Alföld - 49. évf. 5. sz. (1998. május)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Marsall László

A tizenhárom forgó

Nem én tehettem róla, fejem tizenhárom forgója,

hogy megkopva is szanaszét áll a hajam,

hasztalan idomította anya feleség szerető,

kezükben kefe vizes fésű...

Egy katonai oktató,

szavakban lassan baktató, rőkönyödve rám bökött:

"az embernek vannak ízlései - illegális a maga haja,

s hiába mondja: neve betűinek száma is tizenhárom

és csavartak névadáskor a koponyájába tizenhárom srófot

belülről kifelé, s hogy így keletkeztek a forgók..."

Látom komorodó arcát s a káderlapra pillogató

szemeken át megnyílni látom az agyában a zárt

Lombroso-raktárt, sok ott a felforrt uborka-befőtt.

Láttam már más nyelvekre is pottyanni poshadt paradicsomot,

már majdnem mondják: kusza haj=rosszember=kutyaütő idegen.

Mint két borbélytányér, csukódik a szemhéj, csippent a szem,

és máris itt a Figáró, borotvával ijeszt: "játsszunk fejest,

ippeg szerencséd, hogy az érettségid, a matura jeles."

- lekopaszt - "indulj a feketekeretes ablak felé

kiváltani hosszított gyászkocsi-bérletedet,

nem az első leszel - a sokadik."

Nem a fejem tizenhárom forgója, nem én tehettem róla,

hogy a "jó káder" szőrzete tükörben a fésűvel párosodik.

 

Abszurd etűd

Csak fél-cinke ül az ágon

nem két lábon csak féllábon

félcinkényi denotátum.

Studírozza egész cinke

másik fele van-e nincs-e?

gerincére szimmetrikus

félcinkének lenni tilos

Az a félcinke ha cinkel

egészre utaló index

ha játssza hogy félbevágott

akkor is A cinkét látod

S ha jelkép a fele-cinke

metszett ágon - heraldikus -

cukros-bácsi kommersz inge

jelentése gyermekgyilkos

Fél-detektív ül az ágon

csak félfarú denotátum

"gyilkos cinke ült az ágon

nem féllábon sem két lábon

de elröpült - konstatálom".

 

Írtam krumplihéjra

Álmomban kurta bicskával krumplit hámoztam

a konyhasátor előtt, mint katona-egyetemista,

spirál palástban szeltem a héját egész-épségben,

a kés hegyére tűztem, emelve rugóztattam.

A kívül reves barna, belül avas-vaj sárga

növényi rugó-hinta csak játszódott magában.

Reákínlódni pár sort a barnájára, tusba

mártott hegyes ecsettel el-elbíbelődgettem:

"Szerető húgám" - ecsetem újra mártom -

nehezemre esik emelnem mázsa krumplit -

"láto-gasd meg he-lyettem az új Delfoi jósdát..."

Mellemben valaki jeges eső szünetlen kalapálgat.