Alföld - 48. évf. 11. sz. (1997. november)
öt órakor a kortárs patkány
kikészített tintája mellé
elfogyaszthatja újabb aktám
mit küldenek akik perelnek
alanti tanúk vallomását
pecsételt aláírt szerelmet
kedves vendégem megvigasztal
komótosan falja a papírt
tintával csöppnyi lét-viasszal
és fölnagyítja őt a lornyon
szürkefrakkos legnémább vendég
antikafka az aktatornyon
szeszélyes és kifogyhatatlan
a lélek kódolt aktatáska
tartalmát asztalomra ontja
patkánygyomorba hallgatásba
Az alany én, de gyakran ott a másik:
szenved a meghal- vagy föltámadásig,
és még egy másik (majd' ugyanaz)
csak ásít és műveltet,
az alany én, ha kínzok,
vagy művelem a kertet,
söpörhetem a portát,
míg ők a harmadikkal,
ki inkább visszahat,
a hetet összehordják.
Én a havat.
Kiindulva abból az állításból,
hogy több vagyok, és nem csak fenn, de máshol,
nagyon szeretnék lenni Grand Hotel,
amelyben sok-sok énem lakhat el.
És mert a nyilvántartásban kis hamis
énjeimből lenne egy lista Smith,
hogy megtudjam ki a legfőbb a rangban,
razziáznék e hotelben, önmagamban.
S ha rátalálnék ott, alant,
mondanám: Ego jó
lenne tán egy golyót
váltani itt, alant!
Ó, micsoda, micsoda kaland!
Egy fiolában mi megoldja mind a gondod,
kényszerzubbony a görcseidnek,
s apró dobozban
arra gombok,
és minden itt van, minden, mire vágytál:
a víz, a komptó és egy tiszta
ágytál.