.
Felderülnek, mert a magyar nem az erős oldaluk. Ó, Salt Lake City, ott van ám a sok zsozsó!
Sorry, I'm taoist, mondom.
Vaccsolnak, mint Rozi a moziban. Már a mormonok se a régiek.
Kiddel sütkérezünk Isten és a mi napunk fényében. Itt még lehet fürödni a Dunában, gyerekek és kutyák viháncolnak a sajnálatosan hozzájuk tartozó úgynevezett felnőttek néha erőszakos felügyelete alatt. Különben a rádió hangja is ritka madár errefelé. A nők nagyobbik része még visel fürdőruhafelsőt és ez olyan izgi. Nézem a Dunát, amelynek az egyik ága mellett heverünk. Ezen a szakaszon - nagyon apadt - a Tiszára emlékeztet, de csak engem.
Ekkor landol az első gitárakkord a fülemben. Dobozgityó (Janó, az alattam lakó zenész-építész srác szava), de én - a hajdani amatőr beatzenész - rosszat sejtek.
Te, mondom a legszebb (egyrészes, tengerkék fürdőruhát viselő) ferencvárosi lánynak, hallod ezt?
Mit?
Most már szép amerikai angol (mélydéli) szavakat sodor felénk a szellő.
Gáz lesz, mondom.
Vagy harmincan lehetnek. Végigvonulnak a napozók közt, körben letelepdnek egy fa árnyékában. Viszonylag kevés köztük a testi hibás. Egyikük sem vetkőzik fürdőruhára. Vezetőjük, a szőke, gitáros fiatalember nyugodt, magabiztos. Nem rikácsol eszelősen, nem gesztikulál. Látszik rajta, hogy már középiskolás korában lehorgonyzott a hit öblében anélkül, hogy a gondolkodás időnként viharos tengere valaha is csábította volna.
A mi reformed churchünk a legemberibb a világon, kezdi a szőke. A tolmácslány fordítja az áhitatra áhítozóknak, akiknek kora 16 és 25 között lehet.
A bevezető után a szőke belecsap a húrokba. Először elmondja a szöveget, aztán elénekli. Nem zsoltárok, nem goszpelek, bugyuta cuntry dallam. Csak a szövegek a sajátjai, de azok nagyon.
Elmegyünk úszni.
Visszatérve hallom ám, hogy a négy evangélistával van baja a srácnak. Hogy mi, azt nem mondja el. Kár, mert engem is érdekelne, hogy arámi módon gondolkodó zsidók jegyezték-e le görögül, vagy egyszerűen fordítási kísérlet arameusból. (Aztán azon is  érdemes eltűnődni, vajon tényleg minden úgy történt-e, ahogy az Úr vésőbe mondta Mózesnek. Hogy nem írta alá, az biztos.)
A Bibliában minden benne van, mondja a gitáros.
Kivéve a humort, mondja mellettem a világ legokosabb lánya, aki szerint a Jelenések Könyve az egyik legeredetibb sci-fi, vagy, na jó, utópia.
Ének énekre hág. Magam hívő vagyok, elvben semmi kifogásom az ellen, ha valaki nem magán, hanem nyilvános érintkezést kíván fönntartani az Úrral. Talán a sátánistákat kivéve, nem viszolygok különösebben a szektáktól se. Nem lepődöm meg a kolduló krishnásokon, nem zúgolodom különösebben, ha a külföldi hittestvéreiktől ingyen kapott Bhagavad-gítá-t ezrekért árulják a lemondás apostolai. Az igaz, hogy a Hit Gyülekezete nevű, dél-koreai eredetű, fekete mágián és tömeghipnózison alapuló, amerkai tipusú reklámkampányt folytató, a hívők vagyonára utazó szektát veszélyesebbnek tartom, mint Jehova - hozzájuk képest jámbor - hívőit.
Nem akarsz megtérni?, kérdem őtet, a lányt.
Haggyá' má', Sovánka Lőrénc, mondja és a hasára fordul. Ez e legújabb, fogyókúrás nevem. A szőke most a hangszálain játszik:
Testvéreim, a gonoszok gyakorta jobban fáradoznak azon, hogy a pokolba jussanak, mint a jók a menyországba.
Ahogy ezek elképzelik Istent!, gondolom. Hát nem a semmi meg a végtelen érintőjeként, az biztos.
Számomra a vallási fanatikusok legrosszabb tulajdonsága az őszinteség. Úgy menetelnek végig az életen, hogy agyuk csukva, szájuk nyitva. Ha beszélsz velük, nem változtatnak véleményt, igaz, hogy témát se. Olyan pókert játszanak, amelyben mindig náluk van a négy ász. Aki benne van a szektában, avval minden oké, - nekünk, kívülállóknak kampec.
De most a szőke feláll. A többiek követik a vízpartra, ahol a társaság fele szabályos sorba áll, nem törődve a fürdőzőkkel. Igaz, azok se törődnek velük. Messze vannak tőlem, így nem hallom, mit mond a szőke, aki ruhástul áll a vízben. Egyik társával megmártja az ingben-gatyában, melltatróban-bugyiban ácsingózó szerencsétleneket. Utána a fejükre teszi a kezét, valamit mormol. A többiek amerikai módra ujjonganak, tapsolnak, huhognak minden alkalommal, amikor partot ér egy újabb áldozat. Szinte várom, hogy előugorjon valaki egy kamerával:
Mósusz sampont használjon keresztelés után!
Csapó. A rendező int: ennyi. De nem. Nem akar vége szakadni.
Egy megtért kannibál az az ember, aki péntekenként halász helyett halat eszik, mondom. Kid fölragyog.
Fél órával előbb juss a mennybe, mintsem hogy az ördög kiszagolná, hogy meghaltál. Ír közmondás, mondja az - alighanem legműveltebb - közép-európai- lány.
Végre szedelőzködnek. A fürdőzők közül senki sem fűz a látottakhoz megjegyzést. Amikor csöpögő ruhájában elhalad mellettem a szőke,  ezt hallom:
Albert J. Reveridge szenátor (tisztán hallottam a nevet) mondta egyszer, hogy Isten megjelölte az amerikai népet mint kiválasztott népét, hogy ők vezessék a megújhodást a földön...
Oppá, have'! Ez már tiszta beszéd.
Hahó!, kiált Mária országának legaranyosabban pillangózó  sziréne a Duna habjaiból. Lemerül, aztán a kezét a fejére téve kiemelkedik. Hujjogok, fütyülök, mint egy rockkoncerten.
Pillantásra se  méltatnak minket.
13. cxd5, Be8
Én vagyok a / Hát te ki vagy / Könnyű engem / Nehéz téged / Karom erős / Szivem tiszta / Én vagyok a / Bélgiliszta... A "Süsü, a sárkány" bábfilm dallamára írta Markos, a volt osztálytársam. Ilyenféle hülyeségeket dúdolok magamban és egyszercsal megszólal a ricsajdobozban a Gabri haverjától, a Ferótól az a szám, ami a legjobban tetszik a piszoknak:
"Azok a bolgog szép napok
Ég veled
Te nem tudod
Milyen jó nélküled..."
Azt is mondogatja ez a sötét, hogy: Egy csajszit akkó' kő' kirúgni, amikó a szerelem e'kezdi mutogatni magát!
Én meg:
Hadd játszhassak meg egy kicsit a pömpösöddel, te annyi lány punciját láthattad! És megfogtam a fütykösét. Na, az ilyentől kifekszik.
Mielőtt elutazott volna Amszterdamba, levert sakkban, mint Mókus örs a sátorkarót. Még egy szentenciára is futotta neki búcsúzóul:Aki megnyeri a partit, még nem biztos, hogy jól játszott. Csak abban lehet biztos, hogy elkerült egy döntő hibát, amelyet az ellenfél kihasználhatott volna.
Ezzel elinalt. Baráttal baráthoz. Én meg nézhettem tizenötödször a "Hannah és nővéreit"  videón, angolul persze. Nagyon hiányzott a piszok. Egyszer a fürdőszobában az orrom odavezetett az arcvizéhez. Attól kezdve azt szagolgattam.
Amikor megjött, annyit rinyáltam neki, míg meg nem ígérte, hogy legközelebb elvisz magával. Nem bírja a női sírást.
És akkor kitört a ki tudja hanyadik Balkán-háború.
Jössz velünk, mondta Gabri. De este mosd meg a hajad, mert korán kelünk.
Patony már hétkor felcsöngetett. Egy vadiúj, lila Toyota Carina volánjánál ült.
Ezt is, meg a házat is a vakkából vette, mondta Gabri. Nem ártana, ha te is beszállnál az üzletbe.
Patitól csak annyit sikerült megtudnom, hogy egy természetes szerről, a világ legjobb méregtelenítőjéről van szó, a vakkáról, amelyet, mint annyi mást, az indiánoktól lopta a fehér ember. És hogy milliókat lehet keresni vele, ha  még idejében beszállunk az értékesítési hálózatba.
Száznyolcvannal döngettünk az autobahnon, én ültem egyedül a hátsó ülésen.
Elektromos ablaktekerő - ezt ki kellett próbálni. Kidugtam a fejem és teli torokból kiabáltam a szélbe. Vártam, hogy cikizni kezdenek, meg is kérdeztem őket, de azt mondták, nem kattannak ki tőle, nekik nyolc. Nem bugyiztam sokat, vagy negyed óráig üvültöztem kifelé. Nem tudom,  miért van az, hogy a Gabri félék mellett az ember kiélheti a gyerekségét. Talán mert ők is gyerekek? A Gabri péládul csak nevetett azon, hogy az esti fürdéskor samponból szappanbuborékokat fújok egy szívószálon. A mosószer műanyagpoharából két szemmel és orral csináltam egy bocifejet. Ez odahaza, apu és anyu  előtt vérciki lett volna. De a Gabrinál néha én voltam az ötéves, ő meg a négy. Vagy fordítva.
Este nyolcra már A'damban voltunk és ez elég szép idő 1410 kilométeren, úgy hogy még meg is álltunk kajálni. Gabri  évente járt A'damba. Először egy fesztiválra került ki, és akkor szerette meg. Rengeteg haverja volt itt, nem volt kérdés, hol aludjunk. Ezúttal Garryn volt a sor, aki nagy munkában volt éppen: a drogkönyvtárát festette meg, 40 x 30 centis képekben. Egy egész falat beborítottak a mindenféle színű címlapok: H IS FOR HEROINE, COCAINE, METHYALCOHOL, PLEASE, NO PAREGORIC!, BLACK OPIUM, MORPHINE, DOPE INC., VICE RACKETS FOR SOHO, I'M NO GOOD, HOOKED, HORSE FACTS, THE VALLEYS OF THE ASSASINS és társaik. Gabri rámutatott egyre, aminek ez volt a címe: HASHISH.
Ez a határvonal, mondta.
Nem félsz a Garrytől?, kérdeztem.
Már  leállt a keménnyel, nyugi, mondta. Azért festi meg. Búcsú az ifjúságtól.
Garry legalább ötven volt, kicsit rozoga, de jóképű. Mindnehova biciklivel járt, mint az a'damiak többsége. Mi vilcsivel zötyögtünk az Óvárosba, ahol fölkerestük Jutkát, a fotóművészt, akit rögtön megszerettem. Hogy mér' nem nála lakunk?!... De ezt nem mertem megkérdezni a Gabritól.
A'dam tényleg egy ékszerdoboz, melynek minden tiszta szándékú birtokolhatja a kulcsát, de a hollandok ki nem adják a kezükből. Van eszükben! Gabri egyszerre akart mindent megmutatni.  A szememem minden áthatolt és mély nyomot hagyott.
Azért ez félelmetes, mondta. Nekem évekbe tellett, míg rájöttem a város egy-egy titkára, az összefüggésekkre. De te, supp, egy pillanat alatt beszívsz mindent. Bementünk egy kocsmába. Nem tudtam, hogy ezzel beindult a Patival általuk csak "örökmozgónak" elnevezett folyamat. Ezentúl azért kellett betérnünk egy jelenfelejtőbe (Pati szava), mert sielniök kellett. Irány a sló! De mivel bementünk, inni is kellett. És így tovább.
Hanem aztán egy angol könyvesboltban leeinstandoltam az összes Vonnegut jr. könyvet, ami nem volt meg. Vagy ezer guldent adtunk ki könyvekre, mer' A Gabri, erre meg a piára sose sajnálja a dudvát. A lovettát. A susit.
Aztán egy kirakatban (épp eltévedtünk, de itt érdemes) megláttam egy dzsesszes, valódi bőr hátizsákot. Otthon még maszeknál se láttam ilyet akkoriban. A Gabri rögtön mondta, hogy neked kell egy ilyen, de ő a kisebbieket akarta megvenni. Nemsokára egyetemre jársz, nem kell majd az a sok cucc, mondta. De persze a nagyot vettük meg. Rögtön belepakoltam a könyveimet.
Aznap este el akartak vinni valahová, valami happeningre, de én ágynak dőltem. A lökhajtásos Gabri nem értette, hogy ez a rengeteg élmény miatt van.
Most él az igazi Amszterdam, mondták, de otthon maradtak. Beleszívtam én is a pipába és forgott velem a szoba.
Na, ennyi elég is, mondta a Gabri, és kivette a kezemből. Holnap megyünk a tengerre.
Másnap tényleg kikocsiztunk Zandvoortba, ahol elég piszkos a tenger és fúj a szél. Az ember nem is nagyon érzi a nap erejét. Egy idő múlva a Gabri fel is vette a fehér ÉN MEGMÁSZTAM A NAGY FALAT feliratú fehér trikóját. Akkor jöttem rá, hogy mindenki sznob valamiben. A Gabriolo például a kínaiban volt az. Például a Hua Sang és még számos más kínai szálloda levélpapírján írkál leveleket. (Ha írkál.)
Azt viszont nem tudtam, milyen kényes a bőre. Hát nem az apu bőrét örökölte, mint én! Estére már mozdulni se tudott, csak nyögött. Szereztünk valami kenőcsöt, egész éjjel kenegettem. Másnapra le kellett mondani a találkozót kiadókkal, írókkal, költőkkel egy kocsmában. Ha vécére kellett kimennie, akkor is üvöltött a fájdalomtól. Rendes kis másodfokú égési sebei voltak.
Látod, ilyen erős ez a prmcsk, suttogta.
A fordításpénz elszállt, mint Amszterdam, a tárcákból nem lehetett megélni.
Elmentem Apóhoz, aki a kedvenc magyar filmem operatőre, maga is rendező, az egyik  új tévé elnöke volt. Azt mondja, kedvemre volna, hogy ide gyere. De hát mit akarsz csinálni?
Olyan voltam, mint a fehér elefánt. (Ritka, de nagy állat.) Azt hittem, hogy a nyelvtudásom kell egy tévében. Pontosabban tőlem nem az kellett.
Találd ki magad, mondta Apó, s gyere vissza, ha van egy ötleted.
Három nap múlva ott voltam nála két műsortervvel. Az egyiket ellopták, a másikat, egy művészeti beszélgetős műsort, megcsinálhattam. ASZTALTÁRSASÁG volt a címe, havonta egy alkalommal, 55 percben jelentkezett (+ismétlés). Az elpusztított, hajdani irodalmi kocsmák hangulatát, a barátság melegét szerettem volna visszalopni az időtől. A résztvevők (rendszerint négyen-öten) egymást választották. Menetközben alakult ki, hogy a képzőművész lakásán, műtermében vettük fel a műsort, úgy három-négyszeres túlforgatással. Megtanultam tisztelni a vágókat. Minden a vágóasztalon dől el, még a vágólányok is, mondogatta az első rendezőm, aki végül is nem vállalta a műsort, mert a reklámfilmekből jól megélt, amellett igazi sikerfilmet akart forgatni, amit meg is csinált. Hát persze, hogy kevesellte a pénzt. A mi tévénk ugyanis egy szegény tévé volt. Abban is, a művészeti műsorok között  a legalacsonyabb percdíjat kaptuk. Vagyis a legolcsóbban kellett előállítanunk a filmet. A szereplők például kezdetben öt, később tízezer forintokat kaptak, plusz akinél forgattunk, annak kifizettük az áramot. A felvidékiek, erdélyiek, kárpátaljaiak, délvidékiek jobban jártak, mert őket dollárban fizettük és nem ilyen szegényesen. Közben a többi művészeti magaziműsor vezetője pipa volt, mert én nemcsak írókat, költőket, hanem festőket, szobrászokat, zeneszerzőket, muzsikusokat, filmeseket, táncosokat és egyéb válogatott cigánylegényeket szerepeltettem a műsoraimban. Vagyis bemasíroztam az ő felségterületükre is. Sokat tanultam. (Kid meg hülyült, hogy ő egy tévésszemélyiséggel jár.)
Például volt olyan, hogy a vágásnál derült, kirte vágjuk a filmet. Ilyen volt az a film is, amit Lujos, a  szobrász  lakásán vettünk fel. Ez  Zolinak, a fotóművésznek és egy életre a kollégiumoknak elkötelezett tanárnak a műsora volt. A többiek is nagy sztorizók voltak (Lujost is beleértve): Szöri, az irodalomtörténész és diplomata,  Gulyás, a furulyás. De a Bereczkit  csak énekelni hallottam.
Az volt ám a nagy utazás!, mondta Zoli. Amikor berakták, elvitték őket a kollégiumba. Sírtak, bőgtek, amint leírták. De Benedek Elekből vagy Tamási Áronból sose lett volna a kollégium nélkül, az aki.
Sütő Andrásból se, mondtam.
Így van. Egyszer mint fotós voltam Erdélyben, Erdővidékén. Apácán átnézek az Olton, hát ott van Bölön, aztán Barót, aztán Bözön. Huszonöt-harminc kilóméteren belül kis falvak, és mindegyikből jött valaki. Kollégium nélkül, tőlemig bezárólag, senkiből nem lett volna semmi. (Vágás.)
Kollégiumba én nem jártam, vette át a szót szép csendesen a Bereczki, és mint énekes, a kezével, az arcával is játszott. De voltam katona. Az első olyan élményem, hogy szellemi tevékenységre, egyáltalán gondolkodásra éhes emberekkel együtt lakni milyen jó, az életemnek egyik nehéz korszaka volt, a laktanya. Nemigen örvendtem neki. (Olyan szépen beszélt, mint egy székely, de nem műszékelyül, pedig budapesti születés volt. Íze, zamata volt a beszédének.) Voltak Szatmárból, Nyírségből és ha akartam, fölkerestem a somogyoiakat. S ha nagyon elteletem, meg kellett elégedjek a pestiekkel is.
(Vágás.)
Amikor kimentünk télen a széndombokhoz a kalocsai laktanyában, ahol több volt a por, mint a tojás szén, figyeltem, hogy ki, hogyan csinálja.. Ez pokrócba rakta bele, a kezével kapirgálta ki, a másik valami kis ügyes bottal, hogy ne legyen koszos a keze. Ez a tüzelőfát úgy vágta, hogy örvendett, hogy felébe hasította, a másik megfogta, megcsapta tízszer, széptnyitotta, mint a kártyát. Utána a derékszíját levetette, összekötötte és vitte fölfelé, olyan nehéz mozgással, mintha lett volna nyolcvan éves. Pedig tizennyolc éves volt, csak épp az olyan eldugott kis falvakból jött, melyeket te emlegettél Zoli.
(Vágás.)
Egyet akarok ezzel lezárni. Magyarország még mindig tele van szórva helyekkel, ezek a laktanyák, ahol a gondolatra éhes emberek vannak. Nagy dolgokat lehetne csinálni. Mert miután a tisztek hazamenennek és az üti veszi át a hatalmat, azért a legtöbb helyen a pornókazettát berakják a szászlóaljparancsnok videójába és föltátják a mindenre érdemes szájukat. Teljesen jogosan.
(Vágás.)
Énnálam volt ott egy kazah mesekönyv, amit Balázs Béla fordított. Olyan szemet szúrtam a laktanyatársaimnak. Hogy öreg, te mit olvasol?!... Meséskönyvet, mondtam. (Súlyos két kezét az asztalra ejti.) Nem akarták elhinni!
(Vágás.)
No de mikor bedöglött a videó, ahol a párválasztásnak csak azt a pillanatát lehetett nézni, amikor a dolog már célba talált, akkor kérdezték, hogy na, vajon mutatnék-e abból valamit, amivel én itten az időt lopom.
Mind a többi öt egymás szavába vágva:
A"Fakó lovascska". Én is olvastam! Én is!
(Vágás.)
Elolvastam nekik, és most kapaszkodj meg, drága  barátom, kollégiumi tanárismerősöm,  Zoltán! Beszereltek egy  zseblámpát (mert ez a kék, ez a riadólámpa elégtelen volt) az emeletes ágy drótjára. Azzal pont egy olyan sugarú fénycsóvát adtak, aminél én egy-egy mesét minden este el tudtam olvasni.
(Vágás.)
Ebben az izgalmas az, hogy akikkel versenyre keltem, azok a mindenféle, Szöri, jelenleg még olasz nagykövetünk által felemlegetett legnépszerűbb pornósztárok és nem tudom miféle Cicciolinák voltak. Nagyszerű tulajdonságokkal rendelkező pályatársak...
A szerkesztő-műsorvezető - vagyis én - szemét módon közbepofázik. (Pedig az asztaltársaságból egyedül én ittam kamut, vagyis szőlőlét, a többiek boroztak. Már az első műsornál rájöttem, hogy ha iszom, keresztbebeszélek.)
A régi időkben ez bizony így volt. Mert a katonaságnál mindig akadt egy ember, aki nem mesekönyvből, csak úgy fejből mondta a meséket. Időnként megállt és azt mondta, "csont", ha még egy is rávágta "hús", akkor mesélt tovább. Nem is tudott olvasni, mint a legnagyobb szegedi író, a Tombácz Jani bácsi...
Erre a Bereczki fölfelel:
Hát most meg vagyok bélyegezve! Azt hiszed, nem tudtam könyv nélkül is?
Zaj, összebeszélés.
(Vágás.)
Ez volt a harmadik műsorom. Mire kialakult a stáb, a rendezőmet kinevezték főrendezőnek. Az új rendezőm régi haver volt, és ő már kiírta a főcímre, hogy TAMÁSI GÁBOR MŰSORA. A főcímzenét Verocska választotta: ír népzene volt. Ezzel a rendezőmmel megcsináltunk vagy tizenöt műsort. A forgatókönyvírással, felvétellel és a vágással együtt öt napom ment rá egy hónapban, a regény kezdett előtüremkedni.Amikor talán a legjobb műsorunkat forgattuk  - sose felejtem, Kárpátalján - egy semmiségen összevesztünk. Ezt kihasználta a tévé egyik vezetője,  aki utált mindkettőnket. (Volt egyszer egy filmje, amelynek az első snittje jó volt.)
Kapott az alkalmon, hogy Apó külföldön volt és megfúrta a műsort. Én tudtam, hogy még két év volt benne.
14. Bfe1, a5
Egyetemmiska lettem. Ezt is megértük. Agyal-angolna szakos. Van itt egy csomó lány, akik éveket töltöttek nyelvterületen. Meg persze fiúk is. Nyálasszájúak.
Ne légy kishitű, mondta a Gabesz. Ezeknek fingjuk sincs az angol nyelv szerekezétől, a nyelvtanról. Az irodalomról nem is szólva. De a konyhaangolt, azt tudják. Nincs mese, neked is el kell menned a nyelvterületre. Nyelvet a legkönnyebb egy anyanyelvi beszélő ágyában megtanulni.
Mint én a tiedben a magyart, mondtam. Erre elhallgatott.
Kinéztem a redőny résein, a pofánkba világított esténként az OTP reklámja:
LAKÁS -HITEL - VALUTA.
Mákom volt. Az egyik angol gyaksivezetőm felkért, hogy tanítsak jenki matökösöket magyarra. (Tényleg mind fiú volt. De hát ez a matemóka már csak ilyen.) Mit ád isten, ment.  Meg tudtam nekik mutatni, hogy a (magyar) nyelvben is van logika és ezzel nyertem. Azért egyszer összesöröztettem őket a Gabóval, hogy lássák, van aki beszéli az amerikai angolt, na meg tudassam velük, hogy már van hapóm.
És akkor jött a Pati meg a Gabó-Gubó azzal, hogy legyek vállalkozó. Persze a vakkával. Kazalnyi esetet meséltek el erről a csodaszerről, de akkor történt a családban valami, ami tényleg meggyőzött. Észrevettük - mert vasárnaponként hazajártunk a Mester utcába - hogy apu feltűnően komor, humora elszállt, csak settenkedik, mint az árnyék. Arcán világfájdalommal közlekedett, ha egyáltalán kijött a szobájából. Ő, a bélgép, otthagyta a tányérján az ételt. De ami legjobban szemet szúrt: anyu piszkálásával is felhagyott.
A Gabesz szedte ki  belőle (együtt nézték az Eurosport közvetítéseit meg a francia vetélkedőket az Antenne 5-en), hogy mi baja. Nemrég volt  valami komoly zűrje a székletével és elment a dokihoz. Megtükrözték, és a vastagbelében valami csomókat fedeztek fel. Nem volt kétséges: az én apum azt hitte, rákja van.
Na erre elővettük, és addig fűztük az agyát, míg el nem hitte, hogy - többek között - az emésztőrendszer és különösen a bélflóra helyreállításában csodákra képes a vakka, amelynek pálmája minden időjárási szélsőséget kibír és ezt az ellenállóképességet adja át az emberi szervezetnek. Nem hiszem, ha nem látom: elhitte. Az ajánlottnál többszörösen nagyobb adagban kezdtük el adni neki a kapszulákat. Sokat kellett mellé innia - ez a föltétel adott volt. Egy hónap múlva ragyogó arccal jött a kontrollról: a csomók egész egyszerűen eltűntek. Az orvosok nem hittek a szemüknek.
Milyen jó, hogy már a betegségem után szedtem a vakkát!, mondta. Mert ha előbb szedem, nem is tudom, hogy beteg vagyok.
Ennyit a művészfélék hálájáról.
Most már csak Pati agymosása volt hátra. Elmagyarázta nekem a terjesztési piramist, magyarul a multi level system-et. Az én összes befektetésem 95o Ft, melyért egy mappát kapok a termék leírásával, referenciaanyaggal és egy számmal. Az utóbbival köthetek a viszonteladókkal szerződést. Ettől kezdve ők is, miként én, 3o% haszonnal jutnak a termékhez. Csakhogy ők már az én hálózatomat képezeik. Vili nem? Van mover, aki 5%-ot kap a saját megerendelése után. (13.440 Ft) Mindenki így kezdi, mondta Pati, de valahogy nekem eszembe jutott, hogy ők másodikok voltak a piramisban. Igaz, egy évig mást se csináltak a feleségével, mint építették a hálózatukat, de utána hatalmas suskát szakítottak le. Pati a mániások magabiztosságával  púderezett tovább a shaker  11%-áról (174e Ft), a maker 26%-áról (537e Ft- azannya!) meg a leader 43%-áról (900e Ft). Nekem a leaderről a dealer jutott eszembe, és azt kérdeztem a Gabótól, mér' nem ő csinálja. Azt felelte, hogy ő kicsiben nem tudja csinálni. De ha én beszállok, és ő megdumálja a Jorgoszt, akkor megkaphatjuk esetleg Görörgország felét.
Na ez már dobás! Egy hónap múlva már a vállalkozói engedélyemmel fényképezett le a mocsok.
Kinyitottam az ablakot (na jó, az erkélyajtót) és láttam, hogy a ma épp olyan lesz, mint a tegnap. A holnap meg csak olyan szólásforma, mint az utókor, ami vagy itt van a sarkon túl vagy nincs is.Azért reménykedtem tovább.
A, A remény a világ pillére.
B, A remény egy rossz szerető.A világ pillére egy rossz szerető.Minden voltam én már, hogy eltartsam hármónkat, csak akasztott ember nem. Ebben a későkorakapitalista új világban nem kell egy huszonöt évesnél idősebb ember, még ha hat nyelven beszél is. Arról nem is szólva, hogy nem tudsz olyan primitív lenni, mint a megbízók. Vagy egy kicsit még annál is bunkóbb. Oversophisticated for the job - vagyis túl művelt, kifinomult vagyok a munkához. Ezt kaptam a pofámba, ha éppen válaszoltak. Vagyis akit harmincöt fölött ért a NAGY ÁTVÁLTOZÁS az dögöljön meg. Volt egy osztálytalálkozóm, ahol egykori haverom, azt mondta lopjatok, amíg lehet! Könnyű volt neki, ő az ország egyik legnagyobb nyomdáját privatizálta magának? De mit lopjon egy író? Egy metaforát? Egy életművet?
Ésakkóolvasomazújságbaasztathogy copywriter-t keres egy reklámcég. Semmi köze a copyrighthoz, a szerzői joghoz, hacsak az nem, hogy a reklámszövegírók (mert azt jelenti a szó) az irodalomból is lopnak.
Írtam egy cv-t, vagyis önéletrajzot, amerikai tipusút, de kihagytam belőle a díjaimat meg mindent, ami soknak tűnhetett egy személyzetis szemében. Ha ugyan van még ilyen. Mert az ilyen cégeknél csak account executive, client service director, junior, supervisor, managing dierctor, creativeok meg hasonszőrűek vannak, akik low budgetról, tenderről (Love me tender!, ahogy ezt Prézli énekelte), prezentációról, briefről, Cost/GRPről, share of voiceról, above the line és under the line módszerekről, célcsoportokról, prról, dmről, meddőszórásról, projektről, marketingről és hasonlókról beszélgetnek.
Leültem és elszántan olvastam kedvenc Newsweekemet, amelyre Kid mint karácsonyi ajándékra fizetett elő, a fiam nevén, vagyis diákkedvezménnyel. Karinthyra, Szép Ernőre, József Attilára gondoltam, ők se szégyelltek ilyen munkát végezni. A bridzskönyveitől világhírű Ottlikra most nem is gondolva.
Kiment az előttem lévő ajánlkozó. Felnézek: egy nagyon ismerős srác állt az irodaajtóban. Az agyam szélsebesen keresni kezdte az arcot, s mint egy becsületes PC meg is találta a Muzsikás Klubban.
Szia, mondtam neki. Te itt dolgozol?
Szia, mondta az arc. Ja, én vagyok a társtulajdonos.
Éreztem, itt nagy baj már nem lehet. Jött a társa, egyből láttam, ő a So-And-So Ltd. - akarom mondani Kft. - igazi főnöke.
Szerinted milyen a jó reklám?, kérdezte mosolyogva.
Legyen magyar. Utálom, amit lefordítanak. Vagy le sem fordítják. "The freshmaker" meg hasonlók, amivel Stanci néni, Stanci bácsi de még a Stanci-gyerekek se tudnak mit kezdeni. A reklám beszéljen magyarul, tükrözzön magyar gondolkodásmódot. Legyen humora, legyen szürreális, kicsit sokkoló, legyen célorientált. És hírdessen. A reklám lényege, hogy hirnek kell lennie. Hírt kell adnia valamiről, amit én nem ismertem. Ha nem hír, akkor nemj jó.
Oké, mondta a mosolygós fiú, akit Andrásnak hívnak. Megszólalt Csaba, az én emberem a klubból. A kis személyes laptopomon kiíródott egy nagy "+". De az is, hogy minkettőjüknél idősebb vagyok. Te regényíró vagy, mondta. Miben látod a különbséget?
Én inkább azt mondom el, mi bennük a közös. Mindegy, hogy regény, novella, tárca vagy reklámszöveg. Ha jó a szöveg, akkor az elején van egy kampó, amely elkapja az olvasó tekintetét. A következő mondatban jön a következő kampó és így tovább, húzzák befelé. Amikor azt hiszi, hogy elengedték, mert egy kicsit elengedik, akkor megint elkapják. Ennek van egy ritmusa, attól függően, hogy mi íródik. Más és más a kampók sűrűsége, ha egy ezernégyszáz oldalas regényről van szó vagy egy reklámról. Ugyanaz a technika. A figyelmet felkelteni és ébren tartani.
A titkárnő megkérdezte, mit kérünk. Ketten a teát választottuk.
A mienk kis cég, tudod, mondta András a kávéját kavargatva. És mi nem is egy egyszerű copywritert keresünk, hanem kreatív vezetőt. Szerinted a reklám művészet?
A jó reklám az. Akarjon az lenni. Ne untassanak. Ha minden héten ötmilliószor kell találkoznom vele, akkor legyen benne valami. Fogjon el az az érzés, hogy valaki vette a fáradtságot és elkezdett gondolkodni. Kitalált valamit, egy önálló kis világot és oda be ebgem be tudott húzni. Be tudott húzni a csőbe. Ez már kreativitás.
Meglepődtem magamon. Az nem az, folytattam, ha a multi azt mondja "tegyük a dubbingot a szájára" és csókolom. Az nem. Az bérrabszolga munka... Nemcsak egy árut kell eladni egy másik ellenében, hanem a reklámot. Először a reklámot kell eladni és utána az árut.
Na, azért az én kenyerem már ne vedd el. Mert az az én dolgom. Mikor kezdesz, kérdezte Csaba.
Mikor kezdjek?
Holnap, mondták.
Hiába tudtam, hogy a reklámokat rendszerint félbemaradt festők és írók csinálják, örültem neki, hogy olyan helyen vetem meg a lábamat, ahol nem a politika az elsődleges szempont. Én marha, így hittem.
Az volt a baj, hogy nem két-három, hanem száz variánst dolgoztam ki.
Hozz egyet!, mondták.
Kisebb munkáim megvalósultak, allergia elleni gyógyszer szórólapja, (Az allergiám már nem lakik itt - én ALEXANDRÁVAL élek!), MALÉV tv spotok, ilyenek. A legnagyobb munkám egy benzinkút hálózat teljes kampánya volt. Járt kutat a járatlanért el ne hagyj! Ez volt a vezető szlogen. Volt, hogy én szereztem munkát. Patitől hoztam, aki elkezdett foglalkozni egy KRISTÁLY nevű, univerzális mosószerrel. Ezúttal nem hálózattal terjesztette. Rádióreklámot kért.
Megcsináltam. Ötöt, ahogy kérte.
1.
(mély, tiszteletet keltő férfihang)
Tisztelt hallgatóim! A tisztaság tisztesség. A KRISTÁLY koncentrátum újrahasznosítható, környezetbarát tisztítószer, amely felületaktív és korróziógátló. A KRISTÁLY minndentudó mosószer, amely gyengéd a bőrhöz. A tisztaság tisztje, a szennyezés tesztje. KRISTÁLY - mos aztán sikerül!
2.
(Fiatal lányhang)
Csak a kezét kell kinyújtania a KRISTÁLY után! Univerzális mosószer, amely csak a kézzel gyengéd. Mos, mosogat, tisztít - újrahasznosítható. Bajban ismerszik meg a környezetbarát! Gyöngéden erős - ez a KRISTÁLY.
3.
(fiatal férfihang)
Ha úgy ég a kezében a munka, hogy szinte fáj - KRISTÁLY a segítség. Zsírtalanító, rozsdátlanító, feületi feszülstségcsökkentő. 13.5 pH értéknél sem éget, kézkímélő. KRISTÁLYtiszta egymás kezéből kapkodják!
4.
(Két középkorú nő hangja, a másodiké érdesebb)
Tudja szomszédasszony, miért szeretem a KRISTÁLY mosószert?
Tisztaság ne essék szólván, nem.
A KRISTÁLY tisztaságviselő a mosószerek közt. Aki kapja, azt sem marja.
És az ára?
Tiszta haszon. És tudja még miért szertem?
Na, miért?
Mert nem agresszív, mint kegyed.
KRISTÁLY - a másként mosó.
Az ötödik egy osztályteremben játszódott A szlogen az volt: KRISTÁLY: a tisztaság új iskolája, ahonnan kimaradtak a savak éps meglógtak a lúgok.
Patinak jó volt, csak Andráséknak sem. Még az se tünt fel, hogy fölvettek egy huszonéves srácot, aki egyszer odaadta egy húsz versszakos költeményét és azt hittem, menten padlót fogok! Neki aztán nem jutott háromnál több változat az eszébe, pedig  még egy Póra-féle szinonímaszótárat is vettem neki. Neki jó volt a klisék építette mitológia.
Mi a bajod a mi reklámainkkal?, kérdezte egyszer.
Az, mondtam, hogy nem ilyen a magyar valóság, mint amilyennek mutatjuk. Ilyen magyar család nincs, az érintett yuppie-réteg nagyon szűk, és annak nem kell reklámozni, mert úgyis megveszi, ráadásul jobban tudja. Azt állítjuk, hogy Magyarország ilyen. És közben nem ilyen. Na ettől van herótom.
Másnap behívtak a srácok az irodába és közölték, hogy el kell válnia útjainknak.
Mi kis cég vagyunk, kezdte Andris.
Tudom, mondtam.
Nekünk két kreatív sok, mondta Csaba.
Értem, mondtam.
Te tényleg megfogod a munka végét, de nekünk olyn kell, akit nem kell ellenőríznünk, azt csinálja, amit kell, mondta András.
Aha.
Te, mi kedvelünk téged, és ha szükséged van rá, beajánlunk egy nagyobb céghez.
András-szív, Csaba-szív, (újabban szívnek szólítottam mindenkit) azt hiszem, hogy én oversophisticated vagyok a jobbra.