Alföld - 48. évf. 9. sz. (1997. szeptember)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Balogh Piroska

Rendhagyó destrukció, rendszer(meg)váltás ürügyén

Grendel Lajos: És eljön az Ő országa

(Kalandos recepció.) Amikor a kritikus megszólal az És eljön az Ő országa kapcsán, Grendel Lajostól sem tekinthet el. Tudniillik a magukat a Grendel Lajos névhez kapcsoló kritikai szövegektől, ezek indirekt dialógusától. - "A csehszlovákiai magyar prózairodalom modernizálása Grendel Lajos nevéhez fűződik." (Görömbei András) - "Grendel például saját prózafölfogását illetően magától értetődő tényszerűséggel utal Mészöly Miklós termékenyítő hatására, de ugyanakkor tagadja, hgoy a pusztán »nemzetiségi téma« önmagában az értékteremtés terepe lehetne." (Moha V. Lajos) - Grendel írásai "modellek, amelyekben közép-európai szorongásaink, mindennapi kétségeink és megalázottságaink laboratóriumi pontosságú vizsgálata zajlik". (Tóth Zsolt). - "...sokatmondó mondanivaló-fosztásokon keresztül, vagyis történeteken át végrehajtja a jelentés destrukcióját, illetve kigúnyolja a túljelentést mind irodalmi - ügynöki mentalitást." (Balassa Péter) - "Beszéd és ellenbeszéd ideológiai eredetű diszkurzusmintáit a noveau roman elbeszélésmódjára emlékeztető eljárásokkal sikerült olymértékig oldania, hogy valóban új regényformák kialakításának küszöbéig jutott el." (Kulcsár Szabó Ernő) - "A bírálók hajlottak arra, hogy Grendel munkáit a magyar próza föllendülésének összfolyamatában szemléljék, s a stiláris újítók, elsősorban Esterházy Péter mellett jelöljék ki a helyét. Kétlem, hogy ilyen visszatekintő, történeti jellegű helykijelölés testre szabott feladata volt a kortárs irodalombírálatnak." (Radnóti Sándor) - "...az egy valóság távlatát lényegében fenntartva kísérletezik a fantasztikus beszédforma különböző változataival. Láthatóan a nemzedéki közérzetrögzítést és a fantáziaszülte valóságok logikájának demonstrálását roppant nehéz közös epikus jelrendszerhez juttatni." (Szirák Péter) -

- A kritikai párbeszédet látványosan leblokkolja ama alapprobléma, hogy Grendel írásaira vajon szlovákiai, magyarországi, közép-európai, netán európai irodalmi tradíció kánonja szerint adekvát-e a reflexió. A Grendel-szövegek egyes csoportjai, illetve szövegalkotási módszereik toposzszerűen rögzült olvasatokat kaptak: az önéletrajzias, vallomásos, tételmondatos szövegek a szlovák tradícióhoz rendelődtek, az egészelvűség, az én-konzisztencia, a viszonylag hagyományos narratív szerkezetek a magyarországi tradíció szempontjából marasztaltattak el, a fantasztikus beszédforma a közép-európai regény hagyományaihoz kapcsoltatott, a tételesen rögzített bölcseleti dilemmák pedig az európai egzisztencializmus kategóriájába soroltattak. Az És eljön az Ő országa szövegszervezési eljárásai sajátos játékba vonják ezt az olvasási stratégiát.

Az És eljön az Ő országa szövegét regényszövegként olvasva különös narrációs szerkezet lép működésbe. Három(?) potenciális narrátorfigura jelenik meg: az elmegyógyász Nepomuk, aki egyrészt emlékiratokat ír, másrészt történeteket Richard Wagner csodálatos élete és halhatatlan tettei címmel, a titkosügynök Richard Wagner, aki megfigyelteti az Elbeszélőt (is), s megfigyeléseiből "regény írna", továbbá az Elbeszélő, aki (a szövegben meg nem határozott) írásokat produkál, és talán azonos azzal az "író"-val, aki egy És eljön az Ő országa címmel jelölt szöveget alkot. A regényszöveg címekkel definiált fragmentumokra tagolódik, s e fragmentumokról nem dönthető el egyértelműen, részletei-e a fent említett narrátorfigurák által létrehozott szövegeknek, vagy sem, s ha igen, melyik fiktív szöveg beillesztéséről van szó. Az sem dönthető el, mikor hányadik narrációs szint működik: az egyes narrátorok egymás szövegeit olvassák, s mivel a szöveg mindvégig harmadik személyű (a cohni kategóriákkal élve pszicho-narrációk, idézett és elbeszélt monológok sora), fragmentumai egyszerre olvashatók egy visszaemlékező narrátor, illetve egy mindentudó narrátor szövegeiként. Domináns karakterjegyeik a három potenciális narrátort a recepció kapcsán említett irodalmi tradíciókhoz csatolják: az Elbeszélő a szlovák tradícióhoz toposzszerűen kapcsolt "vívódó értelmiségi", Richard Wagner a közép-európai fantasztikus beszédmód alakváltó figurája, Nepomuk pedig gyakran Kafka szövegvilágára alludáló szituációkba keveredik. Ha elfogadjuk ezt a megfeleltetést, azt a jelentést implikálja a narratív struktúra, hogy nem különíthető el, mikor melyik tradíció lép működésbe (válik "narrátorrá"), s hogy eme tradíciók mintegy hermeneutikai körbe zárulva egymást olvassák.

(A játékról.) A narratív struktúrát a kritikai hagyománnyal párbeszédbe nem léptető olvasatban e struktúra működési elve a szabály nélküli játék, a jelentés nélküli véletlen lehet. Ugyanilyen szabály nélküli játék működik a recepció folyamatában is. A kötet belső címlapján az És eljön az Ő országa alatt a műfaji megjelölésként sugalmazott "(szomorú játék)" kifejezés olvasható. A drámai műfajra utaló terminust egy lapozás után megerősíti a "Főbb szereplők" névszerinti felsorolása. A várt szomorújáték helyett egy vers következik, mottószerű pozícióban, mely didaktikusan megszövegez egy olvasási-értelmezési stratégiát ("Először semmit sem tudsz, / Mindent tudsz. ... Végül mindent tudsz, / Semmit sem tudsz."). A tipográfiailag főszövegként beállított textus formailag a regény jegyeit kapja meg, legalábbis az első lapokon. A később (zárójelben) felötlő fragmentumcímek novellaciklusként szervezik újra a szöveget, melyet elbizonytalanít a regényszerűséget sugalló "Első rész", "Második rész" tagolásforma, azonban megerősít(het) a tartalomjegyzék részletezése. A megfigyelő pozíciójában lévő olvasó számára a szöveg megszűnik műfajilag definiálható kategóriaként létezni. Sajátos korreláció alakul ki a recepció megfigyelési folyamata, valamint a szövegben leírt megfigyelési folyamatok között: ahogyan az előbbiben a szöveg kicsúszik a műfaji koordináták alól, az utóbbiban eltűnnek a megfigyeltek (identitásuk elbizonytalanodik, netán látványosan kivonultnak a tér vagy az idő koordináta-rendszeréből). A véletlen játékba hozása tehát egy tétel szemléltető argumentációjaként működik, mely tétel - a megfigyelés útján szerzett ismeretek destruálják a (kategóriák segítségével) rendezett tudást - sajnos a mottóversben már "előre" kimondattatott.

(Mitikus és történelmi grimaszok.) Az És eljön az Ő országa kortárs olvasatban értelmezhető politikai kódokkal, de a játékstratégia eleve kizárja a szigorúan dokumentumszerű olvasatot. A fabula cselekményszervező folyamata (egy) politikai-történelmi jegyekkel jól leírható rendszerváltás. Ez a folyamat az utalásos beszédmód révén dialógusba lép a bibliai megváltás-történet elemeivel. Olvasható egy transzformált "gyermekségtörténet" Ács József és Mária különös körülmények között született gyermekéről, Krisztiánról, aki azonban eltűnik, ráadásul létéről is csak másodkézből értesülünk. A szenvedéstörténetnek csak az előkészületei történnek meg, s végül a mítosz két, fa alatt (Godot-ra?) várakozó megszállott képévé merevedik. A mitikus történet azonban nem egyszerűen felidéződik, hanem felidéztetik a szövegen belül: nyelvi megformálásában erőteljes a szakrálisnak álcázott reklámszövegek és a kozmikus hatalmi konstrukciókra utaló sci-fi szövegek jelenléte. Ezáltal a mítosz-parafrázis hatalmi szempontok alapján megszövegezett fikció jegyeit ölti, mesterséges úton létrehozott, a reklám hatékonyságával terjesztett "nagy narratíváét", mely annyira külsődleges, hogy teljes történetté konstruálására nincs szükség. A mítosz nem csupán transzformálódik, elszigetelődik és leépül, hanem reklámként felhasználtatik. E fikció (le)épülését a hatalmi pozícióban lévő szereplők metamorfózisa kíséri, akik magukra öltik a fikció létrehozását és terjesztését irányító szerepeket (az alakváltó Richard Wagner titkosügynök utolsó színrelépésekor Mr. Davis, amerikai üzletember, a mágikus McDonald's-hálózat irányítója), s ugyanilyen metamorfózison mennek át tárgyak és színhelyek is (a templomból átalakított fegyverraktár McDonald's lesz; a névtelen, térképről eltörölt helység kastélyát, ahová azelőtt elmebetegként szállították a veszélyes elemeket, felváltja egy névtelen helyen álló szálloda, ahol biztosítóügynököket képeznek újfent, azaz továbbra is gyanús személyekből). A térkezelés technikája egyéb jelentéseket is hordozhat, hiszen a mitikus történet "terei" névtelenek, jelöletlenek, a történet tehát semmiből sehová vezet. Mind a mítoszból építkező (meg)váltás-fikció, mind a metamorfózisok szövevényes szabályossága implikálja egy irányító, szervező, konstruáló hatalom meglétét, melynek képzetét tovább erősítenék a szöveg intertextuális allúziói (Kafka, Beckett). Azonban valahányszor olyan személy vagy tényező bukkan fel, akire ez a státus ráruházható volna, kiderül, hogy ő is megfigyelt (azaz alárendelt) pozícióban van, ha kár oly paradox módon is, mint az önmagát megfigyeltető ezredes. A hatalmi szervezet az És eljön az Ő országában nem írható le lépcsőzetes hierarchiaként, hanem körkörössé zárul, öntörvényűvé válik, olyan szerkezetté, ahol nem a felsőbb hatalom konstruáló ereje érvényesül, hanem a szabály nélküli játék irányíthatatlan öntörvényűsége. Ironikusan, figyelembe véve a legitimáló kategóriák hatástalanságát, ez az öntörvényű működés "történelem"-nek is nevezhető ("Szívélyes üdvözletemet küldöm Fukuyama úrnak a világ egy olyan szegletéből, ahol a történelem még nem ért véget. Richard Wagner.").

Persze, akadnak a szövegben tételmondatos fejtegetések is a történelem, a forradalom stb. természetéről. Mivel ezek az Elbeszélő elbeszélt monológjaiként jelennek meg, aligha dönthető el, hogy történetelméleti munkák tudatba rögzült, beidézett, feleselő tételmondatai, az Elbeszélő meditációi, vagy egy megnevezhetetlen mindentudó narrátor által közbeszúrt didaktikus megnyilvánulások-e. Az Elbeszélő szólamához kötve e fejtegetéseket, olyan olvasatot kapunk, melyben az egyes narrátorok szólamaihoz a történelem megszövegezésének három különböző metodikája rendelhető: Richard Wagner reklám-mítoszai, konstruált narratívái, az Elbeszélő elméleti, tételmondatos meditációi, és az álmai leírásával (is) kísérletező Nepomuk (leleplező-önvizsgáló-elmesélő) emlékiratai. Ezek egymást olvassák, egymás szövegéből építkeznek, sokszor el sem különíthetők, s a belőlük létrehozott fikcióhalmaz kicsúszik a "történelem" definíciója alól.

(Játékról, még egyszer.) Az És eljön az Ő országa "játékos" kódolása az egyes személyekhez kapcsolt magánéleti fikciókra is kiterjeszthető. Richard Wagner magánélete az utazás köré szerveződik, mely az esti kornélos halál-elől-menekülésen és a tér-idő-identitás koordinátáinak állandó átstrukturálásán túl a véletlen szabadjára engedését is jelenti. Richard Wagner véletlenül teljesíti ügynöki próbavizsgáját, véletlenül nem nősül meg, véletlenül születik lánya, akivel véletlenül találkozik... A véletlen "hatalmát" vindikálja magának Ingrid, az elbeszélő barátnője is, szándékos véletlenszerűséggel tűnve el és fel az Elbeszélő magánéletében; s az Elbeszélő első szerelmét, pontosabban szerelmi háromszögét is a véletlen állítja fel és szabdalja szét. Ezekben a szituációkban mindig van egy olyan személy, aki "játszik" a többiekkel, ám ezáltal nem ruházódik rá a véletlen "hatalma": a következmények őt is sújtják. A történet során még a halál sem tekintetik a lezártság, a bizonyosság garanciájának, hiszen állítólag már meghalt szereplők lépnek újra színre. A véletlenek világának alternatívájaként az a szálloda kínálkozhatna, ahol Nepomuk vár a biztosítóügynöki tanfolyamra, ahol minden napirend szerint történik, minden biztosítva van, ahonnan senki sem távozik, s új vendég érkezésekor a távozásra kijelöltek inkább a kivégzést, a biztos halált választják, mintsem az elutazást. Ez a hely azonban egzaktan nem adható meg, nem írható le, ráadásul az állítólag már halott Nepomuk emlékirataiból értesül róla az Elbeszélő, s bár Ingrid végül feltehetően ide távozik, maga az Elbeszélő is sz odautazásra szánja el magát, e hely inkább kivonulási lehetőséget, nem alternatívát jelent számukra.

(A konklúzió elmarad(hatatlan).) Grendel Lajos nem kívánja feladni a kritika által elmarasztalt tételmondatokat és a kritika szerint egymással inkonzisztens fantasztikus és vallomásos beszédmódot, a moráli-egzisztenciális kérdések nyelvi és modalitásbeli bázisát. Nem az intertextualitás felfokozása, vagy az "én" Foucault, Lacan és mások által megfogalmazott destrukciója irányában alakítja szövegalkotási módszerét. Az És eljön az Ő országa azonban váltást jelent korábbi szövegeihez képest, amennyiben olyan narrációs technikával kísérletezik, mely destruálja az értelmezés egyirányúságát, megkérdőjelezi és relativizálja a didaxis és a vallomás hatásmechanizmusát.

Bizonytalan olvasattöredékeim, melyeket talán helyesebb lett volna feltételes módban fogalmazni, remélhetően modellezték némileg a Grendel írásában kialakított ábrázolás iránytalanságát. Grendel szövege nem szerkesztetlen, inkább olyan, konstrukcióként sugallt szöveg, mely az értelmezés során nem épül ki konstrukcióvá, mintegy lerombolja a belékódolt várakozást. A Tervről kiderül, hogy csak beharangozott (bereklámozott) fikció. Meggondolandó azonban, hogy az effajta, a recepciós folyamatba kódolt "rádöbbentés" is könnyen válhat egyirányú, egyjelentésű, szórakoztatóan egyhangú, s kissé didaktikus stratégiává. (Kaligram)