Alföld - 48. évf. 11. sz. (1997. november)
Anyádtól kaptam, szerelmemtől.
Hozta kórházi köntöse zsebében,
mint kétrét hajtott kengurukölyköt.
Ultrahang-kép, rajta mákszemnyi denevérem.
Hullám és örvény, elmosódott barlanglakás,
idegen kódok, paraméterek.
Influenzajárvány, látogatási tilalom,
sírtunk, akár a rossz fát rakott gyerek.
Zálog e portré, erősen csimpaszkodj,
mohás, lüktető, sötét égben.
Meg akarlak, meg foglak tanítani
nagyokat ugrani és repülni szépen.
Sikátor, napbarnított naszádok ék alakban,
ropogó keramitkockák, frontális nyáridő.
Állati bőrök, ezüst, arany, polietilén s a többi,
ellenséges egyedek rejtőznek alattuk fajtámból.
Benyomják arcvonalamat, árkádokba húzódom.
Balkánikula, mindennemű közelharc. Vörös
gesztikulálás, egymásból sebesültek. Garden-
partizánok, vászonpajzs mögött kibiztosított
gránátalmák, legyezőszerű tüzelés. Kotnyeles
szikék szaladnak kioperálni Óperenciámat.
Nem vagyok gyanútlan, Molotov-koktélt
fogyasztok. Zsírsercegés, elszabadult papírforma.