Az alábbi szöveg az Alföld című folyóirat első internetes archívumából származik, abban a formában, ahogy az a megjelenés idején elérhető volt. A szövegben található esetleges hibák, tördelési és központozási hiányosságok technikai okokból keletkeztek, nem tükrözik sem az EPA, sem a folyóirat minőségi elveit.
Tudományos igényű felhasználáshoz javasoljuk a nyomtatott változat használatát.

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Rába György

Az ellenálló álma
 

Ahol patikatégelyek a polcon
puskák pisztolyok függtek sorba nyolcan
én meg idegen arc cowboy-kalapban
egy markos csődör farát lapogattam
míg szerszámozták a szilaj lovat
belém nyilallt egy kínzó gondolat
milyen harcba keveredem a ménnel
aki fegyvert fog fegyver által vész el
kelletlen kalandért kényszerű bérét
milyen bűnt süt rám a másféle cégér
vasalószén gerendák tűzben égett
falak szegték be máris a vidéket
megvakult ablak üres keretén
jós holló libbent ki-be ez a rém
micsoda rendezés micsoda osztály
kockán kipörgetett zsoldosi sors vár
nem kényszerít veterán ellenállót
döntöttem félbeszakítom az álmot
Terepasztal
Amikor egy-egy arcot a jelenlét
terepasztaláról Isten idő
balszerencse megeshet épp az önkéz
lesöpör az eset földrengeő
vele a zöldvendéglő lugasával
eltűnik a fölemelt két pohár
és el az éjszakában daloló árny
de eltűnik-e vajon vagy tatár
önkény forgat ki pénzen fölül érő
javaidból hogy állj végre magad
lábára gyér hajú hisz nagyfiú vagy
kiüresedett tarlóvá apadt
meződ puszta néptelenné beretvált
semerre sem pihen tekintet ott
már csak jelfának ácsorogsz a síkon
az átutazót eligazítod
vagy hozzád méri határkőnek tartva
megtett vagy reménybeli lépteit
s elridegült izmod futni csúfolva
válladra lyukas tarisznyát hajít